Ahogy egyre inkább tudatosodik mindenkiben, mekkora kihívás elé állítja a klímaváltozás az emberiséget, egyre több magánszemély és szervezet dönt úgy, hogy karbonsemlegesen szervezi az eseményeit, vagy akár a teljes működését.

De hogy is lehetséges ez, és mit tehetnek ennek érdekében a cégek, szervezetek? Erről kérdeztük néhány olyan szervezet képviselőjét, amelyek már tettek lépéseket a szén-dioxid-kibocsátásuk csökkentésére és semlegesítésére.

Mit is jelent a karbonsemleges működés? A karbon-lábnyom egy olyan mutatószám, ami azt jelzi, mennyi egy személy, rendezvény, termék stb. teljes – közvetlen és közvetett – üvegházhatású gáz-kibocsátása. A karbon-lábnyomot általában tonna szén-dioxid egyenértékben (tCO₂e) szokás megadni. Minél nagyobb valakinek vagy valaminek a karbon-lábnyoma, annál nagyobb az éghajlatváltozásra gyakorolt hatása. Sokféle út létezik arra, miként csökkenthetjük tevékenységeink karbon-lábnyomát. A legjobb a meg nem történt kibocsátás, azaz ha igyekszünk oly módon élni, hogy az a lehető legkevesebb szén-dioxid-kibocsátással járjon. Ha pedig nem tudjuk elkerülni, utólag is tehetünk azért, hogy kevesebb kár érje a környezetet: semlegesíthetünk. A szén-dioxid megkötésére talán a legegyszerűbb és legtermészetesebb megoldás, ha fákat ültetünk; a kibocsátás-csökkentés előtérbe helyezése mellett ezt a gyakorlatot követi a GreenDependent is már lassan egy évtizede.

Szervezetek és magánszemélyek számára egyaránt elérhető az a szolgáltatás, amely során a GreenDependent kiszámolja egy adott tevékenység – például rendezvény, repülőút vagy irodai működés – teljes CO₂ kibocsátását, valamint azt is, hogy ez a kibocsátás hány darab őshonos gyümölcsfa ültetésével semlegesíttethető. A GreenDependent a fákat egy Zala megyei úgynevezett Tündérkertből szerzi be, amelynek küldetése az őshonos magyar fafajták (újbóli) elterjesztése, ezáltal a biodiverzitás megőrzése. A fákat a felkérő szervezetek vagy személyek saját maguk is elültethetik, ha ezt nem tudják megtenni, akkor a GreenDependent az Iskolakertekért Alapítvánnyal karöltve oktatási intézményekhez juttatja el azokat. A karbonsemlegesítés menetéről és módszertanáról bővebben itt olvashatsz.

Számos szervezet igénybe vette már a GreenDependent karbonsemlegesítési szolgáltatását. A Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH - Business Council for Sustainable Development in Hungary) tagjai vállalatok. A tanács célja a fenntartható fejlődés előmozdítása a tagvállalatai körében. A BCSDH elsőként egy üzleti ebédjének kibocsátását semlegesíttette 2017-ben, idén pedig már öt nagy rendezvényének lábnyomát semlegesíti vagy csökkenti faültetéssel, melynek költségeit a Leaseplan vállalta magára. 

A BCSDH tagjai között is terjed a példa: a Folprint Zöldnyomda teljes éves működésének semlegesítésére kérte fel a GreenDependentet, a megújuló energiaforrásokkal foglalkozó ALTEO a karácsonyi rendezvényét semlegesíttette, míg az E.ON az Energy Globe díjátadó gálát. De nem csak vállalatok választják ezt a szolgáltatást, a közép-kelet-európai régió természetvédelemmel foglalkozó civil szervezeteit tömörítő CEEweb vagy a fenntartható fogyasztással foglalkozó SCORAI is az ügyfelek között van, sőt, már többször kérték magánszemélyek is ezt a szolgáltatást repülőútjuk semlegesítése céljából. (Kislábnyom tippek egy felelősen repülő utazótól)

Márta Irén, a BCSDH igazgatója elmondta, a programjuk egyik fókusza maga a klímaváltozás, illetve ennek kezelése a vállalatok részéről, ezért evidens, hogy a nagyobb rendezvényeiket semlegesíttetik. Nem titkolt cél a példamutatás is, a BCSDH rendezvényein tapasztalt jó példákat sok más tagszervezet is átveszi. A rendezvényeik nem csak azért zöldek, mert semlegesítik a karbon-kibocsátást, a teljes szervezési folyamat során törekszenek a környezetbarát alternatívákra. Ennek érdekében a BCSDH rendezvényein csak helyi és szezonális élelmiszereket kínálnak és pontosan annyi ételt rendelnek, amennyi szükséges, a catering céggel egyeztetve minimalizálják az élelmiszerhulladékot, ha pedig mégis van maradék, azt a Budapest Bike Maffia segítségével rászorulókhoz juttatják el.

Márta Irén elmondta, nem minden catering szolgáltató készült még fel az ilyen igényekre, de egyre jobb a helyzet. Ők végül megtalálták azt a szolgáltatót, amelyik teljesen megfelel az igényeiknek, és azóta csak velük dolgoznak. Az igazgató asszony szerint a megbízóknak is felelőssége van abban, hogy a szolgáltatók is pontosan értsék, mit jelent egy klímabarát rendezvénymenü összeállítása. A trend mindenesetre pozitív, a cégek részéről egyre nagyobb igény van a környezetbarát rendezvényszervezési megoldásokra; Márta Irén például nemrégiben az UNICEO rendezvényén beszélt arról, miképpen lehet karbonsemleges eseményeket szervezni, és előadása hatalmas sikert aratott. Így hát joggal bízhatunk abban, hogy a szolgáltatók is képesek követni a piaci igényeket és egyre több klímabarát szolgáltatással találkozhatunk majd.

Márta Irén elve az, hogy a problémafelvetés nem elég, mellé mindig oda kell tenni a megoldást is, a faültetés pedig egy jól működő, széles körben alkalmazható megoldást jelent. A GreenDependent szolgáltatását azért választották, mert átlátható, nyomon követhető az egész folyamat, amely ráadásul nem csak a karbon-semlegesítésről szól, hanem többszörös környezeti- és társadalmi hasznot hoz.

Az őshonos gyümölcsfák terjesztésével hozzájárul a biodiverzitás megőrzéséhez, azzal pedig, hogy a fák iskolakertekben kerülnek elültetésre, környezeti nevelési célokat is szolgál. Az igazgatónő véleménye szerint az ültetésbe bevont gyerekek számára nagyon hatékony szemléletformáló egy ilyen esemény, hiszen a személyes tapasztalat mindig mélyebben rögzül, mint az iskolapadban elsajátított tudásanyag.

A Folprint Zöldnyomda a BCSDH tagjaként a tanács karbonméréssel foglalkozó munkacsoportjában is dolgozik, így találtak rá a karbonsemlegesítési szolgáltatásra, mondta el Fodor János, a nyomda kereskedelmi igazgatója. A nyomda már hosszú évek óta alkalmazza a semlegesítés módszerét a teljes működésére, így örömmel fogadták, hogy már hazai szolgáltató segítségét is igénybe vehetik ehhez.

A Folprint a BCSDH-hoz hasonlóan törekszik arra, hogy első lépésként a szén-dioxid kibocsátás mértékét csökkentse, így a működésük minden pontján előnyben részesítik a zöld megoldásokat. A Zöldnyomdában a papír FSC tanúsítással rendelkező megújuló forrásból származik. A gyártás auditáltan karbonsemleges, így amennyiben kérik, a megrendelők ezt feltüntethetik az itt készült kiadványaikon is. A nyomtatás alkoholmentes technológiával és növényi olaj bázisú festékkel történik. De nem csak a gyártás, hanem a teljes működés során odafigyelnek: ledes világítás van az irodában és a nyomdacsarnokban is, napenergiával állítják elő a melegvizet, fapellettel fűtenek, és az autóflotta beszerzésekor is a karbon-lábnyom csökkentését tartották szem előtt.

Fodor János kiemelte, hogy ezek az energiatakarékossági intézkedések kell képezzék egy környezetbarát nyomda karbonkibocsátás csökkentésének alapját, ezekkel ugyanis a felhasznált energia harmada, sőt akár kétharmada is megspórolható. A fennmaradó szennyezés semlegesítésére kínálhat jó megoldást a faültetés gyakorlata.

A nyomda dolgozói is elkötelezettek a zöld megoldások terén, már csak azért is, mert ezek pozitív hozadékait közvetlenül is megtapasztalják. A környezetbarát gyártási technológiának hála például a gyártócsarnokban nincs büdös, szemben egy hagyományosan működő nyomdával, mondta el Fodor. Nincs szükség drága elszívó rendszerekre sem, mivel nincs káros vegyi anyag kibocsátás sem. Az ügyfelek egy része kifejezetten a környezetbarát megoldások miatt választja őket, vannak köztük zöld szervezetek, illetve más területen tevékenykedő, de környezetileg felelős cégek is.

Ugyanakkor, mint a kereskedelmi igazgató elmondta, nagyon fontos az oktatás is, ezért minden árajánlatban felhívják a potenciális ügyfelek figyelmét a zöld megoldásokra, és keresik a csatornákat arra, hogy felhívják a vállalati szféra figyelmét a karbon-lábnyom csökkentésére, karbonsemlegesítésre és a faültetés fontosságára.

Mint a fenti szervezetek képviselőinek nyilatkozataiból is kitűnik, a faültetés egy igazoltan hatékony módszer a már megtörtént szén-dioxid-kibocsátás hatásainak ellentételezésére. Fontos ugyanakkor szem előtt tartanunk, hogy a klímatudatos vállalati működés vagy rendezvényszervezés első lépése mindig a kibocsátás csökkentése, amelynek része a megfelelő infrastruktúra használata éppúgy, mint a nem pazarló, szigorúan csak a tényleges igényeket kiszolgáló beszerzések. Az ilyen módon már csökkentett karbon-lábnyom ellentételezésének módszere lehet a faültetés, figyelembe véve azt is, hogy ennek hatása nem azonnali, hanem csak évek vagy évtizedek múltán jelentkezik.

Írta: Mihály Edina, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. júliusi (114.) számában

Képek forrása: GreenDependent©

Világszerte egyre több helyi önkormányzat kötelezi el magát a fenntartható energiaellátás és -termelés mellett. A spanyolországi Cádiz és Barcelona a kereskedőkön túllépve maga is áramszolgáltatóvá vált.

Andalúzia Spanyolország legszegényebb régiója, ami az EU-n belül is a leghátrányosabbak térségek közé tartozik, Cádiz, egy 125 ezres, gazdag történelmi örökséggel bíró város pedig még ennek is a legszegényebb részén található. A város lakosságának mintegy negyede munkanélküli, akiket különösen nagymértékben súlyt az energiaszegénység. A gazdasági és szociális mutatóknál azonban jóval kedvezőbb képet mutat a megújuló energia kiaknázása: az Andalúziában felhasznált villamos áram 40%-a származik megújuló forrásokból.

Így például szélfarmokból és olyan hatalmas létesítményekből, mint amilyen a nap állását követő 67 ezer paneles San Roque-i erőmű vagy a Sevilla melletti futurisztikus PS10 naphőerőmű. Cádiz azonban ennél is jobban teljesít: 2017 óta a város középületeinek energiaigényét teljes mértékben, a város háztartási energiaigényét pedig 80%-ban biztosítja megújuló forrásokból a város többségi tulajdonában álló energiavállalat, az Eléctrica de Cádiz.

A város az energiaszegénység elleni fellépés terén is sokat tesz: az Eléctrica de Cádiz nyereségéből az utóbbi években félmilló eurót fordított a legszegényebbek támogatására ahelyett, hogy a fizetésképteleneket egyszerűen lekapcsolta volna a hálózatról.

A szociális programokon túl azonban az önkormányzat nagy gondot fordít a lakosok energiával kapcsolatos ismereteinek fejlesztésére is, akár az energiatermelés és felelős energiafogyasztás részleteit, akár pedig a fogyasztóvédelmi vonatkozásokat illetően, a városi döntéshozatal pedig nagymértékben támaszkodik az állampolgárokból álló energiabizottságokra.

A város fenntartható energiapolitikájának sikerességét jelzi a polgármester közelmúltbeli újraválasztásán túl az is, hogy felmérések szerint a lakosok több mint 90%-a elkötelezett a megújulókra váltásban. José María González, Cádiz polgármestere szerint a város fenntarthatósági politikája játszott szerepet abban is, hogy a városba települjön egy 200 munkahelyet létrehozó elektromos járműgyár. A város egészen az ókorig visszanyúló hajógyártása szintén átalakulóban van: a hajógyárak tengeri szélfarmok építésével bővítik portfóliójukat.

A fenntartható energia ellátás központi kérdés egy másik spanyolországi régió, az Andalúziánál jóval tehetősebb Katalónia székvárosa, Barcelona számára is. A 2019 júniusában újra választott polgármester, Ada Colau által vezetett önkormányzat napelemek telepítésével igyekszik a középületek energetikai függetlenségét biztosítani, de a város 2018-ban saját céget (Barcelona Energia) is alapított, ami közvetlenül a termelőtől vásárolja a minősített zöld energiát, amit 2019 januárjától háztartásoknak is szolgáltat. A cég a profit helyett az ökológiai átmenetet szolgáló közszolgáltatóként határozza meg magát, s kimondott célja, hogy a differenciált csomagokon keresztül a sérülékeny csoportok számára is biztosítsa az energiához való hozzáférést. Az önkormányzat ugyanakkor a megújulók helyi kiaknázását is jelentős mértékben támogatja: a napelemek telepítésének 50%-os mértékű támogatásával és további adókedvezményekkel biztosítja, hogy a beruházási költség 3-4 éven belül megtérüljön.

Az összefoglalót írta: Horváth Gergő, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. júliusi (114.) számában

Forrás: The Guardian

Képek forrása: Stefan Gara, Diaro de Cádiz, Denis Denis, Greens MPs

A hetekben Magyarországra is megérkeztek az 5G, azaz az 5. generációs mobilkommunikációs hálózatok. Miközben a hazai mobilkommunikációs cégek egyelőre az első bázisállomások tesztelésénél tartanak és a téma egyelőre kevéssé keltette fel a közfigyelmet, a belga fővárost is magában foglaló Brüsszeli régió döntéshozói épp felfüggesztették a fejlesztési tervek végrehajtását.

A minden korábbinál hatékonyabb adatforgalmat lehetővé tévő, egy sor fejlesztés (így például az okos városok és okos otthonok elterjedése) szempontjából kulcsszerepet játszó, gigabites sebességre képes, magas-frekvenciás 5G-s mobilkommunikációs hálózatok a már most is működő 2-, 3- és 4G-s hálózatokkal párhuzamosan építik ki világszerte. A megnövekedett adatforgalom azonban fokozódó elektromágneses sugárzással is jár majd, aminek az emberi egészségre gyakorolt hatása az 5G kritikusai szerint egyelőre nem kellően tisztázottak. Szerintük koránt sincs egyelőre bizonyítva, hogy a technológia kellően biztonságos és hogy nem károsítja az élő szervezeteket, így az emberi egészséget, miközben a rádiófrekvenciás elektromágneses sugárzást az Egészségügyi Világszervezet már most is lehetséges rákkeltőként tartja számon.

Az ügyben folyamatban van egy tudósok által elindított, lassan százezer aláíróval bíró nemzetközi petíció. Ezen felül egy sor amerikai önkormányzat szabályozási eszközökkel korlátozza a hálózatok kiépítését, az oregoni Portland pedig közgyűlési határozatban követelte a közelmúltban a Szövetségi Kommunikációs Bizottságtól, hogy vizsgálja felül és hozza nyilvánosságra az 5G-s sugárzás egészségügyi és környezetvédelmi hatásaival kapcsolatos vizsgálatait.

Világszinten Belgium az első jelentősebb város, ahol adminisztratív okok miatt akadt meg az 5G-s hálózat kiépítése, jóllehet, korábban még épp, hogy elsőként kívánt 5G-s lefedettségre szert tenni. A dolog szimbolikus jelentőséggel is bír: Brüsszel az EU nem hivatalos fővárosaként tette ezt, miközben az EU kiemelt fontosságot tulajdonít az 5G-s fejlesztéseknek (a hatályos EU-s elvárások szerint a tagállamoknak 2020-ig legalább egy jelentősebb, 2025-re viszont már valamennyi városban ki kell építeniük a az 5G-s lefedettséget).

A döntést a régiós kormányzat környezetvédelmi minisztere azzal indokolta, hogy a fejlesztés érdekében nem kívánják fellazítani a hatályos sugárzási határértékeket. Egy műszaki elemzés ugyanis rámutatott, az 5G-s hálózat fejlesztése nem lehetséges a Brüsszeli régióban jelenleg érvényben lévő – az Európai Unió által rögzített 28 volt/méteres határértékénél szigorúbb – 6 V/m-es határérték mellett. „Brüsszel polgárai nem kísérleti egerek, akiknek az egészségén nyerészkedni lehet. Nem hagyhatunk semmit sem kétségek között” – szögezte le, utalva ezzel az egészségügyi aggályokra, az elővigyázatosság elvének fontosságára és a döntéshozók felelősségére egyaránt.

Az összefoglalót írta: Horváth Gergő, GreenDependent Intézet

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. májusi (113.) számában

Forrás: The Brussels Time, TakeBackYourPower.net, HVG

Képek forrása: Pixabay, Swissinfo.ch

A svéd klímaaktivista és diáklány, Greta Thunberg által elindított kezdeményezéshez immáron százezrek csatlakoztak Svédországtól Új-Zélandig, Japántól az Egyesült Államokig, de még az Antarktiszon is! Két hónapja magyar egyetemisták megalakították a Fridays for Future Magyarországot is, minden pénteken tüntetéseket szervezve a Kossuth térre.

A sztrájkkal egybekötött tüntetéseken a diákok világszerte sürgetik a politikai döntéshozókat, hogy hozzanak azonnali, hatékony intézkedéseket a globális klímaváltozás megfékezése érdekében. Mint a magyar szervezők kiemelik: „Célunk, hogy a Párizsi Egyezmény és az IPCC Jelentés adja az országok döntéseinek alapját, és a gazdasági növekedés hajszolása egyetlen esetben sem írhassa ezt felül.”

A tüntetéseken a diákok gyakran idézik Greta Thunberg szállóigévé vált mondatát: "Miért tanuljunk egy jövőnek, amely soha nem fog eljönni?" Az immár világméretűvé duzzadt diákmozgalom politikai fogadtatása vegyes, de egyre több neves politikus áll a tüntetők mellé. Jacinda Ahern új-zélandi kormányfő például százmillió új-zélandi dollárt ígért az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése elleni harcra, valamint támogatásáról biztosította a tüntetőket, és bátorította őket arra, hogy ne várjanak a választójogi kor eléréséig, emeljék fel bátran hangjukat. Simonetta Sommaruga svájci környezetvédelmi miniszter érthetőnek nevezte a fiatal nemzedékek klímavédelmet illető türelmetlenségét. "Most kell választ adnunk" - hangoztatta a lausanne-i fiatalok tízezer fős tüntetésére reagálva, hozzátéve, hogy Svájcot is elérte a klímaváltozás.

Az eddigi legnagyobb összehangolt megmozdulásra március 15-én került sor; Németországban országszerte 300 ezren, Olaszországban és Franciaországban 200 ezren vettek részt. Párizsban a rá következő napon a diákok és a sárgamellényes tüntetők 350 ezres menete vonult. Magyarországon sokkal kisebb tömeg gyűlt össze, de több városban is voltak megmozdulások.

A mozgalmat kirobbantó, mindössze 16 éves Greta Thunberget mindeközben Nobel-békedíjra jelölték. "Azért jelöltük Gretát, mert az éghajlatváltozás jelentette fenyegetés az egyik legfőbb oka a háborúknak és a konfliktusoknak" - mondta el Freddy Andre Oevstegaard, a Thunberget felterjesztő három norvéd parlamenti képviselő egyike.

A mozgalom hatását az is jól jelzi, hogy a klímaaktivista fiatal 2018 novemberi, Stockholmban előadott TEDx beszédét időközben már majdnem 1,2 millióan látták a Youtube-on.

Greta Thunberg TEDx beszéde:

"Amikor 8 éves voltam, akkor hallottam először a globális felmelegedésről. Nyilvánvaló volt, hogy ezt mi emberek okozzuk az életmódunkkal. Azt mondták, hogy kapcsoljuk ki a lámpákat, hogy energiát takarítsunk meg, és hogy hasznosítsuk újra a papírt az erőforrások védelme érdekében…Emlékszem, nagyon furcsának találtam, hogy mi, emberek, egy az állatfajok közül, meg tudjuk változtatni a Föld éghajlatát.

Mi lenne, ha ez valóban így történne? Akkor nem beszélnénk semmi másról! Ha bekapcsolnánk a tévét, minden csak erről szólna: a hírek, a rádió, az újságok. Nem olvasnál és nem hallanál semmi másról! Mintha egy világháború lenne. De senki nem szólt semmit. Ha a fosszilis tüzelőanyagok égetése tényleg olyan rossz, hogy a puszta létünket veszélyezteti, hogyan mehet minden úgy tovább, mint korábban? Miért nem korlátozzák inkább? Miért nem tiltják be? Nekem ez nem állt össze. Olyan valószerűtlen volt.

Aztán amikor 11 éves lettem, megbetegedtem: depressziós lettem, nem beszéltem, nem ettem. Két hónap alatt fogytam 10 kilót. Azt mondták, Asperger szindrómám van, OCD, egy amolyan szelektív némaság. Ez alapvetően azt jelenti, hogy csak akkor beszélek, amikor úgy gondolom, hogy szükséges. Most épp az a pillanat van, amikor szükséges. Azok számára, akik színesben élnek: nekünk minden fekete vagy fehér. Mi nem nagyon tudunk hazudni, és általában nem veszünk részt a társadalmi játszmákban, pedig a többiek úgy tűnik, nagyon élvezik.

Sok szempontból lehet, hogy mi autisták vagyunk a normálisak, és a többi ember a nagyon furcsa, különösen, amikor a fenntarthatósági válságról van szó. Ahol mindenki azt mondja, hogy az éghajlatváltozás a létünket fenyegeti, és ez a legfontosabb kérdés, aztán megy minden tovább, mint mindig. Nem értem, ha a kibocsátásokat meg kell állítanunk, akkor meg KELL állítanunk a kibocsátásokat. Nem? Nekem ez fekete-fehér. Nincsenek szürke zónák, amikor a fennmaradásról van szó. Vagy fennmarad a civilizációnk, vagy nem. Meg kell változnunk!

A gazdag országoknak, mint Svédországnak, el kell kezdeniük a kibocsátás csökkentését legalább 15%-kal, minden egyes évben. Ez kell, hogy a 2°C-os felmelegedési érték alatt maradhassunk. Ugyanakkor az IPCC a közelmúltban közzétette, hogy ha a 1,5°C-ot célozzuk meg, az jelentősen mérsékelné az éghajlati hatásokat. El tudjuk képzelni, hogy akkor ez mit jelentene a kibocsátás csökkentésére nézve. Azt hihetnéd, hogy a média és minden vezetőnk semmi másról nem beszél, de még csak meg sem említik. Mindenki hallgat arról, hogy a rendszerben már benne vannak bizonyos üvegházhatású gázok. Még a légszennyezés is elrejti a felmelegedés egy részét a füst árnyékoló hatása miatt, ha abbahagyjuk a fosszilis tüzelőanyagok égetését, akkor az még további felmelegedést tesz lehetővé, ami kb. 0,5-1,1°C pluszban.

Senki nem beszél arról a tényről, hogy a hatodik tömeges kihalási hullám kellős közepén vagyunk, minden nap kihal 200 állatfaj, a kihalás mértéke ma 1000-szer, 10000-szer nagyobb, mint ami normálisnak tekinthető.

Szinte soha senki nem beszél a méltányosság és a klíma-igazságosság kérdéséről. A Párizsi Megállapodás mindenütt egyértelműen rögzíti, hogy ez kell a globális szintű megoldáshoz. Vagyis hogy a gazdag országoknak 6-12 év alatt el kell érniük a nulla kibocsátást a mai sebességhez képest. Hogy a szegényebb országok és emberek még növelhessék az életszínvonalukat, kiépítve a nekünk már meglévő infrastruktúrák egy részét, utakat, iskolákat, kórházakat, tiszta ivóvíz- és villany-ellátást, stb. Mert hogyan számíthatnánk arra, hogy olyan országok, mint India, Nigéria, majd fognak törődni az éghajlati válsággal, ha mi, akiknek már mindezek megvannak, egy percre sem foglalkozunk vele és a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségeinkkel? Szóval miért is nem csökkentjük a kibocsátásainkat? Miért növeljük még mindig? Direkt okozunk tömeges kihalást? Ennyire gonoszak vagyunk?

Nem, természetesen nem. Az emberek azért folytatják azt, amit csinálnak, mert többnyire fogalmuk sincs a mindennapi életük tényleges következményeiről, és nem tudják, hogy gyors változtatásra van szükség. Mindannyian úgy gondoljuk, hogy tudjuk, és mindenki azt hiszi, hogy érti, de nem. Mert hogyan is nézne ez ki? Ha valóban válság van, és ha ezt a válságot a kibocsátásunk okozza, akkor legalább kellene látnunk néhány jelet: Nem csak elárasztott városok, több tízezer halott, egész országok az összeomlott épületek romjai között. Kellene látnunk néhány korlátozást.

De nem. És mindenki hallgat. Nincsenek rendkívüli összejövetelek, nincsenek szalagcímek, nincsenek félbeszakított hírek. Mindenki úgy viselkedik, mintha nem is egy válságban lennénk. Még a legtöbb klímatudós és zöld politikus is folyvást repülővel mászkál a világban, és húst eszik, meg tejtermékeket.

Ha megérem a 100 évet, akkor 2103-ban még élni fogok. Amikor a jövőről beszélnek, senki sem gondol 2050-en túlra. Addigra én talán még az életem felénél sem leszek. És mi lesz azután? 2078-ban lesz a 75. szülinapom. Ha gyermekeim, vagy unokáim lesznek, akkor talán velük fogom tölteni. Talán megkérdezik, hogy ti, és azok az emberek, akik akkoriban, 2018-ban éltek, miért nem csináltak semmit, amikor még volt idő a cselekvésre? Amit most teszünk vagy nem teszünk, az egész életemet érinteni fogja, és a gyermekeim, unokáim életét is. Amit most csinálunk, vagy nem csinálunk, azt én és a nemzedékem nem fogjuk tudni visszacsinálni a jövőben.

Így aztán, amikor az iskola idén augusztusban elkezdődött, úgy döntöttem, elég volt! A svéd parlament előtt lecsücsültem a földre. Sztrájkoltam az éghajlatért. Vannak, akik azt mondják, hogy inkább az iskolában kellene lennem. Vannak, akik azt mondják, hogy sokat kellene tanulnom, hogy éghajlattudós legyek, és „megoldjam az éghajlati válságot”. Persze idézőjelben. Azonban az éghajlati válság megoldása már ismert. Már tudjuk az összes tényt és teendőt. Mindössze annyit kell tennünk, hogy felébredünk és változtatunk. És miért is kellene tanulnom egy olyan jövőért, ami hamarosan megsemmisül? Miközben senki nem tesz semmit, hogy megmentse ezt a jövőt. És mi értelme az iskolában a tények megtanulásának, amikor a legfontosabb tények, az iskolarendszerünk legkifinomultabb tudománya, éppen semmit sem jelentenek a politikusaink és a társadalom számára?

Egyesek az mondják, hogy Svédország csak egy kis ország, és nem számít, hogy mit csinálunk. De úgy gondolom, hogy ha néhány gyermek az egész világon a címlapra kerül, ha csak néhány hétig nem megy iskolába, képzeljük el mit tudnánk elérni együtt, ha akarjuk.

Most már majdnem a beszédem végére értem: ez az a pont, ahol az emberek mindig a reményről kezdenek el beszélni. Napelemek, szélenergia, körkörös gazdaság, meg ilyenek. De én nem fogom ezt tenni. 30 évet szövegeltünk és pozitív ötletekkel traktáltuk egymást. Sajnos, azt kell mondanom, hogy ez nem működik. Mert ha működött volna, a kibocsátások mostanra már csökkentek volna. De nem. És mégis: reményre van szükségünk, persze, szükségünk van reményre. De van egy dolog, amire még a reménynél is nagyobb szükségünk van – és ez a cselekedet. Amikor elkezdjük csinálni, akkor a remény ott lesz mindenütt körülöttünk.

Tehát ahelyett, hogy reménykednék, azt mondom, cselekedjünk! És akkor, de csakis akkor, eljön a remény is. Ma naponta 100 millió hordó olajat használunk. Nincs olyan politika, mely ehhez hozzá merne nyúlni. Nincsenek olyan törvények, hogy az olajat a föld alatt kell hagyni. Tehát ha ezekkel a törvényekkel nem tudjuk megmenteni a világot, akkor a törvényeket kell megváltoztatnunk. Mindennek meg kell változnia, és ennek ma kell elkezdődnie. Köszönöm!"

A beszédet fordította: Dr. Dőry István

Szerkesztette: Mihály Edina, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. áprilisi (112.) számában.

Források: 

https://index.hu/kulfold, https://en.wikipedia.org, https://www.facebook.com/pg/FFFHungary

Képek forrása: 

https://www.facebook.com/FFFHungary, https://www.facebook.com/gretathunbergsweden

https://www.facebook.com/gretathunbergsweden, https://www.ted.com, https://climatecrocks.com