Kislábnyomos életmód

Az egyén szabadságára épülő modern életünk nehéz helyzetbe hozott és hoz minket többek között a klímaválság kapcsán, ami komolyan teszteli és tesztelni fogja bizonyos választásaink és döntéseink szabadságát.

Nagyon sokan abban a hitben élnek, hogy a klímaválságot meg lehet oldani úgy, hogy egyébként megszokott életmódunkon kis változtatásokat teszünk.

Ezt a hitet azonban a klímaváltozás szakirodalma egyáltalán nem támasztja alá: nagyon kevés időnk és cselekvési terünk maradt arra, hogy közösen csökkentsük kibocsátásainkat. Ellenkező esetben a Föld éghajlata destabilizálódik, olyan mértékben változik, amely az életet a legtöbb élőlény - köztük az ember - számára veszélyessé és kiszámíthatatlanná teszi.

Szerencsére sok mindent tehetünk, amivel gyorsan javíthatnánk a helyzeten (ld. pl. Drawdown projekt). De előtte tisztáznunk kell egy erkölcsi kérdést: feltételezve azt, hogy mindannyian egyenlőnek születünk, a kibocsátások tekintetében is a - fenntartható! - egyenlőségre kell törekednünk! De mit jelent az egyenlő "karbon (vagy szén-dioxid) jog"?

A válasz részben rendelkezésünkre áll. A UNEP legfrissebb jelentése a témában (Emissions Gap Report) tartalmazza az alábbi grafikont, amely megmutatja, hogy ahhoz, hogy ne lépjük túl a Párizsi Megállapodásban kitűzött 1,5 C°-os célt, egy ember karbon-lábnyoma 2030-ra maximum 2,1 t CO2e/év lehet.[i] (A jelentés szerint, ha a kibocsátások a jelen ütemben haladnak, akkor 3 C°-os globális hőmérséklet-emelkedéssel kell számolnunk az évszázad végére.)

Az ábra forrása: UNEP Emissions Gap Report 2020

Minden hőmérséklet-emelkedési célhoz tartozik egy "karbon-büdzsé" (carbon budget), amely azt a maximum, CO2-egyenértékben kifejezett üvegházgáz mennyiséget jelenti, amelyet az emberiség és a természetes rendszerek kibocsáthatnak. A karbon-körforgás ismeretében ennek alapján lehet kiszámítani az igazságos, egy főre jutó CO2-egyenértékben megadott karbon-lábnyomot, ami 2030-ra fejenként 2,1 t CO2e/év értékre kell, hogy csökkenjen. A UNEP jelentése nem nevezi ezt explicit módon az egyenlő vagy igazságos egy főre jutó mennyiségnek, de az ábrán a lila vonal és figura lényegében ezt mutatja.

A grafikon tanulsága, hogy a világon élő "gazdagoknak" nagyon nagymértékben kell karbon-kibocsátásaikat, azaz karbon-lábnyomukat csökkenteniük. Ezt mutatja az alábbi táblázat is:

Táblázat és adatok forrása:

https://www.vox.com/22291568/climate-change-carbon-footprint,

UNEP Emissions Gap Report 2020

Gondoljunk ebbe bele. A világ leggazdagabb embereinek több mint 90%-kal kell karbon-kibocsátásaikat csökkenteniük annak érdekében, hogy az igazságos - környezeti és társadalmi szempontból is fenntartható - szintre kerüljenek. Annyira torz és igazságtalan ma a helyzet, hogy a leggazdagabb 1% karbon-terhelése kétszerese annak a terhelésnek, amit az emberiség legszegényebb 50%-a okoz (ami egyébként 3,5 milliárd embert jelent).[iii]

A legtöbb "középosztálybeli" észak-amerikai a leggazdagabb 1%, de mindenképp a 10% tagja. Magyarország is a gazdagabb országok közé tartozik, sokan sorolódnak nálunk is már a felső 10%-ba. [iv]

Ahogy egyértelműen szembesülünk az adatokkal, nyilvánvalóvá válik, hogy mélyreható egyéni és rendszerszintű változásokra van szükség, beleértve azt is, hogy hogyan értelmezzük a boldogság megvalósítására való jogunkat, és azt, hogy mindez közben milyen felelősséggel jár. Megelégszünk csupán azzal, hogy ajándékba kapott jogunk van egyéni boldogságunk megteremtésére, vagy vesszük a fáradságot arra, hogy mindezt fenntarthatóan valósítsuk meg, azaz a jövő generációinak is legyen joga és lehetősége boldogságuk megteremtésére?

Hol tart bolygórablásunk?

Valahogy a tudomány már nem új keletű, de 2020-ban, a Nature Communication publikációban újra megfogalmazott következtetése eddig elkerülte figyelmünket: “Bármilyen fenntarthatóság felé való átmenet csak akkor lehet hatékony, ha a technológiai fejlesztéseket mélyreható életmódbeli változtatások egészítik ki.[v] A UNEP jelentése is egyetért ezzel a megállapítással és felszólít arra, hogy a jólét jelentését értelmezzük újra: el kell mozdulnunk az intenzív erőforrás-felhasználáson alapuló jóléttől a bioszféra korlátain belül megvalósuló jól-lét és magasabb életminőség elérése felé.

A viszonylagos jó hír a jelenlegi erősen torzított erőforrás-használatunk kapcsán, hogy a legfelső 1%, de még az utána következő 10% fogyasztásában rejlő csökkentési lehetőségek is hatalmasak, és a csökkentés ezeken a szinteken aránylag fájdalommentes, azaz nem veszélyezteti az alapszükségletek kielégítését. Jelenlegi életmódunk a magas fogyasztás (ld. hatalmas otthonok, tengerentúli utak, magas fogyasztású személyautók stb.) fitogtatására biztat. De nem lenne nagyszerű, ha sikerülne megváltoztatnunk ezt, és a jómódúak között az válna trendivé, hogy ki tud kizárólag igazságos karbon-lábnyom részesedésének használatával minőségi életet élni? Az elit azon tagjai, akik az elsők között valósítják meg ezt az életmódot válhatnának a jövőbarát életmód példaképeivé, és bemutatnák, hogyan lehet mértékletesen, alacsony erőforrás-használattal élni.

(Mindez naivnak és álomszerűnek tűnhet, de jól illusztrálja, hogy mennyire mélyreható változásokra lenne szükség.)

Számít, hogy mit veszünk: matematikailag és morális szempontból is

Ellentétben azzal a hittel, hogy egyéni fogyasztási döntéseink nem igazán számítanak, a UNEP jelentése szerint a globális üvegházhatású kibocsátások 70%-a közvetlenül személyes vásárlási döntéseink eredménye, pl. azé, hogy mit eszünk és hogyan, hová utazunk. Nézzünk meg néhány érdekes adatot.

Élelmiszertermelési és -fogyasztási rendszerünk felelős a globális üvegházhatású gázkibocsátás 30%-áért. Azaz ha sikerülne is minden egyéb kibocsátást megszüntetni, a 1,5, sőt 2°C-os célt épphogy csak elérnénk.

Az élelmiszerellátó rendszer karbon-kibocsátásait vizsgálva meglepő adatokkal is találkozunk. Például, hogy a sajt klíma-hatása magasabb, mint a disznó- vagy csirkehúsé![vi]

 

Az információ forrása: Berners-Lee, M. (2010) How bad are bananas?

Az előadás megtekinthető a GreenDependent youtube csatornáján

Ugyanakkor mindössze egy közepes távolságú repülőúttal elégetjük éves igazságos karbonlábnyom-részünk 30%-át (egy hosszú távúval 90%-át).[vii] És bár az elektromos autók klíma-hatása fele a benzineseknek, valójában az autó-alapú társadalmi berendezkedés megváltoztatására van szükség Greg Mardsen, a Leeds-i Egyetem professzora szerint. Hozzáteszi, hogy a tudományos eredmények alapján "alapvető társadalmi változás szükséges. És ezért beszélünk klíma-vészhelyzetről és nem klíma-kellemetlenségről." Az elektromos autózás önmagában nem fogja megoldani ezt a problémát. Különösen, hogy ez ismét csak a felső 10% privilégiuma lehet.

 

Fordította és kiegészítette: Vadovics Edina, GreenDependent

 

 

Az írás az alábbi cikk részbeni fordításával és kiegészítésével készült:

https://www.vox.com/22291568/climate-change-carbon-footprint-greta-thunberg-un-emissions-gap-report

 

Képek, ábrák forrása, ahol nincs jelölve: https://www.vox.comGreenDependent ©

 

Kapcsolód Kislábnyomos olvasmányok, tippek és videók:

Kell ennyi energia?! Az energiamértékletesség felé

Készüljünk a "másfél fokos életmódra"

Lehet, hogy ideje elgondolkodni karbon kvóta bevezetésén? A finn Lahtiban kipróbálták

Zölden minőségi életet - tippek

Kell ennyi energia?! Energiaigényünk- és fogyasztásunk csökkentése, első lépések

Klímabarát háztartások- útmutató családoknak

Csökkentsük karbon-lábnyomunkat

Csökkentsük karbon-lábnyomunkat 2

 

Beszélgetések, videók a karbon-lábnyom csökkentésről, kislábnyomos életmódról: http://kislabnyom.hu/kislabnyomos-eletmod-videok

 



[i] A GreenDependent Intézet részt vesz egy 2021 májusában kezdődő 4 éves EU-s kutatási projektben, amelynek célja az ún. "másfél fokos életmód" részletesebb megismerése, kialakítása, elterjesztése. A projekt részeként részletesen meg fogjuk határozni a magyar lakosság jelenlegi karbon-lábnyomát és összetevőit, és a lakossággal, szakértőkkel, döntéshozókkal közösen meghatározzuk a leghatékonyabb csökkentési módszereket, tennivalókat. Addig is, ajánljuk fenti anyagainkat!

[ii] 2015-ös $ árfolyammal számolva: http://www.mnbkozeparfolyam.hu/arfolyam-2015.html

[iv] Forrás:*

[v] Nature Communications, Scientists’ warning on affluence (2020)

[vi] Részletes ábrát az élelmiszerek karbon-lábnyomáról ld. az angol cikkben: https://www.vox.com/22291568/climate-change-carbon-footprint-greta-thunberg-un-emissions-gap-report

 

 

 

 

Hozzávalók a nut roasthoz

Hozzávalók a mártáshoz

  • 220g dió, mogyoró vegyesen
  • 220g zsemlemorzsa
  • 1 közepes hagyma, apróra vágva
  • 3 evőkanál olíva olaj
  • 2 tojás
  • só és bors
  • 2 gerezd fokhagyma, finomra vágva
  • 1 teáskanál friss oregánó vagy kakukkfű
  • 1 evőkanál apróra vágott petrezselyem
  • 100g reszelt Cheddar sajt
  • 1 közepes hagyma kockára vágva
  • 2 evőkanál olíva olaj
  • 1 evőkanál liszt
  • 2 paradicsom, kockára vágva
  • 125g gomba, finomra vágva
  • 300ml zöldség alaplé
  • 1/2 teáskanál oregánó vagy kakukkfű
  • 1 babérlevél
  • 1 nagy löttyintésnyi vörös bor
  • só és bors ízlés szerint

Elkészítés

A sütőt 180 °C-ra előmelegítjük. Egy tepsit kikenünk.

A diót és mogyorót aprítógépben finomra őröljük, a zsemlemorzsával összekeverjük, majd félretesszük.

Az olajat egy nagy serpenyőben felhevítjük, a hagymát üvegesre pirítjuk, majd hozzáaadjuk a zsemlemorzsához.

Egy másik tálban összekeverjük a tojásokat, a fokhagymát, az oregánót, a petrezselymet, a Cheddar sajtot, a sót és a borsot. Összegyúrjuk a diós-mogyorós keverékkel. 15 percig állni hagyjuk.

Cipót formázunk a keverékből, mait az előkészített tepsire helyeztünk, és 30-45 perc alatt aranybarnára sütjük.

Amíg sül, elkészítjük a mártást. Egy serpenyőben közepes lángon melegítsük fel az olajat. majd pirítsuk üvegesre a hagymát. Hozzáadjuk a paradicsomot, és addig főzzük, kevergetjük, amíg elpárolog a víz és barnulni kezdenek a paradicsomok.

Hozzáadjuk a lisztet, összekeverjük, majd hozzáadjuk a zöldség alaplevet. Forraljuk fel, és keverjük addig, amíg a szósz besűrűsödik.

Hozzáadjuk a gombát, fűszereket, vörösbort. 20 percig időnként megkeverve pároljuk. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.

A roastot szeletelve, a mártással megöntözve tálaljuk.

Háromoldalú együttműködés keretében 42 fát ültettek el Piliscsaba-Garancstetőn, ahol a helyi Érdekvédelmi Egyesület kezdeményezésére, a Daikin támogatásával 21 helyi család karbon-lábnyomát számította ki 2020 tavaszán a GreenDependent Intézet. A felmérés eredménye szerint a kutatásba bekapcsolódó családok átlagos karbon-lábnyoma körülbelül kétszerese a fenntartható szintnek. A példaértékű közösségi kezdeményezés záróprogramján került sor a faültetésre, így jelképezve a fák karbontudatos életvitelben betöltött szerepét.  A Daikin és a GreenDependent jövőre is folytatni kívánja magyar lakóközösségek karbon-lábnyomának önkéntes mérését – hangzott el az idei projektet záró közös faültetésen Piliscsabán.

Az idei év tavaszán 21 család fogott össze Piliscsabán, hogy a fenntartható jövő érdekében, a GreenDependent Intézettel együttműködve kiszámítsák karbon-lábnyomukat. A számítások szerint az egyes családok eredményei között jelentős különbség mutatkozott. A legalacsonyabb szint évi 1,99 tonna CO2/fő volt, míg a legmagasabb érték meghaladta a 7,51 tonna CO2/főt. A vizsgálatba bekapcsolódó közel kéttucat család átlagos éves karbon-lábnyoma 4,27 tonna CO2/fő volt, ami körülbelül kétszerese a ma fenntartható szintnek, és még úgy is megközelíti a magyar egy főre számított, évi 5 tonna körüli átlagot, hogy két összetevő, a termékek és közszolgáltatások nem szerepelnek a számításban.[i] A vizsgált háztartások karbon-lábnyomának egyharmadát az energiafogyasztás tette ki, ennek mennyiségében kulcsszerepet játszik az ingatlanok gyenge energetikai állapota, valamint a nem körültekintő energiafelhasználás. A másik legmeghatározóbb tényező a közlekedés, amelyet több kategóriára bontva vizsgáltak (ld. ábra): mindennapi közlekedés, rendszeres egyéb utazás és a szabadidőhöz, nyaraláshoz köthető utazás. A harmadik legfontosabb tényező pedig az étkezés, amely a családok karbon-lábnyomának körülbelül egyötödéért felelős.

A projekt elsődleges célja az volt, hogy a résztvevő háztartások és a tágabb, piliscsabai lakóközösség tagjai is megismerjék a mindennapi életmódjukkal járó karbon-lábnyom méretet, a legfontosabb összetevőit, hogy a jövőben ennek ismeretében tudatosan csökkentsék azt, elérve a klímaválság és a további környezeti problémák megoldása miatt szükséges és fenntartható lábnyomméretet.

Ez az együttműködés azért fontos a résztvevők és a társadalom számára, mert jelenleg nincsenek részletes adatok arról, hogy a magyar lakosság karbon-lábnyoma milyen összetevőkből áll, és azok a lábnyom mekkora részét képezik. Ahhoz, hogy a lakosság tudatosan és sikeresen változtathasson életmódján, sokkal jobban meg kell ismerni a szokásokat, és ez alapján kell segíteni javaslatokkal az egyéni vállalásokat.

November 7-én a program zárásaként Garancstetőn a piliscsabai egyesület tagjai, illetve a GreenDependent és a Daikin képviselői 42 fát ültettek el, ebből több vörös tölgyet, kislevelű hársfát és galagonyát, illetve azt a 21 őshonos magyar gyümölcsfát, amit a projektben résztvevő családok kaptak a részvételért. A rendezvényen a GreenDependent képviselői szemléltették, hogy lehet hatékonyan csökkenteni életmódunkból fakadó karbon-lábnyomot, majd a résztvevő családokkal közösen elültették a fákat.

A Piliscsaba-Garancstető Érdekvédelmi Egyesület elsődleges célja – az itt élők érdekképviseletén túl – a terület és a közösség fejlesztése. Tagjai már számos olyan kisebb-nagyobb projektet valósítottak már meg, amely életük, életterük javítására szolgál. Szemétszedési akciókat, játszótér-kialakítást hajtottak végre, és számos közösségi rendezvényt, összejövetelt is szerveztek. Az egyesület, munkájának folytatásaként, a fenntarthatóbb és zöldebb életmódra törekvés részeként, szerette volna megismerni a helyi családok karbon-lábnyomát.

A GreenDependent Intézet küldetése a fenntartható életformák, termelési módszerek és fogyasztási szokások kutatása, kialakítása és terjesztése, az egyik legfontosabb célcsoportja pedig a lakosság. Az Intézet már eddig is számos nemzetközi projektben vett részt, amelyek szinte mindegyikében a magyar lakosság egy-egy csoportját vonta be: energiamegtakarításra, életmódváltásra fókuszálva, élő laboron, részvételi konzultáción, közösségi alapú változáson keresztül. Az elmúlt években pedig egyre nagyobb teret nyert a saját rendezvényeiken túlmutató karbon-lábnyom-számítás, és az annak ellentételezéséhez kapcsolódó faültetés.

A Daikin elkötelezett híve a fenntartható fejlődésnek: egyrészt nagy hangsúlyt fektet saját károsanyag-kibocsátásának csökkentésére, másrészt az általa kínált környezettudatos épületgépészeti megoldások segítik ügyfeleiket az épületek energiafelhasználásának jelentős csökkentésében. Éppen ezért a Daikin örömmel támogat szemléletformáló programokat, amelyek környezetünk és klímánk védelme érdekében is ráirányítják a figyelmet egyéni döntéseink fontosságára.

A GreenDependent és a Daikin büszke a megvalósult együttműködésre, de elsősorban a piliscsabai közösségre és az ő munkájukra. A közösségre, amelynek tagjai nemcsak összetartóak, de előremutatóan tudatosak is, törekszenek a fenntartható életmódra, mindezzel jó példát mutatva más közösségeknek is.

Az idei projekt ugyan lezárult, de az együttműködés jövőre folytatódik, a Daikin és a GreenDependent Intézet is úgy véli, fontos folytatni a projektet, a már meglévő tapasztalatokat újabbakkal bővíteni. Éppen ezért keresik azokat a lakóközösségeket, amelyek szeretnének ebben a felmérésben együttműködni, és a karbon-lábnyomuk felmérését követően – az adatok ismeretében – egy fenntarthatóbb életformát képviselni, megmutatni a saját közösségük számára, hogyan lehet a megfelelő szintre szorítani az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatását.

A projektben való részvételre 2021. január végétől lehet majd jelentkezni, a GreenDependent Intézetnél.

 

A sajtóközlemény innen letölthető.

 

További információk, sajtókapcsolat:

GreenDependent Intézet

Vadovics Edina info@greendependent.org
20/512 1887

Daikin Hungary

Szalai Gabriella szalai.g@daikin.hu
 

Piliscsaba-Garancstető

Feith Attila
egyesulet@garancsteto.hu
20/560 9828

Fotók: Kiss Péter (D1 Fotóstúdió)



[i] További részletek és információk: http://intezet.greendependent.org/hu/node/566

 

A GreenDependent Intézet a Piliscsaba-Garancstető Érdekvédelmi Egyesülettel együttműködve 2020 tavaszán 21 háztartás életmódjának éves karbon-lábnyomát számította ki. A karbonlábnyom-számítás az első lépés annak tudatosításában, hogy életmód-változtatással csökkenteni lehet a családok környezeti terhelését. A csökkentés pedig elkerülhetetlen, hiszen a magyarok átlagos karbon-lábnyoma jelentősen meghaladja a fenntartható szintet. A projekt egy háromoldalú együttműködés keretében valósul meg, melynek az Ökológiai Túllövés Napja különleges keretet és hangsúlyt ad. A projektet támogató Daikin Hungary Kft. örömmel áll olyan szemléletformáló programok mögé, melyek környezetünk és klímánk védelme érdekében is ráirányítják a figyelmet egyéni döntéseink fontosságára is.

A projekt elsődleges célja, hogy a résztvevő háztartások, és a tágabb lakóközösség tagjai is megismerjék a mindennapi életmódjukkal járó karbon-lábnyom[i] méretét, ami az emberiség ökológiai lábnyomának legnagyobb, és leginkább növekedő része. Ennek megismerése az első lépést jelenti a tudatosság útján, és segítséget ad a későbbi csökkentéshez annak érdekében, hogy elérjék a klímaválság és egyéb környezeti problémák megoldása miatt szükséges és fenntartható lábnyom-méretet.

A projekt különlegessége, hogy a Piliscsaba-Garancstető Érdekvédelmi Egyesület már korábban felkereste a GreenDependent Intézetet azzal az igénnyel, hogy szeretnék felmérni az Egyesület által képviselt lakóközösségben minél több háztartás éves karbon-lábnyomát. A projektben részvevő családok és lakóközösség céljai pedig találkoztak a Daikin környezeti célkitűzéseivel [ii] – így jöhetett létre ez az egyedi, háromoldalú együttműködés.

A projekt keretében az Intézet 21 család éves háztartási karbon-lábnyomát számította ki. Ebből 19 családot talált alkalmasnak általános összehasonlítás.[iii] Módszertani szempontból emellett még megemlítendő, hogy az adatok felvétele online felületen, önbevallásos alapon történt.

A háztartások karbon-lábnyomának összetevői 6 fő kategóriába[iv] oszthatóak be: (1) háztartási energiafogyasztás; (2) közlekedés; (3) szabadidő, nyaralás; étkezés; (5) termékek; és (6) közszolgáltatások. Az utolsó két összetevő egyelőre nem került bele a jelenlegi számításba. A felmérés az első négy kategóriára fókuszált.

4.3 tonna szén-dioxid fejenként: sok vagy kevés?

A számításba bekapcsolódó családok tagjainak átlagos karbon-lábnyoma egy főre vetítve 4,27 tonna CO2 a 2019-es évre vonatkozóan. A résztvevő háztartások átlagos karbon-lábnyomának harmadát otthonuk energiafogyasztása teszi ki. Ezt követi az utazás, nyaralás és az étkezés, amik a családok lábnyomának kb. egy-egy ötödéért felelősek. A mindennapi közlekedés kevesebb, mint a lábnyom hatoda, a rendszeres utazás pedig ennek is csupán a fele a vizsgált családoknál.

A kiszámított 4,27 tonnás éves kibocsátás már így is igen közel van az átlagos magyar egy főre számított karbon-lábnyomhoz, ami évi 5 tonna körül mozog.[i] Ha pedig az egyelőre kimaradó 2 fontos összetevő (az általános, minden polgárt érintő közszolgáltatások; illetve az élelmiszereken túli fogyasztási javak) is bekerül a számításba, már biztosan meghaladná azt.[ii]

A családok egy főre eső lábnyomának összetételét vizsgálva számos érdekes következtetésre jutott az Intézet.

A kutatásban résztvevő két legnagyobb egy főre vetített karbon-lábnyommal rendelkező család (Család 1, Család 2) éves lábnyoma 7,51 és 6,71 t CO2/év. Ennek hátterében részben a magas egy főre vetített energiafogyasztás, részben pedig a sok utazás, az évi többszöri, munka miatti repülés, illetve szabadidős célú tengerentúli repülőút áll.

A kutatásban a két legkisebb egy főre eső lábnyommal rendelkező család (Család 3 és Család 4) éves lábnyoma 2,33 és 1,99 t CO2/év. A két család átlagosnál jóval alacsonyabb karbon-lábnyomához egyrészt hozzájárul, hogy a családtagok helyben dolgoznak és tanulnak. Ahol ingázásra van szükség, ott vonattal közlekednek, vagy ha autóval, akkor sem minden nap. Másrészt ritkán, és akkor is belföldön nyaralnak. Továbbá a csökkentett húsfogyasztásra is odafigyelnek, részben vegetáriánusok, illetve kifejezetten a fenntartható forrásokat részesítik előnyben vásárláskor (pl. helyben vásárolt szezonális élelmiszer).

Sokfélék vagyunk, ezért egyedi megoldásokra van szükség

Habár a kutatás pilot projektnek tekinthető, egy igen fontos üzenetet így is hordoz: a háztartások karbon-lábnyomának összetétele változó, így ahhoz, hogy a hatékony csökkentéshez egyedi megoldásokra van szükség.

Általánosságban elmondható, hogy családok karbon-lábnyomának legnagyobb összetevője jellemzően otthonuk energiafogyasztása. Ezt energiahasználati szokásaink mellett (pl. hány fokra állítjuk a fűtést) otthonunk energetikai állapota határozza meg. Emellett számít még házunk alapterülete, hiszen egy nagy családi ház fogyasztása gyakran nem csökken arányosan az ott lakók számával, így egy 4 fős háztartás egy főre vetített energiafelhasználása alacsonyabb lehet, mint 2 fő esetében.

A lakhely és a munkahely, iskola közötti távolság igen nagy jelentőséggel bír az átlagosnál alacsonyabb karbon-lábnyom elérésében. Kiemelten fontosak továbbá nyaralási szokásaink, főként az úti cél távolságának és az odajutás módjának megválasztása. Nem szabad elfelejtkezni az étkezési szokások jelentőségéről sem: azaz a csökkentett húsfogyasztás, és a fenntartható forrásból történő beszerzés karbon-lábnyom csökkentésben játszott szerepéről.

A csökkentés pedig elkerülhetetlen, hiszen a fenntartható szint évi 2-2,5 t CO2 lenne fejenként, amit mind a kutatásban résztvevő családok, mind a magyarok átlagos karbon-lábnyoma (5 t / fő) jelentősen meghalad.

A GreenDependent Intézet karbon-kalkulátora elérhető mindazok számára, akik szeretnének elindulni a tudatosság útján. Azok, akik már a csökkentésbe is belevágnának, a Kislábnyom oldalán szemezgethetnek az élet számos területére kiterjedő tippek közül. Az igazán elkötelezettek pedig csatlakozhatnak az Intézet szervezésében szeptemberben újra induló EnergiaKözösségek háztartászöldítő versenyhez.

További információk, sajtókapcsolat:

GreenDependent Intézet:

Vadovics Edina – telefon: 20/512 1887
e-mail: info@greendependent.org

Daikin Hungary Kft.:

Szalai Gabriella
e-mail: szalai.g@daikin.hu

 
A sajtóközlemény innen letölthető.
 

[ii] Emellett, az alacsonyabb lábnyomhoz hozzájárulhat az is, hogy több háztartásban is jellemző a fűtés kiegészítésként alkalmazott fatüzelés, ami a hivatalosan elfogadott módszer szerint megújuló energiaként a számításban karbon-semlegesként jelenik meg. Ez azonban a gyakorlatban csak fenntartható erdőgazdálkodásból származó tüzelőanyag, és megfelelő égetési technika mellett valósul meg, amelyet azonban egyelőre a hivatalos számítás még nem vesz figyelembe.


[i] Karbon-lábnyom: az éves tevékenységeik során közvetlenül vagy közvetetten keletkező és légkörbe kerülő szén-dioxid-kibocsátás mértéke.

[ii] A vállalatnál úgy gondolják, hogy akkor képes egy cég fenntarthatóan növekedni, ha hozzájárul a környezeti problémák megoldásához is. A hűtő és fűtő klímaberendezéseiről, hőszivattyúiról ismert vállalat nemcsak saját karbon-lábnyomát csökkenti, hanem környezettudatos épületgépészeti rendszerei partnerei számára is lehetővé teszik, hogy mérsékeljék a károsanyag-kibocsátást.

[iii] Például a rövid ideje házukban lakó családok nem tudnak egyelőre elég adattal szolgálni ehhez; illetve az egy főre vetítette statisztikák szempontjából nem megfelelő, ha a lakók száma úgymond nem állandó, mert például a gyerekek csak egy-egy napot töltenek az ott élő szülővel.

[iv]Forrás: Institute for Global Environmental Strategies, Aalto University, and D-mat ltd. (2019) 1.5-Degree Lifestyles: Targets and Options for Reducing Lifestyle Carbon Footprints. Technical Report. Institute for Global Environmental Strategies, Hayama, Japan. Letölthető: https://www.iges.or.jp/en/pub/15-degrees-lifestyles-2019/en

 

Az E.ON EnergiaKözösségek verseny egyik utolsó feladata az volt, hogy a résztvevő közösségek írják össze a legérdekesebb zöldüléssel, energiamegtakarítással kapcsolatos ötleteiket, történeteiket a kényszerű otthonlét időszakából. Ezekből készült az alábbi válogatás.

 

Még sosem volt ilyen szép a kert...

  • A jó idő az energiamegtakarítás legjobb „fegyvere”, mert így sok időt tölthettek a családok a kertben, az udvaron, az állatokkal…
  • Ahol akadt kert, ott kihasználták a jó időt, veteményeztek, fákat ültettek.
  • Gőzerővel palántáztak és megismerkedtek a kertek „főbérlőivel” (nünükék, pondrók stb.) :-) 
  • A február végén/március elején elvetett zöldségek előbújtak, már virágzik a borsó, és van, ahol reggelente a földből húzzák ki az újhagymát és a hónapos retket.
  • Volt, aki saját szüretelésű magokból veteményezett.
  • Új komposztálót is építettek, és még tudatosabban komposztáltak.
  • A kész komposztot rostálták, hogy lehessen utána talajjavításra, talaj-táplálásra használni.

És mivel kertészkedni bárhol lehet…

  • Csíráztattak, balkonra ültettek.
  • Saját kertet hoztak létre a lakótelepen, a hálószoba ablaka alatt.
  • Sőt, erkély szépségverseny is szerveződött!
  • Kompakt biofűnyírót alkalmaztak (nyuszi :-)).

 

KaranténKonyha

  • A csapattagok megtanultak menüt tervezni egy-két hétre előre (a tervezhetőbb feldolgozás és az érzelmi vásárlás elkerülése miatt), és beosztani a konyhapénzt. :-)
  • Sokan megtanultak kenyeret - és más pékárukat - sütni.
  • Útjára indult egy csapatkovász.
  • Csoportosították a sütnivalókat és igyekeztek egy nap csak egyszer bekapcsolni a sütőt. Az otthonfőzés miatt egészségesebben étkeztek.
  • Van ahol családilag, közösen gyúrtak tésztát.
  • Máshol pitypangot gyűjtöttek szörphöz.
  • Megosztottak egymással rengeteg energia- és húsmentes/takarékos receptet.
  • Többen választották a szabadtéri főzőcskézést, bográcsozást.

 

Otthoni iroda kihívás

Frappáns megoldás az otthoni iroda stand-by fogyasztásának csökkentésére: az ajtófélfáról lelógó papír, ami minden esetben, amikor az épp otthoni irodában dolgozó távozik a dolgozó szobából, gyengéden megsimogatja a fejét, figyelmeztetve őt „kötelességére” :-)

 

 

Zöldülést támogató közösség

Meglepő lehet, hogy mennyi hasonló szemléletű, segítőkész ember él a közvetlen közelünkben, akikkel összefoghatunk most is, a járvány idején! :-)

  • Online csoport szerveződött, hogy segítsék egymást a háztartási teendőkben, beszerzésben. Hogyan zöldítenek?

     - Egy közös webáruházas rendeléssel, helyi (biciklis) átvétellel.

     - Csereberével (gyerekruha, vetőmag, kovász…).

     - Helyi termelők támogatásával, egymás közötti népszerűsítéssel, közös rendeléssel.

  • „Húzd-ki a mikród!” egy hetes közösségi médiás kihívás indult, amibe másokat is igyekeztek bevonni!

 

Kütyümentes elfoglaltság gyerekeknek (és felnőtteknek)

A számítógép használatát nem mindig lehet elkerülni, de az üzemeltetésére oda lehet figyelni, és hétvégén nem muszáj használni, ki is lehet kapcsolni - egy két nap is sokat számít.

A gyerekek a szabadidejükben:

  • kirakták az ÖSSZES kirakót;
  • akadálypályát építettek;
  • rengeteget kézműveskedtek, alkottak;
  • saját készítésű babaházat és autópályákat gyártottak;
  • a Föld napja alkalmából rajzversenyt szerveztek;
  • árnyjátékoztak mécsessel vagy napfénnyel;
  • segítettek a kerti munkákban vagy fára másztak;
  • mandalát készítettek kövekből, virágokból, termésekből, legókból, kupakokból vagy éppen cipőkből.

 

Gondoljunk másokra is!

  • Kinőtt ruhákból maszkok készültek, volt ahol energiatakarékossági okból kézzel :-)
  • Pincében, padláson talált hulladék deszkákból a Madártani Egyesület útmutatásai szerint madárodúkat készítettek.
  • Voltak, akik még a garázsukba is beengedtek egy fészkelő madár párt. :-)
  • A fiatalabb korosztály is nyitott az idősebb korosztály felé, segítettek a bevásárlásban, gyógyszerbeszerzésben stb.

 

Testmozgás

A kertészkedés mellett a résztvevő csapatok tagjai rendszeresen, sokan napi szinten jártak sétálni, túrázni, futni, rollerezni, biciklizni, kutyát sétáltatni és sokan edzettek is. Volt még kerti bowling, foci, trambulin stb.

 

Amivel még lehet spórolni

  • A legtöbb család jóval kevesebbet tankolt.
  • Az otthonmaradás segített csökkenteni a mosások számát.
  • Ha hetekig nem jár ki az ember, kevesebb lesz az impulzusvásárlás is!

 

Amire végre jutott idő

Sok olyan dologra volt idő, amit a munkába/bölcsibe/oviba/iskolába járás mellett a családok korábban nem tudtak elkezdeni… Megszaporodott a házkörüli munkák végzése, ld. festés, felújítás, kerti játszótér kialakítása, tyúkól építése, favágás…

  • Lezajlott egy kerti tereprendezés és a külső házszigetelés előkészítése.
  • Sikerült szobatisztaságra szoktatni egy 2,5 éves gyermeket. :-)
  • Volt ahol megoldódott a szelektív hulladékgyűjtés a konyhában.
  • Alkotások születtek: raklapból virágtartó, fából nyuszi.
  • Volt, aki lomtalanított.
  • Többen végre elmerülhettek a táj- és virágfotózásban.
  • Jutott idő megmérni a berendezések fogyasztását a fogyasztásmérővel.
  • Rendszeres páraméréssel és szellőztetéssel sikerült megszüntetni a penészt az egyik családnál.
  • Házi víz- és vegyszertakarékos autómosásra is sor került.

 

Köszönjük a beszámolókat és ötleteket az EON EnergiaKözösségek verseny résztvevő csapatainak!

 

Összeállította: Antal Orsolya és Szőllőssy Anita, GreenDependentű

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2020. májusi (119.) számában

 

 

Ötletek és képek forrása: Bolygóvédők, Életet a Földnek, Energia(ny)esők, EnergiaÉRDek, Energiaközösségek_Budaörs_Zala, Energikus Vörösváriak, KW kommandó, Társaskör17, Ződ-Kék Elefántok, Zölden Könnyebb EnergiaKözösségek

 

 

 

 

 

Ahogy erősödik a koronavírus járvány kapcsán félelmünk és nő bizonytalanságunk, úgy üresednek meg a boltok polcai, főleg a tartós élelmiszer polcok - mégis, a válságra valószínűleg a kertészek, hobbi-kertészek lesznek a leginkább felkészültek.

Viccelődünk a WC papírt felhalmozókról, hogy gyermekeik 2050-ben bontják majd ki az utolsó csomagokat, mégis, a felhalmozás egy nagyobb probléma tünete: fogyasztás-függők vagyunk, nem bírjuk elviselni annak még a halvány ötletét sem, hogy nem vehetjük meg azt, amit szeretnénk, ott és akkor, ahol és amikor szeretnénk.

Az, hogy valamiből hiány van, nincs elég, nagyon távol áll sokunktól a mai modern világban, a bolygó gazdag országaiban (ideértve Magyarországot is). A modern technológia és tudomány világában arra készülünk, hogy heteken, hónapokon át tésztán, konzerven, és WC papíron éljünk. A pánikvásárlás során a lisztet is felhalmozzuk anélkül, hogy tudnánk, mit fogunk majd vele kezdeni.

Nagyanyáink a szegénységet, háborúkat, katonai megszállást úgy vészelték túl, a nehéz időkre úgy készültek fel, hogy fogták az ásójukat és konyhakertet ültettek. Mert ha nagyon rosszra fordul a helyzet, a kertészkedők felkészültebbek lesznek, mint a bunkerben felhalmozók.

Ha a hétvégén vetettünk spenótot, saláta növényeket, borsót, hagymát, és káposztaféléket, pár hónap múlva nagyon sok terményünk lesz, amiből még eltevésre is jut majd.

És ami a legjobb, a kertészkedésbe a gyerekeket is be lehet vonni, akár egy otthoni környezetismeret vagy biológia óra keretében :-)

 

Még akkor is, ha nem vagyunk kertészek - vagy nincs kertünk - abszurd, hogy elsétálunk a friss termékektől duzzadó polcok és piacon a termelők mellett, és abban reménykedünk, hogy majd halkonzerven éljük túl a nehéz heteket, hónapokat.

Készítsünk savanyú káposztát a most szezonális káposztafélékből. Vegyünk a most kapható zöldségekből, és készítsünk belőlük különböző ecetes vagy erjesztett savanyúságokat, és tegyük el ezeket a kamrába. Vagy ennél többet szeretnénk? Pácoljunk és füstöljünk húsokat. Építsük meg a rég eltervezett esővíz tartályt. Kezdjünk csirketartásba. Komposztáljunk, akár a lakásban, teraszon vagy a városi udvaron is. Kert híján telepítsünk fűszerkertet az ablakba. Aszaljunk almát, a fűtőtest, konvektor fölött is lehet, nagymamánk is így csinálta télen.

Komposztkas építés - ebben is segíthetnek a fiatalok!

 

Nem is egy teljes generációval ezelőtt mindez még mindennapos dolognak számított, amit bő és szűk esztendőkben is gyakorolt szinte mindenki. Mert ez nem arról szól, hogy legyen otthon gourmet savanyúságunk, vagy, hogy nem elég jó nekünk a konzerv bab. Hanem arról, hogy hogyan tanuljuk meg azokat a készségeket, amivel csökkenthetjük a bizonytalan, instabil rendszertől való függésünket.

Ugyanis azoknak az ellátó rendszereknek a működése és sorsa, amelyeken keresztül az élelmiszer eljut hozzánk, a multinacionális vállalatok tanácstermeiben dől el, és sérülékenyebb, mint képzelnénk.

Nem arról van szó, hogy mindenkinek az ellátó rendszerektől függetlenül kellene élnie távoleső helyeken, eldugott hegyi házikókban, hanem arról, hogy mozduljunk el kicsit az önellátás irányába, és afelé, hogy erős, ellenálló, helyi gazdasági rendszereket építsünk, vagy építsünk újjá. Az ilyen rendszerekben kevesebb a hulladék, olcsóbbak, segítségükkel csökkenthetjük környezeti hatásainkat, és segítenek túlélni a járványokat és egyéb, a meglévő rendszert fenyegető sokkokat.

Kérdezhetnénk, hogy de mi szükség van minderre, hisz társadalmunk és az ellátó valamint pénzügyi rendszerek vissza fognak állni mostanában megszokott formájukba a válság után, ahogy ezt korábban is tették. Igen, ez igaz, de nem lenne jó kihasználni a lehetőséget, hogy kicsit elszakadjunk, függetlenebbé válljunk a 24 órás, igény szerint kattintással elérhető fogyasztói életmódtól, amitől ma annyira függünk?!

 

Fordította és szerkesztette: Vadovics Edina, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2020. márciusi (118.) számában.

 

 

Forrás és inspiráció:

https://www.theguardian.com/lifeandstyle/commentisfree/2020/mar/15/think-the-world-is-ending-grab-a-shovel-not-a-shopping-trolley

Képek forrása: Vadovics Edina © és a Keleti manók EnergiaKözösség (2014) ©

 

 

További kislábnyomos olvasnivalók és tippek a témában:

A kertészkedés gyógyító hatásai

Éljünk a kamránkból

Mire figyeljünk, ha házunk mögé erdőkertet szeretnénk?

Egy korrupt politikai rendszerrel szemben a leghatásosabb, amit tehetünk, ha megtermeljük, amit eszünk

Természetes és klímatudatos eltevés

Mekkora terület szükséges egy 4 fős család ellátásához?

Hatékony ház, fenntartható ház, élő ház...

 

 

A vegán étrend egyre nagyobb teret hódít, az elmúlt pár évben az Egyesült Királyságban például félmillióról 3,5 millióra nőtt a kizárólag növényi táplálékot fogyasztók száma, ami a teljes népesség 5%-a. Egyre többen szembesülnek az intenzív állattartás állati és emberi egészségre, illetve környezetre gyakorolt hatásával, és fordulnak el az állati eredetű termékektől.

Tudjuk, hogy az intenzív állattartás nem fenntartható – a probléma ott van, hogy a nagyüzemi szója- és kukoricatermesztés sem az! És nem csak azért nem lenne jó megoldás, ha mindenki átállna növényi alapú étrendre, mert azzal növelné a talajromboló növénytermesztési gyakorlat negatív hatásait, hanem mert fenntartható állattartás nélkül elveszítjük az élelmiszertermelés egyik legfontosabb láncszemét és eszközét: a legelő, bóklászó, talajgyógyító állatokat.


Az állatállomány metán-kibocsátását gyakran hozzák fel az egyik fő problémaként (a kérődző állatok emésztési folyamata során jelentős mennyiségű metán keletkezik), de ez a kibocsátás jóval kisebb az ökológiailag sokszínű, vadon élő (és fumársavat tartalmazó) növényekkel teli legelőkön – ezeket a növényeket fogyasztva például jelentősen csökken a keletkező metán mennyisége.

A növénytermesztés karbon-kibocsátása már ritkábban kerül szóba, pedig a hatás ott is jelentős! Az ipari forradalom kezdete óta a megművelt talajokban raktározott szén-dioxid tartalom 70%-a szabadult fel. (Intenzív talajművelés hatására lazább lesz a talaj, megváltozik a levegőellátottság, ennek következtében gyors gázcsere indul meg. A megnövekedett oxigéntartalom miatt felgyorsulnak a mikrobiológiai folyamatok, megkezdődik a szerves anyag lebontása, az így keletkező szén-dioxid a légkörbe távozik. Különösen a szántásra alapozott technológiák esetében fogy intenzíven a talaj szervesanyag-tartalma, és keletkezik szén-dioxid.)


Meg kéne kérdőjeleznünk az olyan növények iránti kereslet növelését, amelyek termesztése rengeteg műtrágyát, gomba- és rovarölő, illetve gyomirtó szert igényel, miközben a fenntartható, a talajt és biodiverzitást helyreállító, és ezzel szén-dioxidot megkötő állattenyésztést klímaellenesnek állítjuk be. Mindannyiunk – termelők és fogyasztók – érdeke lenne, hogy a hús- és tejipar fenntartható formáit támogassuk, azaz a hagyományos rotációs rendszert, állandó legelőkkel és a termőtalajt regeneráló legeltetéssel.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének 2015-ös jelentése szerint évente a világon 25-40 milliárd tonna termőtalajt veszítünk el a szántás és intenzív növénytermesztés okozta erózió miatt. Az Egyesült Királyságban annyira kimerültek a talajok, hogy egy gazdálkodóknak szóló magazin szerint maximum 100 betakarítás maradt hátra, és teljesen halott lesz a talaj. A talaj megmentésére és gyógyítására egyetlen mód van, egy jól bevált, a műtrágyák és gépesítés megjelenése előtt évezredeken át alkalmazott „talajmenedzsment módszer”: betakarítás után, az újabb művelésbe vétel előtt a szántóföldeket parlagon kell hagyni és egy ideig legeltetni kell rajta. Ez az egyetlen módja a talajpusztulás visszafordításának, az erózió megállításának, a talaj újraépülésének. A földeken legelő jószág nem csak bevételt jelent a gazdáknak, de ürülékük, vizeletük, a talaj taposása és a legelés módja gyorsítja a talaj regenerálódását. Fontos természetesen az ökológiai működés, és az állatállomány alacsonyan tartása, hogy elkerülhető legyen a túllegeltetés.

A talajerózió által leginkább sújtott területek a világon:

világoskékkel az alacsony fokú, sötétkékkel a magas fokú erózió, szürkével a stabil talajok és pusztaságok

 

2000-ben Isabella Tree és férje a West Sussexben lévő 1400 hektáros gazdaságukon bevezették az extenzív legeltetést (ami a füves területek legelterjedtebb, természetvédelmi szempontból leginkább kívánatos kezelési módja). A birtokon szabadon élnek és legelnek az angol hosszúszarvú marhák, Tamworth disznók, Exmoor pónik, gímszarvasok és dámvadak.

A házaspár 17 évig küzdött, hogy fenntartsa a korábbi hagyományos szántóföldi és tejgazdaságot, de az agyagos talajon nem tudták felvenni a versenyt a jobb minőségű talajon működő gazdaságokkal. A váltás azonban jó döntésnek bizonyult. Mostanra öko-turizmusból, átalakított gazdasági épületek kiadásából és évi 75 tonna bio, legeltetéses tartásból származó hús értékesítéséből tartják fenn a jövedelmező gazdaságot.

Az állatok természetes csordákban, csapatokban élnek és arra mennek, amerre kedvük tartja. Patakokban és vizes réteken dagonyáznak, kedvenc pihenőhelyeik vannak (a menedéknek épített nyitott pajtákat nem szeretik), és azt esznek, amit akarnak. A tehenek és szarvasok vadvirágot és füvet legelnek, de a bokrokat és fákat is megkóstolják. A disznók a gyökértörzseket keresgélik, és a tavakból kagylókat halásznak… Ahogy legelgetnek, bóklászgatnak és tapossák a növényzetet, többféleképpen stimulálják a növényvilágot, amellyel más fajoknak, kisebb emlősöknek és madaraknak is vonzó élőhelyet teremtenek.

Az állatok egész évben kint vannak, és bőven van mit legeljenek, nincs szükség kiegészítő táp beszerzésére, és állatorvosra se nagyon. Mivel nem kapnak féregirtót vagy antibiotikumot az ürülékük kiváló tápanyag a földigiliszták, baktériumok, gombák és gerinctelenek számára (ld. ganajtúró bogár), akik bedolgozzák a földbe a trágyát és vele a tápanyagokat. Ez a folyamat létfontosságú az ökoszisztéma helyreállításához, a talaj szerkezetének javításához.

Húsz évvel ezelőtt a gazdaság földjei súlyosan le voltak pusztulva a több évtizedes szántás és vegyszerezés hatására. Két évtizednyi legeltetés után azonban életre keltek a biológiailag halott területek. 19 fajta göldigiliszta, 23 fajta ganajtúró, rovarokra vadászó madarak, a disznók túrása nyomán terjedő növények, az újonnan megjelenő növények által odavonzott, ritkaságszámba menő lepkék, és még számtalan élőlény talált otthonra.

Az ökológiai rendszereknek szerves részei a nagytestű növényevők. Évmilliókon keresztül legelték a réteket, mezőket, sztyeppéket, szavannákat a szarvasmarhák és lovak ősei, a jávorszarvasok, bölények, dámvadak, őzek, vaddisznók és hódok. Kölcsönhatásuk a környezettel fenntartja és támogatja az élet körforgását. A növényevő állatok integrálása a gazdálkodás körforgásába sokat segíthet a mezőgazdaság fenntarthatóvá válásában.

 

Mit tegyen, aki kedveli a húst és tejtermékeket, de szeretné csökkenteni a fogyasztását?

A Világ Erőforrásai Intézet (World Resources Institute) ajánlása szerint a jóléti társadalmaknak 40%-kal kéne csökkenteniük marhahús-, birkahús- és tejfogyasztásukat, hogy elérjék a 2050-es kibocsátási célokat. Azaz nem elég, ha tudatos fogyasztóként helyi termelőktől, élelmiszerközösségekhez csatlakozva, helyi piacokon vásárolunk és etikus forrásból származó húst és fenntartható tengeri élelmiszereket veszünk – a kutatások szerint ennél többre, drasztikusabb változásokra van szükség, hogy valóban pozitív hatást érjünk el.

Mennyi húst és tejterméket kéne ennünk?

Ha korábban napi szinten fogyasztottunk húst és tejterméket, próbáljuk meg ezt heti 2-3 alkalomra csökkenteni, és tejet is csak maximum napi háromszor tegyünk a kávénkba. Az is jó stratégia, ha igyekszünk az étrendünket úgy összeállítani, hogy 80% legyen benne a növényi eredetű és 20% a hús-tejtermék-tenger gyümölcsei (sokan ezt úgy csinálják, hogy egész nap vegán ételeket esznek, és vacsorára fogyasztanak egy kevés húst vagy sajtot).

Mi az, amit ne hagyjunk ki az új, nagyrészt növényi étrendből:

1. Együnk minél több babot!

2. Együnk magas fehérjetartalmú gabonákat – ld. quinoa, köles, vadrizs, kukoricaliszt és a tészták is!

3. Fedezzük fel a tofut (figyeljünk oda, hogy a tofu ne génkezelt szójából készüljön). Kombináljuk misovalszójaszósszalgombávalcsípős szósszal vagy fermentált fekete babbal.

4. Fontosak a magvak és diófélék: ehetjük őket pirított és aprított magvak, diófélékből készült vajak, tahini (szezámpaszta), és vegán sajtok formájában!

Próbáljuk ki: Vegán cheddar sajt házilag

5. Gondolkodjunk el a vegán műhúson, vagyis növényi alapú húshelyettesítőkön (amely boltokban is kapható, és az összetevői között lehet borsó, búza, szejtán, szója, gomba, cékla stb.)

Az új étrendben a ritkán látott hús megbecsült éteknek számít majd, minden falatkájának külön örülni fogunk, és pont olyan ünnep lesz egy-egy fogás, mint régi vasárnapokon a heti egyszer asztalra kerülő húsleves!

 

További olvasnivalók a témában:

Egy jelentés szerint elkerülhetetlen lesz a klíma- és egészségügyi válságot enyhítő „húsadó” - el kell, hogy induljunk a kevés-húsos életmód felé?

Nagyüzemi húsra kivetett adó vagy felelős állattartás – egy biogazda gondolatai

Felelős húsfogyasztás – nem csak a termelőké a felelősség

A hús legyen ünnep!

 

Fordítás és összefoglaló: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2020. márciusi (118.) számában

 

 

Forrás:

https://www.theguardian.com, https://www.nytimes.com, https://www.agronaplo.hu

Képek forrása:

https://sk.pinterest.com, https://www.bbc.com, https://www.facebook.com/isabellatreeauthor/, https://www.theguardian.com, https://www.nytimes.com

A hulladékcsökkentő, fogyasztásellenes életmód kialakítása nem megy egyik napról a másikra. Az alábbiakban egy olyan kanadai családról olvashatunk, akik lépésről lépésre haladnak a csomagolásmentes vásárlás és nulla hulladék felé vezető úton.

Két évvel ezelőtt Kris és Ray Andrew eladták városi házukat, és két kicsi gyermekükkel a Huron-tó partjára költöztek egy házikóba. Az 55 m2-es házban három apró hálószoba, egy kicsi konyha, és egy kényelmes, kandallós nappali található, lélegzetelállító kilátással a sziklás, hordalékfával borított, hullámok ostromolta partra.

A család 2016 elején vágott bele a nullahulladékos hétköznapok megvalósításába, és amikor már elég jól belejöttek, igyekeztek a „ne vásárolj semmit” gyakorlatot is magukévá tenni. Tapasztalataikról Kris blogot vezet The Lake Life néven, ahol például arról is mesél, hogy őt és férjét különböző motivációk késztették az új életmód kialakítására. Kris például a környezettudatossága miatt hulladékcsökkentő, míg a férjét a költségek lefaragása érdekli. Szerencsére mindkét téren jól teljesít a család :)

Andrew-ék egy viszonylag elszigetelt helyen élnek, ahol korlátozottak a bevásárlási lehetőségek. Így nagyon nehéz csomagolásmentesen beszerezni az élelmiszereket és egyéb termékeket, vagy egyáltalán, olyan üzletet találni, ahol hajlandóak figyelembe venni az ember zöld igényeit.

De Kris-t ez nem kedvetleníti el: „Mondták már rám, hogy extrém vagyok. De ettől csak még jobban elköteleződöm, mert nagyon zavar, hogy ilyen nehéz kivitelezni a hulladékmentességet.”

Eléggé az elején járnak még a küldetésnek, de már most jelentős változásokat értek el. A család heti hulladékmennyisége egy kis bevásárlószatyornyi, amihez jön még kéthetente egy doboz újrahasznosítható hulladék. Kris süti a kenyeret, és saját készítésű textilzsákokba méreti a diót, mogyorót, lencsét, fűszereket, gyógynövényeket és tésztaféléket. A sajtot és húst ételdobozban viszi haza, sőt, találtak olyan tejüzemet is, ahol újratölthető üvegekben veszik a tejet. A konyhai hulladékot papír lombzsákokban komposztálják és tervezik, hogy amikor beköszönt a melegebb idő, beszereznek egy napenergiát hasznosító  hulladéklebontót is.

A hulladékcsökkentést követő újabb kihívás már szinte magától adódott –Andrew-ék megpróbálták egy teljes hónapig kerülni a felesleges vásárlásokat, azaz igyekeztek semmit se venni, amire nincs feltétlenül szükségük. A nullahulladékos elköteleződéssel sokkal könnyebb volt meglépni a vásárlás-racionalizálást, és Kris és Ray megdöbbenésére jelentősen több pénz maradt a bankszámlájukon, mint amennyi szokott.

A próbahónap olyan sikeresnek bizonyult, hogy a család mostantól ezt tekinti alapnak. Minden következő hónap elején összeírják az aktuális szükségleteket, ld. élelmiszerek, szezonális teendőkhöz kapcsolódó beszerzések, mint pl. házfelújítás, autószerviz, ruhák stb., és próbálják ehhez tartani magukat, azaz csak a listán szereplő dolgokat beszerezni, semmi mást.
A gyerekek nem annyira örülnek a változásoknak - ahhoz már elég nagyok, hogy felfogják, a szüleik radikális életmódváltásba kezdtek, és ők nem tehetnek ellene semmit.

“Ráébredtünk, mennyire központi része volt a mindennapjainknak a fogyasztás. A lányunk egyik nap azt mondta, hogy hiányzik neki az előző életünk. Megkérdeztem, mit hiányol pontosan. Nem tudott konkrétumot mondani, de minden, amit említett, a vásárláshoz kötődött. És akkor ráébredtem, hogy elkényeztettük a gyermekeinket. Ha őszinte akarok lenni, nem csak őket, hanem magunkat is.

Félreértés ne essék, szuper gyerekek, nem a viselkedésükkel van baj. De akárhányszor elmentünk valahova otthonról, mindig kaptak valamit, hol egy apró játékot, hol új ruhát vagy könyvet. Soha nem jöttünk haza üres kézzel.”

Bárki, aki az elvárttól eltérő utat járja, és szembeszáll a környezetünket pusztító, mégis mindenki számára magától értetődőnek tűnő rendszerrel, kemény feladatra vállalkozik. Kris és Ray példája azt bizonyítja, hogy lehetséges hulladéktudatos és fogyasztáscsökkentő életmódot élni, akárhol is él az ember!

Forrás: http://www.treehugger.com/culture/zero-waste-buy-nothing-familys-quest-simpler-greener-living.html

Az írás forrása a Kislábnyom Hírlevél 85. száma.

 



 

Több mint 11 ezer tudós figyelmeztetett arra, hogy "Az emberiségre eddig ismeretlen szenvedés vár a klímaválság következtében, ha nem történik nagy változás a globális társadalomban".

"Világosan és egyértelműen kijelentjük, hogy a Föld-bolygó klíma vészhelyzettel néz szembe. Annak érdekében, hogy fenntartható jövőnk lehessen, meg kell változtatnunk, ahogy élünk. Ez azt jelenti, hogy gyökeresen át kell alakítanunk a globális társadalom működését, és a természetes ökoszisztémákhoz való viszonyulását."

A tudósok szerint nincs veszteni való időnk. "A klímaválság itt van, és gyorsabban rosszabbodik, mint azt a legtöbben várták. Súlyosabb, mint vártuk, és veszélyezteti a természetes ökoszisztémák valamint az emberiség fennmaradását."

A figyelmeztetés a BioScience c. tudományos lapban jelent meg, az 1979-ben Genfben megrendezett első nemzetközi klímakonferencia 40. évfordulójára. A figyelmeztetés több tucat tudós együttműködésének az eredménye, amit további 11 ezer tudós a világ 153 országából támogatott. A tudósok szerint a sürgető változások közé tartozik a globális népesség csökkentése, a fosszilis tüzelőanyagok földben hagyása, az erdők kivágásának megszüntetése és a húsfogyasztás csökkentése.

Annak ellenére, hogy mit mondanak a tudósok és velük együtt egyre több gyakorlati szakember, sokan a technológiában bíznak, hogy majd az megoldja a problémát, szerintük csak innovációra, befektetésekre, kutatásra van szükség. A rossz hír az, hogy a technológia önmagában nem elégséges. Főleg nem úgy, hogy igazából a legtöbb megoldás, amire szükségünk van vagy lehet, már rendelkezésünkre áll - "csak" meg kellene valósítani, és használni. Csak...

Ahogy George Monbiot írja, "senki (és semmi - szerk.) nem jön, hogy megmentsen minket. Csak lázadás, felkelés előzheti meg a környezeti apokalipszist."

"Ha csak annyi energiát fektettünk volna a környezeti katasztrófa megelőzésébe, amennyit arra fordítunk, hogy megindokoljuk, miért is nem teszünk semmit, mára megoldottuk volna a problémát." - folytatja Monbiot. "Bármerre nézek, azt látom, hogy az emberek igyekeznek elhessegetni maguktól a környezeti katasztrófa kapcsán felmerülő morális dilemmákat.

A leggyakoribb érv az, hogy "Lefogadom, hogy a tüntetők is használnak okos telefont / elmennek nyaralni / viselnek bőrcipőt." Más szóval, nem hallgatunk meg senkit, aki nem egy barlangban él meztelenül, patakvizet iszogatva. Persze, ha valaki így él, akkor meg azért nem figyelünk rá, mert egy bolondos hippi. Minden hírnök, és minden üzenet, amit közvetítenek valami miatt hiteltelen, vagy azért, mert túl szélsőséges, vagy azért, mert nem eléggé.

Ahogy súlyosbodik a környezeti válság, és ahogy erősödnek a tüntetések, a Fridays for Future (Péntekek a Jövőért) mozgalom illetve az Extinction Rebellion Magyarország (Kihalási Lázadás) megmozdulásai, és ahogy egyre nehezebb nem észrevenni a problémát, amivel szemben állunk, az emberek egyre kreatívabb indokokat találnak arra, hogy becsukják szemüket és ledobják magukról a felelősséget. Az indokok alatt egy mélyen meghúzódó hit van abban, hogy ha tényleg baj van, valaki valahol biztos majd a megmentésünkre siet, "ők" nem fogják hagyni, hogy gond legyen. De nincsenek ők, csak mi.

"A bolygónkra leselkedő legnagyobb veszély az, hogy azt gondoljuk, majd valaki más megmenti…" (Robert Swan)

(Forrás: óriásplakát Máltán)

Aki követte az elmúlt pár év történéseit biztosan látja, hogy a politikusok nem akarnak cselekedni, és stratégiailag sem képesek arra, hogy akár rövid távon megoldjanak különböző krízishelyzeteket, nem beszélve egy egzisztenciális, az egész emberiséget érintő problémáról. Ennek ellenére széles körben elterjedt naivitással állunk szemben, miszerint a szavazás elegendő a rendszer megváltoztatásához. Hacsak nincs mellette tüntetés, nem fogalmazzuk meg pontosan, hogy mit szeretnénk, és nem engedünk teret új politikai erők növekedésének, a szavazás, bár elengedhetetlen, önmagában nem elég erős eszköz.

A sajtó, néhány kivételtől eltekintve, ellenséges a témával szemben. Még akkor is, ha a tudósítók beszélnek ezekről a problémákról, gondosan kerülik a hatalmi kérdések említését, és úgy beszélnek a környezeti összeomlásról, mintha azt valami misztikus, passzív erő idézné elő, miközben mikroszkopikus méretű megoldásokat javasolnak hatalmas, strukturális problémák megoldására. [...]

Nem bízhatjuk a földi élet megőrzését azokra, akik az országot és közbeszédet irányítják, a közgondolkodást formálják. Nincs olyan jóságos hatalom, amely megvéd minket a bántódástól. Nem jön senki, aki megment minket. Így egyikünknek sincs megfelelő indoka arra, hogy kivonja magát az alól, hogy közösen megmentsük magunkat.

A kétségbeesés a visszautasítás, önmagunk felmentésének egy változata. Azzal, hogy széttárjuk a karunkat a ránk váró nehézségek hallatán, elrejtjük és eltávolítjuk őket magunktól, és így a rendelkezésünkre álló lehetőségeket leírhatatlan rettegéssé alakítjuk. Felmenthetjük magunkat az erkölcsi felelősség alól azzal, hogy most már úgyis késő cselekedni, de ezzel másokat ítélünk nyomorra vagy halálra. Ugyanis a környezeti katasztrófa már most befolyásolja az emberek napi életét, és míg a gazdagabb országokban még van lehetőségünk arra, hogy kétségbeessünk, a szegényebb országok lakóinak már ma is napi szinten kell reagálniuk. Mozambikban, Zimbabweban, Malawiban a klímaválság következtében az Idai Ciklon, Szíriában, Líbiában és Yemenben a polgárháború, Guatemalában, Hondurasban és El Salvadorban pedig a terméskiesés, szárazság és a halászat összeomlása miatt kell az embereknek otthonaikat elhagyniuk. Az ő esetükben a kétségbeesés nem opció. A mi cselekvés-képtelenségünk eredményeként ők cselekvésre kényszerülnek olyan félelmetes körülmények között, amelyeket nagyrészt a gazdag világ fogyasztása idézett elő. A kétségbeesés tehát a létező legrosszabb választás.

Ahogy arra Jeremy Lent egy írásában felhívja a figyelmet, valószínűleg már túl késő, hogy megmentsük a világ néhány élő csodáját, például a korallzátonyokat vagy a pompás királylepkét, de, minden kicsi globális melegedés, minden újabb anyagi erőforrás-használat újabb rombolást és veszteséget idéz elő, amelyek közül sokat most még el lehetne kerülni azzal, hogy radikálisan átalakítjuk életünket és társadalmunkat.

A nemlineáris átalakulások mindig meglepetésként érték az embereket. Alexei Yurchak egy könyvében a Szovjetunió összeomlásáról ír, és megállapítja, hogy a rendszer megváltoztathatatlannak tűnt mindaddig, míg egyszer csak szét nem esett. És amint ez megtörtént, visszatekintve az összeomlás elkerülhetetlennek tűnt. A mi rendszerünk - az állandó növekedés egy olyan bolygón, ami nem növekszik - is elkerülhetetlenül szét fog hullani. Az egyetlen kérdés az, hogy ez a széthullás vagy átalakulás tervezetten vagy tervezetlenül zajlik majd. A mi feladatunk, hogy biztosítsuk, tervezett legyen, és gyors. Ki kell találnunk és fel kell építenünk egy új rendszert arra az alapelvre építve, hogy minden generációnak mindenhol egyenlő joga van ahhoz, hogy élvezze a természeti kincsek által szolgáltatott gazdagságot.

Ez kevésbé ijesztő és nagy feladat, mint elsőre látszik. Erica Chenoweth történelmi kutatása rámutat arra, hogy ahhoz, hogy egy békés tömegmozgalom sikeres legyen, a népesség 3,5%-ának kell aktívan részt vennie benne. Az emberek ultra-szociális emlősök, akik egyfolytában, tudatalatt figyelik és alkalmazkodnak a szociális folyamatokhoz. Amint észrevesszük, hogy a helyzet változott, megváltoztatjuk viselkedésünk és az újat támogatjuk. Amikor az elkötelezett és követeléseit megfogalmazó 3,5% egyesíti erőit egy új rendszer kialakítása érdekében, a szociális lavina, amely követi, ellenállhatatlan lesz. Ha feladjuk, mielőtt elértük volna ezt a küszöbértéket rosszabb, mint a kétségbeesés: kishitűséget és visszavonulást jelent."

A Fridays for Future és az Extinction Rebellion aktivistái minden pénteken az utcán vannak, találkozókat, beszélgetéseket szerveznek, csakúgy mint sok civil és egyéb csoportosulás immár évtizedek óta. Hogy kik ezek az emberek? Még egy "ők", akik majd megmentenek minket? Kezdeményezéseik és akcióik akkor lesznek sikeresek, ha mi is csatlakozunk. Akkor fogják csak elérni a kritikus értéket, a kritikus pontot, ha elegen leszünk, akik félretesszük a kétkedést, tagadást és kétségbeesést, és csatlakozunk hozzájuk és mozgalmukhoz. A kifogások keresésének ideje lejárt. A küzdelem, hogy megdöntsük az életet tagadó rendszert, elkezdődött. Ej, nem érünk rá arra már! Csatlakozzunk a klímasztrájkhoz - gyerekeinknek és a jövő földlakóinak nagyobb szükségük van ránk, mint valaha...

 

Vadovics Edina, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. novemberi (116.) számában.

 

 

Az írás a következő két angol nyelvű írás alapján készült illetve azok részleges fordítása:

https://www.theguardian.com/environment/2019/nov/05/climate-crisis-11000-scientists-warn-of-untold-suffering

https://www.monbiot.com/2019/04/20/no-more-excuses/

 

Képek forrása:

GreenDependent ©

https://www.awarenessjunkie.com

The Converging World

transindex.ro

big-fish-little-fish

https://billiontrees.me

 

 

Kapcsolódó Kislábnyom hírlevél cikkek:

Kell ennyi energia?! Az energia-mértékletesség felé

Túllövés Nap, klímaválság - ki mit tehet? Életmódváltó kutatók

Készüljünk a „1,5 fokos életmódra”

Nagy baj van - elhisszük?

„A börtönt is vállalom” – hétköznapi embereket tartóztatnak le a klímatüntetéseken

10 hétköznapi hős, aki nem adja fel a bolygó megmentéséért folytatott küzdelmet

 

Sok-sok kislábnyomos életmód tipp mindenkinek:

http://kislabnyom.hu/kislabnyom-tippek

http://kislabnyom.hu/kislabnyom-tippek-gyujtemenye

 

 

 

 

2019-ben a szeptemberi Európai Mobilitási Hét jelmondata a „Sétálj velünk!”, központi témája pedig a „Biztonságos séta és kerékpározás” volt, világosan kiemelve azt a közlekedési módot, melyet gyakran alábecsülünk: a gyaloglást. Az idei kampány arra ösztönözte az embereket, hogy válasszanak alternatív közlekedési módot, illetve a sétát és kerékpározást kombinálják a tömegközlekedéssel. A különböző közlekedési módokat okosan megválasztva hamarabb eljuthatunk a célállomásra, és a gyaloglás testmozgásnak is kiváló.

Ami az óvodába, iskolába járókat illeti, nem csak a testmozgás szempontjából előnyös a reggeli gyalogos vagy biciklis bejárás: a (jó esetben friss) levegőn tett séta javítja az iskolai teljesítményt, csökkenti a depressziót és szorongást, és javítja a közérzetet. Az is tény, hogy egy gyereknek a gyalog – esetleg önállóan - megtett út nem csak azt jelenti, hogy egyedül is képes rá, hanem azt is, hogy függetlenséget kap. Nem a rohanást látja, mint a szülő, hanem bámészkodik, rácsodálkozik a környezetére, csúszkál a befagyott tócsán vagy éppen fejben játszik valamit egészen az iskolakapuig.

A legjobb az lenne, ha nem csak a mobilitási héten, hanem minden nap gyalog mennénk az iskolába, ahogy pár évtizede – az akkor jóval kisebb forgalomban - még természetes volt.

Azóta azonban nagyot fordult a világ, és sokszor tényleg nehéz megoldani, hogy kiküszöböljük az autóhasználatot, hát még hogy egyedül elengedjük a gyerekeket: nagyobbak az otthonok és iskolák közti távolságok, több az autó az utakon, és romlott a közbiztonság, ami mind aggodalommal tölti el a szülőket. Van, hogy az iskola előtti út olyan széles, és akkora rajta a forgalom, hogy már az átkelés is gondot jelent. Sokan pedig azért mennek inkább autóval, mert úgy gondolják, hogy időt nyernek, elég lesz később felkelniük, hiszen autóval gyorsabb, de a nyert időt el is vesztik a dugóban állással.

  Hazafelé az oviból hóban-fagyban        A művészeti galériát muszáj útba ejteni :-)        

Ha az iskola elérhető gyalog is, szokjunk vissza a lábainkra vagy a biciklinkre! Mehetünk együtt, szervezhetünk például „gyalogbuszt”: a gyerekek kijelölt találkozó pontokon („megállókban”) csatlakozhatnak a csoporthoz, amit mindig más felnőttek kísérnek, vagy több gyerek megy egy csapatban.

Nincs sok értelme a bolygó sebezhetőségéről beszélni az iskolában, ha minden gyerek autóval érkezik, és délután autóval távozik a balett- és gitárórára. Hiába nyugtatgatjuk a lelkiismeretünket azzal, hogy vega ételeket eszünk, és nem repülünk, ha közben egyre nagyobb autókkal utazunk minden áldott nap. Tanuljuk meg és tanítsuk meg a gyerekeinknek is jól beosztani az időt, hogy ne kelljen „Elkésünk!” felkiáltással az autóba ugrani. Feküdjünk le időben és keljünk fel korán, hogy mindenre jusson idő reggel, és ragaszkodjunk az újonnan kialakított szokásokhoz. A gyerekek kísérgetése nem tart örökké, pár év és maguktól is belejönnek.

Ha az iskola megközelíthető tömegközlekedéssel, az is jó megoldás, de ha muszáj autózni, még mindig csökkenthetjük a karbon-lábnyomunkat szülői összefogással, azaz vihetjük telekocsival felváltva a gyerekeket.

Ha van lehetőségünk elengedni a gyermekünket – mert már kellően nagy és az iskola sincs a világ végén – és tudjuk, hogy biztonságosan közlekedik, akkor se feledjük vele átbeszélni a következőket: mindig ugyanazon az útvonalon járjon (amin korábban többször elkísértük), hogy ha késik, tudjuk, hol keressük; beszéljük meg vele, mi a teendő, ha bajban van/sürgősen segítségre szorul; mondjuk el, hogy miért veszélyes az utcán közlekedve zenét hallgatni;és különösen az őszi-téli időszakban gondoskodjunk róla, hogy gyermekünk ruháján legyen fényvisszaverő csík!

A cél az lenne, hogy olyan környezetet, olyan településeket teremtsünk, ahol gyalogosnak lenni jó, ahol sokan sétálnak, ahol az utakat és sétálóutcákat, sebességkorlátozásokat, bicikliutakat és gyalogos átkelőket úgy tervezik, hogy élmény legyen iskolába és munkába járni. Hogy az utak inkább legyenek biztonságosak a gyalogosoknak, mint gyorsak az autóknak. 

 

Fordította és szerkesztette: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. novemberi (116.) számában

 

 

Kislábnyomos életmód-tippek:

Sétáljunk! Előnyök lépten-nyomon :-)

 

Forrás: http://mobilityweek.eu, https://www.treehugger.com/family, https://www.treehugger.com/walking, https://www.treehugger.com/family

Képek forrása:

https://www.treehugger.com/family, http://www.energiakozossegek.hu, Antal Orsolya ©