Kislábnyomos életmód

2016-ban a Nemnövekedés konferencián a GreenDependent csapata szerint az egyik leginspirálóbb előadó Ashish Kothari, indiai kutató, aktivista és tanár volt. Az alábbi gondolatok az ő "tollából" származnak.


Bosch egyik legismertebb alkotása a Gyönyörök kertje c. triptichon, amit sokan csodálunk. A "hagyományos" értelmezés szerint a paradicsomot, a földi gyönyöröket és a pokol kínjait ábrázolja. DiCaprio Özönvíz előtt c. klímaváltozásról szóló dokumentumfilmjében azonban új értelmezést ad a műnek, amely a film keretét adja.


"... nagyanyáink áldásával megtanuljuk, hogy elengedjük a dolgokat, hogy lelassuljunk és a lombjukat lehullajtott fákkal aludjunk. Megtanulunk úgy létezni, hogy ne akarjunk többet a szükségesnél..."


Egy észak-karolinai fiatalember, Dan, néhány évvel ezelőtt nekifogott annak, hogy az újonnan vásárolt házuk mögötti, szeméttel borított, elhanyagolt területet kertté varázsolja. Az erdőkert jellegű, mára gyümölcsöző városi oázissá fejlődött kert történetét Dan Youtube videókban mutatja be saját Plant Abundance (~Növénybőség) nevű csatornáján.

A valóban figyelemre méltó kert kialakítása egyszerű alapelveken nyugszik:


"Nagyi," szólított meg Caris kérdően.

"Igen, kincsem?"

"Ma töri órán az iskolában az ezredfordulóról beszélgettünk. Akkor még tényleg volt olyan számítógép, amit nehezen bírt el egy ember?"

Elmosolyodtam. "Hát, igen. De aztán, ahogy felnőttem, egyre kisebbek lettek - kb. olyanok, mint amilyet ti is kaptok - azzal a különbséggel, hogy szinte mindenkinek volt."

"Nagyi, te nem mesélsz sokat azokról az időkről... A tanárunk azt mondta, hogy akkor még nagyon más volt az élet, bár még elég fiatal, úgyhogy nem tud mindent... Nem mesélnél többet?"


A We Feed the World fotókiállítás öt fotográfus képeiből állt össze, akik öt kontinens kistermelőinek életét követték nyomon. Annak jártak utána, hogy milyen kihívásokkal néznek szembe a gazdák a klímaváltozás miatt, és milyen úttörő (vagy épp a "régi" módszereket felelevenítő), fenntartható gazdálkodási módszerekkel igyekeznek úrrá lenni a helyzeten.


Manapság a gazdaság és ez által a termelés is az új, profitábilis megoldásokat hajhássza. Ebben a világban egy japán farmer mégis olyan innovatív és egyben egyszerű utat választott magának és családjának, amely a legtöbb ember szemében gazdaságtalannak tűnhet. Okitsu gazdálkodó ugyanis úgy véli, hogy országának élelmiszer termelése egyenesen káros hatással bír lakosai egészségére, boldogságára és jól-létére.

Tíz család indított pert az Európai Parlament, valamint az uniós tagállamok kormányait tömörítő Európai Tanács ellen amiatt, hogy az EU éghajlatvédelmi jogszabályai nem védik meg az emberi jogaikat. Keresetlevelüket az Európai Bizottság befogadta. 

A pert indító családok szerint az EU rendelkezései nem elég szigorúak ahhoz, hogy az otthonaikat, megélhetésüket, hagyományos családi gazdaságukat és kultúrájukat fenyegető klímaváltozással szemben valódi eredményt érjenek el. Véleményük szerint jóval határozottabb fellépésre van szükség, és az EU-nak szigorúbb kibocsátás-csökkentési célokat kellene meghatároznia.

 


Ahányszor csak arról beszélünk, hogy a helyi élelmiszer vásárlásával erőforrást takarítunk meg, megszólalnak az egyet-nem-értők. Végül is, az új-zélandi Lincoln Egyetem kutatói bizonyították, hogy az Egyesült Királyságba szállított új-zélandi báránynak a karbon-lábnyoma mindössze 688 kg/tonna, addig a helyben nevelt bárány lábnyoma 2.849 kg/tonna. (Új-Zélandon például kétségkívül sokkal kevesebb műtrágyát használnak...) Aztán ott van a kaliforniai eper, amiről kiderült, hogy sokkal hatékonyabb Kaliforniában termelni, mint helyben (azaz Angliában), mert így intenzívebben, és az üzemanyag, tőke, gépek és egyéb erőforrások szempontjából sokkal hatékonyabban lehet termeszteni.


Ahhoz hogy véget érjen az emberiség jelenlegi természetpusztító ámokfutása, elengedhetetlen, hogy minél többen megértsük, részei vagyunk a minket körülvevő világegyetemnek, és megéljük a „nagy egésszel” való egységünk örömét. Ehhez azonban meg kell mozgatnunk a jobb agyféltekénket!