Trump a Kislábnyom hírlevélben? Miért is? Ma jellemző életmódunk fenntartása érdekében egyre inkább kiszorítjuk a természetet, csökkentjük más fajok életterét, ezzel végső soron saját magunkat is veszélyeztetve. A kislábnyomos életmód része a sokszínűség védelme, ezért is igyekszünk erről többet írni, ld. például korábbi Csodálatos fák rovatunkat és a libanoni cédrusokról szóló cikket.

Szóval... Az Egyesült Államokban nagy port kavart fel, hogy a Donald Trump vezette kormányzat lazítani kíván az 1973-ban beiktatott veszélyeztetett fajokról szóló törvény (Endangered Species Act) rendelkezésein.

A törvény több állatfaj esetében kifejezetten sikeresnek mondható, így például az USA nemzeti jelképének is számító fehérfejű rétisas populációja 1974 és 2006 között alig nyolcszázról mintegy tízezer fészkelő párra nőtt. De a törvény hatásának tulajdonítják azt is, hogy ma már egy sor más fontos állatfaj mellett az ugyancsak ikonikusnak számító mississippi aligátor, a szürke farkas vagy a grizzly száma is jelentősen megnőtt az USA egyes területein.

A törvény nem pusztán és önmagukban a fajokat védi, hanem mindazon ökoszisztémákat is, amelyektől túlélésük függ. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem csak konkrét élőhelyeket érint a védelem, hanem olyan tágabb földrajzi vonzáskörzeteket is, amelyek a fajok megőrzéséhez és a populációk regenerálódásához szükséges – azaz jövőbeni élőhelyek területet is. Mindez azonban számos probléma és konfliktus forrása volt az utóbbi évtizedekben.

Sokak – különösen a befektetők – szerint a törvény indokolatlanul szigorú és úgy abszolutizálja a természeti értékek védelmét, hogy közben nincs tekintettel a gazdasági érdekekre és társadalmi szükségletekre – s mint ilyen, már eddig is akadálya volt egy sor fejlesztésnek. (Jóllehet, egy az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában néhány éve megjelent tanulmány a törvény által megkövetelt több mint 88 ezer 2008 és 2015 között lefolytatott hivatalos konzultáció elemzése alapján rámutatott, hogy ebben az időszakban egyetlen fejlesztési projektet sem köteleztek felfüggesztésre vagy jelentős eltérésre.)

A számos anti-zöld intézkedéséről elhíresült Trump adminisztráció (gondoljunk csak a Párizsi éghajlatvédelmi egyezményből való kilépési szándék 2017-es bejelentésére) július közepén a veszélyeztetett fajokról szóló törvény megnyirbálásának is nekilátott. Republikánus szenátorok indítványára egy sor végrehajtási és költségvetési intézkedés részeként korlátozzák a törvény hatókörét (aminek hatására sok területen vonnák meg a szövetségi védelmet egyes fajoktól), az érintett és a belügyi tárca alá tartozó kormányzati hivatalok a törvény egyszerűsítésére és következetesebbé tételére való hivatkozással alakítanák át a törvényt. A javaslatok között szerepel például a területi védelem pusztán a védendő fajok jelenlegi élőhelyére való zsugorítása vagy épp az, hogy a védendő fajok meghatározásakor ne pusztán a tudományos érveket, hanem a védelem gazdasági hatásait is mérlegeljék.

A brit The Guardian csokorba szedett hat olyan fontos állatfajt, amelyek az intézkedések komoly veszélybe sodornak, s amelyeket kimondottan a gazdasági érdekek, az olaj- és gázipar érdekében áldoznak fel:

• a klímaváltozás miatt egyébként is nagy bajban lévő jegesmedve, amelynek a védelme kihívást jelentene az alaszkai olajmezők feltárásánál;
• a veszélyeztetett fajok listáján egy a birtokosokkal kötött politikai alku miatt most sem szereplő, ám a valóságban nagyon is veszélyeztetett ürömfajd (a képet ld. fent), amelynek eddig védett fészkelőhelyeinek háromnegyede olyan területre esik, amelyre a kormányzat olaj- és gázkitermelési licenszt tervez meghirdetni;
• a szürke farkas, amely visszatelepítése révén több területen szép számmal elterjedt, ám mexikói alfajának erre mostantól nem lesz esélye;
• az Észak-Kaliforniában őshonos, bűzöslazacfélék családjába tartozó apró halfaj, a delta smelt;
• a természetes vizek felmelegedése és különböző vízgazdálkodási érdekellentétek miatt célkeresztbe kerülő ezüstlazac;
• valamint a korábban már sikerpéldaként idézett grizzly, aminek a Washington Államba való visszavezetéséhez szükséges költségeket azonban úgy néz ki, már nem vállalja a kormányzat.

​S hogy mit tehetünk mi magunk a védett állatok és egyéb fajok vagy egész területek megőrzéséért? Először is, lakóhelyünkön és környékén ismerjük meg őket azzal együtt, milyen hatással van rájuk saját mindennapi életünk, és mire kell odafigyelnünk, hogy védelmüket a mindennapokban segítsük (pl. madarak itatása-etetése, tudatos kertészkedés és gyepművelés).

Az összefoglalót írta: Horváth Gergő, GreenDependent Intézet

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. szeptemberi (109.) számában.

Forrás: The Guardian

Képek forrása: Delta Stewardship Council, steemKR, Emma Bishop, US Department of the Interior Bureau of Land Management, cakeordeath, Mark Dumont

Megosztás