Nem a vegánság menti meg a világot

A vegán étrend egyre nagyobb teret hódít, egyre többen szembesülnek az intenzív állattartás állati és emberi egészségre, illetve környezetre gyakorolt hatásával, és fordulnak el az állati eredetű termékektől.

Tudjuk, hogy az intenzív állattartás nem fenntartható – a probléma ott van, hogy a nagyüzemi szója- és kukoricatermesztés sem az! És nem csak azért nem lenne jó megoldás, ha mindenki átállna növényi alapú étrendre, mert azzal növelné a talajromboló növénytermesztési gyakorlat negatív hatásait, hanem mert fenntartható állattartás nélkül elveszítjük az élelmiszertermelés egyik legfontosabb láncszemét és eszközét: a legelő, bóklászó, talajgyógyító állatokat.

A vegán étrend egyre nagyobb teret hódít, az elmúlt pár évben az Egyesült Királyságban például félmillióról 3,5 millióra nőtt a kizárólag növényi táplálékot fogyasztók száma, ami a teljes népesség 5%-a. Egyre többen szembesülnek az intenzív állattartás állati és emberi egészségre, illetve környezetre gyakorolt hatásával, és fordulnak el az állati eredetű termékektől.

Tudjuk, hogy az intenzív állattartás nem fenntartható – a probléma ott van, hogy a nagyüzemi szója- és kukoricatermesztés sem az! És nem csak azért nem lenne jó megoldás, ha mindenki átállna növényi alapú étrendre, mert azzal növelné a talajromboló növénytermesztési gyakorlat negatív hatásait, hanem mert fenntartható állattartás nélkül elveszítjük az élelmiszertermelés egyik legfontosabb láncszemét és eszközét: a legelő, bóklászó, talajgyógyító állatokat.


Az állatállomány metán-kibocsátását gyakran hozzák fel az egyik fő problémaként (a kérődző állatok emésztési folyamata során jelentős mennyiségű metán keletkezik), de ez a kibocsátás jóval kisebb az ökológiailag sokszínű, vadon élő (és fumársavat tartalmazó) növényekkel teli legelőkön – ezeket a növényeket fogyasztva például jelentősen csökken a keletkező metán mennyisége.

A növénytermesztés karbon-kibocsátása már ritkábban kerül szóba, pedig a hatás ott is jelentős! Az ipari forradalom kezdete óta a megművelt talajokban raktározott szén-dioxid tartalom 70%-a szabadult fel. (Intenzív talajművelés hatására lazább lesz a talaj, megváltozik a levegőellátottság, ennek következtében gyors gázcsere indul meg. A megnövekedett oxigéntartalom miatt felgyorsulnak a mikrobiológiai folyamatok, megkezdődik a szerves anyag lebontása, az így keletkező szén-dioxid a légkörbe távozik. Különösen a szántásra alapozott technológiák esetében fogy intenzíven a talaj szervesanyag-tartalma, és keletkezik szén-dioxid.)


Meg kéne kérdőjeleznünk az olyan növények iránti kereslet növelését, amelyek termesztése rengeteg műtrágyát, gomba- és rovarölő, illetve gyomirtó szert igényel, miközben a fenntartható, a talajt és biodiverzitást helyreállító, és ezzel szén-dioxidot megkötő állattenyésztést klímaellenesnek állítjuk be. Mindannyiunk – termelők és fogyasztók – érdeke lenne, hogy a hús- és tejipar fenntartható formáit támogassuk, azaz a hagyományos rotációs rendszert, állandó legelőkkel és a termőtalajt regeneráló legeltetéssel.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének 2015-ös jelentése szerint évente a világon 25-40 milliárd tonna termőtalajt veszítünk el a szántás és intenzív növénytermesztés okozta erózió miatt. Az Egyesült Királyságban annyira kimerültek a talajok, hogy egy gazdálkodóknak szóló magazin szerint maximum 100 betakarítás maradt hátra, és teljesen halott lesz a talaj. A talaj megmentésére és gyógyítására egyetlen mód van, egy jól bevált, a műtrágyák és gépesítés megjelenése előtt évezredeken át alkalmazott „talajmenedzsment módszer”: betakarítás után, az újabb művelésbe vétel előtt a szántóföldeket parlagon kell hagyni és egy ideig legeltetni kell rajta. Ez az egyetlen módja a talajpusztulás visszafordításának, az erózió megállításának, a talaj újraépülésének. A földeken legelő jószág nem csak bevételt jelent a gazdáknak, de ürülékük, vizeletük, a talaj taposása és a legelés módja gyorsítja a talaj regenerálódását. Fontos természetesen az ökológiai működés, és az állatállomány alacsonyan tartása, hogy elkerülhető legyen a túllegeltetés.

A talajerózió által leginkább sújtott területek a világon:

világoskékkel az alacsony fokú, sötétkékkel a magas fokú erózió, szürkével a stabil talajok és pusztaságok

 

2000-ben Isabella Tree és férje a West Sussexben lévő 1400 hektáros gazdaságukon bevezették az extenzív legeltetést (ami a füves területek legelterjedtebb, természetvédelmi szempontból leginkább kívánatos kezelési módja). A birtokon szabadon élnek és legelnek az angol hosszúszarvú marhák, Tamworth disznók, Exmoor pónik, gímszarvasok és dámvadak.

A házaspár 17 évig küzdött, hogy fenntartsa a korábbi hagyományos szántóföldi és tejgazdaságot, de az agyagos talajon nem tudták felvenni a versenyt a jobb minőségű talajon működő gazdaságokkal. A váltás azonban jó döntésnek bizonyult. Mostanra öko-turizmusból, átalakított gazdasági épületek kiadásából és évi 75 tonna bio, legeltetéses tartásból származó hús értékesítéséből tartják fenn a jövedelmező gazdaságot.

Az állatok természetes csordákban, csapatokban élnek és arra mennek, amerre kedvük tartja. Patakokban és vizes réteken dagonyáznak, kedvenc pihenőhelyeik vannak (a menedéknek épített nyitott pajtákat nem szeretik), és azt esznek, amit akarnak. A tehenek és szarvasok vadvirágot és füvet legelnek, de a bokrokat és fákat is megkóstolják. A disznók a gyökértörzseket keresgélik, és a tavakból kagylókat halásznak… Ahogy legelgetnek, bóklászgatnak és tapossák a növényzetet, többféleképpen stimulálják a növényvilágot, amellyel más fajoknak, kisebb emlősöknek és madaraknak is vonzó élőhelyet teremtenek.

Az állatok egész évben kint vannak, és bőven van mit legeljenek, nincs szükség kiegészítő táp beszerzésére, és állatorvosra se nagyon. Mivel nem kapnak féregirtót vagy antibiotikumot az ürülékük kiváló tápanyag a földigiliszták, baktériumok, gombák és gerinctelenek számára (ld. ganajtúró bogár), akik bedolgozzák a földbe a trágyát és vele a tápanyagokat. Ez a folyamat létfontosságú az ökoszisztéma helyreállításához, a talaj szerkezetének javításához.

Húsz évvel ezelőtt a gazdaság földjei súlyosan le voltak pusztulva a több évtizedes szántás és vegyszerezés hatására. Két évtizednyi legeltetés után azonban életre keltek a biológiailag halott területek. 19 fajta göldigiliszta, 23 fajta ganajtúró, rovarokra vadászó madarak, a disznók túrása nyomán terjedő növények, az újonnan megjelenő növények által odavonzott, ritkaságszámba menő lepkék, és még számtalan élőlény talált otthonra.

Az ökológiai rendszereknek szerves részei a nagytestű növényevők. Évmilliókon keresztül legelték a réteket, mezőket, sztyeppéket, szavannákat a szarvasmarhák és lovak ősei, a jávorszarvasok, bölények, dámvadak, őzek, vaddisznók és hódok. Kölcsönhatásuk a környezettel fenntartja és támogatja az élet körforgását. A növényevő állatok integrálása a gazdálkodás körforgásába sokat segíthet a mezőgazdaság fenntarthatóvá válásában.

 

Mit tegyen, aki kedveli a húst és tejtermékeket, de szeretné csökkenteni a fogyasztását?

A Világ Erőforrásai Intézet (World Resources Institute) ajánlása szerint a jóléti társadalmaknak 40%-kal kéne csökkenteniük marhahús-, birkahús- és tejfogyasztásukat, hogy elérjék a 2050-es kibocsátási célokat. Azaz nem elég, ha tudatos fogyasztóként helyi termelőktől, élelmiszerközösségekhez csatlakozva, helyi piacokon vásárolunk és etikus forrásból származó húst és fenntartható tengeri élelmiszereket veszünk – a kutatások szerint ennél többre, drasztikusabb változásokra van szükség, hogy valóban pozitív hatást érjünk el.

Mennyi húst és tejterméket kéne ennünk?

Ha korábban napi szinten fogyasztottunk húst és tejterméket, próbáljuk meg ezt heti 2-3 alkalomra csökkenteni, és tejet is csak maximum napi háromszor tegyünk a kávénkba. Az is jó stratégia, ha igyekszünk az étrendünket úgy összeállítani, hogy 80% legyen benne a növényi eredetű és 20% a hús-tejtermék-tenger gyümölcsei (sokan ezt úgy csinálják, hogy egész nap vegán ételeket esznek, és vacsorára fogyasztanak egy kevés húst vagy sajtot).

Mi az, amit ne hagyjunk ki az új, nagyrészt növényi étrendből:

1. Együnk minél több babot!

2. Együnk magas fehérjetartalmú gabonákat – ld. quinoa, köles, vadrizs, kukoricaliszt és a tészták is!

3. Fedezzük fel a tofut (figyeljünk oda, hogy a tofu ne génkezelt szójából készüljön). Kombináljuk misovalszójaszósszalgombávalcsípős szósszal vagy fermentált fekete babbal.

4. Fontosak a magvak és diófélék: ehetjük őket pirított és aprított magvak, diófélékből készült vajak, tahini (szezámpaszta), és vegán sajtok formájában!

Próbáljuk ki: Vegán cheddar sajt házilag

5. Gondolkodjunk el a vegán műhúson, vagyis növényi alapú húshelyettesítőkön (amely boltokban is kapható, és az összetevői között lehet borsó, búza, szejtán, szója, gomba, cékla stb.)

Az új étrendben a ritkán látott hús megbecsült éteknek számít majd, minden falatkájának külön örülni fogunk, és pont olyan ünnep lesz egy-egy fogás, mint régi vasárnapokon a heti egyszer asztalra kerülő húsleves!

 

További olvasnivalók a témában:

Egy jelentés szerint elkerülhetetlen lesz a klíma- és egészségügyi válságot enyhítő „húsadó” - el kell, hogy induljunk a kevés-húsos életmód felé?

Nagyüzemi húsra kivetett adó vagy felelős állattartás – egy biogazda gondolatai

Felelős húsfogyasztás – nem csak a termelőké a felelősség

A hús legyen ünnep!

 

Fordítás és összefoglaló: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2020. márciusi (118.) számában

 

 

Forrás:

https://www.theguardian.com, https://www.nytimes.com, https://www.agronaplo.hu

Képek forrása:

https://sk.pinterest.com, https://www.bbc.com, https://www.facebook.com/isabellatreeauthor/, https://www.theguardian.com, https://www.nytimes.com

Megosztás Megosztás