A jólét és a fenntarthatóság összhangja lehetséges. Lehetséges?

Képzeljük el, hogy van egy ország, ahol minden lakos minden alapvető emberi szükséglete biztosítva van. Ebben az országban minden egyes ember várhatóan hosszan, egészségben, boldogságban és jólétben élhet.

Most képzeljük el, hogy mindeközben ez a bizonyos ország a természeti erőforrásaival úgy gazdálkodik, hogy ha minden más ország is ugyanannyi erőforrást használna, és így a Föld eltartóképességét (biokapacitását) fenntarthatóan használnánk. Sajnos, ekkor jön a feketeleves: ilyen ország nem létezik, sőt nincs jelenleg olyan sem, mely legalább megközelítené ezt a kettős elvárást.

Ezt az összefüggést boncolgatta egy kutatócsoport a nemrég megjelent szakmai cikkükben, ami a neves Nature Sustainability folyóiratban jelent meg.

Azt találták, hogy ha a Föld minden lakosa „jól és fenntarthatóan élne”, akkor a jelenlegi nyersanyag-igényünket kb. hatodára kéne lecsökkenteni.

Kutatásukat a Stockholm Resilience Centre munkájára építették, akik kilenc „eltartóképességi határt” határoztak meg, melyeket, ha tartósan átlépünk, katasztrófához vezethet. A 11 társadalmi jelzőt pedig az ENSZ Sustainable Fenntartható Fejlődési Céljai alapján alakították ki. Így a két tengelyt egyszerre tudták vizsgálni kb. 150 országra vonatkoztatva. A jóléttel kapcsolatban nem álmodtak túl nagyot. Egy emberre, aki 10 pontból 6,5-re értékeli az elégedettségét, legalább 65 év a várható élettartama, és átlépi a szegénységi küszöböt, tehát naponta minimum 1,90 dollárt keres már úgy tekintettek, mint aki eléri a jólét küszöbét. Nem nagy elvárások!

A fentieket figyelembe véve, a gazdag országok, mint Nagy-Britannia vagy az USA, bár elérik a jóléti minimumot minden lakosukra, de az erőforrás-igényük messze túllépi a fenntartható határokat. Ugyanakkor azok az országok, melyek az eltartóképességi határon belül fogyasztanak, pl. Sri Lanka, nem tudják az alapvető jólétet biztosítani. Nyugtalanító, hogy egy ország minél több jóléti jelzőt elér, annál több eltartóképességi jelzőt lép át.

A kutatás eredményeit egy interaktív internetes oldalon mi magunk is böngészhetjük. A legkiegyensúlyottabb ország ebben a rendszerben Vietnám. Itt a 11 társadalmi jelzőből 6-ot teljesítenek (valljuk be, ez nem túl nagy eredmény), miközben csupán egy eltarthatósági jelzőt lépnek túl. Nem valami reménykeltő!

Természetesen nekünk az a legérdekesebb, hogy vajon Magyarország hogy teljesít a többi országhoz képest. Az alábbi grafikonon láthatjuk, hogy országunk a 11-ből hét társadalmi jelzőnél éri el a „jóléthez” szükséges minimumot. Ha a részletesebb adatokat megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy szinte minden kategóriában a kutatásban meghatározott minimum értékek körül mozgunk, pl. az egészségben eltöltött várható élettartam minimuma 65 év, mi pedig 65,9-et értünk el. Amin jelelntősebben elmaradunk, az a társadalmi elégedettség, mert amikor megkérdezik az embereket, hogy mennyire elégedettek az életükkel, tizes skálán átlagosan 4,9-et érünk el, míg a kutatásban használt minimum érték 6,5 volt. Elszomorítóbb talán, hogy a biofizikai eltartóképességi jelzők esetén a hétből ötöt túllépünk ehhez az életszínvonalhoz. A magyar adatokat itt érdemes nézegetni.

Mit tehetünk? A saját portánkon „tartsunk rendet”, és ahol és amikor lehet tájékoztassuk, vonjuk be a környezetünkben élőket. Ehhez segítségül vehetjük a kislábnyomos életmódról szóló írásainkat, anyagainkat (lásd lent).

 

Fordítás és összefoglaló: Boza-Kiss Benigna, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. novemberi (110.) számában.

 

 

 

Forrás: O’Neill, D. W. és mtsai. (2018). A good life for all within planetary boundaries. Nature Sustainability, 1(2), 88. https://www.nature.com, https://goodlife.leeds.ac.uk/https://theconversation.com

Kép forrása: https://www.sharing.org/

 

Kapcsolódó írásaink:       

Kislábnyomos életmód: elmélet

Kislábnyomos életmód: gyakorlat

 

Megosztás Megosztás