Az indiai Kamegowda, egy 82 éves pásztor, ösztöneire hallgatva egy átütő változást hozó környezetvédelmi "projektet" valósított meg: egy kopár, száraz területen 14 tavacskát alakított ki, amelyek biztosítják a terület vízellátását.

Mérnöki tanulmányok nélkül, írástudatlanul vágott bele a tavak tervezésébe. Kezdetben juhait adta el ahhoz, hogy szerszámokat vásároljon. Az első tó kiásásával fél évet töltött el. Célja az volt, hogy ivóvizet biztosítson az állatok és madarak számára. Semmilyen anyagi háttér nem biztosította a munka folytonosságát. Szerencsére néhány díjat odaítéltek neki munkásságáért, és ezzel a pénzzel biztosította a további tavak tervezését, fejlesztését és fenntartását. Az első tó után további 13 tóval növelte a vízhálózatot. Mostanra egy egész csapat segíti munkáját.

Az elmúlt negyven évben megszállottként napi több mint 12 órát töltött legeltetéssel és ásással a természetben. Sokszor lámpafénynél vagy a telihold fényénél dolgozott.

A tavakat az unokái nevéről nevezte el. Meggyőződése, hogy ezekkel a tavakkal fontosabb örökséget hagy utódaira, mintha készpénzzel halmozta volna el őket. Példája egyértelműen rávilágít az egyszerű, „józan paraszti” logika és tettek fontosságára. Talán ha néha nem bonyolítanánk el a megoldáskeresést, könnyebben és hatékonyabban válhatnánk hosszú távon gondolkodó  környezetvédőkké.

Összefoglaló és fordítás: Péter Emőke, Eco-Trend Egyesület, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. szeptemberi (109.) számában.

Forrás: http://vikalpsangam.org

Képek forrása:

https://www.deccanherald.com és http://www.newindianexpress.com

Megosztás