A Kislábnyom hírlevélben igyekszünk a remény hangján írni, üzenni, bíztatni, jó példákat és történéseket bemutatni, már közel 10 éve.
A sok remény, nagyszerű kezdeményezés között azért előfordul, hogy elbizonytalanodunk, hogy kevésnek érezzük, ami történik, és főként, hogy türelmetlenek vagyunk.
Miért nem látják többen, hogy lépni kell? Miért nincs több elköteleződés a változás mellett? Hogy lehet, hogy bár sokan gondolják úgy, hogy szükséges, még sincs változás? Sokszor talán másra várunk, hogy történjen valami: a vezetőkre, politikusokra, cégekre, pénzesekre, feltalálókra, a technológiára, és sorolhatnánk.