Kislábnyomos hírek

A világ egyik első nettó nulla szén-dioxid kibocsátású[i] lakóparkja épül Walesben, ahol a helyi önkormányzat 35 olyan lakóház fejlesztését hagyta jóvá, ami több tiszta energiát termel majd, mint amennyit felhasznál. A Parc Hadau nevet viselő projekt fejlesztései a jelenlegi tervek szerint idén tavasszal el is indulnak.

A Parc Hadau-i fejlesztések során egy olyan megújuló energiaforrásokból álló vegyes rendszert fognak kialakítani, ami a háztartások teljes éves energiaellátását biztosítja – így a lakóknak nem kell majd számlákat sem fizetnie. A készülő házak napelemekkel, hőszivattyúkkal és innovatív szellőztetőrendszerrel lesznek felszerelve, illetve energia tárolására alkalmas akkumulátorral is ellátják őket. A projekt során 11 db két-, 22 db három- és 2 db négy hálószobás otthont építenek majd.

Az épülő lakópark nem lesz teljesen lekapcsolva hálózatról, hiszen előfordulhat, hogy egy hideg téli estén szükség lesz plusz energia becsatornázására. Parc Hadau-ban mérni fogják az importált energiához kötődő karbon-intenzitást, és a visszatáplált tiszta energia segítségével egyensúlyba hozzák azt, így elérve a nettó nulla kibocsátást.

A Parc Hadau-t építő Sero Homes célja, hogy jó minőségű, megfizethető lakhatást teremtsenek. Éppen ezért, az elkészült otthonokat nem a szokásos piaci körülmények között fogják értékesíteni, hanem hosszú lejáratú kölcsönt biztosítanak majd, és nem lesz szükség nagy összegű foglalóra sem - hogy ezzel is segítsék a leendő lakókat, és ne csak az igazán jómódúak számára legyenek elérhetőek a lakások.

A Sero Homes ügyvezető igazgatója, James Williams szerint a jövőben „az otthonoknak minimalizálniuk kell a bolygónkra mért károkat, és nem a Földnek kell a működtetésük költségét megfizetni.”

Érdekes még megemlíteni, hogy a politikai oldalról már 2006-ban készült törvényjavaslat arra vonatkozóan, hogy az új otthonok mind nettó nulla szén-dioxid kibocsátásúra épüljenek, azonban ezt a javaslatot nem fogadták el.

Most azonban ismét előtérbe került a kérdés, hogy 2022-re minden új otthon karbon-semleges legyen.

James Williams úgy látja, hogy habár „az éghajlatváltozással kapcsolatos agenda felgyorsult az elmúlt években, az óriási kihívásokra most kell választ adnunk.” Azt is hozzátette, hogy „Parc Hadau jó nemzetközi példa lesz arra, hogyan is nézhet ki egy környezetbarát hely, ahol jó élni.”

 

Fordítás és összefoglaló: Szőllőssy Anita, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2020. márciusi (118.) számában

 

 

Forrás: https://www.theguardian.com

Kép forrása: serohomes.com

 



[i] Nettó nulla szén-dioxid kibocsátású épület az, ami egyrészt rendkívül energia hatékony, másrészt teljes energiaellátását helyi vagy külső megújuló energiaforrásokból biztosítják. Forrás: World Green Building Council

 

 

 

A GreenDependent „TreeDependent – Fákkal felelősen” programjának különböző szolgáltatásait legtöbbször cégek, szervezetek veszik igénybe, de egyre gyakrabban előfordul, hogy magánszemélyek vagy különböző közösségek a megbízók. Tavaly ősszel egy végzős diák, Reusz Panka kereste meg a szervezetet az osztálya nevében, mert eldöntötték, a szennyező és állatokra is veszélyes lufieregetés helyett fák ültetéséhez szeretnének hozzájárulni idei ballagásukon. Pankával, az osztálytársaival, illetve osztályfőnökükkel, Cseke Lajossal, vagyis az újbudai József Attila Gimnázium 12. c. osztályával beszélgettünk.

A faültetés ötlete az osztályfőnöktől származik; Cseke Lajos a könyvtáros kollégájával beszélgetve találta ki, hogy az iskolában évek óta hagyományosnak számító héliumos lufik eleresztése helyett valamilyen környezetkímélőbb, hagyományteremtőnek szánt szokást vezetnének be. Az osztály pedig egyből fellelkesült a hír hallatán, és máris megkezdődött a szervezés. „A lufieregetés szokása már nagyon régóta zavart, mivel nem csak környezetszennyező, hanem közvetlenül állatok pusztulását is okozhatja. A GreenDependent faültetős szolgáltatására az egyik szülő hívta fel a figyelmemet, akkor jutott eszembe, hogy ez tökéletes alternatívája lehetne a lufiknak” – meséli az osztályfőnök. Így hát megszületett az ötlet: a diákok facsemetékkel vonulnak majd a nagy napon, amelyet aztán – az iskolai kapacitás hiányában – a GreenDependent más, környékbeli iskolák kertjében ültet el.

Az osztály diákjai azért is örültek ennek a megoldásnak, mert különösen foglalkoztatja őket a klímaváltozás kérdése. Úgy vélik, bár iskolai szünetekben, magánbeszélgetésekben gyakori téma köztük a klímatudatos életmód, de még így sem beszélnek róla eleget, a tanórák anyagából pedig különösen hiányzik az ezzel kapcsolatos információ. Ők mindenesetre iskolán belül is lelkesen hirdetik a környezettudatos szemléletet, például figyelemfelhívó plakátokat készítenek. A legutóbbi osztálykarácsonyozás után pedig a megmaradt ételeket hajléktalanoknak vitték el – ez tipikus példája annak, amikor a környezeti és a szociálisan felelős viselkedés összekapcsolódik.

Ez a szemlélet vezeti a diákokat akkor is, amikor minden évben közösen cipősdoboz-ajándékokat készítenek össze az Age of Hope számára.

Ilyen előzmények ismeretében nem meglepő, hogy a 12. c. még a szalagavatót is felhasználta az ismeretterjesztésre, táncukkal ugyanis a méhek pusztulására hívták fel a figyelmet.

A diákok közül többen részt szoktak venni a Fridays for Future pénteki klímatüntetésein is. Az osztályfőnök szerencsére ebben támogató, mint mondja, ő is szívesen velük menne, ha a munkabeosztása engedné.

A világméretűvé nőtt Fridays for Future megmozdulások kapcsán gyakran felmerülő álláspont, illetve vitatéma, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem mennyire a fiatalok ügye, illetve felelőssége. Az utóbbi időben ráadásul egyre markánsabban jelenik meg a médiában a fiatalabb generáció válaszreakciója, amely a mai középkorú, úgynevezett „baby-boomer” generációt teszi felelőssé a kialakult helyzetért. „Ti mennyire látjátok generációs kérdésnek a klímaválság ügyét?” – tettük fel a kérdést az osztályközösségnek.

„Függetlenül attól, hogy ki mit rontott el, a mi generációnk lesz az, amelyik már közvetlenül, a saját bőrén érzi a következményeket” – mondja az egyik diák. Az osztályközösség úgy véli, a felelősség kérdése sem annyira egyértelmű, hiszen a mostani diákok számára néha úgy tűnhet, a szüleik életmódja szennyezőbb, ugyanakkor bizonyos, környezetre káros szokások épp a fiatalok körében divatosak. Az viszont tény, hogy a fiatalok lényegesen motiváltabbak a megoldásban. „Sajnos a saját tanáraink között is van olyan, aki nyíltan kijelentette, hogy őt ez az egész nem érdekli, hiszen úgysem éri meg azt, hogy a klímaváltozás következtében igazán radikális változások legyenek” – mondják. Cseke Lajos a diákmozgalmak legfontosabb feladatának azt tartja, hogy kényszerítse rá a politikai döntéshozókat az érdemi változtatásra, ugyanakkor úgy látja, az idő nekik dolgozik, a politikai és gazdasági döntéshozók között egyre több lesz az olyan fiatal, aki már ebben a szellemben nőtt fel.

A diákok a saját szerepüket abban látják, hogy megpróbálják példamutatással, hazavitt jó ötletekkel megváltoztatni a szüleik bevett szokásait, amelyek károsak a környezetre, és alapvetőnek tekintik, hogy a leendő gyerekeiket is ebben a szellemben nevelik majd. Úgy vélik, a felelőtlen viselkedés többnyire információhiányból fakad, így amikor csak lehet, felhívják a többiek, akár a szüleik figyelmét is, hogy milyen következménnyel jár egy-egy környezetkárosító szokás, viselkedés.

A jövőt viszont a többségük pozitívan látja, örülnek annak, hogy egyre többen már tudatosak ilyen szempontból, és bíznak abban, hogy ez a tudatosság globális mértékűvé növi ki magát. Ugyanakkor fontosnak tartják, hogy a politikai döntéshozók és a nagyvállalatok is elkötelezettek legyenek a klímavédelem mellett. Szeretnék elérni azt is, hogy az iskola intézményi szinten álljon a klímatudatos diákság mellé. Remélik, hogy jövőre már nem egy osztályközösség, hanem az iskolai vezetés az összes végzős osztály bevonásával szervez faültetést a ballagás alkalmával.

 

Az interjút készítette: Mihály Edina, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2020. márciusi (118.) számában

 

 

A képek forrása: József Attila Gimnázium, 12. c. osztály,  GreenDependent

 

 

 

 

A TreeDependent faültetéssel történő karbon-kompenzációs szolgáltatását vállalatok és magánszemélyek is egyre nagyobb számban veszik igénybe: míg előbbiek jellemzően rendezvények kibocsátásának kompenzációjával keresik meg a GreenDependentet, a magánszemélyek legtöbbször vagy családi nyaralások, vagy a háztartás működésének, az életmód karbon-lábnyomának méretére kíváncsiak, és annak kompenzációjára törekednek.

Zólyomi Ágnes viszont nagyobbat lépett: az Angliában dolgozó projektmenedzser magánszemélyként elsősorban a munkájával járó utazások kompenzációjára kérte fel a szervezetet.

„Egy angliai egyetemen dolgozom, egy klímaváltozással foglalkozó Horizont 2020 projektet menedzselek. Körülbelül havonta ingázom Magyarország és Anglia között, ráadásul a tavalyi évben Kínában is jártam.” – meséli Ági. Mint mondja, már legalább 15 éve meghatározza az életét a környezettudatosság, ezt tanulta az egyetemen is, a diploma után pedig civil szervezetekkel kezdett dolgozni. Így pontosan tudja azt, milyen környezeti hatással jár a sok repülés, ez pedig egyre inkább nyomasztani kezdte. „Nem szeretnék képmutató lenni. Törekszem a környezettudatosságra, de vannak káros szokásaim: sokat repülök, autóval közlekedem és kávét is iszom. Úgy éreztem, tennem kell valamit, hogy ezeket ellensúlyozzam.” – mondja.

Ági természetesen kiemelte, hogy a kompenzáció utólagos megoldás, nem szabad, hogy mindenben az helyettesítse a tudatosságot. Ő például az egyik legnagyobb környezeti problémának a túlfogyasztást tartja, ezért különösen odafigyel arra, hogy kizárólag olyasmit vásároljon, amire valóban szüksége is van, méghozzá felelős forrásból származó, környezetbarát termékeket, ha csak lehet, hulladékmentesen. A felelős vásárlás mellett pedig húst sem fogyaszt. Környezetvédelemben dolgozóként nagyon fontosnak tartja a példamutatást, így a saját törekvéseire is egy folyamatként tekint, amiben folyamatosan fejlődni szeretne.

Elmondta azt is, a munkája és az utazásai során is azt tapasztalja, egyre fontosabb az emberek számára a környezettudatosság, és már a vállalatok is reagáltak erre az igényre. Ugyanakkor hiányolja a rendszerszintű gondolkodást a problémáról, hiszen sokszor csak tüneti kezelés, illetve zöldre festés az, amit a cégek környezetbarát megoldásként kínálnak. Utazásai során azt tapasztalta, hogy a társadalmi jólét sokszor gátja tud lenni a környezeti törekvéseknek. Kínában járva pedig elszomorította, mennyire divat a túlcsomagolás, ráadásul sok kifejezetten káros dolog, mint például a légkondicionáló túlzott használata is, státuszszimbólumnak számít. Úgy véli, fontos a példamutatás és a tájékoztatás, ugyanis pusztán viselkedésváltoztatással, odafigyeléssel is jelentős eredmények érhetők el.

A GreenDependent szolgáltatásával már évekkel ezelőtt, a CEEweb munkatársaként találkozott – a CEEweb az elsők között működött együtt a GreenDependenttel, hogy a rendezvényeinek kibocsátását faültetéssel kompenzálja. Néhány évvel ezelőtt még az ő kertjébe is jutott egy GreenDependent által kiosztott barackfa. Ági úgy döntött, a TreeDependent szolgáltatásával minden múlt évi utazásának kibocsátását - szakmai és magáncélú utazásokat is ideértve – szeretné kompenzálni faültetéssel. Ez 200 fát jelent, melyeket elsősorban Gödöllő környéki oktatási intézmények kapnak majd meg. Gödöllőn van ugyanis a GreenDependent központja, valamint Ági magyarországi lakhelye is az egyik Gödöllő környéki település, így a sok utazással járó életmódját lokális segítségnyújtással tudja kompenzálni. A facsemeték kiosztására még az idei évben sor kerül majd.

 

Mihály Edina, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2020. márciusi (118.) számában

 

 

Kép forrása: GreenDependent ©

 

2020 elején két sokat emlegetett vészhelyzettel néz szembe az emberiség. Mindkettőre jellemző, hogy világméretűek, azonnali cselekvés híján milliók életmódját, sőt puszta létét fenyegetik, megrendítik a gazdaságot, és az ellenük vívott harcban az erőforrásokkal és infrastruktúrával gyengébben álló országok komoly veszteségeket szenvednek.

A két vészhelyzet közti különbség az, hogy az egyikkel érdemben foglalkozunk, a másikkal pedig szinte egyáltalán nem.

Az új évtized elején felbukkanó koronavírus megnyomta a piros gombot, felrázta a kormányokat, felébresztette az emberek életösztönét, letépte a „minden oké lesz, míg világ a világ” szemellenzőt, és hadat üzent a halogatásnak, láblógatásnak, ignoranciának, hamis biztonságérzetnek. Mindennek, amivel eddig az emberek, évtizedeken keresztül, a klímaválságot „intézték”.

A klímavészhelyzethez azonban – a koronavírussal ellentétben - senki nem gyártott egyik napról a másikra életbe lépő országos akcióterveket, nem küldött figyelmeztető üzeneteket, hogy nemsokára feje tetejére áll az általunk ismert világ, nem törekedett a fenntartható életmód kialakítására, és a média se tudósít napi szinten a probléma áldozatairól.

Míg a koronavírust érthető okokból közvetlen veszélyként éljük meg, a klímaválság, ha mégoly veszélyes is, még mindig egy elvont, évtizedek múlva lesújtó ködös fenyegetésként él az emberek fejében. Egy betegség esetében sokkal könnyebb elképzelni, hogy milyen hatással lehet az életünkre, mint mondjuk az ökológiai rendszerek és emberi tevékenységek bonyolult kölcsönhatásaiból eredő, hosszú évek alatt kibontakozó éghajlati katasztrófa - ezért van az, hogy békésen, jobbára gyanútlanul fővünk a vízben, mint az egyszeri béka…

Persze a számok segíthetnek a helyzet megértésében. A koronavírus-járványban több, mint 16 000 ember halt meg eddig (2020. március 23-i adat). A WHO adatai szerint ugyanakkor a légszennyezés – ami a klímaválság okozta számos problémából csak az egyik – évente 7 000 000, azaz hét millió emberéletet követel!

Azt is biztosra vehetjük, hogy idővel leküzdünk bármilyen koronavírus járványt. De klímaügyben már későn fújtunk riadót, kicsúsztunk az időből, és maximum az elkerülhetetlen hatásokat tudjuk csökkenteni. AZ ENSZ szerint 10 évünk maradt, hogy 1,5 C-ban maximáljuk a hőmérséklet emelkedését, de akármennyire igyekszünk, a negatív hatásokat nem fogjuk megúszni.

Van azonban egy nem várt fordulat a történetben. Egyelőre úgy tűnik, hogy – ha rövid távon is -  a globalizáció, urbanizáció és fokozott húsfogyasztás miatt vándorútra indult vírus "eléri" mindazt, amit magunktól nem tettünk meg a klímaválság enyhítése érdekében:

  • visszavesz a termelésből és a gazdasági növekedés utáni örökös hajtásból;
  • ezzel jelentősen csökkenti a károsanyag- és karbonkibocsátásokat;
  • felnyitja a szemünket a globális gazdaság és egymásra utaltság fenntarthatatlanságára (ahol ha egy létfontosságú beszállító kiesik, borul és ellehetetlenül a globális termelés);
  • rávilágít a sokkal ellenállóbb helyi gazdaság fontosságára;
  • rávilágít a helyi összefogás, a közös felelősségvállalás fontosságára;
  • jó esetben növeli a szolidaritást, a közösség erejét és ellenálló képességét;
  • drasztikusan csökkenti a hajó- és repülőutak számát, tovább csökkentve a kibocsátásokat;
  • önmérsékletre kényszerít;
  • elrettenti az embereket a vadállatok mértéktelen fogyasztásától (remélhetőleg esélyt adva ezzel többüknek a túlélésre);
  • rávilágít az ipari állattartás veszélyeire is (ld. betegségek terjedése);
  • és esetenként – a tisztább levegőnek és víznek, illetve kiürült utcáknak és utaknak köszönhetően – esélyt ad a városokból évtizedek óta száműzött élőlényeknek egy kis térnyerésre

 

A John F. Kennedy reptér 2020 márciusában

Spencer Platt/Getty Images

 

Tény, hogy a vírus gyorsabban csökkentette a kibocsátásokat[1] pár hónap alatt, mint több évnyi eredménytelen klímatárgyalás!

- De miért kell megvárni, hogy egy vírus kényszerítsen?

- Mit mutat meg a járvány kitörése? Hogy milyen lesz az élet, ha komolyan lépünk a klímaváltozás megfékezéséért? Vagy azt, hogy milyen lesz, ha nem lépünk?

- Mi lesz így a jóléti modellel? Búcsút kell mondani a megszokott fogyasztói életmódnak?

Számtalan kérdés fogalmazódik meg ebben a példa nélküli helyzetben, és rengetegen keresik a válaszokat.


„Ez a nem is túlságosan agresszív vírus véget vethet egyfajta világlátásnak. Ha nem ez, majd a következő, amely a biológusok szerint kiszámíthatóan megérkezik. Hét és fél milliárd ember soha nem juthat el a Szent Péter bazilikába. Nem láthatjuk mindannyian az Akropoliszt és a New York-i Szabadság szobrot. Nem jutunk el együtt a velencei vagy a riói karneválra. Nem vásárolhatunk következmények nélkül a bolygót körbeutazó gyümölcsöket és iparcikkeket, nem igaz, hogy ma Budapesten és holnap Sanghajban lehetünk mindannyian. Nem igaz, hogy határtalanul élhetünk.” (Jásdi István, borász)

„Emberek tízmilliói fognak hamarosan rádöbbenni karanténba kerülve, hogy az emberi élet nem csupán munkából és szórakozásból áll. Mi több: amit a ma uralkodó gazdasági modellben munkának neveznek, és legfőbb értékteremtőként tartják számon, arról most szépen kiderül, hogy ökológiailag mennyi káros következménnyel jár és mennyire felesleges, mennyire nem fenntartható. Mert ugye ezen a bolygón hosszabb távon gazdaságilag sem fenntartható, ami ökológiailag nem az.”(Kardos Gábor)

„Még az én ifjúságomban is egyértelműen luxus volt a repülés. Húsz euróért Barcelonába – ilyen nem volt. Én is imádok utazni, mégis azt mondom, hogy több ennek a káros hatása, mint az előnye. Igen, az utazik majd, aki profi, akinek szakmai elintéznivalója van, aki meg kedvtelésből repül – nos, azok a gazdagok lesznek. Mert bizony drága lesz. Legyen is drága. Nem is kell mindenkinek fapadosokkal végigszántania az eget. Semmi értelme. Nem olyan nagy baj az sem, ha az alsógatyánk nem Bangladesből vagy Kínából érkezik. Szóval ebben a pillanatban, 2020 márciusának közepén tragikusnak látszik a vírus okozta helyzet, de bőven lehet, hogy ez indít el minket a normalizálódás felé.” (Jordán Ferenc, hálózatkutató biológus)


 

Mit tanulhat a társadalom, a világ a járványból, és a járványügyi intézkedések által eredményezett karbon-kibocsátás csökkenésből?

1. Hogy ha muszáj, vissza tudunk venni. A kormányok és az emberek is képesek a cselekvésre nagyon rövid időn belül.

2. Hogy melyek azok a területek, ahol érdemes visszavenni: túlfogyasztás és az azt kiszolgáló termelés, fenntarthatatlan mértékű szállítás (globális kereskedelem), fenntarthatatlan mértékű utazás (turizmus).   

3. Hogy az egyén kibocsátását hol érdemes csökkenteni. Mindennapi életmódunk átalakításával, az utazások, autózások, energia- és húsfogyasztás csökkentésével a is jelentősen csökkenthetőek.

4. Hogy vannak olyan munkavégzéssel kapcsolatos megoldásaink – ld. távmunka, videó konferencia, rövidebb munkahét, telekocsi stb. - amelyek hosszabb távon is működhetnek, és fenntarthatóbbá teszik a mindennapi életet.

5. Hogy az ipari kibocsátások csökkentése sem elképzelhetetlen. Kína 2030-ra tervezte a kibocsátási maximum elérését, azaz a 2020-as években nemhogy nem csökkentettek volna, de növelték volna a termelést. A világ egyik legnagyobb kibocsátójának karbon-lábnyoma most 25%-kal kisebb. Természetesen nem az a cél, hogy a jövőben hasonló rendkívüli helyzetekre várva reménykedjünk a csökkenő kibocsátásban. De a statisztikákból jól látszik, hogy a munkarend mekkora hatással van a kibocsátásokra.

6. Hogy a fenntarthatóbb helyi termelés kockázatmentesebb, ellenállóbb megoldás, mint a globális beszállítói lánc, akár járványok, akár extrém időjárási jelenségek esetén.

Kék ég Kína és Olaszország felett: a karantén életbe léptetése, a gyárak és utazások leállítása töredékére csökkentette a légszennyezést a két országban

 

További olvasnivalók:

Milyen változást hozhat az életformánkban a vírusválság?

Interjú a hálózatkutató biológussal, aki elsőként jelezte a vírusveszélyt

 

Fordítás és összefoglaló: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2020. márciusi (118.) számában

 

 

Források és olvasnivalók: 

https://index.hu/techtud/2020/02/29, https://index.hu/techtud/2020/03/13, https://ng.hu/fold/2020/03, https://wmn.hu/wmn-life, https://azonnali.hu, https://www.portfolio.hu, https://www.valaszonline.hu, https://www.nytimes.com, https://newrepublic.com, https://www.theguardian.com, https://www.dw.com, https://ecohustler.com, https://www.sciencealert.com, https://www.technologyreview.com, https://www.nytimes.com, https://www.fastcompany.com

Képek forrása:

https://ecohustler.com, https://www.joepaduda.com, https://www.nytimes.com, https://www.nytimes.com,  https://ng.huhttps://index.hu

 

 

A GreenDependent különböző programjainak részeként pont 10 éve ültet őshonos gyümölcsfákat rendszeresen. A gondolat onnan jött, hogy ha fenntartható, kislábnyomos programokat, kampányokat, képzéseket szervezünk, akkor fontos, hogy ne csak a tartalmuk legyen fenntartható, hanem az is, ahogy megvalósítjuk őket. És a zöld szervezés részeként a rendezvényeket is zölden szervezzük, sőt, ha a résztvevőket arra bíztatjuk, számolják és kövessék fogyasztásukat és karbon-lábnyomukat, számoljuk mi is a rendezvényekét. A rendezvények karbon-lábnyom számítását pedig természetes módon egészítette ki az, hogy kompenzáljuk is, őshonos gyümölcsfák ültetésével, így a biodiverzitás megőrzéséhez is hozzájárulva, valamint helyi élelmiszertermelési lehetőséget teremtve. Ahol tudjuk, a résztvevők bevonásával ültetjük el a fákat, ahol nem, ott iskolakertekbe és egyéb, nonprofit, társadalmi célú kertekbe ültetve el őket.

Saját rendezvényeinkhez kapcsolódóan így 10 éve ültetünk fákat, 2019-ben összesen 270 fát, az E.ON EnergiaKözösségek és ENERGISE Energia Élő Labor programunk résztvevői bevonásával. Idén 12 EnergiaKözösség és 44 magánszemély kapott fákat programjaink keretében.

Fenntartható Fenntartó programunkban, amely során önkormányzatokkal dolgozunk együtt az önkormányzati fenntartású létesítmények energiahatékonyságán, szintén osztottunk ki gyümölcsfákat a program rendezvényeinek karbon-lábnyomát kompenzálandó, összesen 40 fa került 4 önkormányzathoz.

Rendezvényeinken sokan látták-hallották tőlünk ezt a gyakorlatot, olyannyira, hogy egyre többen kerestek meg minket azzal a kéréssel, segítsünk nekik is zöldíteni a rendezvényüket, kiszámolni a rendezvény karbon-lábnyomát, illetve őshonos gyümölcsfákat ültetni a lábnyom kompenzációjaként. Ez az igény megnőtt, így önálló programmá vált 2019-ben a GreenDependentnél TreeDependent - fákkal felelősen néven.

2019-ben összesen 1563 fát ültettünk el, részben saját programjainkhoz kapcsolódóan (ld. fent), részben egyéb célokból:

  • 310 fa a GreenDependent programjai keretében,
  • 70 fa magánszemélyek utazásait kompenzálja,
  • 1183 fa pedig vállalatok megbízására lett elültetve.

A kisfák programjaink résztvevőinek kertjein és területein felül 91 óvoda és iskola, valamint 3 civil szervezet kertjeibe kerültek.

Ezen kívül, 2019-ben először:

  • keresett meg minket magánszemély és lakóközösség azért, hogy a háztartásának karbon-lábnyomát számoljuk ki és kompenzáljuk;
  • keresett meg minket gimnáziumi ballagó osztály, hogy a ballagásra lufi-eregetés helyett segítsünk nekik fákat ültetni;
  • kellett furgont bérelnünk a fák szállításához;
  • számoltuk és kompenzáltuk nemzetközi konferencia, illetve 1000 főnél nagyobb rendezvény karbon-lábnyomát; és
  • írtunk ki pályázatot a fák befogadására, mivel, bár nagyon jól együtt tudunk működni az Iskolakertekért Alapítvánnyal, lassacskán benépesülnek kertjeik, és így új kerteket kellett keresnünk. A pályázat kapcsán kiderült: fákra váró kertekben nincs hiány, több mint 700 pályázat érkezett kb. 10 nap alatt, így a pályázatot gyorsabban lezártuk, átmenetileg legalábbis, mint eredetileg terveztük.

2020-ban is folytatjuk az ültetést, köszönjük minden résztvevőnek az együttműködés:

Nélkületek nem működne, és jövőre veletek, valamint további résztvevőkkel folytatjuk!

 

Az összefoglalót készítette: Vadovics Edina és Mihály Edina, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 117. (2019. decemberi) számában

 

 

Képek forrása: GreenDependent ©

 

Kapcsolódó cikkeink:

Elsősorban rendezvényekről:

Őshonos gyümölcsfákkal a karbonsemleges működésért

"Elemi szinten kezd átalakulni a gondolkodásmódunk" - karbon-lábnyom csökkentés és kompenzálás a CEEwebnél

Elsősorban utazásokról:

"Töltsd meg tartalommal az utadat és enyhítsd a negatív hatásokat!" - tippek egy felelősen repülő utazótól

Ilyen is van?! Egy magyar turista tengerentúli utazásának karbon-lábnyomát kompenzálja faültetéssel

 

 

 

A GreenDependent a Fenntartható Fenntartó - Compete4SECAP projekt fontos mérföldkövéhez ért december elejére: sikeresen zárult az útmutatásunkkal kiépített ISO 50001 szerinti energia(gazdálkodási) irányítási rendszerek hivatalos tanúsítása.

A Fenntartható Fenntartó – Compete4SECAP projektben négy hazai település - Budaörs, Kaposvár, Pestszentlőrinc-Pestszentimre és Újpest - önkormányzatával működünk együtt. A projekt legfontosabb célja, hogy a korábban már elkészített Fenntartható Energia Akció Terveiket (SEAP) megújítsuk és klímaadaptációs akciótervvel kiegészítve Fenntartható Energia és Klímaakció Tervekké (SECAP) bővítsük, valamint, hogy a végrehajtást az önkormányzat részéről hathatós intézkedésekkel támogassuk.

A legfontosabb ezen intézkedések közül az ISO 50001 nemzetközi szabvány elvárásainak megfelelő energia(gazdálkodási) irányítási rendszerek (E[g]IR) kiépítése és bevezetése, amelynek folyamata a hivatalos tanúsítással zárult: Újpest esetében még június végén, Kaposváron és a Városgazda18 Zrt-nél novemberben, Budaörsön pedig december legelején. A tanúsítás mind a négy önkormányzatnál pozitív tapasztalatokkal zárult: a tanúsítást végző szakemberek mind a négy esetben kiemelték a tanúsítottak elhivatottságát és úttörő szerepét az energiahatékonyság terén (az önkormányzatok közül elsőkként szerezték meg az ISO 50001:2018 szabvány szerinti tanúsítást), valamint a kidolgozott és bevezetett rendszerek alapos felépítettségét és kiemelkedő minőségét.

Bár a rendszerek kiépítése egyelőre mindegyik esetben önkormányzati épületek és intézmények kisebb körére terjed ki, máris számos pozitív hozadéka volt: többek között rendszeressé tette az energiafogyasztási adatok gyűjtését és elemzését, fényt derített mérőeszközök meghibásodására vagy épp tudatosabbá tette az energia-takarékossági lehetőségek kihaszná-lását.

A tanúsítással nem ér véget a munka: az ISO 50001 szabvány megköveteli a bevezetett rendszerek folyamatos fejlesztését, amit a GreenDependent a projekt keretében 2020-ban is támogatni fog.

 

Írta: Horváth Gergő, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. decemberi (117.) számában

 

 


 

A légiközlekedési ágazat felelős a világ emberi eredetű szén-dioxid-kibocsátásának 2-3%-ért, ami várhatóan a népesség növekedésével, a kereskedelem bővülésével és a társadalmak anyagi gyarapodásával a jövőben csak magasabb lesz. A repülés emiatt sokak szemében a szégyenpadra került, újra népszerűbbé kezd válni a vasút, a légiforgalmi utasok számának növekedése pedig jelentősen visszaesett.

A helyzettel próbálnak kezdeni valamit maguk a légitársaságok is. A 100. születésnapját ünneplő KLM például a közelmúltban egy új kommunikációs kampánnyal jelentkezett. A cég ebben arra szólítja fel az utazókat és a légi szállítási ágazat szereplőit, hogy mérlegeljék a repülés környezeti hatásait, amellyel szemben közös felelősségük van.  

A cég az ipari szereplőktől azt várja, teremtsenek „fenntartható jövőt” a légi közlekedés számára, az utasokat pedig arra buzdítja, alakítsák át utazási szokásaikat. Vigyenek magukkal például kevesebb csomagot (hisz a kevésbé megpakolt repülőgépek kevesebb üzemanyagot fogyasztanak), vagy semlegesítsék az utazásukkal járó szén-dioxid-kibocsátást (akár a társaság saját karbonsemlegesítési programján keresztül).

Sőt, egy repülőtársaságtól meglehetősen meglepő módon egyenesen arra buzdítja az utazni vágyókat: repüljenek kevesebbet, a személyes találkozókat lehetőleg váltsák ki videó hívásokkal, rövidebb távolságokra pedig utazzanak inkább vonattal.

Mások szerint azonban a légitársaságoknak ahelyett, hogy az utasoktól várnák a repüléssel járó környezeti hatások tudatosítását és csökkentését, sokkal inkább saját megoldásaikra kellene koncentrálniuk. Justin Francis, a fenntartható turizmusra szakosodott utazásszervező cég, a ResponsibleTravel alapítója a karbonsemlegesítést például a kibocsás tényleges csökkentése helyetti „veszélyes figyelemelterelés”-nek nevezi, mivel „a karbon-semlegesítés nem helyettesíti a karbon-csökkentést.”

„Az utasok önkéntes felelősségvállalása nem elegendő” – hívja fel a figyelmet Francis. „Ehelyett a repülőjegyek árát kell megemelni… A ResponsibleTravel ép ezért sürgeti a Zöld Repülési Adó bevezetését, amelynek bevételét a karbonmentesített repülésre fordítanák.” Ilyen kísérlet van is már: a klímaválság miatt a francia állam 2020-tól a megtett távolságtól és a kínált szolgáltatástól függő, 1,5 és 18 euró közötti öko-adót vetett ki minden nemzetközi repülőjegyre, az ebből befolyó összeggel pedig a vasúti közlekedést kívánják támogatni.

A kommunikációs paneleken túl, a légitársaságok maguk is dolgoznak a saját fejlesztéseiken, amelyek révén a KLM például állítása szerint 2018-ra 17%-os mértékben tudta utasonkénti szén-dioxid-kibocsátását csökkenteni. A cég szerint legnagyobb jelentősége a fenntartható üzemanyag használatának van, ami a számítások alapján a repülőutak szén-dioxid-kibocsátását akár 85%-kal is mérsékelni tudná. A társaság ennek érdekében 2011 és 2018 között 57%-os mértékben növelte meg bioüzemanyag felhasználását, amelyet a jövőben nagyrészt saját, a Benelux államok térségéből származó biológiailag lebomló és egyéb háztartási és ipari hulladékokra (többek között használt sütőolajra) épülő fenntartható üzemanyag gyárában kíván előállítani.

Persze kérdéses, lehet-e egyáltalán fenntartható a repülés. A Flight Free UK kampány vezetője, Anna Hughes szerint nem – a repülés csak akkor lehet fenntartható, ha nem történik meg. Ráadásul, szerinte a probléma része az is, hogy a légi ágazat szereplői kevésbé őszinték – teljes mértékben átláthatónak kellene lennie annak, milyen mértékben járulnak hozzá ténylegesen a klímaválsághoz.

 

Az összefoglalót írta: Horváth Gergő, GreenDependent Intézet

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. novemberi (116.) számában

 

 

Forrás: The Guardian

Képek forrása: Muzina Shanghai, 


 

Kapcsolódó cikkeink, írásaink:

Mondjunk le a repülésről!

Így közlekedünk mi: a GreenDependent zöld közlekedési gyakorlata

Tippek egy felelősen repülő utazótól – interjú Reizer Adriennel

Egyetlen repülőút annyi kibocsátással járhat, mint mások egész éves karbon-lábnyoma

Ilyen is van?! Egy magyar turista tengerentúli utazásának karbon-lábnyomát kompenzálja faültetéssel

 

 

 

 

Egy 2019-ben megjelent jelentés szerint 1990 óta 28 országban több mint 1300 jogi keresetet nyújtottak be kormányok és vállalatok ellen a klímaváltozásban játszott szerepük miatt.

 

See you in court!

(Találkozunk a bíróságon!)

2015-ben egy pakisztáni földműves, Asghar Leghari nyert pert azt állítva, hogy az állam emberi jogait sérti meg azzal, hogy nem óvja meg a klímaváltozás hatásaitól – hogy az állami vezetők nem tudják biztosítani a vizet, termőföldet és energiabiztonságot a klímaváltozás fenyegetésének árnyékában. A bíróság döntése nyomán az államnak bizottságot kellett felállítania azzal a céllal, hogy az éghajlatváltozásra megfelelően felkészüljön az ország.

Hollandiában egy alapítvány indított és nyert meg egy keresetet annak érdekében, hogy az országnak szigorúbb kibocsátás csökkentési célokat kellene vállalnia, az Egyesült Királyságban pedig a Client Earth nevű szervezet nyert pereket a légszennyezési határértékek megsértése miatt. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága pedig épp egy olyan ügyön dolgozik, amelyet nyolc Torres-szigeteki lakos nyújtott be azt követelve Ausztrália kormányától, hogy csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását és tegyen megfelelő védelmi intézkedéseket a tengerparti területeken, az Egyesült Államokban pedig az ilyen jogi eszközökkel sikerült ellensúlyozni és elejét venni Trump elnök antizöld törekvéseinek, amelyek keretében számos korábbi jogi szabályozást fel kívánt lazítani.

A jelentésben feldolgozott perek legtöbbjét: 1023-at az USÁ-ban indították. Ehhez képest szerénynek tűnik, de ugyanakkor önmagában már az is nagy fegyvertény, ha országonként akár már van csak egy precedens értékű eset is. Ehhez képest Ausztráliában már 94-et, az Egyesült Királyságban 53-at, Új Zélandon 17-et, Spanyolországban 13-at, Brazíliában és Németországban pedig ötöt-ötöt indítottak.

A jelentés rámutat: a kormányzatok és cégek felelőssé tétele az klímaválság elleni fellépés elmulasztásáért világjelenséggé vált és hatékony jogi eszközt jelent a civil szervezetek, állampolgári kezdeményezések számára.

 

Az összefoglalót írta: Horváth Gergő, GreenDependent Intézet

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. novemberi (116.) számában

 

 

Forrás: The Energy Mix

Képek forrása: Derek Read

 

Kapcsolódó korábbi cikkeink:

Komolyabb uniós kibocsátás-csökkentési célokra van szükség – üzenik az EU-t perlő családok

Egy perui gazda a klímaváltozásban betöltött szerepe miatt perelt be egy német energetikai óriáscéget

72. Kislábnyom hírlevél – Holland állampolgári kezdeményezés: Tegyen a kormány többet a klímaváltozás ellen!

 

 

 

 

A fenntartható banki finanszírozásért és pénzügyekért küzdő BankTrack felhívást címzett a magánbankoknak: hagyjanak fel a fosszilis energia kitermelésében és felhasználásában érintett vállalkozások finanszírozásával. A felhívást a GreenDependent is aláírta és arra buzdítjuk olvasóinkat, tegyenek ők is ugyanígy!

„Mi, szervezetek és magánszemélyek a világ minden részéről, már most közvetlenül tapasztaljuk az éghajlatváltozás lakóhelyünkre és életünkre gyakorolt hatásait. Időjárási szélsőségek között élünk; tanúi vagyunk, ahogy az árvizek, viharok, aszályok és tüzek a közösségek és társadalmak széthullását, pusztulását okozzák; gyászoljuk mindazt, ami értékes számunkra és elvesztünk, s aggódunk gyermekeink jövőjéért” – kezdődik a kiáltvány, amelyhez a kampány honlapján lehet csatlakozni.

A bankszektornak ugyanis hatalmas szerepe, de egyúttal lehetősége is van az klímaválság hatással lévő energiaszektor konzerválásában vagy épp átalakításában. Míg azonban egyre nyilvánvalóbbak a klímaválság jelei, és ennek megfelelően világszerte egyre többen próbálnak tenni valamit a klímaváltozás legalább mérsékléséért (és kétségkívül vannak pozitív irányú folyamatok, elköteleződések a banki világban is), a legnagyobb pénzintézetek közül mindezidáig egyetlen egy sem határolta el magát a klímagyilkos iparágak pénzelésétől. 2016 és 2018 között egyedül 33 globális magánbank 1,9 billió USA dollárt (az egész Európai Unió 2018-as GDP-jének megfelelő összeget!) fektetett fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos projektekbe és cégekbe.

A kampány ezért azt sürgeti, a bankok nyilvánosan és egyértelműen ismerjék el: a klímakatasztrófa megállítása megköveteli a fosszilis energiahordozók kitermelésének és felhasználásának, valamint a fosszilis energiaipar támogatásának megszüntetését. A bankok legkésőbb a 2019. november 25-i ENSZ Klímacsúcsig bezárólag vállalják nyilvánosan, hogy felhagynak valamennyi új fosszilis energia kutatási, kitermelési és fosszilis alapú energiatermelési projekt finanszírozásával, s hogy hozzanak nyilvánosságra ütemtervet arra, hogyan építik le jelenlegi fosszilis iparági ügyfelüket!

További információ  és csatlakozás >>>

 

Az összefoglalót írta: Horváth Gergő, GreenDependent Intézet

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. novemberi (116.) számában

 

 

Forrás: Fossil Banks, No Thanks!

Képek forrása: BankTrack

 

 

 

 

A CEEweb a Biológiai Sokféleségért a közép- és kelet-európai régióban természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek nemzetközi hálózata, amelynek küldetése a biológia sokféleség megőrzése a fenntartható fejlődés elősegítése által. Amellett, hogy természetesen az irodai működésüket és a rendezvényeiket is zöld szemlélettel szervezik, a CEEweb több rendezvényén is igénybe vette már a GreenDependent karbon-lábnyom számítási és semlegesítési szolgáltatását. Erről kérdeztük Dr. Nagy Gabriellát, a szervezet vezető projekt koordinátorát.

Mennyire tartjátok fontosnak, hogy egy rendezvény szervezése során érvényesüljenek a környezettudatos szempontok? A zöld rendezvényeknek része kell legyen a karbon-lábnyom számítása, illetve semlegesítése is?

A mi számunkra ez alapvető fontosságú. Sajnos azonban azt tapasztalom, hogy a legtöbb rendezvényhelyszín még meglehetősen felkészületlen ezen a téren. A legnagyobb gond azzal van, hogy nincsenek tisztában a saját fogyasztásukkal, energetikai jellemzőikkel, karbon-kibocsátásukkal, nem csatlakoztak “zöld címke” rendszerekhez, gyakran vállalati szintű környezetirányítási rendszert sem építettek még ki, nincs vállalati környezetpolitikájuk, tehát a környezetvédelmi vállalati megvalósítása új és sajnos nem preferált téma, ami természetesen jelentősen megnehezíti a mérést is. Könnyebb a dolgunk akkor, amikor házon belül tudjuk megoldani egy-egy rendezvényünk szervezését és lebonyolítását.

A CEEWeb előtt egy egyetemen dolgoztam, ahol kizárólag a szolgáltatás ára képezte a döntés alapját, nem állt módunkban mérlegelni a környezettudatos működés szempontjait.

Ha a helyszínek nem is feltétlenül állnak készen, mint a rendezvényeitek szervezői, ti mit tudtok tenni a zöldítés érdekében?

A központi helyszíneken, tömegközlekedéssel elérhető rendezvényhelyszíneket preferáljuk, és arra bíztatjuk a vendégeinket, hogy így is érkezzenek. Már nem is készülünk nyomtatott kiadványokkal a rendezvényekre, nem osztogatunk jegyzettömböket sem, minden információt online osztunk meg. Nagyon lényeges kérdés az étkezés is, előnyben részesítjük a vegetáriánus fogásokat, szezonális, helyi alapanyagból készült ételeket. Pontosan számon tartjuk, hány érkező vendégre számíthatunk, így igyekszünk megelőzni az élelmiszerpazarlást. A megfelelő italkínálattal pedig hatékonyan tudjuk elkerülni a hulladéktermelést, nem kínálunk kisüveges üdítőket, vagy eldobható poharakat.

A résztvevők mennyire nyitottak a törekvéseitekre? Nem hiányolják a nyomtatott kiadványokat? Egy rendezvény karbon-lábnyomának számításakor a rendezvény vendégeinek a regisztráció során sokszor olyan adatokat is kell szolgáltatniuk, amiket máshol nem – például, hogy honnan érkeztek és mivel. Ehhez mit szólnak?

Eléggé változatos célközönséggel dolgozunk. Sokak már eleve nagyon környezettudatosak, környezetvédelemmel foglalkoznak, nekik nem kell magyarázkodnunk. De például a politikai, illetve szakma-politikai rendezvényeink vendégei számára tudunk meglepetést okozni. Viszont azt vettük észre, hogy amint magyarázatot kapnak a vendégeink arra, hogy minek mi a célja, miért zöldebb tőle a rendezvény, máris támogatóvá válnak.

Sokszor bizonyított tény, hogy a faültetés mennyire pozitívan hat a klímaváltozás ellen, ugyanakkor a faültetés mikéntjéről nincs egységes álláspont. Sokan – köztük a GreenDependent is – úgy vélik, hogy leginkább őshonos fákat célszerű ültetni, míg mások azt mondják, nincs sok időnk, ezért inkább a nagyon gyorsan növő fafajok mellett teszik le a voksukat, akkor is, ha ezek nem honosak egy adott területen. Mi a te álláspontod ezzel kapcsolatban?

Én eredetileg tájépítész vagyok, és sokat is dolgoztam a szakmában, így szakmai szemmel tudok erről nyilatkozni, a CEEwebnek nincs hivatalos álláspontja a kérdésben, mivel elsősorban EU és régió  szintű környezet-politikával foglalkozik. A honos-nem honos kérdésnél fontosabbnak tartom a helyszín figyelembe vételét, a körülmények gondos mérlegelését. Olyan fákat ültessünk, amelyek jó eséllyel meg is maradnak az adott területen, illeszkednek a terület funkciójához, az ott élő növényekhez és természetesen a jogszabályi kötöttségekhez.

Az utóbbi évtizedek klímaváltozása felgyorsított és jelentősen rontott számos növény-egészségügyi problémán, mint a kártevők számának és diverzitásának fokozódása, Komolyan érintettek például a vadgesztenye, illetve a platán fasoraink, bármilyen gyönyörűek is, sajnos mostanra annyi kártevőjük akadt, hogy lehetetlen ellenük érdemben védekezni. Az ellátásukat ráadásul nehezíti ezen fák hatalmas termete is, így ezek egyre nagyobb terhet rónak a városgazdálkodókra. A faültetés szerencsére mára közügy lett, a lakosság nagyon ragaszkodik a szívüknek kedves fajokhoz. Úgy gondolom, hogy a faültetéssel foglalkozó szervezeteknek nagy hangsúlyt kell fektetni a kommunikációra, az ismeretterjesztésre is, hiszen a lakosságban megvan a jó szándék, a fák szeretete, de meg kell tanulniuk, hogy hogyan tudják kielégíteni egyes növények környezeti igényét, mely fajok alkalmasak a telepítésre és milyen reménnyel kecsegtet a túlélésük. .

Nagyon örülök neki és büszke vagyok arra, hogy a környezetvédelem és a tájépítészet közös munkája által mára a lakosság számára kifejezetten fontos lett az a növényállomány, ami mellett él, foglalkoznak vele, elvárják az önkormányzattól a fák telepítését, gondozását, részt vesznek még az ültetésben is.

Ha már a magánszemélyek tudatosságát említed: a karbon-lábnyom kompenzációs szolgáltatásunknak egyre több magánszemély is az ügyfele, ők jellemzően a repülős utazásaikat kompenzálják faültetéssel. Ti is tapasztaljátok a növekvő tudatosságot a lakosság részéről, valamint a törekvést a fenntartható turizmusra?

Abszolút azt tapasztaljuk, hogy szinte mindenki a legolcsóbb és leggyorsabb közlekedési módot választja, ami gyakran a repülő. Így rendezvényeink szervezőjeként az egyik legfontosabb feladatunk az, hogy a leendő vendégekhez minél közelebb szervezzük a rendezvényt, ezáltal is csökkentve a megtett kilométerek számát. Úgy látom, hogy a repülés káros hatásai sokkal kevésbé mentek még át a köztudatba, mint más fenntarthatósággal kapcsolatos témák, de már kezdenek ezzel is foglalkozni az emberek. Ha az üzleti utak szintjén ez nem is mindig nyilvánul meg, a magán utazásaikat egyre többen tervezik úgy, hogy könnyen megközelíthető célpontot választanak. A problémát nem is a szándék, hanem gyakran az infrastruktúra hiánya jelenti, a nagy távolságok megtételére alkalmas gyors és háztól-házig tartó szolgáltatás, míg a repülőjáratok előnye, hogy olcsón és gyorsan eljuthatunk legalább a célpontunk közelébe. Fontos viszont megjegyezni, hogy belföldön, kiváltképp Budapesten nemzetközi viszonylatban nézve kifejezetten jó a közösségi közlekedés színvonala és szervezettsége is.

Sokszor úgy tűnhet számunkra, hogy az egyéni döntéseink egészen kicsi léptékűek csak, de mindeközben az elemi gondolkodási sémáink kezdenek átalakulni, ami mindenképpen nagyon bíztató a jövőre nézve, úgy érzem, egészen jól haladunk egy fenntarthatóbb életvitel felé.

 

Szerkesztette: Mihály Edina, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom Hírlevél 2019. szeptemberi (115.) számában

 

 

További információ: egy CEEweb konferencia karbon-lábnyomának számítása és semlegesítése (46-47. oldal)

Képek forrása: GreenDependent, CEEweb