Mire jó a bagolykalács?

A Heves megyei Szúcs-Bányatelepen egy maroknyi roma összefogott, hogy egy kicsit jobb legyen az élet a külvilágtól elzárt faluban. Megoldást kerestek, és találtak a munkanélküliségre: sütödét indítottak, ahol azok a falubeli nők dolgozhatnak, akik korábban a gyereknevelés mellett nem jutottak biztos jövedelemhez. Ebből lett a bagolykalács.

A környéken csak bagolykalácsnak becézett ropogtatnivaló a boltok polcairól jól ismert sajtos tallérokhoz hasonlítható leginkább, csak puhább és vastagabb a tésztája. És persze finomabb is mint a bolti. A szúcsi asszonyok sajtos és chilis ízben készítik, de van édes változata is.

Minden azzal kezdődött, hogy három éve német állami támogatással elindult az Autonómia Alapítvány és a Katona József Színház közös, Eltáv elnevezésű közösségfejlesztő programja, amelynek keretében a színház munkatársai hétről hétre drámapedagógia foglalkozásokat tartanak a falubeli 6-19 éves fiataloknak. Ezenfelül önkéntes egyetemisták mentorálják a falubeli gyerekeket és e-tanoda is indult.

Ebből nőtte ki magát az Autonómia Alapítvány másik projektje, az Aktivizáld a közösséged!, ami a felnőtteket célozta. A Soros Alapítvány támogatásával összesen kilenc helyszínen futó projekt elsősorban hátrányos helyzetű, többségében romák által lakott településeknek vagy településrészeknek szól.

Kimondott cél az is, hogy mindezt a helyi közösség bevonásával, aktív részvételével valósítsák meg. A helyiek alakítottak egy csoportot, kéthetente rendszeresen összeülnek, és közösen átbeszélik, mit történt a faluban, min lehetne javítani. Egy alkalommal 2,4 millió forint támogatást kaptak a Prezitől. A csoport döntötte el, hogy mire költsék el a pénzt, mire van leginkább szüksége a falunak. Így újították fel az addig romos buszmegállót.

Aztán kialakítottak egy klubhelyiséget, ahol a felnőttek kikapcsolódhatnak kicsit, biliárdozhatnak és dartsozhatnak. Erre is nagy igény volt, mert több kilométeres körzetben nincs semmilyen szórakozási lehetőség, nincs se diszkó, se kocsma. A csoport tagjai nemcsak kitalálták, hogy mi legyen a pénz sorsa, hanem maguk is résztvettek a munkálatokban: vakoltak, falat festettek, hordták a sittet.

Ugyanígy a csoport kezdett el azon gondolkodni azon, hogyan tudnának munkát adni a falubeli nőknek. A közeli egercsehi bánya sok családnak adott munkát, de az még a kilencvenes évek elején bezárt, azóta jószerivel csak a közmunka van. Sokan alkalmi munkákból élnek, az erdőbe járnak makkot szedni vagy gombát gyűjteni. A gyerekes nők még nehezebb helyzetben vannak, mert még közmunkára sem jutnak be. De mindenképpen olyan lehetőségben gondolkodtak, amit a gyereknevelés mellett is tudnának csinálni, hogy otthon tudjanak lenni, mire megjönnek a gyerekek az óvodából vagy az iskolából, merthogy helyben egyik sincs. Ekkor jött a képbe a sütés.

Az indulást a Badúr Alapítvány segítette, a szükséges indulótőkét pedig az egyik kereskedelmi banktól kapták. Ebből vették meg többek között a sütőket, a helyiséget az önkormányzattól bérlik. Mindannyian rendes fizetést kapnak a napi négy órás munkáért. Nagyjából annyit keresnek így, mintha nyolc órában közmunkában dolgoznának. Ugyanakkor a sütöde betéti társaságként működik, amiben a dolgozók a tagok, akár a profit is az övék lehet, ha úgy döntenek. Kiszámolták, hogy havonta stabilan egymillió forint körüli bevételre lesz szükségük, hogy önfenntartó legyen a manufaktúra.

Még egy érdekessége van a faluban működő közösségfejlesztő programnak, mégpedig a Dél-Amerikában kifejleszett CAF-módszer (Comunidades Autofinanciadas, azaz Önfinanszírozó Pénzügyi Közösség) alapján működő önsegélyező pénztár. Jelenleg tizennégy tagja van a “közösségi banknak”, ők dobták össze a pénztár tőkéjét. Mindenki annyival szállt be, amennyivel tudott. Szabály, hogy csak a tagok kérhetnek kölcsön a pénztárból, erről mindig szavazással döntenek. Ha valaki például ezer forintot kér a banktól, akkor egy hónap múlva tíz százalékos kamattal kell visszafizetnie a pénzt. (Értelemszerűen a befizetett kamat is a közösségé marad.) Legtöbbször gyógyszerre vagy élelmiszerre szoktak kérni a tagok, 2-3 ezer forintokat, de volt, hogy valaki a fia születésnapja miatt kért kölcsön.

Ezzel is a demokratikus döntéshozatalt igyekeznek erősíteni a pénzügyi tanításon túl: az alapszabályok ugyan adottak voltak, de azok tartalmát (például mekkora legyen a maximálisan felvehető összeg) már a tagok közösen határozták meg.

A helyi koordinátor kiemelte: “Ha ezek az emberek esélyt kapnak, akkor igenis dolgoznak.”

Az Abcúgon megjelent cikk hatására már kaptak is megrendelést! Sok sikert!

 

Az Abcúg cikkjét összefoglalta: Boza-Kiss Benigna, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. júliusi (108.) számában.

 

 

Forrás: https://abcug.hu/a-bagolykalacs-adott-eselyt-a-banyatelepi-noknek/

 

Megosztás Megosztás