A koronavírus járvány egyik pozitív következményeként sokat olvashattunk arról az elmúlt évben, hogy az online oktatásra és munkavégzésre, na meg persze a csekély szociális interakcióra átállt életünk miatt csökken a városok légszennyezettsége és zöldebb lesz életmódunk. Valóban így van ez? Hiszen az online térbe költözött munkahelyi megbeszéléseink és rendezvényeink is rendelkeznek kibocsátással – olyanokkal is, amit nem is gondolnánk.
A GreenDependent Intézetnél rendszeresen számoljuk saját és partnereink rendezvényeinek karbon-lábnyomát a legmeghatározóbb tényezők alapján. [i] Felmérjük a résztvevők utazását, hogy honnan és mivel érkeztek. Megnézzük, hogy milyen és mennyi ételt, italt fogyasztottak a rendezvényen. Hozzávesszük még a helyszín energiafogyasztását, illetve a szervezésre fordított időt, a nyomtatott anyagokat, kiadványokat.
Az online (illetve félig online) rendezvények esetében ugyan más összetevők kerülnek bele a számításba, de természetesen ezeknek is van karbon kibocsátása. Két összehasonlítást is készítettünk ennek bemutatására.
Félig online – az E.ON EnergiaKözösségek program záró rendezvénye
E.ON EnergiaKözösségek háztartászöldítő programunkat minden évben egy nagy, közösségi rendezvénnyel zárjuk, ahol a résztvevő családok elmesélik tapasztalataikat és átadjuk a díjakat, előadásokat tartunk és hallgatunk, gyerekprogramot is szervezünk, és természetesen közösen ebédelünk, tortázunk, ünnepelünk. Ezeken az alkalmakon jellemzően 80-100-120 fő gyűlik össze. A járványhelyzet miatt a 2020-as záró rendezvényt a szokásostól eltérő formában tartottuk meg. Mindössze 30-an vettünk részt a helyszínen élőben, a többiek pedig online követhették az eseményt.
A 2019-es klasszikus formájú és a 2020-as szűk körű, félig online rendezvény karbon-lábnyomainak összehasonlításánál meglepő eredményt kaptunk: mind a kettő lábnyoma 0,33 t CO2 volt!
Ha utána nézünk, kiderül, hogy a nem várt eredmény mögött egy egyszerű magyarázat húzódik. Hiába vettek részt a korábbi rendezvényen közel háromszor annyian, a közlekedési kibocsátásból eredő lábnyoma sokkal nagyobb volt a félig online rendezvénynek, hiszen míg a „normális” esetben a közösségek tagjai közösen, egy autóval vagy tömegközlekedéssel érkeznek, most a legtöbb csapat képviselője egyedül, saját autójával jött a rendezvényre.
Érdemes még kiemelni azt is, hogy a félig online rendezvény megszervezése nem járt kevesebb munkával, sőt, a járványügyi előírások betartása extra figyelmet igényelt. A helyszín energiafogyasztása pedig, kismértékben ugyan, de magasabb volt a korábbinál, az online élő közvetítéshez szükséges elektromos eszközök miatt.
Online konferencia – a BCSDH üzleti ebédje
Ha partnerünk, a BCSDH szokásos év végi, rendszerint személyes, ám 2020-ban virtuális formában megvalósult üzleti ebédjét hasonlítjuk össze, már más képet kapunk. A 2019-es rendezvény karbon-lábnyoma 1,6 t, míg a 2020-as ennek töredéke, mindössze 0,11 t CO2 volt.
Ennek két fő oka, hogy a legnagyobb összetevők, az ételek és italok természetesen az online programon elmaradtak; illetve hogy a 140-150 résztvevő nem utazott a rendezvény helyszínére, csak a díjátadó videó elkészítésében résztvevők utazási lábnyoma került bele a számításba.
Fontos azonban kiemelni, hogy az online esemény lábnyomának számítása során az egyes résztvevők otthonának rendezvény alatti energiafogyasztása (fűtése/hűtése, világítása) nem szerepel a számításban, míg a rendezvényhelyszíné a korábbi években természetesen bekerült.
Továbbá nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a résztvevők laptopjainak fogyasztását megbecsült formában ugyan számításba vettük, de a további szükséges eszközök, mint például a router, az internethasználat, illetve maga a zoom (vagy más video chatre alkalmas felület) már túlmutat a jelenlegi számítás keretein – ami bizonyosan tovább árnyalná ezt a képet, erről olvashattok is másik friss cikkünkben.
Szőllőssy Anita és Vadovics Edina, GreenDependent
Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2021. márciusi (120.) számában.
Képek forrása: GreenDependent ©, Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH)
Három év előkészítő munka után, komoly 
Három év előkészítő munka után, komoly 
Ha azt gondoljuk, hogy a női higiéniai termékekből keletkező hulladék elenyésző, olvasgassunk statisztikákat: felmérések szerint egy átlagos nő 16 800 tampont és eldobható betétet használ élete során. Ugyanez kg-ban kb. 100-150kg-nyi tampon, betét, tisztasági betét, applikátor és mindezek csomagolása. Szorozva az említett termékeket használó nők százmillióival.
Használjunk 
Ahogy a tamponok, a betétek csomagolásán sem tüntetik fel a gyártók, hogy a termék milyen anyagokat tartalmaz, pedig lenne érdekesség a listában bőven. Sokan szenvednek görcsöktől, fertőzéstől és kiütésektől a menstruáció során, és nem kapcsolják össze a kellemetlen tüneteket a műanyagot, agyonpermetezett pamutot, szintetikus vegyszereket, és káros ipari melléktermékeket tartalmazó higiéniai termékekkel. Kétség kívül egészségesebb és környezetbarátabb megoldás, ráadásul még költségkímélő is a mosható (öko)textil betét. Magas nedvszívóképességű anyagból készül és ragasztócsíkok helyett kapcsok tartják a helyén. Használni ugyanúgy kell, mint egy eldobható betétet, majd használat után kiöblíteni, kimosni. Hátránya, hogy ha nem otthon cseréljük, akkor a használt darabot elég bonyolult tárolni, amíg eljutunk a mosógépig.
A latexből vagy orvosi szilikonból készült menstruációs tölcsér a betétek és tamponok alternatívája. A tamponhoz hasonlóan kell felhelyezni, majd a vérzés erősségétől függően néhány óránként üríteni, lemosni és fertőtleníteni. A hagyományos tamponokhoz képest akár dupla annyi ideig is bent tartható, és használata során nem kell tartani a tamponoknál előforduló, fehérített vagy szintetikus anyagok miatt jelentkező irritációtól. Árban 6-10 ezer forint körül van egy kehely, viszont az élettartama 10 év is lehet. Hátránya ugyanaz, mint a tengeri szivacs esetében.
A Bonni Egyetem kutatói nemrég közzétették eredményeiket a témával kapcsolatban, miszerint a modern mosogatógépek feleannyi energiát, hatodannyi vizet, és kevesebb mosogatószert használnak egységnyi mennyiségű koszos edény elmosogatásához, mint egy átlagos kézzel mosogató ember, ráadásul még az edények is tisztábbak lesznek. Szerintük még a leggazdaságosabb és legkörnyezetbarátabb kézi mosogatás sem versenyezhet az új generációs mosogatógépek energia- és vízhatékonyságával. Ennek egyik oka, hogy ezek a gépek már saját vízmelegítővel rendelkeznek, nem pedig a bojlerből „importálják” a forró vizet a mosogatáshoz, ami a jelentős a hőveszteség miatt nem gazdaságos, valamint vízfelhasználásuk hatékonysága is nagymértékben növekedett.
Mosogatni senki sem szeret, és az új kutatások eredményei láttán azt gondolhatjuk, hogyha új mosogatógépet vásárolunk, akkor nemcsak ettől a kellemetlen tevékenységtől szabadulhatunk meg, hanem még környezetbarátok is leszünk. Nem feltétlenül. Fontos megjegyezni, hogy a mosogatógépek, ha nem környezettudatosan vannak használva, sokkal több energiát és vizet is fogyaszthatnak, mint a kézi mosogatás. Fontoljuk meg tehát, hogy a fent említett szempontok közül melyeknek tudunk eleget tenni. Egy 1-2 fős családban, ahol sok időt kell várni, mire megtelik a mosogatógép, és gyakran csak részlegesen megpakolva üzemel, környezeti szempontból valószínűleg jobb, ha a kézi mosogatást választják. Ugyanígy, ha edényeinket mindig előmosogatjuk, mielőtt bepakoljuk a gépbe, szintén takarékosabb, ha a hagyományos módszert választjuk. Ezzel szemben egy nagycsaládban komoly megtakarítások érhetők el a berendezés optimális használatával. Szintén érdemes megjegyezni, hogy a cikk elején említett felmérések nem veszik figyelembe a mosogatógépek teljes életciklusát, vagyis azt, hogy a gyártásuk, szállításuk, illetve hulladékká válásuk során mekkora terhelést jelentenek a környezetre. Ha tehát környezettudatosak vagyunk, és eldöntöttük, hogy új mosogatógépet veszünk, érdemes ennek is utánajárni, és minősített környezetbarát gépet választani.
Lébényi Anna - a 
Mi sem bizonyítja jobban ezt a komplex látásmódot és megközelítést, mint az, hogy Anna azonnal felismerte, a kiszállítás igencsak környezetterhelő része a vállalkozásuknak.
Svájc 2019 decemberében az országban működő négy atomerőművéből elsőként végleg leállította a 47 éve üzemelő mühlenbergi atomerőművet, és ezzel megkezdte az atomenergia fokozatos kivezetését az országban.
