Jessika Luth Richter, Stephanie Cap, Matthias Lehner
Sokan hallottak már a karbon-lábnyomról. Talán már használták is a számos online eszköz egyikét, hogy kiszámítsák a saját lábnyomukat, vagy egy megvásárolt terméken látták feltüntetve annak lábnyomát. Néhányan talán szkeptikusak, mert azt olvasták, hogy olajvállalatok álltak a lábnyom koncepciójának kifejlesztése mögött, hogy a kibocsátáscsökkentés felelősségét ezzel is az egyénekre hárítsák. De mi valójában a karbon-lábnyom, hogyan számoljuk ki, és hogyan segítheti nem csak egyének, de társadalmak másfélfokos életmódváltását is?
Minden tevékenységünknek és az életünkben használt minden terméknek megvan a maga hatása. Egy termék karbon-lábnyoma lényegében a termék éghajlatra gyakorolt hatása a gyártástól a hulladékká válásig, amelyet általában az életciklus-elemzés módszerével számolnak ki. Az egyén karbon-lábnyoma tehát a tevékenységei és az általa fogyasztott termékek teljes éghajlatra gyakorolt hatása.
Innen azonban már bonyolódik a kérdés. Először is fontos megjegyezni, hogy a karbon-lábnyomok esetében az éghajlati hatás méréséhez csak az üvegházhatású gázok kibocsátását vesszük figyelembe, míg más módszerek, például az ökológiai lábnyom, a víz-, a föld- vagy az anyaghasználat hatásait is méri.
Egy másik fontos dolog, hogy az emberek életmódjának karbon-lábnyomát gyakran másképp mérik, mint például az országok üvegházhatásúgáz-kibocsátását. Az olyan nemzetközi megállapodások esetében, mint a Párizsi Megállapodás, az országok kibocsátási szintjeit (és célkitűzéseit) úgy számolják ki, hogy az ország határain belül zajló tevékenységekből közvetlenül származó összes kibocsátást adják össze. Ez magában foglalja többek között az összes hazai termelési folyamatot - ld. villamosenergia-termelés, cementgyártás, termékek gyártása, valamint a közlekedés által elégetett üzemanyagokat.
Természetesen egy adott országban előállított termékek egy része általában más ország(ok)ban kerül eladásra és fogyasztásra. Bizonyos országok sokkal kevesebb terméket állítanak elő, mint amennyit elfogyasztanak, ilyen például Svédország és Magyarország is. Ha esetükben csak az adott országban keletkező kibocsátásokat számoljuk (termelésalapú kibocsátás), alacsonyabb karbon-lábnyomot fogunk kapni, mintha az ország által elfogyasztott termékekhez kapcsolódó kibocsátásokat mérnénk (fogyasztásalapú kibocsátás).
Magyarország fogyasztásból és termelésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátása
Forrás: https://ourworldindata.org
A termelésalapú megközelítés tehát az ország kibocsátásának csak egy részét mutatja meg. Ennek ellenére a legtöbb ország ezt a megközelítésmódot használja, és a kyotói folyamat, amelynek a Párizsi Megállapodás is része, is ezt a számítási módot alkalmazza. Egyre többen ismerik fel azonban ennek hátrányait és igazságtalanságát. Többek között Svédország, aki az egyik első ország a világon, amely egy 2022-es döntés értelmében fogyasztásalapú kibocsátást számol. Magyarországon a KSH is közzétett már ilyen számítást és összehasonlítást Környezeti helyzetkép 2018 c. jelentésében, amelyből az alábbi, egy átlagos magyar polgár karbon-lábnyomára vonatkozó ábra[1] származik:
Amikor egy egyén vagy egy háztartás konkrét karbon-lábnyomát – és nem egy átlagos országlakó lábnyomát - vizsgáljuk, a termelésalapú karbon-lábnyom használatának természetesen nincs sok értelme. Otthon elsősorban fogyasztunk: élelmiszert, termékeket és energiát (bár utóbbit jobb esetben saját magunknak is előállíthatjuk!).
Sok karbon-lábnyom számítási módszer tehát a fogyasztásalapú megközelítést alkalmazza, és az egyén vagy a háztartás fogyasztására vonatkozó adatokat használ. Az adatgyűjtés történhet például egy kitöltendő, életmódunkra vonatkozó felmérés formájában, lásd például a LIFE-IP North-HU-Trans projekt kalkulátorát Magyarországon. Egyes kalkulátorok általánosabb kérdéseket tesznek fel, mások specifikusabbak, a kérdések és a számításhoz használt adatok figyelembe veszik a helyi kontextust.
Ha általános adatok helyett konkrét fogyasztási adatokra kérdezünk rá (ld. elfogyasztott gáz m3-ek száma, leutazott km-ek száma stb.), mint például a GreenDependent már ugyan kicsit régi, de még jól használható kalkulátorában, bizonyos mértékben más lesz a karbon-lábnyom számítás eredménye. Ha különböző évekre számítjuk a lábnyomot, akkor is más-más eredményt kapunk, lévén a körülmények és a kibocsátások idővel változnak.
A lábnyom méretét a számításnál figyelembe vett fogyasztási területek is befolyásolják. A lábnyom-kalkulátorok nagymértékben eltérhetnek egymástól a fogyasztás dimenzióit illetően (például vannak, amelyek csak egyetlen kérdést tartalmaznak az étrendre vonatkozóan vagy nem is foglalkoznak ezzel a területtel). Sok kalkulátor azonban figyelembe veszi a fogyasztáshoz köthető kibocsátások főbb forrásait: az étkezést, lakhatást, közlekedést, a szabadidős tevékenységeket és a vásárolt termékeket, szolgáltatásokat is. Vannak olyan beruházások is, például épületek, gépek, számítógépek, értéktárgyak és árukészlet beszerzése, amelyekhez a fogyasztásalapú megközelítés szerint kapcsolódnak kibocsátások. Egyes kalkulátorok az infrastruktúrára vagy közintézményekre, például iskolákra, kórházakra vagy a honvédelemre fordított kormányzati kiadásokból származó kibocsátásokat is figyelembe vehetik. Az állampolgárok részesülnek ezekből a szolgáltatásokból, így ezek a kibocsátások az egyéni karbon-lábnyomba is beleszámíthatók, annak ellenére, hogy az egyénnek viszonylag kevéssé van rájuk befolyása.
A példából látható, hogy a közszféra kibocsátásából egy főre körülbelül 3 tonna CO2e jut.
Azt is megállapíthatjuk hogy a teljes lábnyom, és a különböző fogyasztási kategóriákból származó relatív kibocsátások is változhatnak idővel - azaz az adott év is befolyásolhatja az eredményeket. Például a Covid járvány alatt sok országban csökkent a mobilitáshoz kapcsolódó karbon-lábnyom. Vagy ha egyén karbon-lábnyom példát nézünk, egy olyan évben, amikor tengerentúlra repülünk nyaralni, sokkal nagyobb lesz a lábnyomunk, mint egy másik évben, amikor belföldön pihenünk.
Az EU Másfélfokos életmód projektben a háztartásoknak szervezett műhelyekhez 2015-ös adatokat használtunk, és csak a háztartás fogyasztását, azaz az életmódhoz köthető lábnyomot vettük figyelembe.
A számítások alapján az átlagos magyar karbon-lábnyom 4,9 tonna CO2e volt a közszféra karbon-lábnyoma nélkül. A lábnyom különböző fogyasztási területek közti megoszlását az alábbi ábra mutatja. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez egy átlagos magyar lábnyom, minden egyéni lábnyom valamilyen mértékben különbözik ettől, és nem csak a méretben, hanem a különböző területek közti megoszlásban is.
A karbon-lábnyomok lényegében modellek, az üvegházhatásúgáz-kibocsátásokra vonatkozó legjobb becsléseink. Az alkalmazott megközelítéstől és a felhasznált adatoktól függően változnak, de nagyon jól használhatók arra, hogy rávilágítsanak életmódunk nagy kibocsátású, figyelmet igénylő területeire. Ahogy azonban azt a Másfélfokos életmód projekt hangsúlyozza, ezeknek a kritikus területeknek a kezeléséhez nem elég az egyén szintjén bekövetkező változás, a körülöttünk lévő struktúrák megváltoztatására is szükség van. Ez a strukturális átalakulást is célzó megközelítés az, amely lehetővé teszi a másfélfokos – egy a mai életmódunknál jobb - életmód megvalósítását.
Fordította és a magyar helyzetre adaptálta: Antal Orsolya és Vadovics Edina
Eredeti, angol nyelvű cikk: https://onepointfivelifestyles.eu/blog/whats-in-a-footprint
A GreenDependent háztartási és közösségi karbon-lábnyomot számító programjáról beszámolók:
Pécsi háztartások a kislábnyomos életmód felé vezető úton
Mennyire klímabarát a mindennapi életünk? Háztartások karbon-lábnyom számítása Piliscsabán
[1] A KSH jelentésben szereplő és az EU Másfélfokos életmód projektben számolt 2015-ös karbon-lábnyomok a számítási módszerek különbségei miatt térnek el egymástól.
Szezonális, helyi termelőktől beszerzett, és ha lehet, vegyszermentes hozzávalókból főzzünk, süssünk: így egészségesebb, klímabarátabb lesz a menü, és még a helyi termelőket is karácsonyi örömhöz, bevételhez juttatjuk;
Költsünk minél kevesebbet új tárgyakra, ruhákra, termékekre: hasznosítsuk újra, amink már van; adjunk élményt, akár az ünnepi együttlét élményét; adjuk a szükségest, a saját készítésűt;
Tervezzük meg barátaink, családunk látogatását: utazzunk együtt, telekocsizzunk, vagy próbáljuk ki a közös vonatozást;
