Kislábnyomos hírek

Első hallásra valószínűleg meglepő, hogy éppen egy ázsiai, szocialista országban sikerül forradalmasítani a köztudottan nagy környezetterheléssel működő textilipart, de a vietnámi Saitex eredményei magukért beszélnek: a vállalat nem csak a víz- és energiaigényét, valamint károsanyag-kibocsátását, de ezzel együtt a működési költségeit is töredékére csökkentette.

Míg egy farmernadrág előállításához máshol átlagosan 80 liter vizet használnak, a Ho Si Minh-városban működő gyárban mindössze 8 decilitert, a felhasznált víz 98 százalékát pedig újrahasznosítják. A vegyszerekkel teli szennyvizet összetett szűrőrendszerekkel iható minőségűre tisztítják, amit a cég tulajdonosa demonstrált is az újságíróknak. A Saitexnél olyan korszerű mosógépekkel dolgoznak, amelyek a hagyományos berendezéseknél 75 százalékkal kevesebb vizet fogyasztanak, így évente 430 millió liter vizet spórolnak meg. 2 millió dollárt fektettek csak a vízellátás korszerűsítésébe.

Az áramfogyasztást pedig egy briliánsan egyszerű módszerrel csökkentették le: a ruhadarabokat szárítógépek helyett az üzemépület tetején lévő ablakok alatt, a nap melegével és a csarnokból felfele áramló levegővel szárítják. Az elektromos áramot kizárólag megújuló forrásból, nap- és biomassza-erőműből nyerik.

A hatékony környezetbarát beruházás hátterében természetesen kőkemény üzleti racionalitás is van: a beruházások mindössze 6 éven belül megtérülnek, lévén a Saitex évente 1,7 millió dollárt spórol meg csak a víz- és áramköltségen a versenytársaihoz képest. A jövőben pedig a nem csak a környezeti, de a társadalmi hatások forradalmasítására készülnek, szakítva ugyanis a textilipar olcsó munkaerőre építő gyakorlatával, azt tervezik, hogy az Egyesült Államokban nyitnak két üzemet.

A cég olyan nagy márkáknak készít farmereket, mint a Ralph Lauren, a Tommy Hilfiger vagy a Calvin Klein.

 

Szerkesztette: Mihály Edina, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. áprilisi (112.) számában.

 

További olvasnivalók a témában:

Feltűnően olcsó volt a farmerod? Valami nem stimmel...

A „Made In Europe” ruhacímke gazságos igazsága

 

Forrás és képek forrása: https://g7.hu/vallalat

 

A Wuppertal Institute for Climate, Environment and Energy kutatói a Fenntartható Fenntartó – Compete4SECAP projekt résztvevő országaiban vizsgálták a Fenntartható Energia (SEAP), valamint a Fenntartható Energia és Klíma Akciótervek (SECAP) végrehajtásának helyzetét, a kapcsolódó intézkedések ösztönzőit és akadályait.

A Fenntartható Energia Akciótervek (SEAP), majd 2016 óta a Fenntartható Energia és Klíma Akciótervek (SECAP) révén a Polgármesterek Szövetségéhez csatlakozó önkormányzatok határozzák meg, milyen intézkedésekkel kívánnak tenni energiafogyasztásuk és szén-dioxid-kibocsátásuk csökkentésének érdekében. A 2008-ban létrejött Polgármesterek Szövetségének célja az EU klímával és energiával kapcsolatos célkitűzéseinek támogatása helyi önkormányzatok mozgósítása. Az utóbbi években a kezdeményezés globális szintűvé vált, amelyhez a mai napig több világszerte több mint hétezer, Magyarországról pedig mintegy hatvan önkormányzat csatlakozott. A települések a SEAP-ok keretében azt vállalták, hogy CO2-kibocsátásukat 2020-ig 20%-kal csökkentik. 2015-ben azonban a szövetség emelte a tétet, így a 2016 után csatlakozóknak már SECAP-juk keretében legalább 40%-os csökkentést és kell vállalniuk 2030-ig amellett, hogy akciótervükben már az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással is foglalkozniuk kell.

A Fenntartható Fenntartó – Compete4SECAP projekt keretében a szakmai partnerek közreműködésével a nyolc résztvevő ország harmincként önkormányzatánál kerül sor a SEAP-ok SECAP-pá bővítése. A munka előkészítéseként a németországi Wuppertal Intézet kérdőíves vizsgálatával többek között a kibocsátás csökkentési célokról, az adatgyűjtést és a szükséges adatokhoz való hozzáférést illetően, a végrehajtással kapcsolatos menedzsment és adminisztrációs vetületekről, vagy épp az energiairányítási rendszerek elterjedtségéről gyűjtött információkat. A vizsgálathoz szükséges on-line kérdőívet a projekt nyolc európai célországából összesen hatvanegy (köztük tizenegy magyar) önkormányzat az akciótervek végrehajtásával megbízott munkatársa/szakértője töltötte ki 2018 nyarán és őszén.

A felmérés a válaszok alapján kimutatta, hogy jóllehet, az önkormányzatok valamennyien csatlakoztak a Polgármesterek Szövetségéhez, mégis, az akciótervek egyes vonatkozásainak – így a kibocsátási célok, a szén-dioxid és/vagy üvegházhatású gázok kibocsátási leltár hasznosságának megítélésének, a SEAP/SECAP megvalósításában részt vevő munkatársak száma, vagy épp az akciótervek végrehajtására fordítható költségvetési és egyéb források terén – nagy különbségek tapasztalhatóak közöttük.

Más vonatkozásokban a vizsgálat hasonló helyzetet tárt fel minden országban. Így például a saját energiafogyasztási adatok és a kapcsolódó energiaköltségek összegyűjtésének terén viszonylag kedvező a helyzet, ugyanakkor a magánszektorral kapcsolatban az önkormányzatok az elemzési és tervezési tevékenységek során sokszor csak becslésekre támaszkodhatnak. A választ benyújtó önkormányzatok szinte egybehangzóan arról számoltak be, hogy az akciótervek végrehajtása nagyfokú politikai támogatottságot élveznek, s hogy a különböző érintettek együttműködése ezen a téren jó. Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy milyen további támogatásra lenne szükség a cselekvőképességük fokozásához, visszatérő válasz volt a más politikai szintek általi erősebb politikai támogatás és iránymutatás, a nagyobb humánerő kapacitás és a komolyabb költségvetési forrás igénye.

Az önkormányzatok természetesen változatos képet mutatnak és nagyon eltérő adottságokkal rendelkeznek (például demográfiai trendjeik vagy gazdasági szerkezetük alapján). A körülmények pontosabb ismerete nélkül a felmérés emiatt korlátokba is ütközött. Ugyanakkor a vizsgálat a mintavétel és a módszertani korlátok ellenére is alkalmasnak bizonyult arra, hogy képet alkosson az önkormányzatok akciótervekkel kapcsolatos helyzetéről és hogy miként tudnak hozzájárulni a Polgármesterek Szövetségének törekvéseinek előmozdításához.

A felmérésről készített angol nyelvű jelentés a projekt oldaláról tölthető le >>>.

 

 

Az összefoglalót írta: Horváth Gergő, GreenDependent Intézet

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. áprilisi (112.) számában.

 

 

 

Fenntartható Fenntartó - Compete4SECAP projektben a GreenDependent 2018 eleje óta négy település: Budaörs, Kaposvár, Pestszentlőrinc-Pestszentimre és Újpest önkormányzataival működik együtt a fenntartható energiagazdálkodás és az energiahasználat felelősebbé tétele érdekében.

Az előkészítő lépéseket, felméréseket és felkészítő képzéseket követően mind a négy önkormányzatnál megkezdődött, és lassan a végéhez közeledik az energiairányítási rendszer kiépítése, amely próbaüzemére a következő, tanúsíttatására pedig a nyári és őszi hónapokban kerülhet sor. A rendszerek kiépítése során egy sor kihívásra kellett megoldást találni, amelyet az önkormányzatok működését jellemző tagolt intézményi szerkezet csak tovább fokozott.

 

A projekt részeként a négy önkormányzat 12 épülete energiamegtakarítási versenyben is részt vesz 2019 folyamán. Az épületek 2-10 fős energiaközösségeit képzések keretében készítettük fel az előttük álló feladatokra, lehetőségekre. A verseny során minden épület önállóan megtervezett és kivitelezett kampány részeként igyekszik elkötelezni az egyes épületek dolgozóit a takarékosabb energiahasználat mellett. A Budaörsi Városháza energiaközössége ennek érdekében az év elején például külön állománygyűlést is szervezett, amiről a helyi televízió is beszámolt>>>.

A verseny hatékonyabb megvalósítását a projekt időközi kihívásokkal is támogatni kívánja. Ilyen az április eleje és május közepe között zajló karbon-böjt is, amelyben a csatlakozó energiaközösségek hétről hétre új és új feladatokkal, kihívásokkal motiválhatják munkatársaikat.

A projekt keretében 2019 januárjától havonta hírlevekkel igyekszünk beszámolni a verseny előrehaladásáról, a kapcsolódó tudnivalókról, valamint újabb és újabb energiatakarékossági tippekkel is szolgálunk. A hírlevélre minden érdeklődő feliratkozhat, a korábbi számok minden érdeklődő számára elérhetőek 

 

Írta: Horváth Gergő, GreenDependent Intézet

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. áprilisi (112.) számában.

 

 

Úgy tűnik, lassan vitán felül áll a tény: századunk legfontosabb feladata, hogy időben és hathatósan fellépjünk a klímaváltozás ellen. Erre sokféle stratégia létezik, de az egyik legközvetlenebb módszer minden bizonnyal a karbonlábnyom-csökkentés.

De mit is jelent pontosan ez a manapság egyre többet emlegetett fogalom? A karbon-lábnyom egy olyan mutatószám, ami azt jelzi, mennyi egy személy, rendezvény, termék stb. teljes – közvetlen és közvetett – üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátása. A karbon-lábnyomot általában tonna szén-dioxid (tCO2) egyenértékben szokás megadni. Minél nagyobb valakinek vagy valaminek a karbon-lábnyoma, annál nagyobb az éghajlatváltozásra gyakorolt hatása.

Sokféle út létezik arra, miként csökkenthetjük tevékenységeink karbon-lábnyomát. A legjobb a meg nem történt kibocsátás, azaz ha igyekszünk oly módon élni, hogy az a lehető legkevesebb széndioxid-kibocsátással járjon (erről többször írtunk már hírlevelünkben, pl. ITT és ITT).

Ha pedig nem tudjuk elkerülni, utólag is csökkenthetjük ezt a bizonyos karbon-lábnyomot, azaz egy már megtörtént széndioxid-kibocsátást is semlegesíthetünk. A szén-dioxid megkötésére a legegyszerűbb és legtermészetesebb megoldás, ha fákat ültetünk; ezt a gyakorlatot követi a GreenDependent is már lassan egy évtizede. Természetesen nem mindegy, milyen fákat ültetünk; a GreenDependent a fákat egy ún. tündérkertből szerzi be, melyek küldetése a kárpát-medencei fajtasokszínűség megőrzése, így az ültetés a biodiverzitás védelméhez is hozzájárul.

Hogyan számítjuk a karbon-lábnyomot?

Többféle karbonlábnyom-számítási módszer létezik. Egyéni életmódunk lábnyomát a GreenDependent egy saját fejlesztésű, online karbonkalkulátort használ (amely bárki számára ingyenesen elérhető). Ennek segítségével kiszámíthatjuk az energiafogyasztásunkkal (gáz, víz, elektromos áram), közlekedéssel, étkezéssel, hulladékkal, szabadidővel kapcsolatos karbon-lábnyomunkat.

Rendezvények lábnyomának számítása esetén pedig az Energiaklub által fejlesztett kalkulátort használjuk. A karbon-lábnyom kiszámításához adatokat kell gyűjtenünk:

  • a résztvevők utazásának módjáról és a megtett távolságról;
  • a résztvevők számáról és a rendezvény hosszáról;
  • a rendezvényen használt energia (világítás, hűtés, laptopok, stb.) mennyiségéről;
  • a felszolgált étel, ital mennyiségéről, valamint a felszolgálás módjáról;
  • a kiadványokról és egyéb nyomtatott anyagokról; valamint
  • a szervezés során felhasznált energiáról és papír mennyiségéről.

A karbon-lábnyomot a GreenDependent tonna szén-dioxid mértékegységben határozza meg, majd kiszámítja, hogy ezt hány fa képes megkötni, azaz semlegesíteni. A számítás során fontos szempont az is, hány év alatt történik meg a semlegesítés, azaz hány év alatt kötik meg a fák a kiszámított szén-dioxid mennyiségét. Ez lehet 1, 5, 20 vagy 25 év, vagy akár a fák teljes élettartama. Természetesen minél rövidebb idő alatt kívánjuk megvalósítani a semlegesítést, annál több fa ültetésére van szükség.

Rendezvények karbon-lábnyoma

A GreenDependent tevékenységéből kifolyólag számos rendezvényt szervez, például képzéseket, programnyitó és -záró rendezvényeket, illetve workshopokat. Egy-egy eseményt követően a fentiek alapján kiszámítjuk a rendezvény karbon-lábnyomát, és az elültetendő fák számát. Saját rendezvényeink lábnyomát a gyümölcsfák első 2-3 éve során szoktuk semlegesíteni, azaz viszonylag sok fát ültetünk.

Eddig többek között az alábbi - saját és mások által szervezett - programok során alkalmaztuk a karbonlábnyom-semlegesítés módszerét:

  • A Converge projektünk nemzetközi konferenciáján adományokat gyűjtöttünk  a rendezvény karbon-lábnyomának semlegesítésére, amiből  45 db őshonos gyümölcsfát ültettünk el.
  • A Gödöllői klíma-klub tagjai a klubalkalmak kibocsátásának semlegesítésére fákat ültettek.
  • A Kislábnyom kampányhelyi koordinátorait bevonva szerveztük meg a program rendezvényeinek CO2-kibocsátás-semlegesítését.
  • A hetedik évada futó EnergiaKözösségek program során már 624 gyümölcsfát osztottunk szét a projekt rendezvényeinek semlegesítésére. Erről bővebb információ olvasható a Kislábnyom Hírlevél 87.számában is.
  • A Spórolunk@kiloWattal programban a résztvevő önkormányzatok között osztottuk ki a semlegesítéshez szükséges gyümölcsfákat, amelyek aztán a települések közterületeire, oktatási intézményi kertjeibe, valamint a programban különösen aktív dolgozók kertjeibe kerültek.
  • 2018 májusában került megrendezésre az E.ON Energy Globe díjátadó gála. Az esemény karbon-lábnyomát összesen 64 db őshonos gyümölcsfa ültetésével semlegesítettük.
  • 2017 és 2018 októberében a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért éves rendezvényének karbon-lábnyomát számoltuk és semlegesítettük gyümölcsfák ültetésével.

Hová kerülnek a fák?

Egyes programjainkban (pl. EnergiaKözösségek, Kislábnyom) a programban résztvevő családok és önkormányzatok kapták meg a gyümölcsfákat, és helyben, a településen illetve a résztvevők kertjeiben, helyi közösségi kertekben ültethették el őket.

Ahogy azt fentebb említettük, az is gyakran előfordul, hogy felkérés érkezik egy adott rendezvény karbon-semlegesítésére, viszont a megbízó nem tudja vállalni a fák elültetését. Ilyenkor sok esetben az Iskolakertekért Alapítvánnyal dolgozunk együtt, akik egy országos iskolakert-hálózatot tartanak fenn, és az ő segítségükkel keresünk gazdákat a kis fáknak. A fák kiosztását a GreenDependent és az Iskolakertekért Alapítvány együtt koordinálja, és jellemzően nagy örömmel veszik az iskolakerttel rendelkező iskolák ezeket az akciókat; a meghirdetett 50-100-120 fa általában egy nap alatt gazdára talál. Mindig nagy öröm számunkra, amikor az ültetést követő hetekben fényképes emaileket kapunk az iskoláktól, és a pedagógusok örömmel számolnak be arról, milyen nagy élmény volt a gyerekeknek a faültetés.

Egyéni repülőutak semlegesítése

A rendezvények karbon-lábnyomának semlegesítése mellett olyan is előfordult már, hogy magánszemély keresett meg bennünket ilyen céllal. Vera környezetvédelmi szakértőként dolgozik, ezért munkájából kifolyólag is fontos számára, hogy életmódjának minél kisebb környezeti hatása, azaz ökológiai lábnyoma, és ezen belül karbon-lábnyoma legyen. Emellett azonban szereti felfedezni a világot, megismerni a tőlünk messze fekvő tájakat, embereket is. Miután 2018 tavaszán a tengerentúlra utazott családjával, úgy döntött, szeretné kompenzálni a repülőútjuk karbon-lábnyomát, és felkérte a GreenDependentet, hogy számítsuk ki a repülőutak széndioxid-kibocsátását, melyet aztán a család őshonos gyümölcsfák ültetésével kompenzált (az erről szóló cikk ITT olvasható).

 

 

Írta és szerkesztette: Király Andrea és Vadovics Edina, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. novemberi (110.) számában.

 

 

Képek forrása: https://www.green-growth.org.uk, GDI ©

A 200.000 lakosú Dunkirk Európában a legnagyobb város, amely 2018 szeptemberében ingyenes tömegközlekedési programot indított.

Nincsenek villamosok, trolibuszok vagy városi vonat, de a busz mindenkinek, lakóknak és látogatóknak is ingyenes. Eleinte csak hétvégéken és ünnepnapokon volt díjmentes a buszozás, de két hónapja már hétköznap sem kell fizetni érte a kikötővárosban.

Az utasok véleménye önmagáért beszél:

Claude Pointart (65) nyugdíjas: „Tovább tart a nyugdíjam, amióta nem kell fizetni a buszért, és tízpercenként jön egy, így várni sem kell sokat. Bár az is tény, hogy sokkal több az ember a buszon, jobb elkerülni a csúcsforgalmat. De nagyon jó, hogy van ez a lehetőség.”

Georges Contamin (51): „Szinte soha nem jártam busszal, de most, hogy ingyen van, és a benzin ára is emelkedett, megfontolandó, hogy mivel utazzon az ember.”

Marie: „Sosem buszoztam azelőtt. Lusta voltam jegyért vagy bérletért menni. Most viszont otthon hagyom a kocsit, és busszal járok munkába. Egyáltalán nem okoz kényelmetlenséget.”

A város vezetése a rendszer ötletét az észtországi Tallin városától vette. Ők voltak az első európai főváros, ahol 2013-ban ingyenessé tették a tömegközlekedést minden járművön, de csak azoknak a lakóknak, akiknek bejelentett lakcíme volt. A járatokat egy 2 €-s zöld kártyával lehet igénybe venni. A városban az intézkedés hatására 25000 fővel nőtt a regisztrált állandó lakosok száma, ami évente fejenként 1000 € jövedelemadó plusz bevételt jelent a helyi hatóságoknak.

Az ingyenes városi közlekedés koncepciója egyre népszerűbb: 2017-ben 99 menetdíj-mentes tömegközlekedési hálózat létezett a világon: 57 Európában, 27 Észak-Amerikában, 11 Dél-Amerikában, 3 Kínában és egy Ausztráliában. A legtöbb hálózat kisebb, mint a Dunkirk-i és csak korlátozott időben, útvonalakon üzemel, illetve korlátozott utazóközönségnek szól.

Október közepén, egy hónappal a projekt indítása után, Dunkirk polgármestere Patrice Vergriete elsöprő sikerről számol be: az egyes járatokon az utazók száma 50-85%-kal nőtt. Korábban a közlekedők 65%-a autóval járt, 5% busszal, 1% biciklivel, a többiek gyalogoltak.

„A számok megleptek bennünket. Most már csak meg kell tartanunk az utasokat. Megpróbáljuk elérni, hogy az emberek máshogy tekintsenek a buszozásra. Most, hogy újra felfedeztettük velük a buszt, mint közlekedési eszközt, megváltozott a hozzáállásuk.” - mondja Vergriete – „Lehet, hogy az üzemeltetés költségei magasak, de nem szabad alábecsülni a társadalmi előnyöket. A mobilitás és társadalmi igazságosság értéke pénzben nem kifejezhető.”

 

Fordítás és összefoglaló: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. novemberi (110.) számában.

 

 

Forrás: https://www.theguardian.com

Képek: Francois Lo Presti/AFP/Getty Images, STRINGER/EPA

 

Az Égei-tengeren található kicsi, nyári szezonban ezer, szezonon kívül ötszáz lakost számláló görög sziget energiafüggetlenségre törekszik, ezért át szeretne állni megújuló energiaforrásokra.

A sziget eddig egy tenger alatti kábelen kapta az áramot a Kos szigetén található dízel erőműből, amivel két gond van: az egyik, hogy az áram fosszilis energia alapú; a másik, hogy nem elég megbízható, mert az Égei-tengerre jellemző szeizmikus aktivitás gyakran okoz áramkimaradást.

A fentiek miatt a szigetlakók létrehozták az EU-s forrásokból finanszírozott, a helyi energiatermelést és tárolást célzó TILOS Projektet, amellyel Tilos az első sziget lesz a Földközi-tengeren, ahol 100%-ban megújuló energiát használnak majd. (Hasonló kezdeményezést megvalósító sziget a skót Eigg szigete, amelyről itt lehet olvasni.)

A projekten dolgozók hibrid energiarendszert szeretnének létrehozni, egy olyan mikrohálózatot, amelynek a szíve egy 800kW teljesítményű szélerőmű, egy 160kW-os napelemrendszer és egy 2,4 MWh kapacitású energiatároló egység, amelyek biztosítanák, hogy az időjárási viszonyoktól függetlenül éjjel-nappal állandó legyen az energiaellátás,. A projektben okos fogyasztásmérőket és a keresleti oldal irányítását segítő szoftvert is használnak, hogy az áramszolgáltatás zökkenőmentes legyen.

A rendszer a beüzemeléskor az energiaigény 70%-át fedezi majd, de a közeljövőben megközelíti a 100%-ot. Sőt, a projekt vezetői szerint az sem kizárt, hogy idővel tiszta energiát exportálnak majd Kos szigetére, az ottani dízel alapú energia kiváltására.

Nem csak Tilos profitál a projektből: kisebb német, francia, spanyol és portugál szigetek is hasonló hibrid energiarendszert alakítanak majd ki. A sziget lakói a tanultakat szeretnék minél több kis szigethez eljuttatni világszerte, hogy mások is kivívhassák energiafüggetlenségüket és megszabaduljanak a fosszilis energiaforrásoktól.

 

Fordítás és összefoglaló: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. novemberi (110.) számában.

 

 

Forrás: https://www.treehugger.com

 

 

 

Az ír parlament alsóháza 2018. július 12-én elfogadta azt az éveleji törvényjavaslatot, amely szerint az ország befektetési alapja, az Ireland Strategic Investment Fund (ISIF), nem fektet többé fosszilis energiahordozókba.

Ezzel az írek lesznek az első ország a világon, ahol az állam mindenféle állami beruházást és támogatást megszüntet, amely fosszilis energia használatára épül.A befektetések fosszilis energiahordozóktól való megtisztítása egyre gyorsuló folyamat, több billió dollárt vonnak ki  a befektetési alapok az iparágból - vannak köztük nagy nyugdíjalapok és biztosítótársaságokvárosok, mint pl. New Yorkegyházak és egyetemek.

Az Írországban elfogadott, és remények szerint még az év vége előtt érvénybe lépő új törvény a 8,9 milliárd eurós ISIF alapot öt év alatt teszi fosszilis-mentessé, és megtiltja a jövőbeni fosszilis erőforrás alapú befektetéseket. A befektetési alap több, mint 300 millió € értékben adja majd el szén-, olaj-, gáz-, és tőzegrészvényeit.

A befektetések megtisztítását támogatók szerint a már felfedezett fosszilis energiahordozó-mennyiség jóval nagyobb, mint amennyit katasztrofális klímakövetkezmények nélkül el lehetne égetni, és éppen ezért további lelőhelyek kutatása és kitermelése egyrészt morálisan helytelen, másrészt gazdaságilag kockázatos. Vannak ugyanakkor ellenzők is, akik úgy vélekednek, hogy hatékonyabb, ha megtartják részvényeiket a fosszilis iparágban, és belülről próbálnak meg változást elérni a vállalatok működésében.

Gerry Liston, a Global Legal Action Network jogi szakértője, aki részt vett a törvényjavaslat kidolgozásában, a befektetések kivonásában hisz: „A kormányok nem fogják tudni megvalósítani a Párizsi Klímaegyezményben tett nemzeti vállalásaikat, ha továbbra is pénzelik a fosszilis tüzelőanyag-ipart. A világ országainak minél előbb követniük kell Írországot, és leállítani a fosszilis befektetéseket.”

 

Fordítás és összefoglaló: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. szeptemberi (109.) számában.

 

 

Forrás: https://theecologist.org, https://www.theguardian.com

 

Trump a Kislábnyom hírlevélben? Miért is? Ma jellemző életmódunk fenntartása érdekében egyre inkább kiszorítjuk a természetet, csökkentjük más fajok életterét, ezzel végső soron saját magunkat is veszélyeztetve. A kislábnyomos életmód része a sokszínűség védelme, ezért is igyekszünk erről többet írni, ld. például korábbi Csodálatos fák rovatunkat és a libanoni cédrusokról szóló cikket.

Szóval... Az Egyesült Államokban nagy port kavart fel, hogy a Donald Trump vezette kormányzat lazítani kíván az 1973-ban beiktatott veszélyeztetett fajokról szóló törvény (Endangered Species Act) rendelkezésein.

A sok tekintetben egyedülállóan szigorú törvényt azzal a céllal léptették életbe még Richard Nixon elnöksége idején, hogy megvédjék a kontrollálatlan gazdasági tevékenységek és infrastrukturális fejlesztések miatt kihalással fenyegetett állat- és növényfajokat. A törvényi védelem 2018 szeptemberében 948 növény- és 2344 állatfajra terjed ki – a kimondottan „veszélyeztetett” fajok mellett védelmet biztosítva a közeljövőben nagy eséllyel veszélyeztetetté válható „fenyegetett” fajok számára is.

A törvény több állatfaj esetében kifejezetten sikeresnek mondható, így például az USA nemzeti jelképének is számító fehérfejű rétisas populációja 1974 és 2006 között alig nyolcszázról mintegy tízezer fészkelő párra nőtt. De a törvény hatásának tulajdonítják azt is, hogy ma már egy sor más fontos állatfaj mellett az ugyancsak ikonikusnak számító mississippi aligátor, a szürke farkas vagy a grizzly száma is jelentősen megnőtt az USA egyes területein.

A törvény nem pusztán és önmagukban a fajokat védi, hanem mindazon ökoszisztémákat is, amelyektől túlélésük függ. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem csak konkrét élőhelyeket érint a védelem, hanem olyan tágabb földrajzi vonzáskörzeteket is, amelyek a fajok megőrzéséhez és a populációk regenerálódásához szükséges – azaz jövőbeni élőhelyek területet is. Mindez azonban számos probléma és konfliktus forrása volt az utóbbi évtizedekben.

Sokak – különösen a befektetők – szerint a törvény indokolatlanul szigorú és úgy abszolutizálja a természeti értékek védelmét, hogy közben nincs tekintettel a gazdasági érdekekre és társadalmi szükségletekre – s mint ilyen, már eddig is akadálya volt egy sor fejlesztésnek. (Jóllehet, egy az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában néhány éve megjelent tanulmány a törvény által megkövetelt több mint 88 ezer 2008 és 2015 között lefolytatott hivatalos konzultáció elemzése alapján rámutatott, hogy ebben az időszakban egyetlen fejlesztési projektet sem köteleztek felfüggesztésre vagy jelentős eltérésre.)

A számos anti-zöld intézkedéséről elhíresült Trump adminisztráció (gondoljunk csak a Párizsi éghajlatvédelmi egyezményből való kilépési szándék 2017-es bejelentésére) július közepén a veszélyeztetett fajokról szóló törvény megnyirbálásának is nekilátott. Republikánus szenátorok indítványára egy sor végrehajtási és költségvetési intézkedés részeként korlátozzák a törvény hatókörét (aminek hatására sok területen vonnák meg a szövetségi védelmet egyes fajoktól), az érintett és a belügyi tárca alá tartozó kormányzati hivatalok a törvény egyszerűsítésére és következetesebbé tételére való hivatkozással alakítanák át a törvényt. A javaslatok között szerepel például a területi védelem pusztán a védendő fajok jelenlegi élőhelyére való zsugorítása vagy épp az, hogy a védendő fajok meghatározásakor ne pusztán a tudományos érveket, hanem a védelem gazdasági hatásait is mérlegeljék.

A brit The Guardian csokorba szedett hat olyan fontos állatfajt, amelyek az intézkedések komoly veszélybe sodornak, s amelyeket kimondottan a gazdasági érdekek, az olaj- és gázipar érdekében áldoznak fel:

  • a klímaváltozás miatt egyébként is nagy bajban lévő jegesmedve, amelynek a védelme kihívást jelentene az alaszkai olajmezők feltárásánál;
  • a veszélyeztetett fajok listáján egy a birtokosokkal kötött politikai alku miatt most sem szereplő, ám a valóságban nagyon is veszélyeztetett ürömfajd (a képet ld. fent), amelynek eddig védett fészkelőhelyeinek háromnegyede olyan területre esik, amelyre a kormányzat olaj- és gázkitermelési licenszt tervez meghirdetni;
  • a szürke farkas, amely visszatelepítése révén több területen szép számmal elterjedt, ám mexikói alfajának erre mostantól nem lesz esélye;
  • az Észak-Kaliforniában őshonos, bűzöslazacfélék családjába tartozó apró halfaj, a delta smelt;
  • a természetes vizek felmelegedése és különböző vízgazdálkodási érdekellentétek miatt célkeresztbe kerülő ezüstlazac;
  • valamint a korábban már sikerpéldaként idézett grizzly, aminek a Washington Államba való visszavezetéséhez szükséges költségeket azonban úgy néz ki, már nem vállalja a kormányzat.

S hogy mit tehetünk mi magunk a védett állatok és egyéb fajok vagy egész területek megőrzéséért? Először is, lakóhelyünkön és környékén ismerjük meg őket azzal együtt, milyen hatással van rájuk saját mindennapi életünk, és mire kell odafigyelnünk, hogy védelmüket a mindennapokban segítsük (pl. madarak itatása-etetése, tudatos kertészkedés és gyepművelés).

 

Az összefoglalót írta: Horváth Gergő, GreenDependent Intézet

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. szeptemberi (109.) számában.

 

 

Forrás: The Guardian

Képek forrása: Delta Stewardship CouncilsteemKREmma Bishop, US Department of the Interior Bureau of Land Management, cakeordeath, Mark Dumont

Az idei év egyik, ha nem a legfontosabb sport- (és sokak számára társasági) eseménye a labdarúgó-világbajnokság volt. Mint minden tömegrendezvény, ez is hatalmas környezetterheléssel járt, minden jó szándékú törekvés ellenére is.

Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) előzetes számításai szerint a 2018. évi oroszországi labdarúgó-világbajnokság megrendezése összességében mintegy 2,17 millió tonna szén-dioxid-egyenértékű üvegházhatású gáz kibocsátásával járt. 

Ennek nagy része a kapcsolódó utazásoknak (74%) és elszállásolásnak (12%) volt köszönhető, de jelentős hányadot képviseltek az elfogyasztott ételek és italok is (5%).

Az utóbbi halmazt boncolta tovább egy táplálkozási és étrend-kiegészítőkre szakosodott német start-up cég, rámutatva a húsfogyasztás klímaváltozásban játszott kiemelt szerepére, illetve az ezzel kapcsolatos fogyasztói felelősségre. A nu3 német fociszurkolók fogyasztási szokásain alapuló becslése szerint a nézők a 2018-as labdarúgó-világbajnokság minden egyes mérkőzésén közel 25 ezer kolbászt ettek meg. Ez, az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet módszertana szerinti értékekkel számolva, mérkőzésenként több mint háromezer, összességében közel 200 ezer kilogramm szén-dioxid kibocsátását idézte elő.

 

Arányait tekintve persze ez csupán cseppnek tűnhet a tengerben: a meccsek virslifogyasztása a torna teljes szén-dioxid kibocsátásának így mindössze 0,01 százalékáért felelős. Az abszolút számokat tekintve azonban egyáltalán nem jelentéktelen: ezt a mennyiséget közel kétezer hektár amazonas-i esőerdő tudná semlegesíteni egy teljes év során.

 

A FIFA évek óta sokat tesz a labdarúgó tornák fenntarthatóbbá tételéért (például a stadionokkal és a lebonyolítással szemben egy sor fontos kritériumokat támaszt, a lebonyolítás során fenntartható gyakorlatokat alkalmaz, kiszámítja a tornák karbon-lábnyomát, a káros hatások megelőzéséért és mérsékléséért szociális és karbonsemlegesítési projekteket támogat, valamint bátorítja a nézőket, hogy tegyenek ők is így) és fontos eredményeket is tud felmutatni (a legutóbbi, 2014-es világbajnokság szén-dioxid-kibocsátása 21 százalékkal volt magasabb). Ennek ellenére számos kritika éri, hogy minden igyekezete és ígérete ellenére a bajnokság fenntarthatósága egyáltalán nem biztosított, a hatások meghatározásánál egy sor összetevővel nem is számol. Más kritikusok azt vetik a szövetség szemére, hogy a klímaváltozás előidézésben járó nagyvállalatokat mos zöldre, de az idei évben azt is kritizálták, hogy a helyszín megválasztásával egy demokratikus és környezetvédelmi szempontból sem éppen élen járó rezsimet konszolidált PR szempontból.

Egy hasonló világesemény valós hatását nem egyszerű felmérni. Egyes vonatkozásai jobban mérhetőek, de legalábbis becsülhetőek – ilyenek a sport- és kiszolgáló létesítmények megépítésével és üzemeltetésével kapcsolatos energiafogyasztási adatok, az utazási és szállítási költségek, vagy akár az is, hogy a repülőjáratokon, stadionokban és szállodákban mennyi és milyen élelmiszert szolgáltak fel a játékosoknak, nézőknek és a mérkőzések lebonyolítóinak.

Azt azonban már jóval nehezebb lenne nyomon követni és kiszámolni, mit jelent valójában egy ilyen jelentőségű bajnokság globális méretekben. Hiszen a közvetítéseket emberek milliárdjai nézik meg (nem túlzás: a FIFA adatai szerint a brazíliai világbajnokság 3,2 milliárd embert ért el, a döntőt pedig egymilliárdan nézték meg világszerte), kapcsolódó szolgáltatások és termékek egész sorát fogyasztják el. Vajon hány és hányféle helyen, eszközzel nézik a közvetítéseket és a kapcsolódó műsorokat? Mennyi italt és rágcsát (vagy épp virslit) fogyasztanak el közben? Mennyi és milyen hivatalos és nem hivatalos reklámterméket, sportruházatot, vicik-vacak szuvenírt vesznek meg? És mindennek az előállításához, valamint a keletkező hulladékok kezeléséhez mennyi erőforrásra van szükség? Ha mindezt számszerűsíteni lehetne, lehet, nem is szurkolnánk olyan lelkesen kedvenc focistáinknak.

 

Az összefoglalót írta: Horváth Gergő, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. júliusi (108.) számában.

 

 

Forrás: Climate News Network, A Greener Life, A Greener World

Képek forrása: Sue Langford, Eric Wu, Moazzam Brohi

Június közepén a megújuló energiaforrásokra, köztük az önfogyasztásra és a bioüzemanyagokra vonatkozó új célokban egyezett meg az Európai Parlament és az Európai Tanács. Ennek értelmében az Európai Unió teljes végső energiafogyasztásának a 32%-a megújuló energiaforrásokból kell, hogy származzon 2030-ra.

Megújuló Energia Irányelv felülvizsgálatának keretében létrejött megállapodás szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell annak jogát, hogy az EU-s fogyasztók „önfogyasztóvá” (azaz önellátóvá) váljanak.  

Azaz, hogy megtermeljék a saját maguk által felhasznált energiát, a felesleget tárolják és értékesítsék; hogy az ehhez szükséges eszközöket telepíthessék (2026-ig kevés kivétellel közterhek nélkül); hogy a hálózatba táplált feleslegért díjazásban részesüljenek – s hogy megújuló energiás közösségekhez csatlakozzanak annak érdekében, hogy az önfogyasztás a tisztább energiára való átállás része legyen.

Az üzemanyagokat a célkitűzések két fontos vonatkozásban is érintik. A közlekedési ágazat üzemanyag használatának legalább 14 százalékának kell 2030-ra megújuló forrásokból származnia, ugyanakkor az élelmezési célú növényekből nyert első generációs bioüzemanyagok csak korlátozott, maximum 7 százalékos mértékben lesznek használhatóak. Sőt, az olyan nagy „közvetett földhasználati változást” előidéző élelmezési célú növényekből előállított bioüzemanyagok használata, mint amilyen a pálmaolaj is, a jövőben nem lesz megengedett.

A tagállamoknak gondoskodniuk kell majd arról is, hogy a távfűtési és hűtési rendszerek energiateljesítményével és megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos adatai a végfogyasztók számára elérhetőek legyenek. Abban az esetben pedig, ha nem elég hatékonyak, a fogyasztóknak lehetővé kell tenniük, hogy felmondhassák szerződéseiket és megújuló energiaforrásokból önállóan tudjanak fűtési vagy hűtési energiát előállítani.

Nemzetközi zöld szervezetek ugyanakkor, miközben üdvözlik az energiatermeléssel kapcsolatos egyéni és közösségi jogok biztosítását és a pálmaolaj visszaszorítását, a megállapodás céljait nem találják kellően ambiciózusnak. A Föld Barátai Európa közleményében hangsúlyozza, hogy a technológiai lehetőségek már most is adottak ahhoz, hogy az Unió energiafogyasztását teljes egészében megújuló energiaforrások fedezzék, s hogy 2050-re az energia felét háztartások és közösségek termeljék meg. A WWF és a Greenpeace európai irodáinak megállapítása szerint a 32 százalékos célkitűzés nem elegendő a klímaváltozás kellő szintű mérsékléséhez (így nem lesz teljesíthető például a Párizsi Klímaegyezményben tett, a hőmérsékletemelkedés 1,5°C-on tartására vonatkozó vállalás sem). A két szervezet rámutat továbbá, hogy a bioüzemanyagok és biomassza energetikai felhasználásának szabályozása sem kellően szigorú ahhoz, hogy valóban meggátolja a további erdőirtást.

Az év elején publikált adatok szerint az Európai Unió energiafogyasztásában 2004 és 2016 között megduplázódott a megújuló forrásokból nyert energia részaránya. Magyarország ugyan teljesítette ezzel kapcsolatos eredeti, 2009-es vállalását, hiszen a 2020-ig vállalt 13 százalékos mértéket már évekkel ezelőtt (valójában már a vállalás idején is) elérte, közelebbről nézve azonban a helyzet mégsem ennyire pozitív: a megújuló energia részaránya az utóbbi években, ha kis mértékben is, de folyamatosan csökkent: míg 2013-ban még 16,2 százalék volt, 2016-ra 14,2 százalékra csökkent.

A helyzet még kevésbé pozitív, ha azt is megnézzük, miből származik a Magyarországon felhasznált megújuló energia: amint arra az OECD egy friss jelentése megállapítja, a megújuló energiaforrások között döntő részben (93 százalékos mértékben) biomasszából. Ráadásul, amint arra szakértők már korábban is rámutattak, az ország megújulós statisztikájának közel 80 százalékát a lakossági szilárd tüzelés teszi ki, melynek hivatalos adatok szerint mintegy 60 százaléka lopott fa és pontosan nem kimutatott hányada hulladék.

Nagy szükség lenne tehát, hogy az új szabályok adta lehetőségeket kihasználva, a tiszta megújuló forrásokra származó energiatermelés sokkal nagyobb mértékben terjedjen a háztartásokban és közösségi szinten – Magyarországon is. Persze az ideiglenes megállapodást az uniós minisztereknek és az Európa Parlamentnek először jóvá is kell hagynia – ebben az esetben az új irányelv elemeit 2021. június 30-ig kell beépíteni a nemzeti jogszabályokba.

 

Az összefoglalót írta: Horváth Gergő, GreenDependent Intézet

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. júliusi (108.) számában.

 

Forrás: Európai Parlament, Európai Tanács, Friends of the Earth Europe, WWF Europe, Qubit

Képek forrása: Pixabay, Eurostat, Qubit