Egyre nagyobb lábon nyaralunk?

Egy friss kutatás szerint az idegenforgalom világszinten az üvegházhatású gázok nyolc százalékának kibocsátásáért felelős. Ez azt jelenti, hogy a turizmusnak az építőiparnál is nagyobb szerepe van a globális felmelegedésben.

Ausztrál, tajvani és indonéz kutatók minden korábbinál átfogóbb módon vizsgálták a világturizmus karbon-lábnyomát. Százhatvan ország egymilliárdnyi (!) ellátási láncra vonatkozó adatainak, illetve a turisták pénzköltési szokásainak elemzésével a globális idegenforgalom teljes körű életciklus-elemzését végezték el. A vizsgálat a turizmus valamennyi vonatkozására kitért – így a közlekedés különböző módjaira, a turisták elszállásolására és ellátására, ruházkodására, de még az általuk vásárolt ajándékokra is.

A korábbi közgazdasági elemzések az idegenforgalomnak viszonylag alacsony hatást tulajdonítottak a klímaváltozás szempontjából, s inkább az olyan negatív, az ágazatra is visszaható hatásaival foglalkoztak, mint a téli sportok számára jelentett kockázatok (pl. a kisebb mértékű hóborítottság és rövidülő síszezon), vagy a közlekedés egyre nagyobb költségei (pl. túlforrósodó repterek, a repülést veszélyeztető légköri turbulenciák gyakoribbá válása, a fokozódó ellenszél miatt megnövekedő üzemanyag költségek). A Nature Climate Change című folyóirat 2018. májusi számában megjelent tanulmány azonban rámutat, a turizmus és a klímaváltozás között sokkal jelentősebb – a korábban gondoltnál mintegy négyszer akkora az összefüggés.

Az idegenforgalom 2013-ban 4,5 milliárd tonna szén-dioxiddal egyenértékű üvegházhatást okozó gáz (ÜHG) kibocsátásáért – a világ teljes ÜHG kibocsátásának nyolc százalékáért volt felelős. A turizmus ezzel az építőiparnál is nagyobb szennyezőek bizonyult. A vizsgálat ugyanakkor figyelmen kívül hagyta a turizmus klímaváltozás szempontjából szintén fontos, azonban szén-dioxid-kibocsátással nem jellemezhető, illetve a szén-dioxid egyenértékre nehezen átszámolható környezetterhelését (így például a repülőgépek kondenzcsíkjainak szerepét a felhőképződésben és globális felmelegedésben). Az idegenforgalom tényleges karbon-lábnyoma így még ennél is nagyobb lehet.

 

Hatás szempontjából a kis szigetekre (pl. Ciprus, Mauritius, Maldív-szigetek) irányuló utazások a legproblémásabbak, ezek lábnyoma a legnagyobb. A kutatás eredményeiből ugyanakkor az is kiderült, hogy a gazdagabb országok esetében a belföldi utazások hatása összességében messze meghaladja a nemzetközi utazásokét, mivel átlagosan mintegy tízszer több utazásról van szó. A vizsgálat külön kitért a nemzetközi ökoturizmusra is, rámutatva, hogy mivel a célországokba az egyébként környezettudatosan viselkedő utazók jellemzően repülővel érkeznek, ennek hatása miatt ez sem ártatlan.

A vizsgálat szintén kimutatta, hogy az anyagi tehetősség és a turizmus karbon-lábnyoma között egyenes összefüggés van. A gazdag országok turizmussal összefüggő lábnyoma lényegesen nagyobb, mint a szegényebbeké: 2009 és 2013 között az összes turizmussal összefüggő ÜHG kibocsátás több mint felé olyan országok adták, amelyek egy főre jutó GDP-je 33 000 USA dollár (USD) fölött volt (összehasonlításképp: Magyarország jelenlegi egy főre jutó GDP-je 11 800 USD ). Márpedig a Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint a világ átlagos egy főre jutó GDP-je a 2017-es 14 400 USD-ről 17 700-re fog nőni 2022-re.

Az anyagi gyarapodással párhuzamosan a turizmus iránti igény is nő, és ahogy nő a tehetősek száma, nő az idegenforgalom is. A turizmus mértéke globális szinten évente már most is 3% és 5% közötti mértékben – a nemzetközi kereskedelemnél is gyorsabban – bővül; a fogyasztók igénye sokkal gyorsabban nő a turizmus, mint más termékek és szolgáltatások iránt. A fejlődő országok ma inkább turista célpontnak számítanak, felemelkedésükkel várhatóan maguk is egyre több turistát bocsátanak majd ki. Jelenleg semmi jele annak, hogy az egzotikus helyszínek és a pazarló turisztikai fejlesztések iránti étvágy a közeljövőben kicsit is csökkenne.

 

2016-ban az idegenforgalom mintegy egymilliárd nemzetközi utazást és 1,2 trillió dolláros forgalmat jelentett. Gazdasági jelentőségével párhuzamosan viszont a turizmus lábnyoma is egyre nagyobb: 2009 és 2013 között a világszintű turizmus ÜHG kibocsátása 15 százalékkal nőtt. A vizsgálat előrejelzése szerint teljes kibocsátása az öt, de akár a hat és fél tonna szén-dioxid egyenértéket is elérheti 2025-re – ez ma a jelenlegi teljes éves kibocsátás tizenkét százalékának felelne meg. A lábnyom növekedése nem pusztán a légiforgalom növekedésének számlájára írható: legalább ilyen fontos a turizmussal összefüggő termékek és szolgáltatások iránti fokozódó kereslet.

S hogy mit lehet tenni? A tanulmány szerzői a globális turizmus korlátozásának és karbon-mentesítésének fontosságát emelték ki első sorban, amelyre adók bevezetésében és a kvótakereskedelemben látnak lehetőséget. Egyéni szinten pedig a közeli úti célok választására, a légi közlekedés mellőzésére, valamint a karbon semlegesítés fontosságára hívják fel a figyelmet.

A magunk részéről mindehhez annyit tudunk hozzá tenni, hogy a változtatás nagy részben ebben az esetben is egyedül rajtunk múlik. Kedvcsináló gyanánt

  • a Kislábnyom Hírlevél jelenlegi számának Tippek rovatában összegyűjtöttünk egy sor nyaralás zöldítő ötletet;
  • az utazás, ill. a repülőutak karbon-kibocsátásának ellensúlyozása faültetéssel is lehetséges – ennek jó példáját már a Kislábnyom Hírlevélben is bemutattuk;
  • a Kislábnyom.hu tipp gyűjteményében tallózva további ötletek is találhatóak a környezetkímélő szabadidő-eltöltéshez és utazáshoz.

 

Az összefoglalót írta: Horváth Gergő, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. júniusi (107.) számában.

 

Forrás: Climate News NetworkCarbonBrief

Képek forrása: MeloshAurimasScubaspa MaldivesJavier Hernández PorrasAlberto Alerigi

Megosztás Megosztás