Igazságosság ökológiai korlátok közt

2020-ban az angliai Schumacher Intézet, az indiai SCAD (Social Change and Development) és a magyar GreenDependent új együttműködésbe kezdett, amelynek a Tree Circles nevet adták. Az együttműködés lényege, hogy a környezeti, szociális, nevelő, közösségépítő célú faültetéseket erősítsük, sokasítsuk, népszerűsítsük, a különböző módszereket kölcsönösen megismerjük.

 

 

Ilyen sokcélú faültetéseket szervez a SCAD és a GreenDependent is már évek óta, sok pozitív eredménnyel, sikeresen, részben adományok, részben egyéb támogatások és együttműködések segítségével (részletesebben ld. SCAD, GreenDependent). Indiában a fákat a SCAD neveli, majd falusi önsegítő és önszerveződő közösségek bevonásával ülteti el különböző környezeti és társadalmi célok figyelembe vételével, mint például a klímaváltozás hatásainak enyhítése, a talajerózió megakadályozása, élelmiszer- és takarmánytermelés stb.  Magyarországon a GreenDependent a fákat Kovács Gyula Tündérkertjéből szerzi be, és iskola-, valamint szociális céllal létrehozott kertekbe ülteti el a helyi kerttulajdonosok bevonásával.

 

 

 

A szélesebb körű megismerés és információcsere érdekében 2021 januárjában egy két délutános, angol nyelvű online műhelymunkát is szerveztünk "The Importance of Trees for People and Planet" címmel, ahol közreműködő szakértők segítségével mutattuk be elméleti és gyakorlati szempontból is, hogy miért is fontosak a fák, és a körülöttük kialakuló "fa körök". A rendezvényről a beszámoló magyarul is olvasható, és az előadások megnézhetők online (1. délután, 2. délután, program).

Az online rendezvényre befolyt részvételi díjakból és egyéb adományokból Indiában és Magyarországon is ültetünk fákat 2021 tavaszán, Magyarországon összesen 45 őshonos gyümölcsfát.

Ha szeretné, szeretnéd támogatni a GreenDependent faültetését a "TreeDependent - fákkal felelősen" program keretében, a következő oldalon lehet ezt megtenni: http://greendependent.org/index.php?

1 db fa beszerzésének, szállításának, ültetésének, és az ültetésről fényképes beszámoló készítésének ára: 3.000 Ft. Beszámolót általában egy-egy ültetési évszak (tavasz ill. ősz) befejeztével készítünk.

Nagyobb adományok esetén az adományozónak külön jelentést is készítünk, ebben az esetben kérjük, hogy írjanak nekünk az info@treedependent.org címen.

Ha a Tree Circles együttműködést szeretné valaki támogatni - amely esetben az adományozott összeg indiai és magyar faültetések között oszlik meg, a következő oldalon keresztül teheti meg: https://convergence-alliance.org/tree-circles/our-scheme/

 

 

 

Zárásként, így ültettünk a COVID előtt és a COVID alatt a TreeDependent program keretében iskola- és szociális célú kertekben:

 

 

 

Képek forrása: GreenDependent ©, SCAD ©

 

 

 

 

Az egyén szabadságára épülő modern életünk nehéz helyzetbe hozott és hoz minket többek között a klímaválság kapcsán, ami komolyan teszteli és tesztelni fogja bizonyos választásaink és döntéseink szabadságát.

Nagyon sokan abban a hitben élnek, hogy a klímaválságot meg lehet oldani úgy, hogy egyébként megszokott életmódunkon kis változtatásokat teszünk.

Ezt a hitet azonban a klímaváltozás szakirodalma egyáltalán nem támasztja alá: nagyon kevés időnk és cselekvési terünk maradt arra, hogy közösen csökkentsük kibocsátásainkat. Ellenkező esetben a Föld éghajlata destabilizálódik, olyan mértékben változik, amely az életet a legtöbb élőlény - köztük az ember - számára veszélyessé és kiszámíthatatlanná teszi.

Szerencsére sok mindent tehetünk, amivel gyorsan javíthatnánk a helyzeten (ld. pl. Drawdown projekt). De előtte tisztáznunk kell egy erkölcsi kérdést: feltételezve azt, hogy mindannyian egyenlőnek születünk, a kibocsátások tekintetében is a - fenntartható! - egyenlőségre kell törekednünk! De mit jelent az egyenlő "karbon (vagy szén-dioxid) jog"?

A válasz részben rendelkezésünkre áll. A UNEP legfrissebb jelentése a témában (Emissions Gap Report) tartalmazza az alábbi grafikont, amely megmutatja, hogy ahhoz, hogy ne lépjük túl a Párizsi Megállapodásban kitűzött 1,5 C°-os célt, egy ember karbon-lábnyoma 2030-ra maximum 2,1 t CO2e/év lehet.[i] (A jelentés szerint, ha a kibocsátások a jelen ütemben haladnak, akkor 3 C°-os globális hőmérséklet-emelkedéssel kell számolnunk az évszázad végére.)

Az ábra forrása: UNEP Emissions Gap Report 2020

Minden hőmérséklet-emelkedési célhoz tartozik egy "karbon-büdzsé" (carbon budget), amely azt a maximum, CO2-egyenértékben kifejezett üvegházgáz mennyiséget jelenti, amelyet az emberiség és a természetes rendszerek kibocsáthatnak. A karbon-körforgás ismeretében ennek alapján lehet kiszámítani az igazságos, egy főre jutó CO2-egyenértékben megadott karbon-lábnyomot, ami 2030-ra fejenként 2,1 t CO2e/év értékre kell, hogy csökkenjen. A UNEP jelentése nem nevezi ezt explicit módon az egyenlő vagy igazságos egy főre jutó mennyiségnek, de az ábrán a lila vonal és figura lényegében ezt mutatja.

A grafikon tanulsága, hogy a világon élő "gazdagoknak" nagyon nagymértékben kell karbon-kibocsátásaikat, azaz karbon-lábnyomukat csökkenteniük. Ezt mutatja az alábbi táblázat is:

Táblázat és adatok forrása:

https://www.vox.com/22291568/climate-change-carbon-footprint,

UNEP Emissions Gap Report 2020

Gondoljunk ebbe bele. A világ leggazdagabb embereinek több mint 90%-kal kell karbon-kibocsátásaikat csökkenteniük annak érdekében, hogy az igazságos - környezeti és társadalmi szempontból is fenntartható - szintre kerüljenek. Annyira torz és igazságtalan ma a helyzet, hogy a leggazdagabb 1% karbon-terhelése kétszerese annak a terhelésnek, amit az emberiség legszegényebb 50%-a okoz (ami egyébként 3,5 milliárd embert jelent).[iii]

A legtöbb "középosztálybeli" észak-amerikai a leggazdagabb 1%, de mindenképp a 10% tagja. Magyarország is a gazdagabb országok közé tartozik, sokan sorolódnak nálunk is már a felső 10%-ba. [iv]

Ahogy egyértelműen szembesülünk az adatokkal, nyilvánvalóvá válik, hogy mélyreható egyéni és rendszerszintű változásokra van szükség, beleértve azt is, hogy hogyan értelmezzük a boldogság megvalósítására való jogunkat, és azt, hogy mindez közben milyen felelősséggel jár. Megelégszünk csupán azzal, hogy ajándékba kapott jogunk van egyéni boldogságunk megteremtésére, vagy vesszük a fáradságot arra, hogy mindezt fenntarthatóan valósítsuk meg, azaz a jövő generációinak is legyen joga és lehetősége boldogságuk megteremtésére?

Hol tart bolygórablásunk?

Valahogy a tudomány már nem új keletű, de 2020-ban, a Nature Communication publikációban újra megfogalmazott következtetése eddig elkerülte figyelmünket: “Bármilyen fenntarthatóság felé való átmenet csak akkor lehet hatékony, ha a technológiai fejlesztéseket mélyreható életmódbeli változtatások egészítik ki.[v] A UNEP jelentése is egyetért ezzel a megállapítással és felszólít arra, hogy a jólét jelentését értelmezzük újra: el kell mozdulnunk az intenzív erőforrás-felhasználáson alapuló jóléttől a bioszféra korlátain belül megvalósuló jól-lét és magasabb életminőség elérése felé.

A viszonylagos jó hír a jelenlegi erősen torzított erőforrás-használatunk kapcsán, hogy a legfelső 1%, de még az utána következő 10% fogyasztásában rejlő csökkentési lehetőségek is hatalmasak, és a csökkentés ezeken a szinteken aránylag fájdalommentes, azaz nem veszélyezteti az alapszükségletek kielégítését. Jelenlegi életmódunk a magas fogyasztás (ld. hatalmas otthonok, tengerentúli utak, magas fogyasztású személyautók stb.) fitogtatására biztat. De nem lenne nagyszerű, ha sikerülne megváltoztatnunk ezt, és a jómódúak között az válna trendivé, hogy ki tud kizárólag igazságos karbon-lábnyom részesedésének használatával minőségi életet élni? Az elit azon tagjai, akik az elsők között valósítják meg ezt az életmódot válhatnának a jövőbarát életmód példaképeivé, és bemutatnák, hogyan lehet mértékletesen, alacsony erőforrás-használattal élni.

(Mindez naivnak és álomszerűnek tűnhet, de jól illusztrálja, hogy mennyire mélyreható változásokra lenne szükség.)

Számít, hogy mit veszünk: matematikailag és morális szempontból is

Ellentétben azzal a hittel, hogy egyéni fogyasztási döntéseink nem igazán számítanak, a UNEP jelentése szerint a globális üvegházhatású kibocsátások 70%-a közvetlenül személyes vásárlási döntéseink eredménye, pl. azé, hogy mit eszünk és hogyan, hová utazunk. Nézzünk meg néhány érdekes adatot.

Élelmiszertermelési és -fogyasztási rendszerünk felelős a globális üvegházhatású gázkibocsátás 30%-áért. Azaz ha sikerülne is minden egyéb kibocsátást megszüntetni, a 1,5, sőt 2°C-os célt épphogy csak elérnénk.

Az élelmiszerellátó rendszer karbon-kibocsátásait vizsgálva meglepő adatokkal is találkozunk. Például, hogy a sajt klíma-hatása magasabb, mint a disznó- vagy csirkehúsé![vi]

 

Az információ forrása: Berners-Lee, M. (2010) How bad are bananas?

Az előadás megtekinthető a GreenDependent youtube csatornáján

Ugyanakkor mindössze egy közepes távolságú repülőúttal elégetjük éves igazságos karbonlábnyom-részünk 30%-át (egy hosszú távúval 90%-át).[vii] És bár az elektromos autók klíma-hatása fele a benzineseknek, valójában az autó-alapú társadalmi berendezkedés megváltoztatására van szükség Greg Mardsen, a Leeds-i Egyetem professzora szerint. Hozzáteszi, hogy a tudományos eredmények alapján "alapvető társadalmi változás szükséges. És ezért beszélünk klíma-vészhelyzetről és nem klíma-kellemetlenségről." Az elektromos autózás önmagában nem fogja megoldani ezt a problémát. Különösen, hogy ez ismét csak a felső 10% privilégiuma lehet.

 

Fordította és kiegészítette: Vadovics Edina, GreenDependent

 

 

Az írás az alábbi cikk részbeni fordításával és kiegészítésével készült:

https://www.vox.com/22291568/climate-change-carbon-footprint-greta-thunberg-un-emissions-gap-report

 

Képek, ábrák forrása, ahol nincs jelölve: https://www.vox.comGreenDependent ©

 

Kapcsolód Kislábnyomos olvasmányok, tippek és videók:

Kell ennyi energia?! Az energiamértékletesség felé

Készüljünk a "másfél fokos életmódra"

Lehet, hogy ideje elgondolkodni karbon kvóta bevezetésén? A finn Lahtiban kipróbálták

Zölden minőségi életet - tippek

Kell ennyi energia?! Energiaigényünk- és fogyasztásunk csökkentése, első lépések

Klímabarát háztartások- útmutató családoknak

Csökkentsük karbon-lábnyomunkat

Csökkentsük karbon-lábnyomunkat 2

 

Beszélgetések, videók a karbon-lábnyom csökkentésről, kislábnyomos életmódról: http://kislabnyom.hu/kislabnyomos-eletmod-videok

 



[i] A GreenDependent Intézet részt vesz egy 2021 májusában kezdődő 4 éves EU-s kutatási projektben, amelynek célja az ún. "másfél fokos életmód" részletesebb megismerése, kialakítása, elterjesztése. A projekt részeként részletesen meg fogjuk határozni a magyar lakosság jelenlegi karbon-lábnyomát és összetevőit, és a lakossággal, szakértőkkel, döntéshozókkal közösen meghatározzuk a leghatékonyabb csökkentési módszereket, tennivalókat. Addig is, ajánljuk fenti anyagainkat!

[ii] 2015-ös $ árfolyammal számolva: http://www.mnbkozeparfolyam.hu/arfolyam-2015.html

[iv] Forrás:*

[v] Nature Communications, Scientists’ warning on affluence (2020)

[vi] Részletes ábrát az élelmiszerek karbon-lábnyomáról ld. az angol cikkben: https://www.vox.com/22291568/climate-change-carbon-footprint-greta-thunberg-un-emissions-gap-report

 

 

 

 

A klímaválság, annak ellenére, hogy most a világjárvány hatására átmenetileg csökkent az üvegházhatású gázok kibocsátása, úgymond a "nyakunkon van". Ha nem csökkentjük gyorsan és hatékonyan kibocsátásainkat, társadalmunk, életmódunk meg fog változni. Minél korábban cselekszünk, annál nagyobb hatással lehetünk arra, hogy milyen legyen a változás.

A cselekvésre számos módszer, eszköz, technológia stb. létezik, ezek közül az egyik az úgynevezett karbon kvóták bevezetése lenne, kicsit a háborús helyzetek során megismert élelmiszer, üzemanyag és egyéb jegyek mintájára. A kvóták legfőbb előnye, hogy így a limitált erőforrásokból - jelen esetben első sorban a fosszilis erőforrásokból, és a használatuk során keletkező üvegházhatású gázkibocsátásból - egyrészt annyit osszunk szét, amennyi még nem veszélyezteti az ökoszisztéma egészségét és az emberiség létét, másrészt ezt a mennyiséget igazságosan osztjuk el. Azaz, karbon kvóták használatával segítenénk azt, hogy tiszteletben tartsuk ökológiai korlátainkat, és azt is, hogy mindenkinek jusson energia, és így a szimbolikus fánk belsejébe kerüljünk: az ökológiai korlátokon belül maradjunk, de minden ember energiával kapcsolatos alapszükségleteit kielégítsük.

De mekkora lenne ez a kvóta a karbon-kibocsátások kapcsán? A tudósok által szükségesnek ítélt "1,5 fokos életmód" (azaz olyan életmód, amelynek következtében nem emelkedik a globális átlaghőmérséklet több mint 1,5 fokkal) eléréséhez a 2 - 2,5 tonna/fő karbon-lábnyom lenne fenntartható. Az átlagos magyar lábnyom ennek most kb. a háromszorosa (KSH, 2018). Tehát vannak olyanok, akiknek a lábnyoma az ideális, fenntartható karbon-kvóta többszöröse, olyanok, akiknek csak valamennyivel több, és olyanok is, akiknek alatta van. Azaz, a fánk hasonlatot tovább folytatva, vannak, akik a fánkon kívül vannak és túl nagy karbon-lábnyomon élnek, vannak, akiknek pont megfelelő méretű a lábnyomuk, és vannak olyanok is, akik a fánk belsejében vannak, mert túl kicsi a lábnyomuk, azaz alapvető energiaszükségleteik sem teljesülnek, energiaszegénységben élnek. A kvóta rendszer ebben is segítene: a karbon-lábnyomokat fokozatosan ki lehetne egyenlíteni.

Mielőtt azonban a karbon kvóta lehetséges használatáról ejtenénk pár szót, fontos megemlíteni pár dolgot. Először is, a személyes karbon kvóta nem azt jelenti, hogy kizárólag a háztartásoknak és állampolgároknak van felelőssége a kibocsátásokért - a társadalom és gazdaság többi szereplőjével is foglalkozni kell! Ellenben fontos tudatában lenni annak, hogy mindannyian felelősek vagyunk a kibocsátásokért: Magyarországon a háztartások felelősek az üvegházhatású gázkibocsátás több mint harmadáért, 2016-ban összesen 37%-áért (KSH, 2018).

Másodszor, az átlagos, egy főre jutó lábnyom több részből tevődik össze: van olyan része, amit saját választásainkkal befolyásolni és így csökkenteni tudunk. Például azzal, hogy hol, mekkora és milyen otthont választunk és alakítunk ki, hogyan közlekedünk, mit eszünk, mennyi és milyen egyéb terméket fogyasztunk, hogyan és hol töltjük szabadidőnket stb. Emellett van a karbon-lábnyomnak egy olyan része is, amit nehezebben tudunk befolyásolni. Ez ahhoz kapcsolódik, hogy milyen az országban az útrendszer, a középületek, az egészségügy stb. Ezekre indirekt módon, aktív állampolgárként szavazatunkkal és társadalmi, közösségi tevékenységeinken keresztül tudunk hatással lenni. De a karbon kvóta karbon-lábnyomunk azon részére vonatkozna, amit befolyásolni tudunk választásainkkal, döntéseinkkel.

Hogy működhetne egy személyes karbon kvóta rendszer?

Mindenki kapna karbon kvóta pontokat, pl. egy bankkártya jellegű kártyán. És vásárláskor, főként, ha magas kibocsátású tárgyakat vagy szolgáltatásokat vennénk, a fizetés mellett ezt is használnunk kellene: fogynának róla a pontok. Ha elfogyott, akkor vehetnénk extrát - feltéve, hogy a rendszerben még van felesleges, fel nem használt karbon kvóta pont. Így azok, akik tudatosan kis karbon-lábnyomon élnek, például nincs autójuk, nagyon keveset repülnek vagy alacsony a személyes energiafogyasztásuk, akár azért, mert egyelőre energiaszegénységben élnek, bevételhez juthatnának, azaz a társadalom és közösség szempontjából hasznos kislábnyomos életmódjuk jutalmazva lenne.

Egy ilyen rendszer bevezetése természetesen számos kérdést felvet, és nem is menne széleskörű társadalmi párbeszéd nélkül. Például, mekkora legyen a kezdeti karbon kvóta: egyből a fenntartható méretű, vagy kezdetben nagyobb, és fokozatosan csökkenjen a fenntartható méretre? Hogyan és ki kezelné a kvóták kereskedelmét? Pontosan hogyan történjen a karbon kvóta pontok különböző energiaigényes dolgok és tevékenységek közti elosztása?

Van, ahol már próbáltak ilyet?

Önkéntesen közösségek próbálkoztak már karbon kvóta rendszert bevezetni. A 2000-es évek során az Egyesült Királyságban például számos CRAG, azaz Carbon Rationing Action Group (Karbon Kvóta Akciócsoport) alakult. Látva a klímaválsággal kapcsolatos kormányzati és vállalati tétlenséget, ezek a csoportok azt tűzték ki célul, hogy személyes karbon-lábnyomukat önkéntesen a fenntartható szintre csökkentsék.  Ennek érdekében odafigyeléssel (pl. bojler vízkőtelenítése), viselkedésváltozással (pl. beltéri hőmérséklet csökkentése, kevesebb autózás és repülés) és különböző beruházásokkal (pl. szigetelés, megújuló energiák használata) csökkentették energiafogyasztásukat, és így karbon-lábnyomukat. A Kislábnyom hírlevélben is beszámoltunk arról, hogy 2008-ban az Oxfam nemzetközi szervezet felhívást is közzétett, hogy keresik a legkisebb karbon-lábnyomú angol háztartásokat - és talán nem véletlenül a legjobban szereplők CRAG tagok voltak!

 

 

Gyakran, ha egyéni, háztartási szinten már nem tudtak tovább csökkenteni, közösségi megoldásokat kerestek (pl. közösségi energiatermelés a Fownhope CRAG tagjainak kezdeményezésére*), vagy kapcsolatba léptek egy energiaszegény közösséggel, és az ő támogatásuk segítségével kompenzálták túl nagy karbon-lábnyomukat. Az angliai Chew Magna falu közössége például ily módon támogatta szélkerék felállítását Indiában**.

Kép: Szélkerék (Converging World)

 

 

 

Európában a finn Lahti városa volt az, ahol 2019-ben személyes karbon kereskedelmi rendszert vezettek be, a közlekedésre fókuszálva. A rendszer bevezetésének egyik fontos célja, hogy előmozdítsa a fenntartható közlekedési módok (pl. közösségi közlekedés, kerékpározás) választását és használatát.

A közlekedési karbon kvóta rendszer egy applikáción keresztül működik, amit a város egyetemekkel és egyéb szakértőkkel együtt fejlesztett. Az alkalmazás automatikusan felismeri, hogy mivel utazik használója, valamint azt is, hogy mennyi ideig és milyen távolságra megy. Sőt, a rendszer figyelembe veszi azt is, hogy ha valaki autózik, milyen üzemanyagot használ, sőt azt is, hogy másokkal együtt utazik-e (amely esetben természetesen kisebb az egy főre eső felhasznált kibocsátás).

A szétosztott kvótát a város széndioxid-kibocsátás csökkentési vállalásai alapján határozták meg, így a vállalások teljesítését is segítik. Alapvetően mindenki hetente 17 kg karbon-kibocsátást kap, azzal gazdálkodhat. Akik kevesebb karbont használnak, mint a heti 17 kg, virtuális eurókat gyűjtenek, amelyeket különböző kedvezményekre és szolgáltatásokra lehet beváltani Lahtiban. A túlhasználatot nem büntetik, de a túlhasználat következtében emelkedik a karbon, és így a karbon-intenzív közlekedési módok ára is.

A karbon kibocsátás csökkentése, és a fenntartható közlekedési módok népszerűsítése érdekében a város kampányokat is szervez, amelyek során a karbon árát átmenetileg megemelik. Például Kerékpározz munkába! hetet szerveznek, amely hét során annak érdekében, hogy minél többen válasszák ezt a közlekedési módot, átmenetileg drágább lesz a karbon.

A rendszerben való részvétel egyelőre önkéntes, és a résztvevőket bevonják a rendszerrel kapcsolatos párbeszédbe is, például annak eldöntésébe, hogy mekkora legyen a kvóta, hogyan legyen elosztva, hogy működjön a jutalmazás stb.

Sokan amiatt ellenzik a karbon kvóta bevezetését, mert úgy vélik, egyéni szabadságukat korlátozná. Ez addig igaz, hogy egy meghatározott kvótán belül kell mozognunk. Azonban a személyes karbon kvóta és a kvótával való kereskedelem más oldalról szabadságot is ad a földi ökoszisztéma egészségéért történő közös felelősségvállalás keretein belül: saját magunk határozhatjuk meg, hogy kvótánkat mire költjük, és hogyan alakítjuk ki saját kislábnyomos életmódunkat. Ráadásul aktívan segíti egy igazságosabb társadalom kialakítását: azok, akiknek nincsen elég, így bevételhez juthatnak, és azok, akik tudatosan kislábnyomon élnek, nem kell, hogy csodabogárnak érezzék magukat. Sőt, a kvótarendszer bizonyos módon el is ismerné, hogy a közösségért tesznek, hisz ők is bevételhez juthatnának.

Kíváncsian várjuk, hogy lesz-e Lahtinak magyar testvérvárosa a személyes karbon kereskedelem terén!

 

Vadovics Edina, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 119. (2020. májusi) számában

 

 

Az írást inspirálta: https://www.treehugger.com

További források:

KSH (2018): Környezeti helyzetkép. Elérhető: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/kornyhelyzetkep18.pdf

 

Lahtiról, képekkel együtt: https://www.eltis.org, https://www.lahti.fi

További képek, ábrák forrása: GreenDependent ©, The Converging World

 

További kapcsolódó olvasmányok:

Kell ennyi energia?! Az energiamértékletesség felé

Készüljünk a "1,5 fokos életmódra"

44. Kislábnyom hírlevél: fenntartható lábnyomon élők (2. oldal)

 

Karbon-lábnyom számítás:

 

Karbon-lábnyom csökkentő tippek:

 

Érdekes példák, önkéntes karbon-lábnyom csökkentők és karbon kvótát bevezetők:

 

 

 

 

Írd alá a petíciót, hogy senki ne maradjon energia nélkül a koronavírus-járvány miatt!

A Habitat for Humanity Magyarország és a Fényhozók Alapítvány arra kéri Magyarország kormányát, hogy a járvány idejére biztosítson egy garantált energiamennyiséget minden fogyasztónak.

Ennek egyszerű, már kipróbált eszköze lehet a minden háztartásnak eljuttatott rezsiutalvány vagy az eseti rezsicsökkentés, amit minden típusú fogyasztó igénybe tud venni, beleértve az előrefizetős mérőórát használókat is.

A legrosszabb lakáskörülmények között élők nagyrészt ugyanazok, akiket a vírus gazdasági hatásai elsőként és legrosszabbul érintenek: a bevételük bizonytalan, gyakran alkalmi munkákból származik, nincsenek leszögezve a munka törvényes keretei vagy olyan feladatokat látnak el, amelyeket távmunkában nem lehet elvégezni. Közülük már a járvány kezdetén sokan elveszítették a megélhetésüket.

Minél többen támogatják aláírásukkal a kezdeményezést, annál nagyobb az esélye, hogy a döntéshozók belássák az ügy létjogosultságát és egy kevés empátiával belelássanak a családok életébe.

Szüleid anyagi helyzetén és a te szerencsés helyzeteden múlt, hogy nem vagy egy a rászorulók közül.  Az idei tavasz bizonyította, hogy hirtelen minden megváltozhat! Írd alá a petíciót!

 

Szerkesztette: Péter Emőke, Eco-Trend Egyesület, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2020. májusi  (119.) számában.

 

 

Forrás: https://habitat.hu/sites/energiatmindenkinek/

Képek forrása: Mérőóra és Péter Emőke©

 

 

 

 

Friss munkaerő biztosítja a 2018-ban elkezdett pakisztáni „Tízmilliárd fa szökőár” elnevezésű programot. A koronavírus okozta járvány miatt munkanélkülivé vált alkalmazottakat a kormányzás be tudja vonni a faültetési munkálatokba, így a projekt is halad és a hirtelen hátrányos helyzetbe került állampolgárok is jövedelemhez jutnak.

Számos tanulmány igazolja, hogy a faültetés és az erdősítés nagy mértékben segíti az ökológiai egyensúly fenntartását és ugyanakkor „gyógyítja” a természetes élővilágnak okozott sebeket. Sok más hasznos kezdeményezés mellett, a GreenDependent csapata is 2010 óta apró lépésekkel felépítette a TreeDependent elnevezésű programját: évről évre egyre több szervezet és magánszemély kapott kedvet, és kereste meg a GreenDependent munkatársait, hogy tevékenységeikre vonatkozóan meghatározzák a szén-dioxid-kibocsátást és kompenzálják faültetéssel. „2020 tavaszán 2093 fát ültetünk olyan tevékenységek karbon-lábnyomának kompenzációjaként, mint pl. nemzetközi konferenciák, éves karácsonyi rendezvény, üzleti ebédek, képzések, webshop megrendelés postai kiszállítások, repülőutak.” olvasható a GreenDependent Intézet honlapján.

A világjárvány okozta szokatlan helyzet egyelőre nem állította le az őshonos gyűmölcsfák ültetését sem a gödöllői szervezetnél, sem a pakisztáni kormány programjának keretén belül. Amint megjelent a koronavírus-fertőzés az országban, leállították a tízmilliárd facsemete elültetését célzó programot a társadalmi távolságtartás elveinek betartása miatt. Később mentséget kapott a program folytatására az erdészeti ügynökség, és ezzel 63600 új munkahelyet biztosított az állampolgárok számára. A új munkahelyeket általában vidéken hozták létre, a lezárt árosokból hazatérő munkanélküliek alkalmazására fókuszáltak. Az ültetési periódust meghosszabították júniusig, hogy minél tovább tartson a foglalkoztatottsági időszak.

A pakisztáni példa faiskolák hálózatát hozta létre és számos új „zöld” munkalehetőséget. Jó lenne, jóhiszemű irigységgel követni és cselekedni!

 

Fordítás és összefoglaló: Péter Emőke, Eco-Trend Egyesület, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2020. májusi (119.) számában.

 

 

Forrás: https://www.treehugger.com

Képek forrása: AlJazeera és TheWP

 

 

 

Az élelmiszerfelesleg éves mennyisége Magyarországon becslések szerint 1,8 millió tonnát tesz ki, az ebből megmenthető mennyiséget az Élelmiszerbank 80–100 000 tonnára becsüli.

Az élelmiszerfeleslegek megsemmisítése komoly terhet ró környezetünkre, a bomlás, égetés során keletkező gázok hozzájárulnak a globális felmelegedéshez. A felesleggé váló élelmiszer megtermeléséhez használt erőforrások pedig fölöslegesen terhelik a környezetet. Ha az élelmiszerpazarlás egy ország lenne, az Egyesült Államok és Kína után a 3. legnagyobb kibocsátó lenne.

Az Élelmiszerbank Egyesület 2019-ben 11 000 tonna, több mint 550 kamionnyi élelmiszert mentett meg a kidobástól, ezek az élelmiszerek gyártó és kereskedő cégektől származnak. Olyan élelmiszerfeleslegek, amelyek már nem jutnának el a fogyasztóhoz, mégis biztonsággal fogyaszthatóak (szezonális, közeli lejáratú termékek, stb). Az együttműködő cégek listája kategóriák szerinti bontásban elérhető az Egyesület honlapján.

11 000 tonna élelmiszer megmentésével 27 500 tonna CO2 kibocsátástól mentesül a Föld, ennyi CO2-t annyi fa tudna semlegesíteni, ami Józsefváros teljes területét elfoglalná. De nem csak a káros kibocsátásunkat, hanem vízlábnyomunkat is csökkentjük az élelmiszerek megmentésével. 11 000 tonna mentett élelmiszer vízlábnyoma egy Eger méretű város éves vízfogyasztásának felel meg.

A megmentett termékek összértéke eléri a 7,5 milliárd forintot és közel 300 000 nélkülözőnek jelentenek segítséget a mindennapokban, közülük sokan napi szintű ellátást kapnak.

A megmentett élelmiszerek nagyon változatos képet mutatnak: pékáru, zöldség-gyümölcs, tejtermék, húsáru, konzerv, édesség és egyéb hosszú lejáratú élelmiszerek mind-mind megtalálhatóak a nélkülözőknek átadott csomagokban.

A kiosztott 11 000 tonna élelmiszerfeleslegen túl még sok ezer tonna élelmiszer vár megmentésre Magyarországon is. Az Élelmiszerbank Egyesület várja olyan élelmiszeripari cégek jelentkezését, akik feleslegeiket a megsemmisítés helyett jótékony célra adnák át.

 

Hogyan csökkenthetjük otthon élelmiszerhulladékunkat?

1. Éljünk a kamránkból: a 10 legjobb recept a pizzától a chilis babig

2. Élelmiszerhulladék csökkentés és zöld étkezés, főzés: 

3. 75 dolog, amiről nem gondolnánk, mégis komposztálható!

4. Jó összefoglaló kiadvány a témában a NÉBIH-től adatokkal, tippekkel stb., gyerekeknek is: https://portal.nebih.gov.hu/documents

5. Szakácskönyvek:

 

Szerkesztette: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2020. márciusi (118.) számában

 

 

Forrás és kép: https://www.dontwasteit.hu

 

 

 

 

Élő labort hoztak létre egy használaton kívüli raktárépületben Bécsben, ahol a kisvállalkozások helyigényét  és gazdasági igényeit tanulmányozzák azzal a céllal, hogy a jövőben népszerűsíteni tudják a vegyes használatú vállalkozói tereket a főváros Nordbahnhof kerületében. A magán- és állami szektor együttműködésében megvalósuló projekt segít Bécs városának, hogy a városfejlesztésben részt vevő összes szereplő bevonásával elősegítsék a fenntartható és megfizethető vállalkozói házakat kínáló városi növekedést.

A Mischung: Possible! (azaz kb. „Keveredni: lehetséges!”) projekt kutatásként indult, azt próbálták kideríteni, hogy a vegyes használatú területek, azaz az egy fedél alatt működő különböző profilú vállalkozások hogyan integrálhatóak a városfejlesztésbe. Ebből később demonstrációs projekt alakult, amelyben az elméletet és a kezdeti kutatás eredményeit tesztelik.

A városfejlesztés Európában, és különösen Bécsben, inkább az újépítésű lakóházakra koncentrál, mert ott ismertek a piaci szereplők és fejlett a támogatási rendszer. Teljesen más a helyzet a nem lakáscélú ingatlanok (irodák vagy kereskedelmi blokkok) fejlesztése esetében, ahol – a lakásokkal ellentétben – hiányzik a megfizethető, kisebb méretű kategória.

A kezdeti kutatás megkérdőjelezte a vegyes használatú terek létrehozásának akadályait, és megpróbált a jelen trendeken túlmutató megoldásokat találni.

A megoldásként felmerült egyik megközelítésből született aztán a demonstrációs projekt, amelynek célja volt egyrészt, hogy egy kisebb csoportnyi kisvállalkozás számára megfizethető ingatlant biztosítsanak, másrészt megmutassák a lakóknak és a fejlesztői konzorciumnak, hogy a kerületük több, mint lakóövezet, és van benne vállalkozói működést támogató potenciál. A kísérletből számos kapcsolat és újfajta együttműködés született, a környék újfajta identitást és tudatosságot nyert.

A kutatás által felfedett egyik probléma az, hogy a fejlesztőknek fogalma sincs a kisvállalkozásokról - számukra az ideális felhasználók a biztos bevétellel bíró szupermarketek. A kisvállalkozások viszont nem tudják kifizetni az 5000 négyzetméteres bérlemények bérleti díját, de ha összefognak, ez is megoldódik. Ha sok kicsiből össze tudják rakni a díjat, akkor sínen van a közös munkatér - már csak meg kell találni a megfelelő társakat.

 

Fordítás és összefoglaló: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2020. márciusi (118.) számában

 

 

Forrás és kép: https://cooperativecity.org, http://www.fattinger-orso.com

 

 

 

 

Az igazságosság és az arányosság kérdése már a klímaválság felismerésének kezdeteiben is az egyik legvitatottabb téma volt: most pedig felhevültek az indulatok ezen a téren is.

Lángokban az Amazonas, zokog a szívünk, magunkénak érezzük a levegőt, amit mintha mi magunk, személyesen veszítenénk el. Közben értetlenül hallgatjuk, hogy a brazil miniszterelnököt még a felajánlott gyorssegély is megsérti. Szerinte joguk van, és csak nekik – joguk az őserdőhöz, a természet felemésztéséhez, vagy – ha épp úgy akarják – annak védelméhez. Az igazságosság és az arányosság kérdése már a klímaválság felismerésének kezdeteiben is az egyik legvitatottabb téma volt: most pedig felhevültek az indulatok ezen a téren is.

A feltörekvő és a fejlődő országok mindig is szerették volna elérni, hogy a fejlett országok elismerjék, hogy szerepük sokkal jelentősebb a klímaváltozásban, mint azoknak, amelyek jelenleg indulnak csak fejlődésnek vagy még ma is jelentős gazdasági lemaradásban vannak.

Ennek megfelelően kialakult az a nézet, hogy a fejlett országoknak nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk a klímavédelemhez, sőt segíteniük kellene a kevésbé fejlett országokat, hogy gazdasági hátrány nélkül mozdulhassanak ők is alacsony kibocsátású gazdaság felé. Ennek eredményeként alakult ki a „közös, de differenciált felelősség elve”, melynek alapján a Párizsi Egyezmény keretében a fejlett országok vállalták, hogy 100 milliárd dolláros éves klímasegélyt nyújtanak a rászorulóknak.

De pontosan kinek mekkora a felelőssége? Nagyon nagy az egyenlőtlenség még a fejlődő országok között is (1. ábra). Kinek mennyire van ténylegesen szüksége a segítségre? Kik lesznek az esetleges potyautasok, akik egyrészt bezsebelik a klímasegélyeket, miközben gazdasági hasznot húznak a helyi klíma változásából (pl. megemelkedett termelékenység miatt), és/vagy nem tesznek meg minden elvárhatót a klímavédelemért? Mit tehet a nemzetközi közösség, ha Brazília önkényesen felhasználja az esőerdők egy részét a saját gazdasági érdekeinek megfelelően?

A kérdés persze nem csak politikai értelemben rendkívül bonyolult, hanem elemzési szempontból is. Nem mindegy, hogy milyen jelzőket használunk: pl.

  • az országok teljes kibocsátását hasonlítjuk össze vagy az egy főre esőt,
  • melyik évet választjuk az összehasonlításhoz (lásd 1. ábra), vagy
  • csak a szén-dioxid-kibocsátását vagy az összes üvegházhatású-gázét vesszük figyelembe, illetve
  • a helyben kibocsátott gázokat (direkt-kibocsátás) hasonlítjuk össze, vagy az ún. exportált vagy indirekt kibocsátásokat is figyelmbe vesszük, ezzel elismerve, hogy a fogyasztásunkhoz köthető, de nem a hazánkban megtermelt termékek kibocsátásáért is mi vagyunk felelősek (tehát egy olcsó kínai mobil használatakor az ahhoz köthető emisszió, anyagfelhasználás és persze szennyezés inkább a mi lábnyomunkhoz tartozik, nem elsősorban Kínához).

Arról nem is beszélve, hogy az adatok megbízhatósága és elérhetősége jelentősen különbözik.

1. ábra. Egy főre eső CO2 kibocsátás ma és 50 évvel ezelőtt. Az aránytalanság a kibocsátás mértékében nemigen változott, de vannak olyan országok, pl. Kína, melyeknek jelentősen megnőtt a kibocsátása, és „lehagyták” az átlagos fejlődő országokat. Forrás: Global Carbon Budget és Carbon Dioxide Information Analysis Center (CDIAC) az Our World in Data honlapon ábrázolva (CC BY).

 

Az egyenlőtlenség szoros összefüggésben van a klímatudatos viselkedéssel is, így a klíamaváltozás megoldására való törekvéssel. Az Egyesült Államokban, például, amikor a népesség leggazdagabb 10%-ának folyamatosan nőtt a vagyona 1997 és 2002 között, a kibocsátásuk is arányosan megnőtt. Továbbá a társadalmi egyenlőtlenség magas kibocsátású szokásokat generál, mivel a kevésbé tehetős rétegek a vagyonosok szokásait igyekeznek leutánozni, gyakran akkor is, ha nem engedhetik meg maguknak. Így terjedtek el a nagy autók, hatalmas energiafaló lakások, a mindenképp repülőúttal egybekötött nyaralások és sorolhatnánk...

Végül az egyenlőtlenségek hatására a társadalmi összefogás is ellehetetlenedik, senkinek sem lesz érdekében a közös fellépés. A társadalmi felelősség érzet lecsökken, mert az egyéni célokért is küzdeni kell, és ez kimeríti az embereket, ill. nem érzik, hogy közösek lennének a céljaik. Az aktivisták munkája elerőtlenedik, hiába tudjuk a lelkünk mélyén, hogy a klímaváltozás mindenkit érint.

Az eddigiek alapján logikusnak tűnik, hogy a kevésbé jómódú országok ill. társadalmi rétegek nem könnyen csatlakoznak olyan globális problémák felismeréséhez és megoldásához mint a klímaváltozás. Ugyanakkor, mivel a hatások jellemzően a szegényeket sújtják jobban, mert nekik nincs pénzük az alkalmazkodásra (megfelelő hűtés-fűtésre, az ingatlanok vagy ingóságok biztosítására, adott esetben menekülésre vagy jogérvényesítésre), ill. a globális rendszereknek épp a szegényebb országok kitettsége nagyobb (pl. alacsonyan fekvő területek, melyeket várhatóan érint majd a tengerszint emelkedése, vagy a megnövekedett szélsőséges időjárás kitettsége), mégis fontos – a saját érdekükben is -, hogy összefogjanak a klímaváltozás ellen.

Ezzel a kör be is zárul, mert az összefogásokkal csökkenhet az egyenlőtlenség is, tehát a két ügyért leghatékonyabb egyszerre küzdeni. Nemzetközi szinten ez talán elkezdődött a Párizsi Egyezménnyel és a 17 átfogó Fenntartható Fejlődési Célok[i] elfogadásával. Egyéni szinten pedig álljunk ki a nálunk elesettebbekért, keressük a közös célokat, vegyünk részt aktívan vagy csak támogatólag a klímatüntetéseken, melyeket bátran kössünk össze társadalmi célokkal!

 

Összefoglaló: Boza-Kiss Benigna, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. szeptemberi (115.) számában.

 

 

Források: The Conversation és BBC

Képek forrása: https://m.usw.org/blog/, Our World in Data és Index

 

 

Kapcsolódó kislábnyomos olvasnivalók:

Mi lesz velünk 2050-ben?

Kinek fáj jobban a klímaváltozás?

 

 



[i] A Fenntartható Fejlődési Célokról bővebben lásd:

https://www.ksh.hu/sdg és http://ffcelok.hu/sdg-k/

 

 

 

 

A hosszú távú repülőutak nagyobb CO2-kibocsátással járnak, mint több tucat ország átlagemberének egész éves kibocsátása – írja a The Guardian új elemzésében.

A számokból kitűnik, hogy azoknak, akik megengedhetik maguknak a légi utazásokat, aránytalanul nagyobb a karbon-lábnyoma, mint az egész évben a „földön járó”, szegényebb országok állampolgárainak. Még egy rövid, London-Edinburgh repülőút is több CO2-kibocsátással jár, mint amennyi egy ugandai vagy szomáliai személy éves kibocsátása.

Az előrejelzésekből úgy tűnik, az idei év ismét rekordokat dönt a légiközlekedésben: a repülőjegyet váltók várhatóan 5%-kal többet, összesen 8,1 trillió km-t utaznak 2019-ben, ami 300%-os növekedés 1990 óta.

A német Atmosfair non-profit szervezet számításai szerint egy London-New York oda-vissza út nagyjából 986kg CO2-kibocsátással jár utasonként. 56 olyan ország van a világon, ahol ennél kevesebb az emberek egész éves karbon-kibocsátása – az afrikai Burunditól a dél-amerikai Paraguay-ig.

De még egy viszonylag rövid London-Róma retúr repülőút kibocsátása is 234kg CO2 utasonként, ami nagyobb kibocsátás, mint 17 ország lakóinak fejenkénti éves kibocsátása.

A kapott számok természetesen átlagos képet adnak, a leggyakrabban használt repülőgéptípust, és becsült járatkihasználást veszik alapul. Az eredmények csak a kerozin égetéséből származó CO2-kibocsátást tartalmazzák - a számítások nem veszik figyelembe a repülőgép gyártásához köthető kibocsátást vagy egyéb üvegházhatású gázok, ld. vízgőz keletkezését.

 

Nagyvárosok közti oda-vissza repülőutak és kibocsátásaik

Narancssárgával azokat az országokat láthatjuk, ahol az adott út kibocsátásánál kevesebb az ország lakóinak fejenkénti éves kibocsátása

 

A légi közlekedés kibocsátása megtriplázódhat a következő három évtizedben

A légiközlekedés felelős jelenleg a globális kibocsátások 2%-áért, és ez az egyik olyan szektor, ahol a szennyezés mértéke folyamatosan és gyorsan növekszik.

A Manchester Metropolitan University kutatóinak prognózisa szerint a légiközlekedéshez köthető kibocsátások 2050-re több, mint kétszeresére növekedhetnek, még akkor is, ha a repülőgépek üzemanyag-hatékonysága jelentősen javul, és a légitársaságok különböző kibocsátás-csökkentő módszerekkel optimalizálják a működésüket.

Ez utóbbiak hiányában, azaz ha nem sikerül takarékoskodni a kerozinnal, a kibocsátások mennyisége háromszorosára is növekedhet 2050-ig.

 

Hogyan lehetne szabályozni a légi közlekedési ágazat klímahatását?

A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (International Civil Aviation Organization - ICAO), amely az ENSZ szakosított intézményeként a nemzetközi polgári légi közlekedéssel és kibocsátásának csökkentésével foglalkozik, olyan kibocsátás-semlegesítő rendszert vezet be, amely lehetővé teszi a légitársaságoknak, hogy az üzemanyag-fogyasztás csökkentése helyett karbonkreditet vásároljanak.

A témában jártas kutatók szerint azonban kétségesek e rendszer előnyei, mert ahelyett, hogy a kibocsátások tényleges csökkentésére koncentrálna, az iparág növelése a célja.

Tim Alderslade, a 13 brit légitársaságot tömörítő Airlines UK iparszövetség vezérigazgatója szerint: „A légitársaságoknak olyan stratégiára van szükségük, amely összhangban van a kormány azon törekvéseivel, hogy a légiközlekedésre fenntarthatóan növekvő szektorként tekintsen. A légiközlekedésnek jogot kell szereznie a növekedéshez, épp ezért mindent megteszünk, hogy a kibocsátásainkat 2050-ig a felére csökkentsük, és a nemzeti kormányokkal együttműködve megvalósíthassuk a zéró-karbon jövőt.”

A növekedési elképzelések ugyanakkor a számok ismeretében kissé hajmeresztőnek tűnnek: 2019-ben közel 40 millió járat indul a repterekről világszerte – ez átlagosan több, mint 100 000 repülőutat jelent naponta.

 
 

A jobboldali képen egy különösen zsúfolt májusi napot láthatunk, 162 637 felszálló géppel

Forrás: flightradar24.com

 

 

 

Környezetvédő csoportok arra kérik a döntéshozókat, hogy korlátozzák az induló járatok számát, és ne engedjék további repterek megnyitását. Törvényjavaslataikban szerepel a „gyakran repülők adója”, amely az egyén adott évi repüléseinek számával fokozatosan emelkedne, de nem sújtaná komolyabban az alkalmanként utazókat. „Nem szeretnénk büntetni azokat a keményen dolgozó családokat, akik évente egyszer utaznak külföldre nyaralni” – mondja Mike Childs, a brit Föld Barátai szervezet egyik vezetője. Egy általa említett 2014-es Közlekedési Minisztériumi felmérés szerint a repülőutak 70%-a a brit társadalom 15%-ához köthető. „Meg kell értenünk, hogy a repülés luxus és ezt a luxust igyekeznünk kell igazságosan elosztani a társadalom tagjai között.”

 

Fordítás és összefoglaló: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. szeptemberi (115.) számában.

 

 

Uniós polgári kezdeményezések a témában, amelyeket aláírásunkkal támogathatunk:

A repülőgép-üzemanyag adómentességének megszüntetése Európában

Szén-dioxid-árazás az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében

 

További olvasnivalók:

Mondjunk le a repülésről!

Tippek egy felelősen repülő utazótól

 

 

Forrás: https://www.theguardian.com

Képek forrása: 

https://www.vox.com

https://www.facebook.com

https://www.theguardian.com

 

 

 

7,7 milliárd ember élelmezése nem gyerekjáték, különösen a klímaváltozás mezőgazdaságot is fenyegető árnyékában. Bár nem állunk jól – ld. pusztuló termőtalaj, fogyatkozó édesvízkészlet, egyre növekvő népesség stb. – a rendelkezésre álló élelem jelenleg is elég lenne mindenkinek.

Ennek ellenére a világon 850 millió ember éhezik! A probléma egyelőre nem a mennyiséggel, hanem a pazarlással és az elosztással van. Ahogy a cikk végén bemutatott indiai szervezet is írja: „A kihívást nem az élelmiszer hiánya jelenti – hanem az, hogy elérhetővé tegyük mindenki számára.”

A helyzet súlyos: 

"Az éhezés több áldozatot szed, mint az AIDS, a malária vagy a terrorizmus összesen.

Minden tizedik másodpercben meghal egy gyerek azért, mert nem volt mit ennie.

Az éhezők 82%-a olyan országban él, ahol nem élelmiszerhiány, hanem többlet van!

Minden nyolcadik ember éhesen fekszik le aludni minden este.

A világon megtermelt élelem harmadát sosem fogyasztjuk el."

(Robin Hood Army)

Szerencsére több hazai civil és kormányzati kezdeményezés is működik, hogy mentse a menthetőt, hogy pazarlás helyett oda juttassa az élelmet, ahonnan a leginkább hiányzik. Ezekből a kezdeményezésekből mutatunk be most egy párat, illetve egy nemzetközi, csatlakozókat örömmel fogadó szervezet is szóba kerül majd…

1. Budapest Bike Maffia – Ételmentő projekt

A Budapest Bike Maffia (BBM) ételmentő projektjének a célja, hogy a fogyasztásra alkalmas meleg ételt, valamint egyéb élelmiszert megmentsék, és rászorulóknak eljuttassák. Az ételmentő csapat étel-adományozókból és önkéntes futárokból áll.

Az adományozók még emberi fogyasztásra alkalmas ételeket tudnak felajánlani, amelyek valamilyen okból megmaradtak és a kukába kerülnének.

„Tevékenységünk során tehát csökkentjük Magyarországon az éhezést, felhívjuk a figyelmet a közös társadalmi felelősség vállalásra, tudatosságot növelünk, valamint azáltal, hogy csökkentjük az élelmiszer pazarlást, közvetlenül hozzájárulunk a klímaváltozás elleni küzdelemhez.” (BBM)

Ld. még: Kislábnyom hírek - a BCSDH és a BBM együttműködése

Web: www.etelmentes.hu

Forrás: http://bbm.hu/projektek/etelmentes

 

2. Gödöllői élelmiszermentés

Az élelmiszermentés jól megszervezett keretek között zajlik Gödöllőn 2017 áprilisától szorosan együttműködve a Magyar Élelmiszerbankkal és Gödöllő Város Önkormányzatával. A Gödöllői Civil Kerekasztal Egyesület két oszlopos tagszervezetének, a Megújult Nemzedékért Alapítványnak, és a Gödöllői Fészek Nagycsaládosok Egyesületének vezetésével indult és működik azóta is sikeresen a projekt, a közelmúltban pedig csatlakozott a Gödöllői Görögkatolikus Egyházközség is.

A projekt az Élelmiszerbank Egyesület élelmiszermentő programja keretében zajlik, melyben az élelmiszert osztó szervezetek az Élelmiszerbank partnerszervezeteiként működnek. Az Élelmiszerbank több nagy kereskedelmi láncot vont be az élelmiszermentő programjába, melyek közül Gödöllőn a TESCO, 2018 decemberétől pedig az ALDI és gyorsétteremként a KFC is átadja élelmiszerfeleslegét az Élelmiszerbank helyi partnerszervezetén keresztül a nélkülözőknek. A hét minden napján sikerül elhozni az élelmiszerfelesleget – főképpen pékárut, zöldség-gyümölcsöt, illetve kisebb mennyiségben vegyes élelmiszert is.

Külön szervezésben a kezdetek óta még a JÓkenyér pékségből is elszállításra és szétosztásra kerül a megmaradt pékáru, ugyancsak napi rendszerességgel.

A két éve sikeresen működő élelmiszermentést széleskörű civil összefogás hívta életre és működteti, olyan lelkes önkéntesekkel, akik fontosnak tartják, hogy nehezebb sorsú embertársaikat megsegítsék és megóvják környezetüket. Önzetlen munkájuknak köszönhetően így a még fogyasztható, de a különböző szabályzatok miatt már nem értékesíthető élelmiszer nem kerül megsemmisítésre és eljut azokhoz, akiknek szükségük van rá. 2018-ban az Élelmiszerbank Egyesület programja keretében több, mint 61 tonna élelmiszert sikerült megmenteni és szétosztani a rászorulók között. Naponta átlag 20-30 család – kb. 120 fő – részesül élelmiszeradományokban.

Forrás: https://szolgalat.com/sajat-jarmu-a-godolloi-elelmiszermenteshez

 

3. Enni adok ételdobozok

Az „Enni adok” dobozokat a Re-Formáló Egyesület segít kihelyezni és működtetni. A dobozokba cégek és magánszemélyek is elhelyezhetik adományukat, ami lehet bármilyen tartós élelmiszer, házi készítésű főtt étel és házi sütemény, bolti sütemények és készételek, zöldségek, gyümölcsök, édesség, pékáru, azaz minden emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszer.

Minden dobozhoz tartozik egy önkéntes csapat, amely naponta legalább egyszer, melegebb időjárás esetén naponta többször is látogatja a dobozt, ellenőrzi a benne lévő élelmiszereket, ételeket.

Web: https://reformalo.hu/enni-adok-eteldobozok

 

4.  Kampány a zöldség-gyümölcs pazarlása ellen

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) 2019 júliusában szemléletformáló  kampányt indít a zöldségek és gyümölcsök pazarlása ellen "Vegyél számba!" címmel.

Magyarországon évente fejenként csaknem 6 kilogramm zöldséget és gyümölcsöt dobunk ki, ennek egy részét pusztán azért, mert alakjuk vagy esztétikai megjelenésük nem annyira tetszetős. A kampányban a Nébih arra hívja fel a vásárlók figyelmét, hogy nem csak a legfrissebb, legszabályosabb, legesztétikusabb zöldség-gyümölcs a tápláló, megfelelő tárolással a fogyaszthatósági idő meghosszabbítható, és érdemes hazai termékeket vásárolni, mert azok frissebbek a távolabbi országokból érkezőknél.

A kampány anyagaival a Nébih Maradék nélkül élelmiszerpazarlás elleni programjának felületein találkozhatnak az érdeklődők, emellett a hivatal saját csatornáin és egyéb tematikus oldalain is megjelenteti a gyakorlati tudnivalókat, a programhoz kapcsolódó rendezvényeket szerveznek.

Web: http://maradeknelkul.hu/vegyel-szamba

Forrás: https://www.napi.hu

 

5. Robin Hood Sereg – India

A Robin Hood Army (Robin Hood Sereg) egy önkéntesek munkájára építő, támogatások nélkül működő nemzetközi szervezet, amely azon dolgozik, hogy az éttermekből és a helyi közösség tagjaitól összegyűjtött maradék ételt eljuttassa a rászorulóknak.

Indiában, Delhiben kezdték tevékenységüket 2014-ben, akkor 200 önkéntesük 8 városban gyűjtötte és osztotta az élelmiszert. 2017-ben már 10 000 felett volt az önkénteseik száma, és 2018-ra 103 városban több, mint 9 millió embernek juttattak ennivalót. Dél-Kelet Ázsia több országában, Afrikában, Dél-Amerikában és Kanadában is vannak már „Robinjaik”.

A programban nagyrészt diákok vagy fiatal munkavállalók dolgoznak, akik mindannyian a szabadidejükben önkénteskednek, és remélik, hogy munkájukkal valódi változást érnek el. A rászorulók között vannak hajléktalan családok, árvaházak, kórházakban fekvő betegek és idősotthonok lakói is.

A sereg küldetése egyszerű: harcolnak a globális éhezés ellen, és az étellel a legjobbat hozzák ki az emberekből... Azokból is, akik adják, és azokból is, akik kapják. Szeretnék, ha szerte a világon alakulnának a helyi közösségre építő, önfenntartó élelem-ellátórendszerek, és ha a szükséget szenvedők támogatását alapvető kötelességünknek tartanák.

Web: https://robinhoodarmy.com

 

Fordítás és összefoglaló: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. júliusi (114.) számában.