Úttörő munkát végző főemlőskutatóktól a mélytengeri felfedezőkön át az eltökélt aktivistákig, az alábbi hölgyek mindegyike tett azért, hogy megváltozzon a világról alkotott képünk, és átgondoljuk a bolygó védelmében játszott szerepünket is! Megmutatták, hogy hatással vagyunk a Föld állapotára, a legkisebb hétköznapi döntéseinkkel éppúgy, mint a nemzetközi politika színterén - mindannyian tudunk változást elérni.
Kate Sessions (1857-1940)
A környezetbarát életmód nem csak a természetes élőhelyek védelmét jelenti, hanem azt is, hogy a kis- és nagyvárosokban megpróbálunk zöld tereket létrehozni – ezt vallotta Kate Sessions, aki gyermekkora nagy részét Észak-Kalifornia égig érő fái között töltötte. 1881-ben ő volt az első nő, aki természettudományokból diplomázott a Kaliforniai Egyetemen, majd nem sokkal ezután a száraz klímájú San Diego-ba költözött, ahol akkoriban lényegében nem volt növényzet. Kertészeti karrierjét Kate 1885-ben kezdte egy óvoda kertjének kialakításával, majd bérelt a várostól 30 hold földet a Városi Parkban (ma Balboa Park), amit azzal a feltétellel kapott meg, hogy egy év alatt 100 fát ültet a csupasz területre, és 300 további fát San Diego egyéb részein. Az általa létrehozott kertek és parkok ma is megtalálhatóak a városban, és Sessions-t a “Balboa Park Anyja”-ként emlegetik.
Marjory Stoneman Douglas (1890-1998)
Amikor a fiatal Marjory Stoneman Douglas Miami-ba költözött, az Everglades lápot értéktelen mocsárnak tartották. De a kezdő újságíró mást látott benne: egy élettől nyüzsgő, védelemre szoruló ökoszisztémát, amely Florida tiszta vizének jelentős részét biztosította. "Nincs még egy Everglades láp a világon" – írta az 1947-ben megjelent The Everglades: River of Grass című könyvében (Everglades: A fűfolyó), amelyet a közvéleményre gyakorolt hatása miatt Rachel Carson Néma tavasz–ával szoktak egy lapon említeni. Folyamatos kampányolása nélkül az Everglades láp valószínűleg örökre eltűnt volna, nagy részét így is lecsapolták vagy szennyezték. "Marjory nem csak a környezetvédő mozgalom úttörője volt, hanem próféta, aki igyekezett rávenni mindannyiunkat, hogy mentsük meg a környezetünket a gyermekeink és unokáink számára." – mondta róla Lawton Chiles, Florida kormányzója.
Az amerikai tengerbiológus Rachel Carson Néma tavasz (Silent spring) című könyve, nem csak a rovarirtó szerek meggondolatlan használatára hívta fel a figyelmet, hanem a modern kor környezetvédelmi mozgalmát is elindította. Carson karrierjét az Amerikai Hal- és Vadvédelmi Szolgálatnál kezdte, de miután az óceán élővilágáról szóló cikkei és könyvei rendívül népszerűek lettek, a tudományos írásnak szentelte életét. 1962-ben, a Néma tavasz megjelenése idején Carson már mellrákkal küzdött, betegségére nem hatottak a kezelések - ennek ellenére Carson tartotta magát az őt keményen kritizáló vegyipar támadásával szemben. Könyve a halála után is segített fenntartani a közvélemény érzékenységét a környezetvédelem és közegészségügy iránt. Többek között ennek is köszönhető, hogy néhány év elteltével a Nixon-kormányzat létrehozta a Környezetvédelmi Ügynökséget (EPA). A Néma tavasz sokak szerint a 20. század egyik legbefolyásosabb műve.
Dian Fossey (1932-1985)
Dian Fossey úttörőnek számított azzal, hogy biológusként és nőként elindult gorillákat tanulmányozni Ruandába. Az amerikai főemlőskutatónak elsőként sikerült közel kerülnie a vadon élő gorillákhoz úgy, hogy utánozta a viselkedésüket. Megfigyelte és leírta a gorillák viselkedésének új aspektusait, de munkája közben azt is első kézből látta, hogy milyen brutális következményekkel jár a gorillákra nézve az orvvadászat. Miután kedvenc gorilláját Digitet megölték, Fossey létrehozta a Digit Alapítványt, hogy támogassa az orvvadászat elleni harcot. Fossey és kollégái jelentős energiát fordítottak az orvvadászat megakadályozására – őrjáratokat szerveztek, csapdákat tettek tönkre, nyomást gyakoroltak a helyi hatóságokra, hogy hozzanak orvvadászatot tiltó törvényeket, és segítettek az orvvadászok letartóztatásában is. 1985 decemberében Fossey-t meggyilkolták erdei kunyhójában a Virunga-hegységben. Bár az ügyet sosem derítették fel, feltételezhető, hogy egy orvvadász ölte meg megalkuvást nem tűrő orvvadászat ellenessége miatt. Fossey öröksége páratlan – egyrészt a tudás, amit felhalmozott e korábban alig értett állatfajról, másrészt az inspiráció, ami a mai napig sokakat késztet arra, hogy csatlakozzon a hegyi gorillák megmentéséért vívott harchoz. Munkáját a Dian Fossey Gorilla Alapítvány viszi tovább.
Jane Goodall (szül.: 1934)
Amikor Jane Goodall elindult kutatói pályáján, a női tudósokat még gyakran túl törékenynek és emocionálisnak tartották a terepmunkához – ő azonban bebizonyította, hogy alaptalan ez a feltevés. A brit főemlőskutatót a világ elsőszámú csimpánzszakértőjeként tartják számon, 55 éve tanulmányozza a vadon élő csimpánzokat a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban. Goodall ugyanakkor az állatjóléti és fajmegőrzési ügyek elkötelezett szószólója és aktivistája is. Jelentős felfedezése, mely szerint a csimpánzok készítenek és használnak is szerszámokat, megkérdőjelezte azt a régóta fennálló elképzelést, hogy az állatok teljesen különböznek az emberektől. A Jane Goodall Intézet a világ minden táján dolgozik azért, hogy az emberek jobban megértsék, hogyan tudunk segíteni az emberiségen úgy, hogy közben a természetre is vigyázunk.
Sylvia Earle (szül.: 1935)
Az amerikai tengerbiológust és oceanográfust, aki a Time Magazine első „A Bolygó Hőse” címét kapta 1998-ban, a rajongói Tokhal Generálisként ismerik :)
Sylvia Earle búvárruhás merülésben még mélységrekordot is felállított a nők között, és segített kutató tengeralattjárók tervezésében is, mégis leginkább arról ismert, hogy fáradhatatlanul kampányol az óceánok megmentéséért. 2009-ben egy TED díjból létrehozta a Mission Blue (Kék Küldetés) elnevezésű non-profit szervezetet, amely azon dolgozik, hogy védett tengeri rezervátumokat hozzon létre szerte a világon. Earle ugyanakkor sikerlistás szerző is, aki tudatosságnövelő írásaival igyekszik felhívni a figyelmet az általa a „bolygó kék szívének” tartott óceánok ökológiai fontosságára.
Wangari Maathai (1940-2011)
1960-ban a kenyai Wangari Maathai ritka lehetőséghez jutott, egyike volt annak a 300 diáknak, akiket az Airlift Africa programba beválogattak - Mathai a programnak köszönhetően az Egyesült Államokba mehetett egyetemre tanulni. Biológiából elvégezte az alap- és mesterképzést, majd visszatért Kenyába, és egy teljesen új szemlélettel kezdett dolgozni az ország környezetvédelmi problémáinak megoldásáért és a nők jogainak védelméért. Hogy mindkét területen eredményt érjen el, megalapította a Zöld Öv Mozgalmat (Green Belt Movement) - megtanította a kenyai nőket, hogy hogyan ültessenek fákat a kivágott erdők helyére, és hogyan éljenek meg a földből. Alapítása óta a Mozgalom az elültetett 51 millió fa mellett 30 000 nőnek adott szakmát a kezébe, kiutat mutatva ezzel a szegénységből. Maathai 2004-ben Nobel-békedíjat kapott környezetvédelmi elkötelezettségéért és a jogvédő tevékenységéért — ő volt az első afrikai nő, aki megkapta a díjat.
Vandana Shiva (szül.: 1952)
"A természet útja nem az egyféleség, hanem a sokféleség.” – ezt vallja az indiai tudós és környezetvédő Vandana Shiva, aki kampányával a hagyományos gazdálkodási gyakorlatok értékére hívja fel a figyelmet az uniformizált megoldásokkal szemben. Az általa alapított non-profit Navdanya mára országos mozgalommá nőtt, célja az őshonos magok megőrzése a mezőgazdaság számára és a bio gazdálkodási gyakorlatok, illetve a méltányos kereskedelem népszerűsítése. Törekvéseik megvalósításához Vandana szerint kiemelten fontos, hogy – különösen a fejlődő világban – a nők szerepe új megvilágításba kerüljön. 1988-ban megjelent Életben maradni: nők, ökológia és fejlődés (Staying Alive: Women, Ecology, and Development) című könyvében azt írja, hogy ha gazdasági növekedést is biztosító, környezetileg fenntartható mezőgazdaságra vágyunk, akkor támogatnunk kell a nők által vezetett családi gazdaságokat. A bolygót akkor tudjuk megvédeni, ha megértjük, hol a helyünk rajta: "Nem mi vagyunk Atlasz, aki a vállán tartja a világot. Nem árt észben tartani, hogy a bolygó tart (el) minket.”
Winona LaDuke (szül.: 1959)
Winona LaDuke amerikai aktivista már gyermekkorában látta, milyen kihívásokkal néznek szembe az indiánok: édesapja egy Minnesota állambeli Fehér Föld Rezervátumból származó ojibwe indián, aki aktivistaként régóta részt vett az indiánok szerződéses földjeiért folyó harcban. Winona az ojibwe törzs földdel való hagyományos kapcsolatában lehetőséget látott – lehetőséget egy új fenntartható fejlődési modell kidolgozására, és a helyi, környezettudatos termelés beindítására, legyen szó energiáról, élelmiszerekről stb. Non-profit szervezete, a White Earth Land Recovery Project újraélesztette a vad rizs termesztését Minnesota-ban, és Native Harvest (Indián Szüret) márkanév alatt saját termékként hagyományos ételeket árul. Winona társalapítója az indiánok által vezetett Honor the Earth szervezetnek, amely az amerikai őslakosok környezetvédelmi kezdeményezéseit támogatja. "A hatalom" mondja Winona "a földben van; abban, ahogy viszonyulunk a földhöz." Reméli, hogy ha az indián törzseknek és másoknak is példát mutat, hogy hogyan érdemes ezt a viszonyt alakítani, azzal azt is megmutatja, hogy milyen értékekkel bír a fenntartható, természettel harmóniában lévő életmód.
Erin Brockovich (szül.: 1960)
Erin Brockovich amerikai jogi asszisztens, visszaéléseket feltáró fogyasztóvédő és környezetvédelmi aktivista, aki 1993-ban Ed Masry ügyvéd segítségével döntő szerepet játszott a Pacific Gas & Electric Company (PG&E) elleni, a kaliforniai Hinkleyben történt talajvízszennyezéssel kapcsolatos ügy felépítésében. Miután a PG&E több százmillió gallonnyi krómmal szennyezett vizet öntött a város melletti tavakba, a lakosok furcsa megbetegedésekről kezdtek beszámolni. Brockovich 1993-ban kezdett el nyomozni és munkája eredményeként 1996-ban 333 millió dolláros kártérítés harcoltak ki a település lakóinak. Brockovich története a Hinkley-ügyről szóló, Julia Roberts főszereplésével készült díjnyertes filmnek köszönhetően vált széles körben ismertté. Brockovich azóta más krómszennyezéssel kapcsolatos pereket is vezetett, és előadásokat is tart a témában. "Valóban sokat törődöm a környezettel" - mondta egyszer - "de az igazi munka és a legnagyobb kihívás az, hogy leleplezzem a közegészséget és közbiztonságot veszélyeztető tevékenységeket".
Durreen Shahnaz (szül.: 1968)
Durreen Shahnaz bangladesi-amerikai vállalkozó, professzor és előadó. Az Impact Investment Exchange (IIX) és a hozzá kapcsolódó alapítvány létrehozója és vezérigazgatója. Kiemelkedő szerepe volt az ázsiai és a csendes-óceáni térségbe irányuló hatásbefektetések fejlesztésében.
A tavalyi év elejéig befolyt mintegy 235 millió dollárnyi, magánszektorból származó befektetésből nőkre összpontosító vállalkozásokat támogattak Indiában, Indonéziában, Kambodzsában és a Fülöp-szigeteken. A bevételeket az elektromos közlekedés finanszírozásától kezdve a víz- és csatornázási infrastruktúrán át a napelemek telepítéséig számos kezdeményezésre fordították.
A szervezet Women's Livelihood Bond for climate kötvénysorozatát - a nemek közötti egyenlőségre összpontosító társadalmi kötvényeket - az első olyan hatásbefektetési eszköznek tekintik, amelyet nyilvános kereskedésre vezettek be (2017-ben a szingapúri tőzsdére).
Berta Isabel Cáceres Flores (1971 - 2016)
A hondurasi lenca nép tagjaként Berta Isabel Cáceres Flores tisztában volt az őt körülvevő természet megőrzésének fontosságával. Diákként megalapította a hondurasi népi és őslakos szervezetek tanácsát (COPINH), hogy olyan problémákkal foglalkozzon, mint az illegális fakitermelés és az ültetvények és gátak által okozott környezetpusztítás. Egyik alulról szerveződő kampánya, amelynek eredményeképpen 2015-ben elnyerte a zöld Nobel-díjként emlegetett Goldman Környezetvédelmi Díjat, elérte, hogy a világ legnagyobb gátépítője visszalépjen a Rio Gualcarque folyónál tervezett, több száz indián lakhelyét veszélyeztető projektjétől. A cég megsértette a nemzetközi jogot, mivel nem konzultált a helyi törzsekkel, akik attól tartottak, hogy a gát megakadályozza a lenca közösségek vízhez, élelmiszerhez és gyógyászati anyagokhoz való hozzáférését. Cáceres évek óta tudta, hogy élete veszélyben van, védelmet is kapott, de 2016-ban meggyilkolták az otthonában. 2013-ban nyilatkozta: "Élni akarok, sok mindent szeretnék még tenni ebben a világban, de sosem gondoltam arra, hogy feladjam a területünkért, a méltóságteljes életért folytatott küzdelmet, mert a harcunk jogos".
Isatou Ceesay (szül.: 1972)
Isatou Ceesay sok gambiai kislányhoz hasonlóan már fiatalon kimaradt az iskolából — de ettől még érzékeny maradt az őt körülvevő környezeti problémákra. Látta például, hogy a korábban csodált színes műanyag zacskókból szemétkupacok nőttek mindenfelé a faluban. A mindent ellepő zacskók kárt okoztak a jószágnak, kedvező feltételeket teremtettek a nemkívánatos szúnyogok szaporodásához és elnyomták a növényeket. És a falubeliek által fonott kosarakkal ellentétben, sosem bomlottak le. Látva a sok problémát, 1997-ben Ceesay megalapította a Njau Újrahasznosító és Jövedelemtermelő Csoportot (Njau Recycling and Income Generation Group). Ez a forradalmi változásokat hozó közösségi újrahasznosító kezdeményezés a hulladékból bevételt csinál: a szervezetben dolgozó nők összegyűjtik az újrahasznosítható anyagokat, elszállítják a központba, ahol szétválogatják őket, majd táskákat, szőnyegeket, pénztárcát és egyéb tárgyakat készítenek belőlük. Ceesay-t ma "Gambia Újrahasznosítási Királynője”-ként ismerik, és több mint száz nő megélhetését biztosítja az általa alapított szervezet, a OnePlasticBag.com.
Greta Thunberg (szül.: 2003)
A svéd Greta Thunberg a környezetvédelmi aktivisták új generációját képviseli. 2018-ban, 16 évesen megalapította a "skolstrejk for climate" (iskolai sztrájk a klímáért) mozgalmat, miután szembesült az éghajlatváltozás jelentette veszélyekkel. "Az osztálytársaim aggódtak, amikor megnéztünk egy témáról szóló filmet, de amikor vége lett, mindenki ment a dolgára" - emlékszik vissza. "Én ezt nem tudtam megtenni.... Vannak, akik képesek elengedni a dolgokat, de én nem". Greta minden pénteken tüntetni kezdett a svéd parlament előtt, hogy fellépést követeljen; lassan a társai is csatlakoztak hozzá, először helyben, majd világszerte. 2019-ben tett szert nemzetközi ismertségre, amikor több mint egymillióan vettek részt egy általa szervezett demonstráción, és több világkongresszuson és csúcstalálkozón is felszólalt, többek között az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik tárgyalásán is. "Arra kérjük a felnőtteket, hogy kövessék példánkat: nem várhatunk tovább" - írta egy véleménycikkében. "Ennek a mozgalomnak meg kellett történnie. És most rajtatok, felnőtteken van a sor."
További olvasnivalók
„Mezítlábas” napenergia-mérnöknők
A nők úgy játszanak kulcsszerepet a klímapolitikában, hogy még csak nem is tudnak róla
Miért érinti jobban a nőket a klímaváltozás, mint a férfiakat?
Források:
www.amightygirl.com, https://www.bellanaija.com, https://www.greenbiz.com
Ha kertes házban élünk, tökéletes kikapcsolódást, feltöltődést nyújthat egy kis veteményeskert gondozása. Ha nincs kertünk, a balkonra, erkélyre, körfolyosóra is nyugodtan ültethetünk néhány palántát, virágot, garantáltan örömünket leljük majd a gondozásukban (ehhez 
Egy nyugdíjas táncos, Mikloth Bond a depresszióból gyógyult ki egy közösségi kert önkénteseként. 
Bhután 1971 óta visszautasítja, hogy kizárólag a GDP-t használja a fejlődés mérésére. A GDP mellett és helyett a fejlődés új megközelítésmódját és indikátorát alakították ki: a jólétet a bruttó nemzeti boldogság (gross national happiness vagy GNH) formálisan lefektetett alapelvei szerint mérik.
A bruttó nemzeti boldogság mellett az angliai 
mert növelni szeretnék a családjukkal, barátaikkal, szeretteikkel eltöltött ún. “minőségi” időt;
Miért nem osztjuk meg akkor dolgainkat gyakrabban? Miért nem használunk dolgokat közösen? Vagy, ugyanakkor, miért nem kérünk kölcsön szomszédainktól, barátainktól dolgokat gyakrabban? Hiszen ezzel még akár jelentős pénzügyi megtakarításokat is elérhetnénk!
Osztozni nem csak berendezéseken, szerszámokon és könyveken lehet – be lehet lakni közösen az utcát/társasházudvart is, ahol szervezhetünk szabadtéri nappalit, közös kávézást, közösségi csereberét, létrehozhatunk közösségi kertet stb.
Mérjük fel, hol tartunk, és mit csinálunk már most is!
A sütőt 180 °C-ra előmelegítjük. Egy tepsit kikenünk.