Régóta folyik a vita a kérdésben, hogy az egyéni cselekvés számít-e valamit a klímaváltozás elleni harcban vagy csak időpazarlás? Mert oké, hogy lelkesen újrahasznosítjuk a hulladékot, de nem lehet, hogy a lelkiismeretünk megnyugtatásán túl nincs az egésznek túl sok gyakorlati haszna? Hiszen a nagy cégek közben úgyis fékezhetetlenül szennyeznek tovább…

Egy friss tanulmány szerint fogyasztói szokásaink és életmódunk átalakítása lényeges és szerves része a klímaváltozást célzó megoldáscsomagnak, azaz van értelme az egyének szintjén változtatnunk, mert a sok egyéni lépés előbb-utóbb jelentős változáshoz vezet globálisan is.

Egyre több utazó fordít tudatosan hátat a légiközlekedésnek, hogy ezzel is csökkentse a repülés okozta környezetterhelést – akkor is, ha emiatt 14 napot kell ülnie a vonaton.

Ezév áprilisában több, mint 1000 tüntetőt tartóztattak le Londonban a Kihalás Lázadás egy hétig tartó megmozdulásain: a hónap közepén a résztvevők forgalmas csomópontokat foglaltak el és erőszakmentes eszközökkel akadályozták a forgalmat. Kilencen mesélnek arról, hogy meddig hajlandóak elmenni a mai, számunkra egészséges ökosztisztémák megőrzése érdekében.

A diákok klímasztrájkjáról, tüntetéseiről és egyéb klímatüntetésekről szóló híreket és beszámolókat olvasva és képeket nézegetve felmerül az a kényelmetlen kérdés, hogy vajon mi Magyarországon miért nem vagyunk több tízezren a hasonló megmozdulásokon?

Míg  sok helyen több tízezres tömeg vonul az utcára és követeli kormányától a hatékonyabb klíma-cselekvést, és teszi ezt többször, több helyen rendszeresen, és például az Egyesült Királyságban jelenleg több hetes polgári engedetlenséget indítottak a hatékony klíma-cselekvés kikényszerítése céljából, addig nálunk a heti tüntetéseken alig van pár tíz lelkes és aggódó fiatalabb-idősebb, a március 15-i nagyobb, globálisan meghirdetett akción pedig pár száz…