Elment tehát megnézni, hogy a könyv szerzője, Kawaguchi, aki Japánban a "természetközeli, ökológikus gazdálkodás" egyik legismertebb alakja, hogyan valósítja meg az Akame Farm Iskolában azt, amiről ír. Ez az intézmény a természettel harmóniában álló mezőgazdasági módszereket terjeszt - azaz olyan megközelítésmódot, amely szöges ellentétben áll Okitsu munkahelyének céljaival. Annak ellenére, hogy anno a Japán Mezőgazdaság intézetet a kis farmerek érdekérvényesítő szerveként hozták létre, céljai megváltoztak. Manapság inkább a farmereknek értékesített vegyszerek, gyomirtók és mezőgazdasági gépeken keresztül szerzett profitmaximalizálás áll a szervezet fókuszában, mintsem a mezőgazdaság támogatása. Az eredetileg Masanobu Fukuoka által kidolgozott "természetközeli gazdálkodási" rendszert alkalmazva Kawaguchi azonban megmutatta, hogy a japán farmereknek sem vegyszerre, sem gyom- és rovarirtóra, sem pedig gépekre nincs szüksége a sikeres gazdálkodáshoz.

 

 

Okitsu meg van győződve arról, hogy a farmerek hivatása egészséges növényeket termeszteni, és ez által egészséges táplálékot nyújtani azért, hogy az emberek megőrizhessék egészségüket. Hiszi, hogy minden ember célja az, hogy boldog legyen, és az, hogy másokat boldoggá tegyen. Szerinte ezért nem érdemes másokra káros hatással bíró tevékenységet folytani, és ide érthetjük a vegyszerekkel felpumpált élelmiszerek gyártását is.

 

Annak ellenére, hogy Olvasóink között valószínűleg kevés a gazdálkodó, azért nekünk is érdemes azon elgondolkodnunk, hogy mindennapos cselekedeteink, munkánk, társadalmi érintkezéseink, szokásaink mennyire hatnak károsan vagy előnyösen közvetlenül vagy közvetetten másokra.