Kislábnyomos életmód

Az E.ON EnergiaKözösségek verseny egyik utolsó feladata az volt, hogy a résztvevő közösségek írják össze a legérdekesebb zöldüléssel, energiamegtakarítással kapcsolatos ötleteiket, történeteiket a kényszerű otthonlét időszakából. Ezekből készült a következő válogatás.

Ahogy erősödik a koronavírus járvány kapcsán félelmünk és nő bizonytalanságunk, úgy üresednek meg a boltok polcai, főleg a tartós élelmiszer polcok - mégis, a válságra valószínűleg a kertészek, hobbi-kertészek lesznek a leginkább felkészültek.

Példájukat követve ideje mindannyiunknak elmozdulni kicsit az önellátás irányába, és afelé, hogy erős, ellenálló, helyi gazdasági rendszereket építsünk, vagy építsünk újjá. Az ilyen rendszerekben kevesebb a hulladék, olcsóbbak, segítségükkel csökkenthetjük környezeti hatásainkat, és segítenek túlélni a járványokat és egyéb, a meglévő rendszert fenyegető sokkokat.

A vegán étrend egyre nagyobb teret hódít, egyre többen szembesülnek az intenzív állattartás állati és emberi egészségre, illetve környezetre gyakorolt hatásával, és fordulnak el az állati eredetű termékektől.

Tudjuk, hogy az intenzív állattartás nem fenntartható – a probléma ott van, hogy a nagyüzemi szója- és kukoricatermesztés sem az! És nem csak azért nem lenne jó megoldás, ha mindenki átállna növényi alapú étrendre, mert azzal növelné a talajromboló növénytermesztési gyakorlat negatív hatásait, hanem mert fenntartható állattartás nélkül elveszítjük az élelmiszertermelés egyik legfontosabb láncszemét és eszközét: a legelő, bóklászó, talajgyógyító állatokat.

A hulladékcsökkentő, fogyasztásellenes életmód kialakítása nem megy egyik napról a másikra. Az alábbiakban egy olyan kanadai családról olvashatunk, akik lépésről lépésre haladnak a csomagolásmentes vásárlás és nulla hulladék felé vezető úton.

Több mint 11 ezer tudós figyelmeztetett arra, hogy "Az emberiségre eddig ismeretlen szenvedés vár a klímaválság következtében, ha nem történik nagy változás a globális társadalomban".

"Világosan és egyértelműen kijelentjük, hogy a Föld-bolygó klíma vészhelyzettel néz szembe. Annak érdekében, hogy fenntartható jövőnk lehessen, meg kell változtatnunk, ahogy élünk. Ez azt jelenti, hogy gyökeresen át kell alakítanunk a globális társadalom működését, és a természetes ökoszisztémákhoz való viszonyulását."

2019-ben a szeptemberi Európai Mobilitási Hét jelmondata a „Sétálj velünk!”, központi témája pedig a „Biztonságos séta és kerékpározás” volt, világosan kiemelve azt a közlekedési módot, melyet gyakran alábecsülünk: a gyaloglást.

Az idei kampány arra ösztönözte az embereket, hogy válasszanak alternatív közlekedési módot, illetve a sétát és kerékpározást kombinálják a tömegközlekedéssel. A különböző közlekedési módokat okosan megválasztva hamarabb eljuthatunk a célállomásra, és a gyaloglás testmozgásnak is kiváló.

Emily egy 6 gyerekes portlandi (USA) családanya, aki pár éve váltott életmódot: SUV vagy kisbusz helyett kizárólag biciklivel közlekedik 6 gyerekével: 3 elől utazik, 1 a csomagtartón, 1 a kapcsolódó biciklin, a legnagyobb pedig már saját maga teker utána (férje továbbra is autóval jár munkába). Emily huszas éveinek vége felé, édesapjának hatására gondolkodott el igazából életmódjuk környezeti hatásán. A kerékpáros életmódra ekkor tért át, ám először ő is megoldhatatlannak tartotta ennyi gyerekkel –de aztán rátalált a holland eredetű teherbiciklire (ld.

Aki egy kicsit is próbál energiatakarékosan élni, általában mindenhonnan ugyanezen hasznos tanácsokkal látják el: repülj kevesebbszer, éjszakára állítsd alacsonyabb hőfokra a fűtést, cseréld energiatakarékosra a villanykörtét stb. De mi a helyzet a többi dologgal?

Ebben lehet segítségünkre ez a könyv, amelynek írója utánajárt majdnem minden tevékenység vagy előállított termék karbon-lábnyomának egy csésze teától vagy egy üveg bortól kezdve a hétvégi síelésig és a vulkánkitörésig.

Régóta folyik a vita a kérdésben, hogy az egyéni cselekvés számít-e valamit a klímaváltozás elleni harcban vagy csak időpazarlás? Mert oké, hogy lelkesen újrahasznosítjuk a hulladékot, de nem lehet, hogy a lelkiismeretünk megnyugtatásán túl nincs az egésznek túl sok gyakorlati haszna? Hiszen a nagy cégek közben úgyis fékezhetetlenül szennyeznek tovább…

Egy friss tanulmány szerint fogyasztói szokásaink és életmódunk átalakítása lényeges és szerves része a klímaváltozást célzó megoldáscsomagnak, azaz van értelme az egyének szintjén változtatnunk, mert a sok egyéni lépés előbb-utóbb jelentős változáshoz vezet globálisan is.

A napokban elém került a Resurgence magazin legfrissebb száma, és benne Jonathan Neal írása. Mivel nagyon hasonló érzések, gondolatok kavarognak bennem is, most kisebb változtatásokkal és a magyar, valamint a GreenDependent helyzetre alakítva megosztom...