Egy friss kutatás szerint az idegenforgalom világszinten az üvegházhatású gázok nyolc százalékának kibocsátásáért felelős. Ez azt jelenti, hogy a turizmusnak az építőiparnál is nagyobb szerepe van a globális felmelegedésben.

Ausztrál, tajvani és indonéz kutatók minden korábbinál átfogóbb módon vizsgálták a világturizmus karbon-lábnyomát. Százhatvan ország egymilliárdnyi (!) ellátási láncra vonatkozó adatainak, illetve a turisták pénzköltési szokásainak elemzésével a globális idegenforgalom teljes körű életciklus-elemzését végezték el. A vizsgálat a turizmus valamennyi vonatkozására kitért – így a közlekedés különböző módjaira, a turisták elszállásolására és ellátására, ruházkodására, de még az általuk vásárolt ajándékokra is.

A korábbi közgazdasági elemzések az idegenforgalomnak viszonylag alacsony hatást tulajdonítottak a klímaváltozás szempontjából, s inkább az olyan negatív, az ágazatra is visszaható hatásaival foglalkoztak, mint a téli sportok számára jelentett kockázatok (pl. a kisebb mértékű hóborítottság és rövidülő síszezon), vagy a közlekedés egyre nagyobb költségei (pl. túlforrósodó repterek, a repülést veszélyeztető légköri turbulenciák gyakoribbá válása, a fokozódó ellenszél miatt megnövekedő üzemanyag költségek). A Nature Climate Change című folyóirat 2018. májusi számában megjelent tanulmány azonban rámutat, a turizmus és a klímaváltozás között sokkal jelentősebb – a korábban gondoltnál mintegy négyszer akkora az összefüggés.

Az idegenforgalom 2013-ban 4,5 milliárd tonna szén-dioxiddal egyenértékű üvegházhatást okozó gáz (ÜHG) kibocsátásáért – a világ teljes ÜHG kibocsátásának nyolc százalékáért volt felelős. A turizmus ezzel az építőiparnál is nagyobb szennyezőek bizonyult. A vizsgálat ugyanakkor figyelmen kívül hagyta a turizmus klímaváltozás szempontjából szintén fontos, azonban szén-dioxid-kibocsátással nem jellemezhető, illetve a szén-dioxid egyenértékre nehezen átszámolható környezetterhelését (így például a repülőgépek kondenzcsíkjainak szerepét a felhőképződésben és globális felmelegedésben). Az idegenforgalom tényleges karbon-lábnyoma így még ennél is nagyobb lehet.

Hatás szempontjából a kis szigetekre (pl. Ciprus, Mauritius, Maldív-szigetek) irányuló utazások a legproblémásabbak, ezek lábnyoma a legnagyobb. A kutatás eredményeiből ugyanakkor az is kiderült, hogy a gazdagabb országok esetében a belföldi utazások hatása összességében messze meghaladja a nemzetközi utazásokét, mivel átlagosan mintegy tízszer több utazásról van szó. A vizsgálat külön kitért a nemzetközi ökoturizmusra is, rámutatva, hogy mivel a célországokba az egyébként környezettudatosan viselkedő utazók jellemzően repülővel érkeznek, ennek hatása miatt ez sem ártatlan.

A vizsgálat szintén kimutatta, hogy az anyagi tehetősség és a turizmus karbon-lábnyoma között egyenes összefüggés van. A gazdag országok turizmussal összefüggő lábnyoma lényegesen nagyobb, mint a szegényebbeké: 2009 és 2013 között az összes turizmussal összefüggő ÜHG kibocsátás több mint felé olyan országok adták, amelyek egy főre jutó GDP-je 33 000 USA dollár (USD) fölött volt (összehasonlításképp: Magyarország jelenlegi egy főre jutó GDP-je 11 800 USD ). Márpedig a Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint a világ átlagos egy főre jutó GDP-je a 2017-es 14 400 USD-ről 17 700-re fog nőni 2022-re.

Az anyagi gyarapodással párhuzamosan a turizmus iránti igény is nő, és ahogy nő a tehetősek száma, nő az idegenforgalom is. A turizmus mértéke globális szinten évente már most is 3% és 5% közötti mértékben – a nemzetközi kereskedelemnél is gyorsabban – bővül; a fogyasztók igénye sokkal gyorsabban nő a turizmus, mint más termékek és szolgáltatások iránt. A fejlődő országok ma inkább turista célpontnak számítanak, felemelkedésükkel várhatóan maguk is egyre több turistát bocsátanak majd ki. Jelenleg semmi jele annak, hogy az egzotikus helyszínek és a pazarló turisztikai fejlesztések iránti étvágy a közeljövőben kicsit is csökkenne.

2016-ban az idegenforgalom mintegy egymilliárd nemzetközi utazást és 1,2 trillió dolláros forgalmat jelentett. Gazdasági jelentőségével párhuzamosan viszont a turizmus lábnyoma is egyre nagyobb: 2009 és 2013 között a világszintű turizmus ÜHG kibocsátása 15 százalékkal nőtt. A vizsgálat előrejelzése szerint teljes kibocsátása az öt, de akár a hat és fél tonna szén-dioxid egyenértéket is elérheti 2025-re – ez ma a jelenlegi teljes éves kibocsátás tizenkét százalékának felelne meg. A lábnyom növekedése nem pusztán a légiforgalom növekedésének számlájára írható: legalább ilyen fontos a turizmussal összefüggő termékek és szolgáltatások iránti fokozódó kereslet.

S hogy mit lehet tenni? A tanulmány szerzői a globális turizmus korlátozásának és karbon-mentesítésének fontosságát emelték ki első sorban, amelyre adók bevezetésében és a kvótakereskedelemben látnak lehetőséget. Egyéni szinten pedig a közeli úti célok választására, a légi közlekedés mellőzésére, valamint a karbon semlegesítés fontosságára hívják fel a figyelmet.

A magunk részéről mindehhez annyit tudunk hozzá tenni, hogy a változtatás nagy részben ebben az esetben is egyedül rajtunk múlik. Kedvcsináló gyanánt

• a Kislábnyom Hírlevél jelenlegi számának Tippek rovatában összegyűjtöttünk egy sor nyaralás zöldítő ötletet;
• az utazás, ill. a repülőutak karbon-kibocsátásának ellensúlyozása faültetéssel is lehetséges – ennek jó példáját már a Kislábnyom Hírlevélben is bemutattuk;
• a Kislábnyom.hu tipp gyűjteményében tallózva további ötletek is találhatóak a környezetkímélő szabadidő-eltöltéshez és utazáshoz.

Az összefoglalót írta: Horváth Gergő, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. júniusi (107.) számában.

Forrás: Climate News Network, CarbonBrief

Képek forrása: Melosh, Aurimas, Scubaspa Maldives, Javier Hernández Porras, Alberto Alerigi

A súlyos légszennyezettség miatt per indul az Európai Bíróságon Magyarország kormánya ellen. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb eredményei szerint világszerte 7 millió ember hal meg a légszennyezettség miatt évente. A fejlődő országok mellett hazánk is a világ legszennyezettebb levegőjű országai közé tartozik: évente több mint tízezer magyar hal meg idő előtt a rossz levegőre visszavezethető okok miatt.

A levegő szálló por (PM₁₀) szennyezettsége ugyanis szív- és érrendszeri betegségeket, daganatos elváltozásokat, légúti megbetegedéseket, valamint a magzatokban és gyermekekben fejlődési rendellenességet, nitrogén-dioxid (NO₂) szennyezettsége pedig ugyancsak szív- és érrendszeri, illetve légúti megbetegedéseket okozhat.

Magyarország az egészségügyi határértéket a legsúlyosabban a szálló por esetében lépi túl, ami leginkább a szakszerűtlen lakossági fűtésből, valamint a dízeljárművekből származik. A szennyezés ebben a vonatkozásban az utóbbi években Budapesten, Pécsett, Kazincbarcikán, Kecskeméten, Sajószentpéteren és Vácott volt a legrosszabb. Jelentős ugyanakkor az elsősorban a dízeljárművekből származó nitrogén-dioxid-szennyezés is: a NO₂ koncentráció több mérési ponton rendszeresen meghaladta az uniós jogszabályok szerint megengedett értékeket – különösen Budapesten, Debrecenben, Pécsett és Nyíregyházán.

Az Európai Bizottság által kezdeményezett bírósági eljárás hátterében a határértékek sorozatos átlépése miatt kilenc ország, köztük Magyarország ellen 2009-ben indított kötelezettségszegési eljárás áll. 2018 elején az EU környezetvédelmi biztosa azonnali lépések megtételére szólította fel az érintett kormányokat, azonban a megadott határidőig csupán Csehország, Szlovákia és Spanyolország tette meg a szükséges lépéseket, illetve dolgozott ki megfelelő cselekvési tervet, másik hat uniós tagállam – jelesül az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország, Románia és Magyarország – nem. Hazánk esetében a szálló por tartósan magas szintje miatt indul bírósági eljárás.

Amint arra a hír kapcsán kiadott közleményében a Greenpeace Magyarország rámutat, sokat javítana a PM₁₀-kibocsátás mértékén a lakossági lignittüzelés és a tiltott hulladékégetés elleni hatékony fellépés, valamint az épületek energiahatékonyságának nagyarányú javítása mellett a fűtési rendszerek széleskörű cseréje, korszerűsítése. Olyan célzott támogatásokra lenne szükség, amelyek a rászorulók számára is lehetővé teszik a szakszerű fűtést, megelőzve így a nedves fa, szén, lignit, még rosszabb esetben az illegális építési hulladék, leselejtezett bútor, műanyag vagy bálás ruha fűtőanyagként való használatát – ezek égetése ugyanis különösen ártalmas az egészségre.

Fontos lenne a megújulókkal működő fűtési rendszerek minél hamarabbi kiépítése, ugyanis csak ez nyújt környezetvédelmi és egészségvédelmi szempontból egyaránt elfogadható megoldást. Elengedhetetlen továbbá a szennyező dízeljárművek használatának korlátozása, települési szinten zöld zónák kijelölése és a szennyezés alapú dugódíj bevezetése.

A városi levegőminőség javítása érdekében egyes városokban nagyon fontos lépéseket tettek, vagy tesznek a közeljövőben. A Greenpeace egy friss tanulmányában értékelte tizenhárom európai nagyváros fenntartható közlekedéssel, levegőminőség javítással és közlekedésbiztonsággal kapcsolatos intézkedéseit.

A tanulmány megállapítása szerint azokban a városokban, ahol az autósok nagy számban váltottak kerékpárra vagy gyalogos közlekedésre, nemcsak biztonságosabbak lettek az utak, de a levegő is tisztább lett. Ezt elősegítendő számos európai város fontolgatja a közösségi közlekedés ingyenessé tételét – sőt, Észtország 2018 júliusától szinte egész területén ingyenes tömegközlekedést vezet be. Brüsszelben hamarosan nem csak a tömegközlekedés lesz ingyenes azokon a napokon, amikor a légszennyezettség eléri a határértékeket, de az autók is csak alacsonyabb sebességgel közlekedhetnek és a fatüzelés is tilos lesz. A város emellett alacsony kibocsátású zónák bevezetését és buszállományának teljes villamosítását tervezi 2030-ig.

Az összefoglalót írta: Horváth Gergő, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. júniusi (107.) számában.

Forrás: 24.hu, Greenpeace Magyarország, hvg.hu, The Guardian

Képek forrása: Frederic Tacer, Kiwiev, Craig Hull, 

Levegő Munkacsoport, Greenpeace Italy

A széndioxid-kibocsátás világszintű csökkentése nem pusztán a globális felmelegedés jobban ismert hatásainak – így a sarkvidéki tengeri jég olvadásának vagy a tengerszint emelkedésének – mérséklését szolgálja. A tét nagy: több mint 150 millió ember élete is megmenthető lenne.

Jóllehet, sokkal többen halnak meg évente a rossz levegő minőség miatt, mint repülőgép szerencsétlenségek, háborúk vagy épp a terrorizmus miatt, a légszennyezettség egészségügyi hatásai kevésbé köztudottak. Pedig a légszennyezés csak Magyarországon évente több mint 14 ezer ember idő előtti halálát okozza, a megbetegedések száma meghaladhatja az évi egymilliót. Jelenleg.

A Columbia és a Duke egyetemek kutatói a légszennyezés miatti halálesetek évtizedes közegészségügyi adataira támaszkodó epidemiológiai modellek segítségével vizsgálták a levegőszennyezés emberi egészségre gyakorolt, jövőben várható hatásait. Ehhez a szén-dioxid és más, az emberi légzést megnehezítő szennyező anyagok (például ózon és porszerű részecskék) jövőbeni kibocsátásaira alkalmaztak különböző forgatókönyvek szerinti számítógépes szimulációkat.

A kutatás eredményeit összegző, a Nature Climate Change című folyóiratban megjelent tanulmány szerint az idő előtti halálesetek előfordulása csaknem minden kontinensen csökkenhető lenne. Ennek érdekében azonban szükséges volna, hogy a világ kormányai végre egyetértsenek, és valóban elkötelezzék magukat a szén-dioxid és más káros gázok kibocsátásának jelentősebb mértékű csökkentésében.

A kutatók számításai szerint az érdemi változáshoz, illetve a további tragédiák megelőzéséhez a század végére a globális hőmérséklet-emelkedés – az 1900-as szinthez képest – nem lehet magasabb, mint 3 Fahrenheit, azaz 1,67 Celsius fok. Ez alacsonyabb, mint a párizsi éghajlati megállapodás által meghatározott két, de magasabb a kívánatosnak tekintett („lehetőség szerinti”) másfél Celsius fokos értéknél.

Ennek teljesítése különösen a szennyezett levegőjű ázsiai országokban lenne jelentős: egyedül Indiában 13 millió, a bangladesi Dhakában és vonzáskörzetében pedig 3,6 millió nagyvárosi ember életét lehetne megmenteni, az indonéziái Jakartában pedig 1,6-szor kevesebb haláleset történne. A probléma persze nem kímél más kontinenseket sem: Lagosban és Kairóban együttesen több mint 2 millió, az Egyesült Államok nagyvárosai esetében pedig – a levegőtisztasági törvény (Clean Air Act) jelentős eredményei ellenére – 330 ezer megelőzhető halálesettel számolnak.

Abban az esetben ugyanakkor, ha a kormányok a század végéig nem teszik meg a szükséges intézkedéseket, évi 7 millió halálesettel kell számolni. A kutatást vezető Drew Shindell szerint az idő sürget: amennyiben a 2020-as években nem történnek jelentős előrelépések, túl késő lesz.

Az összefoglalót írta: Horváth Gergő, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. áprilisi (106.) számában.

Forrás: https://www.washingtonpost.com

Képek [cc] Friends of the Earth Scotland, CIFOR

Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója a Vasárnapi Híreknek adott interjúban beszélt a paksi beruházás gazdasági problémáiról.

Az interjúban a szakember leszögezi: más épülő atomerőművek példái alapján a 12,5 milliárd eurós (mintegy 3750 milliárd forintos) tervezett költség a beruházás végére minimum 2-3 milliárd euróval (a jelenlegi árfolyamon mintegy 660-990 milliárd forinttal) lesz magasabb. A drágulás okai között a projekt késése éppúgy közre játszik majd, mint a már most is akut építőipari kapacitás- és munkaerőhiány, vagy az EU-szabványoknak megfelelő technológiák és kivitelezés felára. A többletköltségek miatt az is lehetséges, újabb hitelt kell felvenni a beruházásra, ami persze további kamatokat és költségeket jelentene.

Emiatt az új reaktorokban megtermelt áram megawattonkénti ára akár 80-100 euró is lehet (az új, európai szabványok szerint épített erőművek nem képesek ezt 100 euró alatt megtenni), szemben a hivatalos kommunikáció 55 eurós „olcsó” előrejelzésével. Az olcsó paksi atomenergia mítoszát tovább árnyalja, hogy az irányadó európai áram tőzsdéken a 2020-as évekre jegyzett árak 35-40 euró/MWh körül mozognak – azaz nem csak a várható, de még a kormányzat által kommunikált árszintnél is alacsonyabban. A magasabb előállítási díjat végül mindenképp a társadalom fizeti meg: ha nem magasabb ár, akkor magasabb adó formájában.

Egy másik, sokkal kevésbé ismert problémakört jelent Paks I és Paks II esetleges párhuzamos működése. Előbbi 2000 megawattos teljesítménye jelenleg az ország áramszükségletének 45-50 százalékát biztosítja, amit Paks II két új blokkja egyenként 1200 megawatt teljesítménnyel egészítene ki. Azaz, a két erőmű tervezett összkapacitása önmagában fedezni tudná az ország áramszükségletét, amire azonban folyamatosan nincsen szükség. Az áramfogyasztás ugyanis időben ingadozik: míg a fogyasztás napközben nagy, reggel és este pedig még ki is csúcsosodik (ilyenkor vasalunk, szárítunk hajat, főzünk és sütünk), éjszaka jóval alacsonyabb.

Mivel a villamos energia tárolása jelenleg igen korlátozott lehetőségekkel bír, a termelést a fogyasztáshoz kell igazítani. A felesleges áram mennyiséggel ugyanis valamit kezdeni kellene, de a tárolásnak technikai akadályai, az exportnak pedig piaci problémái vannak, mivel az éjszakai és ünnepnapi túltermelés más országok számára is probléma. Még az is előfordul, hogy az átvételért fizetni kell. Az atomerőmű termelési kapacitása ugyan csökkenthető (bár nem olyan rugalmasan, mint pl. egy gázerőmű esetében), de ez költségcsökkenéssel nem járna. Így ha a két paksi atomerőmű párhuzamosan létezik majd, „az egy pénzügyi csőd lesz” – jósolja a szakember.

Mindezek miatt Mártha Imre úgy látja, jobb lenne még most, a beruházás tényleges megkezdése előtt átgondolni és újraértékelni a projektet, módosítani, de akár törölni is a Roszatommal kötött szerződést. Ez ugyanis a beruházás megkezdését követően jóval nehezebb, s főként: jóval költségesebb lesz. Az építkezés megkezdése után ugyanis nem csak a feleslegessé váló építkezési költségekkel, de az építmények visszabontási és a terület rekultiválási költségeivel is számolni kell.

Mártha az új erőmű építését ugyan nem utasítja el, de a jelen pillanatban jobb megoldásnak látná a jelenlegi atomerőmű élettartamának – jelenleg a 2030-as években lejáró üzemidejének – további meghosszabbítását. Paks I ugyanis már valóban olcsón termel, hiszen a tőkeberuházás rég megtérült, „mindössze” az üzemeltetés, a karbantartás, a fűtőanyag [és a kiégett fűtőelemek kezelése – a szerk.] jelent költséget. Így, állítása szerint, a meglévő paksi erőműben minden egyes plusz évnyi áramtermelés 170 milliárdos értéket jelent.

És ami még fontosabb: a technológiai számítások és létező példák alapján biztonságosnak tekinthető tízéves hosszabbítás esetén húszévnyi gondolkodási időt kaphatnánk. Így higgadtabban, kapkodás nélkül és megalapozottabban lehetne kitalálni és megtervezni, milyen optimális energiamix biztosíthatja a jövőben gazdaságosan és biztonságosan az energiát a jövőben az ország számára.

Az összefoglalót írta: Horváth Gergő, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. márciusi (105.) számában.

Forrás: Vasárnapi Hírek, 2018. február 17.

Képek forrása: Pixabay, Portfolio.hu