Kell ennyi energia?! Az energia-mértékletesség felé

Az energiahasználat az ember fejlődését és a környezet rombolását is eredményezi. Így felmerül annak a veszélye, hogy azok a közpolitikák, intézkedések, amelyek célja az energiahasználat csökkentése, egyben növelik a szegénységet, és fordítva: a szegénység csökkentése a környezet rombolását eredményezi. Mindkét cél - azaz a fejlődés és a környezet védelme, megőrzése - csak abban az esetben valósulhat meg, ha az energiahasználat mértéke sokkal egyenlőbbé válik országokon belül és országok között is.

 

 

Ezzel együtt, míg elismerjük, hogy a népesség egy része energiaszegénységben él, kevés figyelmet fordítunk az energia-túlfogyasztásra és -túlfogyasztókra. Kutatók már kiszámolták azt, hogy alapszükségleteink kielégítésére minimum mennyi energiára van szükség, de vajon mennyi lenne a maximum fejenként felhasználható energia?

Mennyi energiát használunk?

Ahhoz, hogy a katasztrofális klímaváltozást és a nem megújuló energiaforrások kimerülését elkerülje, valamint a túléléséhez szükséges természeti erőforrásokat megőrizze, az emberiségnek drasztikus mértékben csökkentenie kell energiafogyasztását. A csökkentés mértékét nemzeti és nemzetközi célszámok, százalékos csökkentési értékek jellemzik (pl. az Európai Unió 2030-ig 27%-kal szeretné az energiahatékonyságot növelni, és 40%-kal szeretné az üvegházhatású gázok kibocsátását csökkenteni[i]), de az egy főre eső energiafogyasztás nagyon különböző országok között és országokon belül is.

Ha az ország teljes primer energiafogyasztását elosztjuk a lakosság számával (ld. 1. grafikon), láthatjuk, hogy egy átlagos észak-amerikai több mint kétszer annyit fogyaszt, mint egy átlagos európai. Európán belül pedig egy átlagos norvég majdnem háromszor annyit fogyaszt, mint egy átlagos görög. Egy görög pedig háromszor vagy akár ötször annyit, mint egy átlagos angolai, kambodzsai vagy nicaraguai, aki viszont kétszer-háromszor többet, mint egy bangladesi.

 

 

Fontos azonban megjegyezni, hogy ez az egyenlőtlenség nem csak a felhasznált energia mennyiségében, hanem minőségében is jelentkezik. Az iparosodott országokban hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy gyakorlatilag bármikor, bármennyi energia rendelkezésünkre áll. Azonban az emberiség két ötödének, azaz mintegy 3 milliárd embernek(!),eddig nem jutott ilyen kiváltság: fát, faszenet és állati trágyát gyűjtenek és használnak például főzéshez. 1,5 milliárd embernek pedig nincs az otthonában elektromos áram szolgáltatta világítás. Azok a tüzelőanyagok, amelyeket ezek az emberek használnak főzéshez és világításhoz beltéri légszennyezést okoznak, valamint előteremtésük is gyakran nehéz és munkaigényes.[ii]

Az energiaszegénységen túl: energia-túlfogyasztás

Manapság széles körben elismert tény, hogy a világon 3 milliárd ember él energiaszegénységben.[iii] Magyarországon a lakosság 21%-a.[iv] Az energiaszegénység megszüntetése számos nemzetközi kezdeményezés célja. 2011-ben indította például az ENSZ a "Fenntartható energiát mindenkinek" c. kezdeményezést, amelynek célja, hogy 2030-ra mindenki hozzáférjen modern energia-szolgáltatásokhoz. A fejlődő országok mellett azonban az energiaszegénység a fejlett országokban is fontos témává vált, ahol a fókusz inkább a fűtésen van. Egy 2015-ben publikált tanulmány szerint Európában 54 millió ember nem tudja télen otthonát megfelelően fűteni.[v]

Míg azonban sok szó esik az energiaszegénységről, általában hiányzik a problémafelvetés és párbeszéd az energia-túlfogyasztásról, azaz arról, hogy sokan folytatnak olyan életmódot, amelynek fenntartásához rengeteg energia szükséges. Környezeti szempontból nem lenne fenntartható, ha a világon mindenki annyi energiát fogyasztana, mint a gazdag országokban. Ha minden földlakó annyi energiát fogyasztana, mint egy nyugat-európai vagy észak-amerikai, akkor a világ összes energiafogyasztása és kapcsolódó karbon-kibocsátása minimum 2-4-szer akkora lenne, mint ma.

Emiatt nagyon fontos lenne, hogy az energia-túlfogyasztásról ugyanolyan eszmecsere alakuljon ki, mint az energiaszegénységről. Fontos lenne eljutnunk az energia-mértékletesség fogalmához: ahhoz, hogy úgy és annyi energiát használjunk, hogy mindenkinek jusson és a fogyasztás szintje környezeti szempontból is fenntartható legyen.

 

 

A minimum és maximum kiszámítása

Ahogy azt fentebb is írtuk, az energiafogyasztás maximumának vagy felső korlátjának kiszámítására eddig nagyon kevés kísérlet történt. Annál többen határozták meg a minimum szükséges értéket, például az ENSZ Fejlesztési Programja, amely szerint mindenkinek minimum 500 kgoe[vi] energiára van szüksége évente. Ez az érték mindössze negyede ma a globális fejenkénti átlagfogyasztásnak![vii]

A maximum energiafogyasztást eddig a 2000 wattos társadalom (ld. cikkünket[E2] ) kezdeményezés és javaslat részeként határozták meg 1500 kgoe/fő/év értékként Svájcban. Ezen kívül a Global Commons Institute "Összehúzódás és közelítés" (Contraction and Convergence) javaslata keretében számszerűsítette a felső határt 1255 kgoe/fő/év értékként. Mindkét érték 20-35%-kal kevesebb, mint ma a globális fejenkénti átlag - amelyben a 3 milliárd energiaszegénységben élő alig-fogyasztása is benne van!

Mindezek miatt kérdéses, hogy az az energiafogyasztási szint, amely biztosítja, hogy mindenki alapszükségletei ki legyenek elégítve, vajon belefér-e a Föld bolygó eltartó-képességébe, biokapacitásába?

Energia-mértékletesség: a szükségletek és igények megkérdőjelezése

Nehéz kérdés annak eldöntése, hogy vajon mi számít szükségletnek, és mi igénynek? Teljesen egyforma energiafogyasztással (vagy energiakvótával) sem számolhatunk, hiszen nem mindenhol megegyező az energiaszükséglet: például azok, akik hideg országokban élnek, több energiát kell, hogy a fűtésre fordítsanak, mint azok, akik melegebb éghajlaton. A rendelkezésre álló infrastruktúra, az energiahatékonyság mértéke, a hatékony technológiák ismerete és a használatukhoz való hozzáférés, és még számos tényező befolyásolja, hogy hol, kinek, és mennyi energiára van szüksége.

Nehéz tehát egy univerzálisan érvényes minimálisan szükséges energiafogyasztási szintet meghatározni. Különösen, hogy az érvényben lévő normák, elvárások, szokások a technológiával együtt az idők folyamán változnak. Ezen változások eredményeként az alapszükségletek kielégítése egyre energiaigényesebb lett, így a modern társadalmakban nem csak az igények, de az alapszükségletek kielégítésének módját is meg kell kérdőjeleznünk.

Az ipari országokban végzett kutatások pontosan mutatják, hogy az alapszükségletek kielégítéséhez szükséges energiamennyiség az idők folyamán nőtt. Ami ma elegendő, nem biztos, hogy holnap is elegendő lesz (ld. 2. grafikon[viii]). Például, több fogyasztási termék, mint pl. a mobiltelefon, a számítógép, az internet az 1980-as években még nem léteztek. 2012-re azonban a társadalom 41%-a szerint (az Egyesült Királyságban) már alapvetően szükséges eszközökké váltak.[ix] Hasonló a helyzet egyéb háztartási technológiákkal, rendszerekkel is: ma a központi fűtés, a napi melegvizes zuhany a legtöbb fejlett országban alapszükségletnek számít, ám néhány évtizeddel ezelőtt ez egyáltalán nem volt így.

Mindezek következtében nagyon problémás meghatározni azt, hogy mennyi legyen az energiafogyasztás ökológiai korlátok között igazságos maximuma és minimuma. És nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a társadalmi normákat az alapszükségletekkel azonosítjuk. Ezeket a normákat és szokásokat meg kell kérdőjeleznünk, különben nem tudjuk az energiafogyasztást csökkenteni. Más szóval meg kell találnunk a módját annak, hogy alapszükségleteinket kevésbé energia-intenzív módon és módszerekkel elégítsük ki.

Ennek egyik módja az energiahatékonyság növelése lehetne, azaz az, hogy egyre hatékonyabb eszközöket használunk, egyre jobban energiahatékonyságú épületekben élünk és dolgozunk, egyre hatékonyabb járművekkel közlekedünk stb. Azonban mára bebizonyosodott, hogy hiába növeljük a hatékonyságot, az igények - hogy hatékony, de sokkal több eszközünk legyen, hogy hatékony, de nagyobb házunk legyen, hogy hatékony autóval sokkal többet utazzunk stb. - növekedése olyan mértékű, hogy végső soron az energiafogyasztás nem csökken.

Egy másik, hatékonyabb módnak tűnik, ha energiaszükségletünk mértékét és/vagy kielégítési módját kérdőjelezzük meg. Ezt a megközelítést nevezhetjük energia-mértékletességnek. Azaz, csökkenthetjük szükségleteinket: pl. kisebb TV-t veszünk, kisebb és könnyebb autót használunk, kevesebbet TV-zünk és autózunk, vagy autózás helyett biciklizünk, inkább friss és nem fagyasztott ételeket veszünk, TV-zés helyett társasozunk...

Ezen kívül egyéni megoldásokról közösségi megoldásokra is válthatunk: pl. tömegközlekedést használhatunk, mosodába vihetjük a mosnivalót, könyvtárakat használhatunk, autómegosztó rendszerhez csatlakozhatunk...

 

 

Természetesen az energiahatékonyságot az energia-mértékletességgel lehet (és kell) ötvözni is! Német kutatók kiszámolták, hogy egy tipikus kétszemélyes háztartás energiafogyasztását 75%-kal lehet csökkenteni e módon anélkül, hogy drasztikus megoldásokat (pl. kézzel mosás vagy energiatermelés kerékpárral) kelljen alkalmazni.[x] Ez alapján egy német háztartás energiaszükségletét ki lehetne 800 kgoe/fő/év energiamennyiséggel elégíteni, amely negyede a mai európai átlagnak! (ld. 2. grafikonviii) Tehát a modern életmód sokkal alacsonyabb energiafelhasználással is élhető lenne - csak az a kérdés, hogy ez a csökkentett használat bolygónk biokapacitásán belül esik-e...

A jelenlegi szokások és normák, valamint alapszükségleteink kielégítési módjainak megkérdőjelezésében nagyszerű első lépés lehet, ha csatlakozunk a GreenDependent "Kell ennyi energia?!" kampányához, vagy ősszel az EnergiaKözösségek programhoz :-)

 

 

Összefoglaló, fordítás és kiegészítés: Vadovics Edina, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. áprilisi (106.) számában.

 

 

 

Forrás: A cikk Kris De Decker How much energy do we need? c. írása alapján, annak bizonyos helyeken való kiegészítésével készült.

Képek forrása: Hugh Sitton - https://www.stocksy.com (Project Drawdown), The Converging World

Grafikonok: GreenDependent

 

 



[iii] Sustainable Energy For All, United Nations & World Bank. http://www.se4all.org/

[v] Team, A., és Baffert, C. (2015) "Energy poverty and vulnerable consumers in the energy sector across the EU: analysis of policies and measures." Policy 2.  https://ec.europa.eu/energy/en/news/energy-poverty-may-affect-nearly-11-eu-population

[vi] kgoe: kilogramm olajegyenérték // Az energetikában gyakran használt mértékegység. Azt fejezi ki, hogy egy kg olajnak mennyi a fűtőértéke. 1000 kg = 41,868 GJ

[vii] Energy for a sustainable future, Report and Recommendations, The Secretary-General’s Advisory Group on Energy and Climate Change (AGECC), 28 April 2010, New York. http://www.un.org/millenniumgoals/pdf/AGECCsummaryreport[1].pdf

[viii] Adatforrások: Világbank, 2000 wattos társadalom, ENSZ és x // Ábra: GreenDependent

[ix] Mack, Joanna, et al. "Attitudes to necessities in the PSE 2012 survey: are minimum standards becoming less generous?." PSE-UK Working Paper Analysis Series 4 (2013).http://poverty.ac.uk/sites/default/files/attachments/PSE%20wp%20analysis%20No.%204%20-%20Attitudes%20to%20necessities%20in%20the%202012%20survey%20(Mack,%20Lansley,%20Nandy,%20Patazis)%20Oct_2013.pdf

[x] Brischke, Lars-Arvid, et al. Energy sufficiency in private households enabled by adequate appliances. Wuppertal Institut für Klima, Umwelt, Energie, 2015. https://epub.wupperinst.org/frontdoor/deliver/index/docId/5932/file/5932_Brischke.pdf


 

 

Megosztás Megosztás