Európában és azon túl az utcák a ‘Rendszerváltozást, ne klímaváltozást!’ mottót visszhangozzák. Amikor Greta Thunberg környezetvédelmi aktivista az Európai Bizottság elnökével, Jean-Claude Junckerrel találkozott, azt ajánlotta neki, hogy kezdeményezzen dialógust a szakértőkkel. De mit kéne a szakértőknek mondania?

Aki hivatalból minden nap azzal foglalkozik, hogy a közelgő klímakatasztrófát próbálja valahogy mérsékelni és késleltetni, annak nem ismeretlen az ezzel a tevékenységgel járó

1. szorongás és stressz – Tudjuk, hogy korábban sosem tapasztalt méretű katasztrófa fenyeget, és ha nem teszünk azonnali lépéseket, az emberiség nem lesz képes fennmaradni a bolygón.

Ahányszor csak arról beszélünk, hogy a helyi élelmiszer vásárlásával erőforrást takarítunk meg, megszólalnak az egyet-nem-értők. Végül is, az új-zélandi Lincoln Egyetem kutatói bizonyították, hogy az Egyesült Királyságba szállított új-zélandi báránynak a karbon-lábnyoma mindössze 688 kg/tonna, addig a helyben nevelt bárány lábnyoma 2.849 kg/tonna. (Új-Zélandon például kétségkívül sokkal kevesebb műtrágyát használnak...) Aztán ott van a kaliforniai eper, amiről kiderült, hogy sokkal hatékonyabb Kaliforniában termelni, mint helyben (azaz Angliában), mert így intenzívebben, és az üzemanyag, tőke, gépek és egyéb erőforrások szempontjából sokkal hatékonyabban lehet termeszteni.

A Kobuci Kert vezetősége úgy döntött, 2019-től kezdve zöld szórakozóhelyként működnek; minél kevesebb hulladék, szelektív gyűjtés, valamint energiatakarékos megoldások alkalmazása a cél. Mi motiválja erre a szórakozóhely működtetőit, milyen kihívásokkal kell szembenézniük, és hogy fogadják ezt a vendégek? A GreenDependent munkatársa ezekről kérdezte Kaszap Gábor ügyvezetőt és Nagy Krisztiánt, a Kobuci kommunikációs és marketing vezetőjét.

A diákok klímasztrájkjáról, tüntetéseiről és egyéb klímatüntetésekről szóló híreket és beszámolókat olvasva és képeket nézegetve felmerül az a kényelmetlen kérdés, hogy vajon mi Magyarországon miért nem vagyunk több tízezren a hasonló megmozdulásokon? Míg  sok helyen több tízezres tömeg vonul az utcára és követeli kormányától a hatékonyabb klíma-cselekvést, és teszi ezt többször, több helyen rendszeresen, és például az Egyesült Királyságban jelenleg több hetes polgári engedetlenséget indítottak indítottak a hatékony klíma-cselekvés kikényszerítése céljából, addig nálunk a heti tüntetéseken alig van pár tíz lelkes és aggódó fiatalabb-idősebb, a március 15-i nagyobb, globálisan meghirdetett akción pedig pár száz…
 
Vajon miért van ez így? Talán mert nálunk nem tudnak a diákok és az emberek a problémáról? Nem beszélünk róla az iskolában, egyetemen, a TV-ben? Nem írnak róla az újságok, nem merül fel baráti beszélgetéseken? Nincs elég poszt és eszmecsere róla a közösségi médián?
 
Vagy...?

A teljes cikk ITT olvasható.

Aktuális hírlevelünket pedig ITT érheti el, melyhez jó olvasgatást kívánunk!

Tartalom átvétel