Szülinapi zsúr zöld(b)en

A már totyogó kortól megrendezett szülinapi partik és egyéb gyerekzsúrok (pl. gyereknap, farsang) népszerűsödésével egyenes arányban nőnek az összejövetel után visszamaradó hulladékhegyek. Papírkalapok, műanyag villák, tányérok és poharak, csomagolópapírok, latex lufik, szalvéták, műanyag asztalterítők, hamar megunt játékok,színezékben és cukorban fürdő nassolnivalók. Néhány óra vidámság és hatalmas kupac szemét. Nem kell, hogy így legyen!

Energiatudatos, klímabarát és etikus, felelős élelmiszerfogyasztás

Íme az 5 alapelv és ötletek ahhoz, hogy valósítsuk meg őket egyszerűen mindennapi életünkben:
1. Ne termeljünk élelmiszer hulladékot: együnk meg mindent, amit megveszünk!
Miért? Rengeteg élelmiszer hulladék keletkezik (ld. Klímahírek külföldről rovat), így rengeteg erőforrást pazarlunk teljesen feleslegesen az előállításra, szállításra, tárolásra, miközben milliók éheznek és vannak erőforrások nélkül.

Hogyan hozzunk létre "csodálatos ehető" települést? 10 tipp

A Kislábnyom Hírlevél 2011. októberi számában ajánlottunk egy néznivalót "Ehető virágágyások Todmordenben" címmel. Akik megnézték, emlékezhetnek a hölgyre, aki hat évvel ezelőtt az észak-angliai Todmordenben felásta híres rózsaágyását, zöldségeket ültetett, lebontotta kertje falát, és kitett egy táblát: "Tessék: szedj magadnak" felirattal.

Miért alszanak egyedül a gyerekeink?

Ha a családban mindenki, és különösen minden gyermek, saját szobában alszik, hatalmas otthonokra van szükség, amelyeket drága megépíteni, árammal ellátni és fűteni. Azaz, alvási szokásainknak igen jelentős lehet a karbon-lábnyoma. Fenntarthatóbb a térkihasználás, és az erőforrásokkal is fenntarthatóbban bánunk, ha egymás közelében/együtt alszik a család.

Kislábnyom Hírlevél 96. szám

Fánk-közgazdaságtan: mi az a fánk, ha nem édesség? És mi köze a kislábnyomhoz?

A Fánk-közgazdaságtan (Doughnut Economics) egy, a közelmúltban megjelent könyv, amely új megközelítési módot ad a 21. században az emberiség előtt álló legnagyobb kihívás megoldásához: ahhoz, hogy úgy elégítsük ki mindenki alapvető szükségleteit (az élelmiszertől a lakóhelyen és egészségügyi ellátáson át a szólásszabadságig), hogy közben a bolygó ökológiai korlátai között maradjunk, ne terheljük túl annak életet lehetővé tévő rendszereit, amelyektől alapvetően függünk. A társadalmi és planetáris korlátokat szimbolizáló fánk játékos, de ugyanakkor halálosan komoly szemléltetési, gondolkodási (és tervezési) módszer, rendszer és iránytű arra nézve, hogy ezzel a hatalmas kihívással megbirkózzunk.