- Friss Hírek
- A lábnyomról / kislábnyomról
- Rezsicsökkentés gyorstalpaló
- Erdő is, Energia is
- Másfélfokos életmód
- Másfélfokos blog
- Kislábnyomos életmód
- Kislábnyomos életmód - gyűjtemény
- Kislábnyomos életmód - videók
- Kislábnyom tippek
- Kislábnyom tippek - gyűjtemény
- Kislábnyom Hírek
- Érdemes rápillantani
- Szezonális szemezgető
- Igazságosság ökológiai korlátok közt
- EnergiaKözösségek
- Közösségi Energia - Gyűjtemény
- Hasznos eszközök
- Letölthető anyagok
- Kislábnyom Hírlevelek
Nyolc hónapja tüntetnek a diákok a klímáért világszerte
A svéd klímaaktivista és diáklány, Greta Thunberg által elindított kezdeményezéshez immáron százezrek csatlakoztak Svédországtól Új-Zélandig, Japántól az Egyesült Államokig, de még az Antarktiszon is! Két hónapja magyar egyetemisták megalakították a Fridays for Future Magyarországot is, minden pénteken tüntetéseket szervezve a Kossuth térre.
A sztrájkkal egybekötött tüntetéseken a diákok világszerte sürgetik a politikai döntéshozókat, hogy hozzanak azonnali, hatékony intézkedéseket a globális klímaváltozás megfékezése érdekében. Mint a magyar szervezők kiemelik: „Célunk, hogy a Párizsi Egyezmény és az IPCC Jelentés adja az országok döntéseinek alapját, és a gazdasági növekedés hajszolása egyetlen esetben sem írhassa ezt felül.”
A tüntetéseken a diákok gyakran idézik Greta Thunberg szállóigévé vált mondatát: "Miért tanuljunk egy jövőnek, amely soha nem fog eljönni?" Az immár világméretűvé duzzadt diákmozgalom politikai fogadtatása vegyes, de egyre több neves politikus áll a tüntetők mellé. Jacinda Ahern új-zélandi kormányfő például százmillió új-zélandi dollárt ígért az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése elleni harcra, valamint támogatásáról biztosította a tüntetőket, és bátorította őket arra, hogy ne várjanak a választójogi kor eléréséig, emeljék fel bátran hangjukat. Simonetta Sommaruga svájci környezetvédelmi miniszter érthetőnek nevezte a fiatal nemzedékek klímavédelmet illető türelmetlenségét. "Most kell választ adnunk" - hangoztatta a lausanne-i fiatalok tízezer fős tüntetésére reagálva, hozzátéve, hogy Svájcot is elérte a klímaváltozás.
Az eddigi legnagyobb összehangolt megmozdulásra március 15-én került sor; Németországban országszerte 300 ezren, Olaszországban és Franciaországban 200 ezren vettek részt. Párizsban a rá következő napon a diákok és a sárgamellényes tüntetők 350 ezres menete vonult. Magyarországon sokkal kisebb tömeg gyűlt össze, de több városban is voltak megmozdulások.
A mozgalmat kirobbantó, mindössze 16 éves Greta Thunberget mindeközben Nobel-békedíjra jelölték. "Azért jelöltük Gretát, mert az éghajlatváltozás jelentette fenyegetés az egyik legfőbb oka a háborúknak és a konfliktusoknak" - mondta el Freddy Andre Oevstegaard, a Thunberget felterjesztő három norvéd parlamenti képviselő egyike.
A mozgalom hatását az is jól jelzi, hogy a klímaaktivista fiatal 2018 novemberi, Stockholmban előadott TEDx beszédét időközben már majdnem 1,2 millióan látták a Youtube-on.
Greta Thunberg TEDx beszéde:
"Amikor 8 éves voltam, akkor hallottam először a globális felmelegedésről. Nyilvánvaló volt, hogy ezt mi emberek okozzuk az életmódunkkal. Azt mondták, hogy kapcsoljuk ki a lámpákat, hogy energiát takarítsunk meg, és hogy hasznosítsuk újra a papírt az erőforrások védelme érdekében…Emlékszem, nagyon furcsának találtam, hogy mi, emberek, egy az állatfajok közül, meg tudjuk változtatni a Föld éghajlatát.
Mi lenne, ha ez valóban így történne? Akkor nem beszélnénk semmi másról! Ha bekapcsolnánk a tévét, minden csak erről szólna: a hírek, a rádió, az újságok. Nem olvasnál és nem hallanál semmi másról! Mintha egy világháború lenne. De senki nem szólt semmit. Ha a fosszilis tüzelőanyagok égetése tényleg olyan rossz, hogy a puszta létünket veszélyezteti, hogyan mehet minden úgy tovább, mint korábban? Miért nem korlátozzák inkább? Miért nem tiltják be? Nekem ez nem állt össze. Olyan valószerűtlen volt.
Aztán amikor 11 éves lettem, megbetegedtem: depressziós lettem, nem beszéltem, nem ettem. Két hónap alatt fogytam 10 kilót. Azt mondták, Asperger szindrómám van, OCD, egy amolyan szelektív némaság. Ez alapvetően azt jelenti, hogy csak akkor beszélek, amikor úgy gondolom, hogy szükséges. Most épp az a pillanat van, amikor szükséges. Azok számára, akik színesben élnek: nekünk minden fekete vagy fehér. Mi nem nagyon tudunk hazudni, és általában nem veszünk részt a társadalmi játszmákban, pedig a többiek úgy tűnik, nagyon élvezik.
Sok szempontból lehet, hogy mi autisták vagyunk a normálisak, és a többi ember a nagyon furcsa, különösen, amikor a fenntarthatósági válságról van szó. Ahol mindenki azt mondja, hogy az éghajlatváltozás a létünket fenyegeti, és ez a legfontosabb kérdés, aztán megy minden tovább, mint mindig. Nem értem, ha a kibocsátásokat meg kell állítanunk, akkor meg KELL állítanunk a kibocsátásokat. Nem? Nekem ez fekete-fehér. Nincsenek szürke zónák, amikor a fennmaradásról van szó. Vagy fennmarad a civilizációnk, vagy nem. Meg kell változnunk!
A gazdag országoknak, mint Svédországnak, el kell kezdeniük a kibocsátás csökkentését legalább 15%-kal, minden egyes évben. Ez kell, hogy a 2°C-os felmelegedési érték alatt maradhassunk. Ugyanakkor az IPCC a közelmúltban közzétette, hogy ha a 1,5°C-ot célozzuk meg, az jelentősen mérsékelné az éghajlati hatásokat. El tudjuk képzelni, hogy akkor ez mit jelentene a kibocsátás csökkentésére nézve. Azt hihetnéd, hogy a média és minden vezetőnk semmi másról nem beszél, de még csak meg sem említik. Mindenki hallgat arról, hogy a rendszerben már benne vannak bizonyos üvegházhatású gázok. Még a légszennyezés is elrejti a felmelegedés egy részét a füst árnyékoló hatása miatt, ha abbahagyjuk a fosszilis tüzelőanyagok égetését, akkor az még további felmelegedést tesz lehetővé, ami kb. 0,5-1,1°C pluszban.
Senki nem beszél arról a tényről, hogy a hatodik tömeges kihalási hullám kellős közepén vagyunk, minden nap kihal 200 állatfaj, a kihalás mértéke ma 1000-szer, 10000-szer nagyobb, mint ami normálisnak tekinthető.
Szinte soha senki nem beszél a méltányosság és a klíma-igazságosság kérdéséről. A Párizsi Megállapodás mindenütt egyértelműen rögzíti, hogy ez kell a globális szintű megoldáshoz. Vagyis hogy a gazdag országoknak 6-12 év alatt el kell érniük a nulla kibocsátást a mai sebességhez képest. Hogy a szegényebb országok és emberek még növelhessék az életszínvonalukat, kiépítve a nekünk már meglévő infrastruktúrák egy részét, utakat, iskolákat, kórházakat, tiszta ivóvíz- és villany-ellátást, stb. Mert hogyan számíthatnánk arra, hogy olyan országok, mint India, Nigéria, majd fognak törődni az éghajlati válsággal, ha mi, akiknek már mindezek megvannak, egy percre sem foglalkozunk vele és a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségeinkkel? Szóval miért is nem csökkentjük a kibocsátásainkat? Miért növeljük még mindig? Direkt okozunk tömeges kihalást? Ennyire gonoszak vagyunk?
Nem, természetesen nem. Az emberek azért folytatják azt, amit csinálnak, mert többnyire fogalmuk sincs a mindennapi életük tényleges következményeiről, és nem tudják, hogy gyors változtatásra van szükség. Mindannyian úgy gondoljuk, hogy tudjuk, és mindenki azt hiszi, hogy érti, de nem. Mert hogyan is nézne ez ki? Ha valóban válság van, és ha ezt a válságot a kibocsátásunk okozza, akkor legalább kellene látnunk néhány jelet: Nem csak elárasztott városok, több tízezer halott, egész országok az összeomlott épületek romjai között. Kellene látnunk néhány korlátozást.
De nem. És mindenki hallgat. Nincsenek rendkívüli összejövetelek, nincsenek szalagcímek, nincsenek félbeszakított hírek. Mindenki úgy viselkedik, mintha nem is egy válságban lennénk. Még a legtöbb klímatudós és zöld politikus is folyvást repülővel mászkál a világban, és húst eszik, meg tejtermékeket.
Ha megérem a 100 évet, akkor 2103-ban még élni fogok. Amikor a jövőről beszélnek, senki sem gondol 2050-en túlra. Addigra én talán még az életem felénél sem leszek. És mi lesz azután? 2078-ban lesz a 75. szülinapom. Ha gyermekeim, vagy unokáim lesznek, akkor talán velük fogom tölteni. Talán megkérdezik, hogy ti, és azok az emberek, akik akkoriban, 2018-ban éltek, miért nem csináltak semmit, amikor még volt idő a cselekvésre? Amit most teszünk vagy nem teszünk, az egész életemet érinteni fogja, és a gyermekeim, unokáim életét is. Amit most csinálunk, vagy nem csinálunk, azt én és a nemzedékem nem fogjuk tudni visszacsinálni a jövőben.
Így aztán, amikor az iskola idén augusztusban elkezdődött, úgy döntöttem, elég volt! A svéd parlament előtt lecsücsültem a földre. Sztrájkoltam az éghajlatért. Vannak, akik azt mondják, hogy inkább az iskolában kellene lennem. Vannak, akik azt mondják, hogy sokat kellene tanulnom, hogy éghajlattudós legyek, és „megoldjam az éghajlati válságot”. Persze idézőjelben. Azonban az éghajlati válság megoldása már ismert. Már tudjuk az összes tényt és teendőt. Mindössze annyit kell tennünk, hogy felébredünk és változtatunk. És miért is kellene tanulnom egy olyan jövőért, ami hamarosan megsemmisül? Miközben senki nem tesz semmit, hogy megmentse ezt a jövőt. És mi értelme az iskolában a tények megtanulásának, amikor a legfontosabb tények, az iskolarendszerünk legkifinomultabb tudománya, éppen semmit sem jelentenek a politikusaink és a társadalom számára?
Egyesek az mondják, hogy Svédország csak egy kis ország, és nem számít, hogy mit csinálunk. De úgy gondolom, hogy ha néhány gyermek az egész világon a címlapra kerül, ha csak néhány hétig nem megy iskolába, képzeljük el mit tudnánk elérni együtt, ha akarjuk.
Most már majdnem a beszédem végére értem: ez az a pont, ahol az emberek mindig a reményről kezdenek el beszélni. Napelemek, szélenergia, körkörös gazdaság, meg ilyenek. De én nem fogom ezt tenni. 30 évet szövegeltünk és pozitív ötletekkel traktáltuk egymást. Sajnos, azt kell mondanom, hogy ez nem működik. Mert ha működött volna, a kibocsátások mostanra már csökkentek volna. De nem. És mégis: reményre van szükségünk, persze, szükségünk van reményre. De van egy dolog, amire még a reménynél is nagyobb szükségünk van – és ez a cselekedet. Amikor elkezdjük csinálni, akkor a remény ott lesz mindenütt körülöttünk.
Tehát ahelyett, hogy reménykednék, azt mondom, cselekedjünk! És akkor, de csakis akkor, eljön a remény is. Ma naponta 100 millió hordó olajat használunk. Nincs olyan politika, mely ehhez hozzá merne nyúlni. Nincsenek olyan törvények, hogy az olajat a föld alatt kell hagyni. Tehát ha ezekkel a törvényekkel nem tudjuk megmenteni a világot, akkor a törvényeket kell megváltoztatnunk. Mindennek meg kell változnia, és ennek ma kell elkezdődnie. Köszönöm!"
A beszédet fordította: Dr. Dőry István
Szerkesztette: Mihály Edina, GreenDependent
Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. áprilisi (112.) számában.
Források:
https://index.hu/kulfold, https://en.wikipedia.org, https://www.facebook.com/pg/FFFHungary
Képek forrása:
https://www.facebook.com/FFFHungary, https://www.facebook.com/gretathunbergsweden
https://www.facebook.com/gretathunbergsweden, https://www.ted.com, https://climatecrocks.com
Megosztás