Gyalog az iskolába

2019-ben a szeptemberi Európai Mobilitási Hét jelmondata a „Sétálj velünk!”, központi témája pedig a „Biztonságos séta és kerékpározás” volt, világosan kiemelve azt a közlekedési módot, melyet gyakran alábecsülünk: a gyaloglást. Az idei kampány arra ösztönözte az embereket, hogy válasszanak alternatív közlekedési módot, illetve a sétát és kerékpározást kombinálják a tömegközlekedéssel. A különböző közlekedési módokat okosan megválasztva hamarabb eljuthatunk a célállomásra, és a gyaloglás testmozgásnak is kiváló.

Ami az óvodába, iskolába járókat illeti, nem csak a testmozgás szempontjából előnyös a reggeli gyalogos vagy biciklis bejárás: a (jó esetben friss) levegőn tett séta javítja az iskolai teljesítményt, csökkenti a depressziót és szorongást, és javítja a közérzetet. Az is tény, hogy egy gyereknek a gyalog – esetleg önállóan - megtett út nem csak azt jelenti, hogy egyedül is képes rá, hanem azt is, hogy függetlenséget kap. Nem a rohanást látja, mint a szülő, hanem bámészkodik, rácsodálkozik a környezetére, csúszkál a befagyott tócsán vagy éppen fejben játszik valamit egészen az iskolakapuig.

A legjobb az lenne, ha nem csak a mobilitási héten, hanem minden nap gyalog mennénk az iskolába, ahogy pár évtizede – az akkor jóval kisebb forgalomban - még természetes volt.

Azóta azonban nagyot fordult a világ, és sokszor tényleg nehéz megoldani, hogy kiküszöböljük az autóhasználatot, hát még hogy egyedül elengedjük a gyerekeket: nagyobbak az otthonok és iskolák közti távolságok, több az autó az utakon, és romlott a közbiztonság, ami mind aggodalommal tölti el a szülőket. Van, hogy az iskola előtti út olyan széles, és akkora rajta a forgalom, hogy már az átkelés is gondot jelent. Sokan pedig azért mennek inkább autóval, mert úgy gondolják, hogy időt nyernek, elég lesz később felkelniük, hiszen autóval gyorsabb, de a nyert időt el is vesztik a dugóban állással.

  Hazafelé az oviból hóban-fagyban        A művészeti galériát muszáj útba ejteni :-)        

Ha az iskola elérhető gyalog is, szokjunk vissza a lábainkra vagy a biciklinkre! Mehetünk együtt, szervezhetünk például „gyalogbuszt”: a gyerekek kijelölt találkozó pontokon („megállókban”) csatlakozhatnak a csoporthoz, amit mindig más felnőttek kísérnek, vagy több gyerek megy egy csapatban.

Nincs sok értelme a bolygó sebezhetőségéről beszélni az iskolában, ha minden gyerek autóval érkezik, és délután autóval távozik a balett- és gitárórára. Hiába nyugtatgatjuk a lelkiismeretünket azzal, hogy vega ételeket eszünk, és nem repülünk, ha közben egyre nagyobb autókkal utazunk minden áldott nap. Tanuljuk meg és tanítsuk meg a gyerekeinknek is jól beosztani az időt, hogy ne kelljen „Elkésünk!” felkiáltással az autóba ugrani. Feküdjünk le időben és keljünk fel korán, hogy mindenre jusson idő reggel, és ragaszkodjunk az újonnan kialakított szokásokhoz. A gyerekek kísérgetése nem tart örökké, pár év és maguktól is belejönnek.

Ha az iskola megközelíthető tömegközlekedéssel, az is jó megoldás, de ha muszáj autózni, még mindig csökkenthetjük a karbon-lábnyomunkat szülői összefogással, azaz vihetjük telekocsival felváltva a gyerekeket.

Ha van lehetőségünk elengedni a gyermekünket – mert már kellően nagy és az iskola sincs a világ végén – és tudjuk, hogy biztonságosan közlekedik, akkor se feledjük vele átbeszélni a következőket: mindig ugyanazon az útvonalon járjon (amin korábban többször elkísértük), hogy ha késik, tudjuk, hol keressük; beszéljük meg vele, mi a teendő, ha bajban van/sürgősen segítségre szorul; mondjuk el, hogy miért veszélyes az utcán közlekedve zenét hallgatni;és különösen az őszi-téli időszakban gondoskodjunk róla, hogy gyermekünk ruháján legyen fényvisszaverő csík!

A cél az lenne, hogy olyan környezetet, olyan településeket teremtsünk, ahol gyalogosnak lenni jó, ahol sokan sétálnak, ahol az utakat és sétálóutcákat, sebességkorlátozásokat, bicikliutakat és gyalogos átkelőket úgy tervezik, hogy élmény legyen iskolába és munkába járni. Hogy az utak inkább legyenek biztonságosak a gyalogosoknak, mint gyorsak az autóknak. 

 

Fordította és szerkesztette: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. novemberi (116.) számában

 

 

Kislábnyomos életmód-tippek:

Sétáljunk! Előnyök lépten-nyomon :-)

 

Forrás: http://mobilityweek.eu, https://www.treehugger.com/family, https://www.treehugger.com/walking, https://www.treehugger.com/family

Képek forrása:

https://www.treehugger.com/family, http://www.energiakozossegek.hu, Antal Orsolya ©

 

 

 

 

Megosztás Megosztás