Komoly tiltakozó akcióba kezdtek ezév február 26-án amerikai állampolgárok a Virginiában és Nyugat-Virginiában épülő Mountain Valley gázvezeték ellen. Nem a számítógépük mögül üzengettek petíciókkal a vezeték építőinek, hanem hosszú hetekre felköltöztek a védelemre szoruló fákra. Hónapokon át, egymást váltva, éhezve és fázva néztek farkasszemet a rendőrséggel, biztonságiakkal, és a földgázvezetéket építtető cég embereivel.

Az Appalache-hegységben tiltakozók nagyrészt nők voltak, többen mindenféle aktivista múlt nélkül. Az ellátásukat kisebb sátorozó csoportok, illetve a helyi közösség tagjai biztosították. Néhányan éhségsztrájkoltak is, és kijelentették, hogy csak akkor jönnek le, ha a rendőrség erőszakkal hozza le őket, ami az életük veszélyeztetésével járt volna. Végül három hónap elteltével, júniusban mindannyian feladni kényszerültek a tiltakozást.

Példájuk azonban nem egyedi, a világ egyre több pontján jutnak el az engedetlenségig a korrupcióval átitatott igazságszolgáltatási rendszer és a nagyvállalatok által megvásárolt politikusokkal szemben magukat tehetetlennek érző, alapvető emberi jogaikat féltő polgárok. Őket hallgatva, és környezetünkben körülpillantva egyikünk sincs túl messze a fáramászástól.

A Mountain Valley gázvezeték megépítése ellen tiltakozó „Nutty” 49. napját tölti fent a fák között Virginia államban.

„Nem azért vagyok itt, mert faölelgető vagyok”

Anya és lánya, Red és Minor, több mint 30 napot töltöttek a fákon, egy olyan területen, amely hét generáció óta a családjuk tulajdona. Ők több okból sem szeretnék, ha a vezeték a földjükön haladna keresztül: ha szivárgás lesz, elkerülhetetlen a vízszennyezés, és a természetes vizeknek köszönhető hihetetlenül gazdag biodiverzitás is veszélybe kerül; ha robbanás történik, négy kilométeres körzetben letarol mindent; a gázvezeték építéséhez szükséges területhez az állam kisajátítással jut hozzá a tulajdonosok akarata ellenére, és olyan erőforrás-kitermeléshez használja a földjüket, amely szerintük sem nekik, sem a szomszédaiknak nem jelent semmilyen hasznot.

Az aktivisták megjegyzik: minden évben több tucat szivárgás történik a már meglévő vezetékeknél. Ennek ellenére az új vezeték vonalán már azelőtt letarolják az erdőket, hogy meglenne minden engedélye az építőknek, fejlesztőknek. És bár a befektetést azzal próbálják meg eladni az embereknek, hogy gazdasági hasznot hoz az adott állam számára, az építkezésen dolgozó járművek rendszámtáblái között nem látni virginiait.

Red and Minor a Bottom Creek patak előtt

Jóval többről van tehát szó, mint egy gázvezetékről. A pénz és a pénzéhség mindent elpusztít, ami az útjába kerül, legyen az a demokrácia vagy a természet. A gázvezeték egy újabb példája annak, hogy az egyének, családok, helyi lakosok véleménye és érdeke semmivé lesz a személytelen és közönyös kormányzattal szemben. A kisembernél is betelik azonban a pohár – elérkezik az a pont, ahonnan már nem lehet tovább tűrni az elnyomást.

Red targoncavezető, Minor egy kis cégnek könyvel. A munkaadóik a szabályok kijátszásával teszik lehetővé, hogy anya és lánya részt vehessenek a tiltakozó akcióban, és ne veszítsék el a munkahelyüket. Egyikük sem tartotta magát „aktivistának” a vezeték érkezése előtt, és a „favigyázásról” se hallottak korábban, amíg a többiek előttük bele nem kezdtek az akcióba.

Red 33 napot töltött fent egy tölgy és juharfa közé rögzített furnérlemezen, Minor 34 napig lakott egy tölgyfán.

Az Appalache-hegység napnyugtakor. Azt mondják, azelőtt egy mókus át tudott ugrálni az erdőkön az Atlanti-óceántól a Missisipiig, anélkül, hogy le kellett volna másznia a földre.

De az ellenállás ennél jóval korábban, négy évvel ezelőtt kezdődött, és a fáramászásra a rengeteg kudarc után került sor: az ügyben eljáró hatóságok, és érintett vállalatok az észrevételek benyújtására kiszabott időt semmibe vették, a független környezeti és régészeti tanulmányokat félresöpörték, a bírósági ügyeket elsimították, a tüntetők hangját meg se hallották.

A politikusokhoz írt petíciók szintén süket fülekre találtak, nem véletlenül. Virginia állam kormányzója, Ralph Northam, 50 000$-t kapott az EQT vállalattól, és még kétszázezret az Atlantic Coast Pipeline-t építtető Dominion Energy-től. A két szövetségi energetikai szabályozási megbízottat, akik a vezeték megépítésére szavaztak, Donald Trump nevezte ki, aki milliókat kapott energetikai vállalatoktól a beiktatási ünnepségéhez.

Ez az a helyzet, amikor nem marad más eszköz, csak az erőszakmentes polgári engedetlenség a korrupt rendszerrel szemben.

„A Mountain Valley Pipeline, az építtető, tisztában van vele, hogy átgyalogolhat rajtunk: elvégre megvették a törvényhozókat, a kormányzót és a politikusokat is. Elegünk lett.”  - nyilatkozta Red Terry.

„A politikusok, akik ezekből a projektekből komoly juttatásokhoz jutnak, nyilván nem fognak meghallgatni. Az embereknek saját kezükbe kell venniük a dolgokat, és elérni a változást, amit szeretnének.”

Fordítás és összefoglaló: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. júliusi (108.) számában.

Forrás: https://www.theguardian.com/

Képek forrása: Garrett MacLean/Guardian

Megosztás