- Friss Hírek
- A lábnyomról / kislábnyomról
- Rezsicsökkentés gyorstalpaló
- Erdő is, Energia is
- Másfélfokos életmód
- Másfélfokos blog
- Kislábnyomos életmód
- Kislábnyomos életmód - gyűjtemény
- Kislábnyomos életmód - videók
- Kislábnyom tippek
- Kislábnyom tippek - gyűjtemény
- Kislábnyom Hírek
- Érdemes rápillantani
- Szezonális szemezgető
- Igazságosság ökológiai korlátok közt
- EnergiaKözösségek
- Közösségi Energia - Gyűjtemény
- Hasznos eszközök
- Letölthető anyagok
- Kislábnyom Hírlevelek
A nagy virslizabálás, avagy a labdarúgó-világbajnokság élelmiszerlábnyoma
Az idei év egyik, ha nem a legfontosabb sport- (és sokak számára társasági) eseménye a labdarúgó-világbajnokság volt. Mint minden tömegrendezvény, ez is hatalmas környezetterheléssel járt, minden jó szándékú törekvés ellenére is.
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) előzetes számításai szerint a 2018. évi oroszországi labdarúgó-világbajnokság megrendezése összességében mintegy 2,17 millió tonna szén-dioxid-egyenértékű üvegházhatású gáz kibocsátásával járt.
Ennek nagy része a kapcsolódó utazásoknak (74%) és elszállásolásnak (12%) volt köszönhető, de jelentős hányadot képviseltek az elfogyasztott ételek és italok is (5%).
Az utóbbi halmazt boncolta tovább egy táplálkozási és étrend-kiegészítőkre szakosodott német start-up cég, rámutatva a húsfogyasztás klímaváltozásban játszott kiemelt szerepére, illetve az ezzel kapcsolatos fogyasztói felelősségre. A nu3 német fociszurkolók fogyasztási szokásain alapuló becslése szerint a nézők a 2018-as labdarúgó-világbajnokság minden egyes mérkőzésén közel 25 ezer kolbászt ettek meg. Ez, az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet módszertana szerinti értékekkel számolva, mérkőzésenként több mint háromezer, összességében közel 200 ezer kilogramm szén-dioxid kibocsátását idézte elő.
Arányait tekintve persze ez csupán cseppnek tűnhet a tengerben: a meccsek virslifogyasztása a torna teljes szén-dioxid kibocsátásának így mindössze 0,01 százalékáért felelős. Az abszolút számokat tekintve azonban egyáltalán nem jelentéktelen: ezt a mennyiséget közel kétezer hektár amazonas-i esőerdő tudná semlegesíteni egy teljes év során.
A FIFA évek óta sokat tesz a labdarúgó tornák fenntarthatóbbá tételéért (például a stadionokkal és a lebonyolítással szemben egy sor fontos kritériumokat támaszt, a lebonyolítás során fenntartható gyakorlatokat alkalmaz, kiszámítja a tornák karbon-lábnyomát, a káros hatások megelőzéséért és mérsékléséért szociális és karbonsemlegesítési projekteket támogat, valamint bátorítja a nézőket, hogy tegyenek ők is így) és fontos eredményeket is tud felmutatni (a legutóbbi, 2014-es világbajnokság szén-dioxid-kibocsátása 21 százalékkal volt magasabb). Ennek ellenére számos kritika éri, hogy minden igyekezete és ígérete ellenére a bajnokság fenntarthatósága egyáltalán nem biztosított, a hatások meghatározásánál egy sor összetevővel nem is számol. Más kritikusok azt vetik a szövetség szemére, hogy a klímaváltozás előidézésben járó nagyvállalatokat mos zöldre, de az idei évben azt is kritizálták, hogy a helyszín megválasztásával egy demokratikus és környezetvédelmi szempontból sem éppen élen járó rezsimet konszolidált PR szempontból.
Egy hasonló világesemény valós hatását nem egyszerű felmérni. Egyes vonatkozásai jobban mérhetőek, de legalábbis becsülhetőek – ilyenek a sport- és kiszolgáló létesítmények megépítésével és üzemeltetésével kapcsolatos energiafogyasztási adatok, az utazási és szállítási költségek, vagy akár az is, hogy a repülőjáratokon, stadionokban és szállodákban mennyi és milyen élelmiszert szolgáltak fel a játékosoknak, nézőknek és a mérkőzések lebonyolítóinak.
Azt azonban már jóval nehezebb lenne nyomon követni és kiszámolni, mit jelent valójában egy ilyen jelentőségű bajnokság globális méretekben. Hiszen a közvetítéseket emberek milliárdjai nézik meg (nem túlzás: a FIFA adatai szerint a brazíliai világbajnokság 3,2 milliárd embert ért el, a döntőt pedig egymilliárdan nézték meg világszerte), kapcsolódó szolgáltatások és termékek egész sorát fogyasztják el. Vajon hány és hányféle helyen, eszközzel nézik a közvetítéseket és a kapcsolódó műsorokat? Mennyi italt és rágcsát (vagy épp virslit) fogyasztanak el közben? Mennyi és milyen hivatalos és nem hivatalos reklámterméket, sportruházatot, vicik-vacak szuvenírt vesznek meg? És mindennek az előállításához, valamint a keletkező hulladékok kezeléséhez mennyi erőforrásra van szükség? Ha mindezt számszerűsíteni lehetne, lehet, nem is szurkolnánk olyan lelkesen kedvenc focistáinknak.
Az összefoglalót írta: Horváth Gergő, GreenDependent
Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. júliusi (108.) számában.
Forrás: Climate News Network, A Greener Life, A Greener World
Képek forrása: Sue Langford, Eric Wu, Moazzam Brohi
Megosztás