A fák ÉLŐ lények. Éreznek, érzik és segítik egymást, és számtalan módon segítenek minket... Milliónyi okunk van szeretni és tisztelni őket.

Miért nem vesszük észre, miért nem „szólítjuk meg” őket soha, miért nincs kapcsolatunk velük azon túl, hogy leszedjük a gyümölcseiket, nyársat vágunk róluk a szalonnasütéshez, az árnyékukba húzzuk a nyugágyat vagy egy vastagabb águkra akasztjuk a hintát? Miért nem tanulunk tőlük - róluk, magunkról, a minket körülvevő világról, a helyről, ahol mi és a fa együtt létezünk?

A világ számos táján ma is vannak szentként tisztelt fák (ld. Brit-szigetek), akiknek az ágaira a hely szellemeihez írt kívánságokat aggatnak az emberek, a buddhisták a fa szellemének szánják a friss gyümölcs áldozatot, és Kínában van olyan masszázsiskola, ahol a fákkal való kapcsolatteremtést oktatják! Nem tenne jót minden ember lelkének, nem lenne áldásos a világ jövőjére nézve, ha rendelkeznénk és élnénk ezzel a tudással, ha tisztelettel és szeretettel tekintenénk a bennünket tápláló, gyógyító, melegítő, óvó fákra?

Chelsea Steinauer Scudder, forráscikkünk írója, akkor határozta el, hogy „összebarátkozik” egy fával, amikor új helyre költözött. Kíváncsi volt, milyen lenne hónapokon, éveken át rendszeresen időt tölteni egy fa társaságában, és a szokatlan ember-fa kapcsolaton keresztül jobban megismerni, másként látni időt és teret… Nem a fák ökológiai jellemzőivel akart foglalkozni, hanem meg akarta érteni őket, mint élőlényeket. Végül egy tölgyfa lett Chelsea barátja, akiről itt ír bővebben, és akivel nagyjából az alábbiak szerint „ismerkedett meg”.

10 lépés, ami közelebb hozhat bennünket a fákhoz:

1. Látogassunk el egy fához, amihez valamiért vonzódunk: lehet a kedvenc fánk a kertben, vagy egy fa, amit régről „ismerünk” az utcából, gyakran látjuk a parkban, vagy nemrég botlottunk bele egy túra során. Úgy induljunk útnak, hogy biztosan legyen elég időnk, amit csakis a fára fordítunk.
2. Ha megvan a fa, akihez úgy érezzük, kötődni tudnánk - mert valamilyen módon megszólított minket (a szépségével, színével, virágaival, illatával, termetével, hűs árnyával stb.) - „mutatkozzunk be” neki. Akár szóban, akár azzal, hogy a fa törzsének dőlve megpihenünk alatta, körbesétáljuk, végigsimítunk a törzsén vagy felvesszük egy lehullott levelét a földről – bármit tehetünk, amit jónak látunk.
3. Ne tárgyként, hanem személyként gondoljunk a fára.
4. Egy pár percet szánjunk rá, hogy elcsendesedjünk. Engedjünk el mindent, ami nem az adott pillanathoz tartozik. Csak magunkra és a fára koncentráljunk, minden más gondolatot próbáljunk kikapcsolni.
5. Üljünk vagy álljunk a fa alatt. Egy rövid ideig tanulmányozzuk a fát: a színeit, a kéreg mintázatát, a levelek formáját, az illatokat. Gondoljunk az óriás gyökérrendszerre, amely a talpunk alatt élteti a fát.
6. Ha ezzel megvagyunk, próbáljuk meg nyitott szívvel és elmével szemlélni a fánkat: ha voltak elképzeléseink, elvárásaink, feledjük el őket, és hagyjuk, hogy a fa „vezessen” – meglepő lehet az élmény! Merre visz bennünket a fánk, mire emlékeztet, milyen érzéseket, gondolatokat ébreszt? Milyen környezetben él, milyen ökoszisztéma veszi körül?
7. Miután egy rövid időt így eltöltöttünk, valószínű kérdések fogalmazódnak meg bennünk. Néhányuk bugyuta vagy egyértelmű lesz; másokat meg se tudunk fogalmazni; és olyanok is lesznek, amelyek megválaszolhatatlanok. Nem számít – tegyük fel a fának a kérdéseinket! „Milyen lehet faként létezni? Érzel hideget? Érzed a rajtad rohangáló mókusokat? Mit csinálnak a gyökereid? Hogyan érzékeled az időt? Tudod, hogy hol vagy? Milyen érzés itt lenni?”
8. Utánajárhatunk, hogy a fa konkrétan melyik faj, milyen idős, mi a története, de ha úgy gondoljuk, hogy a barátkozás szempontjából ez nem fontos, az is rendben van.
9. Látogassuk meg a fánkat három-négy alkalommal hetente vagy havonta, vagy ahogy ráérünk, és töltsünk minimum 30 percet a lombjai alatt. Figyeljük meg, milyen változásokat észlelünk magunkon, miket látunk/gondolunk másként, mint azelőtt.
10. Idővel a fát egyre közelebb érezzük magunkhoz, olyasmi az élmény, mint egy kezdődő barátság. Mit jelent gondoskodni egy fáról, barátkozni egy fával? Nem kell határozott válasz. De a megélt tapasztalatokat, érzéseket rögzíthetjük, átadhatjuk írásban, fotókban, rajzokban vagy más alkotásokban.

Ha írunk – Tollal és papírral felszerelkezve érkezzünk. Írjuk le, az érzékszerveink mit észlelnek a fából. Milyen a levelek között átszűrődő napfény? Milyen illata van a kéregnek? Hogyan mozgatja az ágakat a szél? Nem kell teljes, nyelvtanilag tökéletes mondatokban fogalmazni, csak írjuk, ami eszünkbe jut. Szánjunk rá kb. 10 percet.

Rövid időre tegyük félre a tollat, sőt, várhatunk az iromány elolvasásával, amíg haza nem érünk. Meglepő lehet visszaolvasni a jegyzeteinket. Esetleg úgy érezzük, bővebben akarunk írni a tölgyfa alatt gyűjtött makkról vagy a fenyőtobozról. Válasszuk ki a számunkra legvonzóbb témát, és próbáljunk verset, rövid történetet írni róla.

Ha fotózunk – Legyen nálunk fényképezőgép a látogatásokkor. Bármit is fotózunk - mindig ugyanazt a részletet, vagy mindig valami mást – próbáljunk különböző napokon, különböző nap- és évszakokban visszatérni a fotótémáinkhoz. Lehet, hogy mindig ugyanazon a dolgon akad meg a szemünk: egy ágon, vagy egy csomón a törzsön, és lehet, hogy egyszer közelről, másszor távolról csodálkozunk rá a fára. Fotózhatjuk a kérget, a leveleket, a madarakat, vagy a fényeket, a lomb árnyékát. A fotózás segítségével minden alkalommal új dolgokat vehetünk észre. A fotókat időrendi sorrendbe is rendezhetjük, amivel a fa életének egy rövid időszakáról kapunk képet.

Ha rajzolunk – Vigyünk magunkkal vázlatfüzetet vagy rajzpapírt és ceruzákat, festéket. Rajzolhatunk vázlatokat a levelekről, ágakról, megfesthetjük az egész fát vagy rajzolhatjuk azt is, hogy milyen gondolatokat ébreszt bennünk újdonsült barátunk. Ne aggódjunk, ha nem lesz részletes és valósághű a rajz – a cél, hogy a képzeletünkben és elménkben élő fánkat varázsoljuk a papírra.

Osszuk meg az élményeinket – Amikor már egy ideje megfigyeltük a fánkat, számoljunk be tapasztalatainkról a témára érzékeny barátunknak, családtagoknak, vagy valakinek, aki ért a növényekhez, esetleg egy helyi arboristának, aki számos információval segíthet még jobban megismerni a kiszemelt fát.

Fordítás és összefoglaló: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. júliusi (108.) számában.

Forrás: https://emergencemagazine.org, http://thegreenwoodtree.net/

Képek forrása: Karen Barbour nytimes.com, https://www.walltowallstencils.com, Antal Orsolya ©, http://webneel.com

Megosztás