Kislábnyomos életmód

Manapság egyre nagyobb a hulladékcsökkentők és a hulladékmentességre törekvők tábora, és ez nagyon jó! Szuper látni, hogy népszerű ez az életmód, sokan olvassák ezeket a blogokat, sokan tagjai a témában szervezett csoportoknak közösségi oldalakon, de leginkább azt, hogy egyre többen a gyakorlatban, mindennapjaik során is megvalósítják.

A hulladékcsökkentést azonban szinte mindenki csak a látható, kézzel fogható hulladékokra érti, azokra, amelyek a különböző hulladékgyűjtőkben és komposzthalmunkon landolnak. Kevesen gondolnak azonban például az elszökő vagy elpazarolt energiára, a csatornán leengedett szennyvízre, vagy a kipufogón távozó mindenféle légnemű kibocsátásra, mint hulladékra.


Komoly tiltakozó akcióba kezdtek ezév február 26-án amerikai állampolgárok a Virginiában és Nyugat-Virginiában épülő Mountain Valley gázvezeték ellen. Nem a számítógépük mögül üzengettek petíciókkal a vezeték építőinek, hanem hosszú hetekre felköltöztek a védelemre szoruló fákra. Hónapokon át, egymást váltva, éhezve és fázva néztek farkasszemet a rendőrséggel, biztonságiakkal, és a földgázvezetéket építtető cég embereivel.


Egy idős amerikai hölgy a bevásárlás végeztével éppen hazaindult volna, amikor a fiatal pénztárosnő javasolta neki, hogy legközelebb hozzon magával saját bevásárlószatyrot, mert a műanyag zacskók szennyezik a környezetet. A hölgy elnézést kért meggondolatlansága miatt és megjegyezte, hogy fiatalabb korában még nem volt elterjedt ez a „zöld dolog."  „Igen, ebből vannak ma a problémák” – válaszolta a pénztároslány – „…hogy az Önök generációja nem törődött vele, hogy megmentse a környezetet a jövő generációk számára."


Egy öreg házban élek, amibe soha nem volt bekötve áram. Néhány napelemem van, fával fűtök, esővizet használok.

Van egy zöldségeskertem, gyümölcsfáim és csirkéim. A vízszivattyúk és a ház berendezései 12V-ról üzemelnek. Hetente egyszer utazom munka miatt 25km-t, biciklivel és vonattal. Autóval heti 10km-t megyek. Nyaralni sose járok. Az áramfogyasztásom töredéke az átlag ausztrál háztartás fogyasztásának.


Mondhatjuk azt, hogy manapság a csapból is a műanyag folyik. És sajnos, ez szó szerint is igaz! (Ld. itt). De most nem igazán erről szeretnék írni, hanem általánosságban a műanyaghulladék témáról, és hogy lépten-nyomon belebotlik az ember. Hogy mennyire tele vannak vele a tengerek és óceánok... hogy megtéveszti és megöli az állatokat (bálnákat és cápákat, a madarakat)... igen népszerű (és drága) sportcipő készül belőle... az év természetfotói is foglakoznak a témával (ld. kép)... hogy szívószál-mentes hónap van... hogy egyre több országban betiltják a műanyag szatyrot (pl. Kenyában, Romániában)... hogy éljünk műanyagmentesen...

Egyrészt azt gondolom, hogy VÉGRE!!!!! Erre várunk már több mint 50 éve...


Ha az emberiség helyre akarja billenteni az egyensúlyát vesztett szén-körforgást, az élelmezési rendszer megváltoztatása a legfontosabb feladat. És nem elég a rendszert megváltoztatni, alkalmazkodni is kell az időjárási anomáliákhoz és a tenyészidőszak változásához (időszak hosszabbodása, termőterületek határának északabbra tolódása). Hogyan tudja ellátni magát a bolygón jelenleg élő 7 milliárd ember élelemmel?

Az alábbiakban 13 olyan ötlet található, amelyek az igazságos és fenntartható élelmezési rendszer kialakítását segítik. 


A kerti munkának nem csak gyümölcse, de számos élettani előnye is van.

Tudjuk, látjuk, mennyire abszurd tud lenni a városi létben elkényelmesedett ember: mozgólépcsőn és liften utazik lépcsőzés helyett, aztán siet az edzőterembe ledolgozni az ebédet a futógépen... (kényelem-függőségről cikkünket ld. ITT) Mennyivel hasznosabb lenne, ha az ebédnekvaló előállításával letudnánk az edzést is = mindennap kertészkednénk egy kiadósat! 


Egy civil, egy közösségi médián indult kezdeményezés részeként, amelyben mi is részt vettünk, összegyűjtöttünk rengeteg inspiráló, érdekes, pozitív vidéki kezdeményezést. Ennek a gyűjtésnek a fő célja, hogy lássuk, mennyi minden jó és pozitív dolog történik körülöttünk, és nem csak a városokban.


A minap a következő mondat került elénk egy elektronikus formátumban publikált kiadvány reklámja részeként: „Online magazin: nincs erdőirtás, nyomtatás, szállítás, felesleges szemét”.

És elgondolkodtunk, ez vajon tényleg így van? Tényleg nem jár erdőirtással, nyomtatással, szállítással, felesleges szeméttel egy online magazin létrehozása, tárolása, olvasása? Vagy áltatjuk magunkat azzal, hogy ha online, elektronikusan, a virtuális térben csinálunk valamit, az zöldebb, azaz kevesebb környezeti hatással jár, mint nyomtatott, előhívott, megbeszélt, találkozott társaik?

Nézzük csak...


Nem túlzás talán azt állítani, hogy az átlagember által megfizethető, olcsó ruhák jelentős részét éhbérért dolgozó, napi 12 órában a varrógépeik fölé görnyedő nők és férfiak varrják valahol a fejlődő országok lepusztult, életveszélyes ruhagyáraiban. Akit ez egy kicsit is zavar, abban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mennyibe kerülne az a ruha, amelynek előállítása biztosan nem került senki egészségébe vagy neadjisten életébe. A cikkben a farmergyártók háza táján nézünk körül.