Klímadepresszió, ökoszorongás, szolasztalgia és társai

Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) 2019-re kiadott toplistája, amely a pszichológia legégetőbb témáit rangsorolja, a klímaválságot  az első helyre helyezte, mert álláspontjuk szerint a jelenség okozta társadalmi és környezeti változásnak jelentős lélektani és mentális hatásai már érzékelhetőek és a jövőben még jobban felerősödnek.

A környezetvédelemhez és a klímaváltozáshoz kevésbé értő laikusok számára is viszonylag sokkoló hatású lehet a napi hírfolyam átolvasása vagy a friss hírek meghallgatása. A globalizáció eredményeként gyorsan eljut hozzánk egy-egy változás a nagy világban, legyen szó időjárás kicsapongásokról vagy egy állatfaj végső kihalásáról vagy a terjedő tűzvészről az esőerdők térségében. Amennyiben ezek a hírek a Föld állapotának leromlásáról, az élővilág síralmas helyzetésről vagy az időjárás viszontagságai okozta nyomorrólértő fülekre és empatikus lelkekre találnak, emberként nehéz közömbösen viszonyulni hozzájuk. Elkeseredettséget, szorongást, depressziót okozhat a felgyűlt negatív hír és tapasztalat. A negatív lélektani hatás nem kerüli el azokat sem, akik környezetvédelmi szakemberként évtízedek óta a globális felmelegedés káros hatásaival találkoznak. A folyamatos tehetetlenség és a düh érzése komoly lelki problémákat okkozhat.

A klímadepreszió vagy klímakétségbeesés fogalmát talán először Eric Pooley publicista használata a 2011-ben megjelent a The Climate War (A klímaháború) című könyvében, de körülbelül két éve kezdete elterjedni a fogalmak használata a köztudatban. A legprogresszívebb Svédorszában már 2011-ben használták az ezt jelölő „klimatangest” kifejezést.

A The Uninhabitable Earth című könyvében David Wallace-Wells megjegyzi, hogy Wendy Lynne Lee filozófus ezt a jelenséget "öko-nihilizmusnak" nevezi, a kanadai politikus és aktivista Stuart Parker pedig "éghajlati nihilizmust” részesíti előnyben, és mások már javasolták az "emberi futilitarizmus" kifejezést.

Bárhogyan is nevezzük ezt a lelkiállapotot, az biztos, hogy terjedőben lévő mentálhigéniai problémával állunk szemben. Az egyre gyakoribb előfordulásának az oka lehet az is, hogy a közelmúltban ugrásszerűen megnőtt azoknak az embereknek a száma, akikben tudatosult a klímaváltozás veszélye. A társadalom és a pszichológia tudósa, Renee Lertzmann a 2015-ben közzé tett Környezetvédelmi Melanchólia szerzője szerint is a közelmúltban sok ember jött rá, hogy az éghajlatváltozás valódi, félelmetes és ő nem foglalkozott vele kellő hangsúllyal a saját életében.

Szakemberek szerint a terapeutáknak a bevált módszerek mellett új eszközöket és gyakorlatokat kell kidolgozniuk a probléma kezelésére, mivel az effajta elkeseredettség újszerű és példátlan. Megpróbálkozhatnak a mély beszélgetésekkel, amelyek során felismerhetőek az éghajlatváltozáshoz köthető érzelmek, legyenek azok bármennyire is elszomorítóak, de a szembenézés velük már egy lépés lehet a „kigyógyuláshoz”. A szembenézés következménye lehet a sírás, mikor felismerjük, hogy sok „gaztetten” nem lehet már változtatni, például egy faj végleges kipusztulásán. Ekkor kezdődhet a (klíma)gyász felismerése, ami maga is egy folyamat, onnan is tovább lehet lépni lelkileg.

Ezeket a problémákat tematizálni kell a társadalomban, az elhallgatásuk senkinek nem segít. Szembe kell néznünk a valósággal, hogy e környezetrombolás miatt érzett lelkiismeretfurdalás és a természetes élőhelyünk felélése miatt érzett szorongás valós mentális betegségeket okozhat.

Néhány éve még a munkahelyi kiégés is nehezen megfogalmazható lelki betegséget jelentett, mára már tudományág foglalkozik a kezelésével. Reméljük, hogy rövid időn belül a klímadepresszió vagy ökoszorongás fogalmak által jelölt jelenség  megelőzésére is módszereket fogunk találni a szakirodalomban.

 

Fordította és szerkesztette: Péter Emőke, Eco-Trend Egyesület, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. szeptemberi (115.) számában.

 

 

Forrás: https://www.vice.com

Képek forrása: Vice és Banksy

 

További kapcsolódó olvasnivalók a Kislábnyomtól:

Hogyan kerüljük el a kiégést és depressziót? Tippek mindenkinek, aki a klímaváltozással a munkája révén (is) foglalkozik

Hogyan beszéljünk a gyerekeknek a klímaváltozásról, anélkül, hogy megijesztenénk őket?

 

 

 

Megosztás Megosztás