Íme az 5 alapelv és ötletek ahhoz, hogy valósítsuk meg őket egyszerűen mindennapi életünkben:
1. Ne termeljünk élelmiszer hulladékot: együnk meg mindent, amit megveszünk!
Miért? Rengeteg élelmiszer hulladék keletkezik (ld. Klímahírek külföldről rovat), így rengeteg erőforrást pazarlunk teljesen feleslegesen az előállításra, szállításra, tárolásra, miközben milliók éheznek és vannak erőforrások nélkül.

A Kislábnyom Hírlevél 2011. októberi számában ajánlottunk egy néznivalót "Ehető virágágyások Todmordenben" címmel. Akik megnézték, emlékezhetnek a hölgyre, aki hat évvel ezelőtt az észak-angliai Todmordenben felásta híres rózsaágyását, zöldségeket ültetett, lebontotta kertje falát, és kitett egy táblát: "Tessék: szedj magadnak" felirattal.

Ha a családban mindenki, és különösen minden gyermek, saját szobában alszik, hatalmas otthonokra van szükség, amelyeket drága megépíteni, árammal ellátni és fűteni. Azaz, alvási szokásainknak igen jelentős lehet a karbon-lábnyoma. Fenntarthatóbb a térkihasználás, és az erőforrásokkal is fenntarthatóbban bánunk, ha egymás közelében/együtt alszik a család.

Fánk-közgazdaságtan: mi az a fánk, ha nem édesség? És mi köze a kislábnyomhoz?

A Fánk-közgazdaságtan (Doughnut Economics) egy, a közelmúltban megjelent könyv, amely új megközelítési módot ad a 21. században az emberiség előtt álló legnagyobb kihívás megoldásához: ahhoz, hogy úgy elégítsük ki mindenki alapvető szükségleteit (az élelmiszertől a lakóhelyen és egészségügyi ellátáson át a szólásszabadságig), hogy közben a bolygó ökológiai korlátai között maradjunk, ne terheljük túl annak életet lehetővé tévő rendszereit, amelyektől alapvetően függünk. A társadalmi és planetáris korlátokat szimbolizáló fánk játékos, de ugyanakkor halálosan komoly szemléltetési, gondolkodási (és tervezési) módszer, rendszer és iránytű arra nézve, hogy ezzel a hatalmas kihívással megbirkózzunk.

Társadalmunkban azok tudnak igazán változást elérni, akik nem ülnek ölbe tett kézzel, nem várják, hogy mikor jönnek az újabb választások, mikor érkezik egy új, végre nem korrupt, csodát tévő elnök és kormányzat, hanem - képletesen és ténylegesen is - nekiállnak magot vetni! A kertészkedéssel forradalmat csinálnak: értéket teremtenek, újraépítik a közösségeket, javítják az életminőségüket, miközben a saját függetlenségüket is növelik.