Kislábnyomos tippek

Az IPCC (Kormányközi Panel a Klímaváltozásról) új jelentése nem hagy kétséget afelől, hogy egy termosztát beszerzése, az autózás és repülőutak számának csökkentése vagy a húsos ételekről való lemondás messze nem lesz elég változás az egyén szintjén ahhoz, hogy érdemben tegyünk a katasztrofális klímaváltozás megelőzése érdekében.

Az is világos, hogy az országok kormányai nem veszik komolyan a klímaváltozás kérdését (amit a kormányok ellen indított perek növekvő száma is jelez, ld. pl. Európában és az USA-ban), így nagyon valószínű, hogy a helyi közösségeken és az egyén döntésein múlik majd minden.

 

Világ Erőforrásai Intézet (World Resources Institute) listája szerint a legtöbb üvegházhatású gáz kibocsátásáért a közlekedés és az épületek a felelősek. Ezt követik a vegyszerek, leginkább a műanyagok, illetve a mezőgazdaság (hústermelés) által kibocsátott metán. Azaz lehetünk pl. vegánok, az is egy komoly döntés, de lennének ennél jóval komolyabbak is.

Íme öt radikális lépés, vagy inkább alapelv, amelyeket követve valódi változást érhetünk el a problémák felszínének kapargatása helyett.

 

1. RADIKÁLIS ENERGIAHATÉKONYSÁG 

Legyen minden épület olyan hatékony, mint egy passzívház

Ideje otthonaink és irodáink építésekor és felújításakor a maximális energiahatékonyságra törekedni. Európában egyre több helyen vezetik be a passzívház szabványt az építési szabályzatokban, és érvényben van az EU közel nulla nettó energiaigényű épületekkel kapcsolatos direktívája is[i]. Számos jó példa létezik Magyarországon, érdemes például nézelődni a Hatékony Ház Napok program oldalán vagy a Magyar Passzívház Szövetség és a Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete oldalain.

Az igazi cél az energiaszükségletünk csökkentése lenne, ezután ill. ezzel párhuzamosan pedig fontos a meglévő energiaigény megújuló energiaforrásokkal való kielégítése.

A régebbi épületek esetében energiahatékony berendezések használatával és felújítással korszerűsíthetünk - a holland Energiesprong kiváló modell a régebbi épületek átalakítására, és akár közel nulla energiás szintet is el lehet érni az általuk kínált technológiák alkalmazásával. Magyar vonatkozásban érdemes tanulmányozni a Fenntartható építészet útmutató c. kiadványt, amely több esettanulmányt is tartalmaz.

 

2. ENERGIA-MÉRTÉKLETESSÉG

Mennyire és mire van valójában szükségünk?

A legtöbb ember családi házról álmodik, de a világ legélhetőbbnek tartott városában, Bécsben majdnem mindenki lakásokban él, családostól, boldogan. Az ott élőknek ez elég, nincs szükségük többre, és számos előnyét élvezik a többlakásos házaknak. Például azt, hogy a lakások többségének egyetlen külső fala van, így a fűtési és hűtési energiaigény sokkal kisebb.

A városban minden könnyen elérhető biciklivel és tömegközlekedéssel. Arra lenne szükség, hogy amikor új városrész épül, azonnal kiépítsék az odavezető kerékpárutakat is, és megszervezzék a tömegközlekedést. Ha kicsit távolabbra kell menni, jöhet az elektromos bicikli.

Ragaszkodunk a családi házhoz? Ne építsünk/vásároljunk túl nagyot, és fontoljuk meg a sorházrészt vagy ikerházat (kevesebbet kell fűteni). Az is fontos, hogy úgy válasszunk lakhelyet, hogy házikónk olyan környéken legyen, ahol lehet gyalog és biciklivel is közlekedni. Ha túl nagy a házunk, válasszuk ketté, osszuk meg másokkal.

 

3. RADIKÁLIS EGYSZERŰSÉG 

A KISS (Keep it simple and stupid), vagyis „egyszerűen és nagyszerűen” elv mindenre érvényes

Az „okos otthonokba” való eszközök nagy része bár nagyszerű, semmiképp nem egyszerű: bonyolultak, könnyen elromlanak, nincs hozzájuk szerviz, és a felhasználók nem értenek megfelelően a használatukhoz. Milliárdokat ölünk az önjáró autókba is, ahelyett, hogy ezeket a milliárdokat a meglévő tömegközlekedés fejlesztésére szánnánk. Az új technológiák kifejlesztése időbe telik, de időnk sajnos már nincs.

Törekedjünk tehát az egyszerűségre. Lehet, hogy

 

4. RADIKÁLIS TAKARÉKOSSÁG

Vásároljunk kevesebbet!

Minden terméknek, amit megveszünk, van karbon-lábnyoma, akkor is, amikor újrahasznosított alapanyagból készült dolgot vásárolunk. A fogyasztás élteti a gazdaságot, de ennek nagyon komoly „karbon-ára” van, azaz hatalmas a fogyasztással járó szén-dioxid-kibocsátás. 

„A takarékosság, mértékletesség - azaz ha kevesebbet fogyasztunk, kevesebbet közlekedünk, csökkentjük a szén-dioxid-kibocsátást, kevesebbet pazarlunk, és kevésbé vagyunk gondatlanok - környezetvédelmi állásfoglalás is egyben, amely erőteljesebb az üres szavaknál és lökhárítómatricáknál.” (Katherine Martinko)

 

5. RADIKÁLIS DEKARBONIZÁCIÓ

Álljunk át megújulókra!

A fosszilis tüzelőanyagok használatát olyan mértékben kell csökkentenünk, hogy az olaj- és gázipari vállalatoknak az alacsony kereslet miatt ne érje meg kitermelni ezeket az erőforrásokat. Ez azt jelenti, hogy le kéne állnunk otthonainkban a gáz (szén, lignit, olaj) használatáról, a konyhába indukciós tűzhelyet kéne vennünk, és pl. mini hőszivattyúval kéne fűtenünk és hűtenünk a lakást. Autó helyett váltanunk kell sétálásra, biciklire vagy elektromos biciklire, rollerre és robogóra, tömegközlekedésre, és elektromos autókra.

Az épületeket kevesebb betonnal és több fával kell megterveznünk. Újépítés helyett a régi épületek javítására, renoválására kell koncentrálnunk. Nem használhatunk többé szigeteléshez műanyaghabokat és a PVC-től is meg kell szabadulnunk.

 

Az egyéni döntések és választások fontosak, csökkenthetik a kibocsátásainkat, de egyedül nem tudjuk megoldani a helyzetet, ez egyértelmű.. Mondhatjuk, hogy „Kezdj el biciklizni!”, de ha nincs hozzá normális infrastruktúra, nehéz helyzetben vagyunk. Nincs értelme hirdetni a tiszta áramra áttérést, ha még mindig szénerőmű állítja elő az áramot. Nem mondhatjuk az embereknek, hogy házak helyett költözzenek lakásokba, ha nincs elérhető áron családoknak épülő ingatlan. Ezekre a változásokra csak akkor van esély, ha a szavazók nagy része követeli őket. Azaz miközben nekiállunk a fenti 5 alapelv megvalósításának saját életünkben, a legfontosabb tennivalónk, a legtöbb, amit egyénként megtehetünk, ha a szavazatainkkal nem támogatjuk tovább a hatékony megoldások ellen dolgozó „klímagyújtogató” politikusokat.

 

Fordítás és összefoglaló: Antal Orsolya és Vadovics Edina, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. novemberi (110.) számában.

 

 

Inspiráció és forrás: https://www.treehugger.com

Képek forrása:

https://www.treehugger.com, https://sbcanada.org/energiesprong/, https://www.wien.info

 

További olvasnivalók:

Az energia-mértékletességről

Az önkéntes egyszerűségről

Ajánljuk "Kislábnyomos életmód" gyűjteményünket is!


 

…ne égesd el!! És a szomszédodat is beszéld le!

Itt az ősz, az óvodákban, iskolákban falevelek és gesztenyebábok kerülnek az ablakokba, a kert pedig kezd eltűnni a vastagodó levéltakaró alatt. Ha meguntuk a családi avarhalomban hempergőzést, avarrugdosást, levélcsokor gyártást és levélkép alkotást, valamit kezdenünk kell a nagy mennyiségű falevéllel.

Ha egy mód van rá, ne akarjuk füstbe borítani a környéket, akkor se, ha nosztalgiarohamunk van gyerekkorunk őszi avarégetés-szaga után! Lapozzunk inkább bele a KÖTHÁLÓ (Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata) avaros szórólapocskájába és az „avarégetéskor kibocsátott káros anyagok” listájának áttekintése - majd kellő elborzadás - után, válasszuk önként a komposztálást! Így a lehulló levelekből nem légszennyezés, hanem értékes tápanyag lehet!

„Egy svájci tanulmány szerint egy nagyobb kupac avar 6 órás égésével annyi szállópor keletkezik, mint 250 autóbusz 24 órai folyamatos közlekedése során” (KÖTHÁLÓ „Avarégetés – van megoldás” című kiadványa)

Egy kupac avar elégetése százmillió köbméter levegőt szennyez meg. A por elsősorban szív- és érrendszeri megbetegedéseket okoz.” (Levegő Munkacsoport).

Jó hír: minden falevél komposztálható, még a diófalevél is! Tény azonban, hogy a különböző falevelek lebomlásának sebessége is különböző. Lassan komposztálódó lombok: dió, vadgesztenye, platán, tölgy, bükk és nyárfa, különösen lassan bomlanak a tűlevelek. Könnyen komposztálható lombok: éger, juhar, kőris, mogyoró, fűzfa, gyümölcsfák, hársfa és nyírfa.

A leveleket apránként, kisebb adagokban tegyük a komposztálóba, lehetőleg különböző fák leveleit keverve össze. Ám ha sok a falevél, külön is komposztálhatjuk, a komposztáló közelében elkerített helyen tárolva. Esetleg apríthatjuk is a leveleket, így kevesebb helyet foglalnak, és gyorsabban bomlanak le. A faágakat, gallyakat is aprítsuk fel, így mulcsozásra közvetlenül felhasználhatjuk őket.

A dió és a vadgesztenye is komposztálható!

Elterjedt, hogy a dió és a vadgesztenye nem komposztálható (valóban igen lassan bomlik le, kb. 4 év, amíg érett komposztot kapunk), és az így kapott komposzt nem használható, mert csírázás- és növekedés-gátló anyagokat tartalmaz.

A levélben valóban megtalálhatjuk ezeket az anyagokat, de a komposztálás során lebomlanak, átalakulnak. Az érett komposztnál ezek a gátló hatások nem jelentkeznek.

A közelmúltban egy hazai kísérletsorozat is igazolta, hogy az érett komposzt a növények fejlődésére semmilyen káros hatást nem fejt ki.


Hazai szabályozás

A környezet védelméről szóló 1995 évi LIII. törvény lehetőséget ad az önkormányzatoknak, hogy szabályozzák az avarégetést. Amennyiben egy településen az önkormányzat nem alkot rendeletet az avarégetésről, alapértelmezésben a tevékenység tilos, ha pedig alkotott rendeletet, az abban előírtakat kell betartani.

A levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001-es kormányrendelet további rendelkezéseket tartalmaz az avar és kerti hulladék égetés hatósági ellenőrzésével, bírságolásával kapcsolatban. Kérdéses esetben, vagy az égetési tilalom megszegése esetén a jegyzőhöz fordulhatunk panasszal e rendeletre hivatkozva. A rendelet megszegése esetén komoly bírságokat szabhat ki a hatóság, magánszemélyek esetén 100.000 forint, vállalkozás esetén félmillió lehet a fizetendő összeg.

Források:
http://www.kothalo.hu/kiadvanyok/23.pdf
www.kothalo.hu/kiadvanyok/kompfuz.pdf

A tippek és ötletek forrása a Kislábnyom Hírlevél 6. száma.
 

Hogyan vásároljunk, mennyit szedjünk a tányérunkra, és hogyan hasznosítsunk minden maradékot?

1. Inkább gyakran vásároljunk kevesebbet, mint sokat hosszabb időszakra! Ha előre beszerzünk mindent egy hétre, sok minden elfelejtődik, és megromlik a hűtőben, különösen a saláták, és egyéb zöldségek vagy a gomba. (Tom Kerridge, Marlow)

2. Tervezzük meg a heti menünket, reggeli, munkahelyi ebéd, vacsora. Írjuk le, és intézzük a bevásárlásokat a lista alapján. (Richard Corrigan, London)

3. Az élelmiszerhulladék csökkentésének egyik leghatékonyabb módja, ha étkezéskor kevesebbet szedünk a tányérunkra, és inkább repetázunk, ha nem laktunk jól. (Tim Bouget, Devon)

4. Soha ne dobjunk ki kenyeret. A megszáradt kenyérből készítsünk pirított kenyérkockát (croutont), vagy ha látjuk, hogy egy nagyobb kenyér biztosan nem fog elfogyni, szeleteljük fel vékonyan, és hagyjuk a szeleteket megszáradni - remek ropogós „pirítóst” kapunk. De gyárthatunk zsemlemorzsát is a száradt kenyérből, amivel aztán panírozhatunk, vagy pirítva tésztaételekre szórhatjuk. (Jamie Oliver, séf és aktivista)

5. Ne dobjuk el a gyümölcs- és zöldséghéjat.

A legjobb ízt a répa, cékla és zeller héja adja - készíthetünk belőlük kiváló alaplevet (ez is egy jó recept) vagy káposztasaláta jellegű majonézes salátát (coleslaw). A sós vízben, fűszernövényekkel együtt főtt krumplihéjból remek püré főzhető – vajjal, borssal és íróval keverjük ki (további krumplihéjas tippek itt)! (Skye Gyngell, London)

 

25 hasznos ötlet a héjak felhasználására itt.

6. A karfiolnak a levelei is ehetők, ezért próbáljunk meg teljes, leveles fejet vásárolni. Nagy lángon pirítsuk meg a rózsákat, és süssük át a leveleket is állandó kevergetés mellett, vagy forgassuk meg a kedvenc fűszer(keverék)ünkben (kurkuma, ras-el-hanout) és úgy süssük serpenyőben. A karamellizált szárból pürét készíthetünk. (Nicholas Balfe, Salon, London)

7. A kifacsart, kezeletlen (bio) citrommal is tudunk kezdeni valamit!

Szeleteljük fel vékonyan, dörzsöljük be sóval, töltsünk meg a szeletekkel egy befőttesüveget, és hagyjuk szobahőmérsékleten négy napig érni. Szuper savanyú fűszert kapunk, amit használhatunk ízesítőként vagy bármilyen étel készítésekor, amihez citromot ír elő a recept. (Tom Hunt, Bristol)

 

8. Nagyon sok minden tartósítható savanyítással. Szinte minden zöldségfélét eltehetünk ecet-víz-cukor 3:2:1 arányos keverékével. Ha valamit nem lehet savanyítani, azt le lehet fagyasztani. A zsíron megfuttatott, pürésített és lefagyasztott zöldségeket használhatjuk levesalapnak. Fűszernövényeket és salátaleveleket is fagyaszthatunk, és később olajjal keverve készíthetünk belőlük szószokat vagy pesztót. De ne feledkezzünk meg a fagyasztott dolgok pontos feliratozásáról! (Mary Ellen-McTague, Manchester)

9. Készítsünk savanyú káposztát a korábban eldobásra ítélt legkülső káposztalevelekből. Tekerjük fel a leveleket, vágjuk fel csíkokra, és tegyük olyan edénybe, ami nem lép reakcióba a savanyodó káposztával - egy mélyebb üvegtál pont jó lesz (edénybiztonságról bővebben itt). Keverjük össze a levélcsíkokat sóval (1kg káposztához adjunk 30g sót). Tegyünk a káposztára nehezéket, hogy a keletkező káposztalé ellepje. Fedjük le az edényt gézzel vagy tiszta konyharuhával, tegyük hűvös helyre egy hétre, majd további két hétre a hűtőbe és kész is! Hat hónapig eláll. (Josh Overington, York)

10. Egy csirke többszöri étkezésre elég: külön étel készülhet a mellehúsából, curry a combokból, és alaplé a megsütött szárnyakból és farhátból. Utóbbinál adjunk madeira bort és sült zöldségeket a húshoz, öntsük fel vízzel, sózzuk, fűszerezzük és főzzük lassú tűzön az alaplevet. Ne forraljuk fel, mert zavaros lesz! (Ryan Blackburn, Ambleside)

 

Fordítás és válogatás: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. szeptemberi (109.) számában.

 

 

Forrás: https://www.theguardian.com

Képek forrása: https://www.theguardian.com, https://www.foodnetwork.ca

 

 

 

 

Még javában tart a nyár, de a szülők és az új iskolába készülő gyerekek gondolatai talán már el-elkalandoznak az őszi tanévkezdés felé. Az alábbiakban abban szeretnénk segítséget nyújtani, hogyan is készüljünk fel a tanévre, és – ha érinti családtagunkat – a kollégiumi életre a fenntarthatóság jegyében.

 

Csak olyan dolgokat szerezzünk be, amelyekre valóban szükség lesz az iskolaévben! Első lépésként készítsünk leltárat! Nézzünk körül otthon és írjuk össze, mi az, amit még tudunk használni, ld. ruhák, cipők, iskolatáskák, egyéb felszerelés (ceruzák, tollak, vonalzó stb.).

Amit lehet, vegyünk használtan! Ha bútorra (íróasztal, szék), biciklire vagy egyéb másodkézből is beszerezhető termékre van szükségünk (ld. alig használt iskolatáska), nézzünk szét valamelyik internetes piactéren vagy adományboltban. Szervezhetünk iskolacucc-cserét is a szomszédainkkal, barátainkkal, gyermekünk iskolatársaival közösen.

Kölcsönözzünk! A zeneoktatásban használt hangszereket, egyes sportfelszereléseket, kötelező olvasmányokat kölcsönözhetjük is! Csak azért ne vegyünk vadiúj trombitát, mert a gyermekünk ebben az évben azt szeretné kipróbálni a tavalyi gitár helyett.

Válasszunk környezetbarát tollakat, ceruzákat, irodaszereket! A listánkon szereplő írószerekből szerezzünk be környezetbarát változatot. Figyeljük a termékeken a környezetbarát jelzéseket!

Ne halmozzunk fel felesleges készleteket! Azokból a dolgokból, amelyeket nem használnak minden nap a gyerekek a suliban - ld. ragasztó, színes ceruza, sorkihúzó filc - nem kell nagyobb mennyiség!

Vigyázzunk az iskolai felszerelésre! Kérjük meg gyermekeinket, hogy próbálják használható állapotban megőrizni a beszerzett holmikat. Egyrészt azért, hogy ne kelljen mindenből újat venni a következő évben, másrészt azért, hogy továbbadhatóak legyenek testvéreknek, barátoknak stb.

Csökkentsük a papírhasználatot! Bár a gyerekek nagy része gyakorlott internethasználó, a házi feladatok nagy része továbbra is papíron készül - ahogy papírra jegyzetelnek és írnak dolgozatot is a diákok. Ettől függetlenül otthon odafigyelhetünk a papírfogyasztásra! Olyan füzetet/jegyzetfüzetet/mappát vegyünk, amely újrahasznosított, fehérítetlen papírból vagy fenntartható erdőgazdálkodásból származó fából (FSC) készült. Keressük a terméken a környezetbarát termékjeleket! Írjunk, nyomtassunk a papír mindkét oldalára.

Nem mindegy, mibe tesszük a tízórait! A tízórait, ebédet, uzsonnának valót tegyük mosható, újrahasználható, PVC-mentes, hőtartó dobozba. Ne használjunk eldobható csomagolást (papír- vagy műanyag zacskó, alufólia, folpack stb.) és papírszalvéta helyett vegyünk inkább textilt (pl. ilyet), vagy akár készíthetünk is. Az innivalót töltsük kulacsba!

Mit csomagoljunk? Egészséges, szezonális, lehetőleg helyben termelt alapanyagokból készítsük a szendvicset/falatoznivalót (ötletek itt). A gyerekeket vonjuk be a hozzávalók kiválasztásába, így valószínűbb, hogy meg is eszik, amit kapnak. Próbáljunk minél többször gyümölcsöt is adni a tízórai mellé; nem csak egészségesek, de a csomagolásuk is lebomlik :-)

Séta, bicikli, busz: bejárás autó nélkül: Környezeti szempontból a séta vagy a bicikli a legjobb megoldás az iskolába járásra és az autózás a legrosszabb. Ha az iskola kilométerekre van, használjunk tömegközlekedést.

A kisebb autóforgalomnak köszönhetően csökken az üzemanyag-fogyasztás, a káros anyagok kibocsátása, és kevesebb lesz reggel és délután a dugó az iskolák, óvodák környékén. Ha muszáj autózni, a szülők összefoghatnak, és vihetik telekocsival felváltva a gyerekeket.

 

ZÖLDEN A KOLLÉGIUMBAN

A környezettudatos iskolakezdés nem csak az otthonról suliba járóknak kihívás, sőt! Még inkább fejtörést okozhat azoknak a diákoknak, akik kollégiumi szobában vagy albérletben kezdik az új tanévet. Nekik szeretnénk segíteni az alábbi ötletekkel.

A kollégiumban is igyekezzünk az otthoni zöld gyakorlatot megvalósítani: ne pazaroljuk az energiát, figyeljünk a vízhasználatra, tartsunk növényeket a jó levegőminőségért, legyen kapcsolós elosztónk stb.

Használjunk használtat

Ha hiányos a berendezés a szobában, ld. elkelne még egy szék vagy egy asztali lámpa, nézzünk körül a helyi beszerzési lehetőségek között, és ha lehet, vásároljunk használt bútort. Nézzünk körül az online piactereken, ahol a termékeket település szerint is kereshetjük.

Figyeljünk a hűtőre

A legjobb, ha többen használunk egy nagy hűtőt (általában a közös konyhában van is), de ha mégis sajátot szeretnénk, válasszunk energiatakarékosat. Ha a tél elég kemény, jó öreg koleszos szokás szerint kiakaszthatjuk az ablakba a hűtenivalót :-)

Főzzünk közösen

A leginkább fenntartható, ha együtt főzünk a barátainkkal – nem csak olcsóbb, takarékosabb, de jó buli is. Kísérletezhetünk izgalmas receptekkel, és kidolgozhatunk egy rendszert a feladatok (zöld bevásárlás, főzés, rendrakás) megosztására.

A fény is számít

Az új LED-égők fénye szuper, nagyon kevés áramot használnak, és szinte örökké tartanak. Szerezzünk be ilyeneket, és ha kiköltözünk is, hagyjuk inkább hátra a következő lakónak, ezzel is népszerűsítve a környezetbarát égőket!

Zöldítsük a kollégiumot

Nézzünk utána, hogy nálunk vannak-e zöld törekvések, létezik-e koleszzöldítő csoport! Ha igen, csatlakozzunk, ha nem, kezdeményezzük a létrehozását és szervezzünk a diáktársak számára tudatosságnövelő akciókat, zöld programokat. Rengeteg dolgot tehetünk egy fenntarthatóbb közösség kialakításáért, kezdve a szelektív hulladékgyűjtés megvalósításától (sörös dobozok külön), az energiatakarékosságon (gyertyafényes bulik, kütyümentes esték) és helyi élelmiszer fogyasztásán át (nagyi sütije és savanyúságai, piacozás) a közösségi tárgyhasználatig (hajszárító- és autómegosztás).

 

Szerkesztette: Király Andrea, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. júliusi (108.) számában.

 

 

Források: Kislábnyom tippek - Zöld iskolakezdés, Kislábnyom tippek - Klímabarát iskolakezdés

Képek forrása: https://www.treehugger.com, https://www.istockphoto.com, http://robinsnest-retreats.com

A fák ÉLŐ lények. Éreznek, érzik és segítik egymást, és számtalan módon segítenek minket... Milliónyi okunk van szeretni és tisztelni őket.

Miért nem vesszük észre, miért nem „szólítjuk meg” őket soha, miért nincs kapcsolatunk velük azon túl, hogy leszedjük a gyümölcseiket, nyársat vágunk róluk a szalonnasütéshez, az árnyékukba húzzuk a nyugágyat vagy egy vastagabb águkra akasztjuk a hintát? Miért nem tanulunk tőlük - róluk, magunkról, a minket körülvevő világról, a helyről, ahol mi és a fa együtt létezünk?

A világ számos táján ma is vannak szentként tisztelt fák (ld. Brit-szigetek), akiknek az ágaira a hely szellemeihez írt kívánságokat aggatnak az emberek, a buddhisták a fa szellemének szánják a friss gyümölcs áldozatot, és Kínában van olyan masszázsiskola, ahol a fákkal való kapcsolatteremtést oktatják! Nem tenne jót minden ember lelkének, nem lenne áldásos a világ jövőjére nézve, ha rendelkeznénk és élnénk ezzel a tudással, ha tisztelettel és szeretettel tekintenénk a bennünket tápláló, gyógyító, melegítő, óvó fákra?

Chelsea Steinauer Scudder, forráscikkünk írója, akkor határozta el, hogy „összebarátkozik” egy fával, amikor új helyre költözött. Kíváncsi volt, milyen lenne hónapokon, éveken át rendszeresen időt tölteni egy fa társaságában, és a szokatlan ember-fa kapcsolaton keresztül jobban megismerni, másként látni időt és teret… Nem a fák ökológiai jellemzőivel akart foglalkozni, hanem meg akarta érteni őket, mint élőlényeket. Végül egy tölgyfa lett Chelsea barátja, akiről itt ír bővebben, és akivel nagyjából az alábbiak szerint „ismerkedett meg”.

10 lépés, ami közelebb hozhat bennünket a fákhoz:

 
  1. Látogassunk el egy fához, amihez valamiért vonzódunk: lehet a kedvenc fánk a kertben, vagy egy fa, amit régről „ismerünk” az utcából, gyakran látjuk a parkban, vagy nemrég botlottunk bele egy túra során. Úgy induljunk útnak, hogy biztosan legyen elég időnk, amit csakis a fára fordítunk.
  2. Ha megvan a fa, akihez úgy érezzük, kötődni tudnánk - mert valamilyen módon megszólított minket (a szépségével, színével, virágaival, illatával, termetével, hűs árnyával stb.) - „mutatkozzunk be” neki. Akár szóban, akár azzal, hogy a fa törzsének dőlve megpihenünk alatta, körbesétáljuk, végigsimítunk a törzsén vagy felvesszük egy lehullott levelét a földről – bármit tehetünk, amit jónak látunk.
  3. Ne tárgyként, hanem személyként gondoljunk a fára.
  4. Egy pár percet szánjunk rá, hogy elcsendesedjünk. Engedjünk el mindent, ami nem az adott pillanathoz tartozik. Csak magunkra és a fára koncentráljunk, minden más gondolatot próbáljunk kikapcsolni.
  5. Üljünk vagy álljunk a fa alatt. Egy rövid ideig tanulmányozzuk a fát: a színeit, a kéreg mintázatát, a levelek formáját, az illatokat. Gondoljunk az óriás gyökérrendszerre, amely a talpunk alatt élteti a fát.
  6. Ha ezzel megvagyunk, próbáljuk meg nyitott szívvel és elmével szemlélni a fánkat: ha voltak elképzeléseink, elvárásaink, feledjük el őket, és hagyjuk, hogy a fa „vezessen” – meglepő lehet az élmény! Merre visz bennünket a fánk, mire emlékeztet, milyen érzéseket, gondolatokat ébreszt? Milyen környezetben él, milyen ökoszisztéma veszi körül?
  7. Miután egy rövid időt így eltöltöttünk, valószínű kérdések fogalmazódnak meg bennünk. Néhányuk bugyuta vagy egyértelmű lesz; másokat meg se tudunk fogalmazni; és olyanok is lesznek, amelyek megválaszolhatatlanok. Nem számít – tegyük fel a fának a kérdéseinket! „Milyen lehet faként létezni? Érzel hideget? Érzed a rajtad rohangáló mókusokat? Mit csinálnak a gyökereid? Hogyan érzékeled az időt? Tudod, hogy hol vagy? Milyen érzés itt lenni?”
  8. Utánajárhatunk, hogy a fa konkrétan melyik faj, milyen idős, mi a története, de ha úgy gondoljuk, hogy a barátkozás szempontjából ez nem fontos, az is rendben van.
  9. Látogassuk meg a fánkat három-négy alkalommal hetente vagy havonta, vagy ahogy ráérünk, és töltsünk minimum 30 percet a lombjai alatt. Figyeljük meg, milyen változásokat észlelünk magunkon, miket látunk/gondolunk másként, mint azelőtt.
  10. Idővel a fát egyre közelebb érezzük magunkhoz, olyasmi az élmény, mint egy kezdődő barátság. Mit jelent gondoskodni egy fáról, barátkozni egy fával? Nem kell határozott válasz. De a megélt tapasztalatokat, érzéseket rögzíthetjük, átadhatjuk írásban, fotókban, rajzokban vagy más alkotásokban.

Ha írunk – Tollal és papírral felszerelkezve érkezzünk. Írjuk le, az érzékszerveink mit észlelnek a fából. Milyen a levelek között átszűrődő napfény? Milyen illata van a kéregnek? Hogyan mozgatja az ágakat a szél? Nem kell teljes, nyelvtanilag tökéletes mondatokban fogalmazni, csak írjuk, ami eszünkbe jut. Szánjunk rá kb. 10 percet.

Rövid időre tegyük félre a tollat, sőt, várhatunk az iromány elolvasásával, amíg haza nem érünk. Meglepő lehet visszaolvasni a jegyzeteinket. Esetleg úgy érezzük, bővebben akarunk írni a tölgyfa alatt gyűjtött makkról vagy a fenyőtobozról. Válasszuk ki a számunkra legvonzóbb témát, és próbáljunk verset, rövid történetet írni róla.

Ha fotózunk – Legyen nálunk fényképezőgép a látogatásokkor. Bármit is fotózunk - mindig ugyanazt a részletet, vagy mindig valami mást – próbáljunk különböző napokon, különböző nap- és évszakokban visszatérni a fotótémáinkhoz. Lehet, hogy mindig ugyanazon a dolgon akad meg a szemünk: egy ágon, vagy egy csomón a törzsön, és lehet, hogy egyszer közelről, másszor távolról csodálkozunk rá a fára. Fotózhatjuk a kérget, a leveleket, a madarakat, vagy a fényeket, a lomb árnyékát. A fotózás segítségével minden alkalommal új dolgokat vehetünk észre. A fotókat időrendi sorrendbe is rendezhetjük, amivel a fa életének egy rövid időszakáról kapunk képet.

Ha rajzolunk – Vigyünk magunkkal vázlatfüzetet vagy rajzpapírt és ceruzákat, festéket. Rajzolhatunk vázlatokat a levelekről, ágakról, megfesthetjük az egész fát vagy rajzolhatjuk azt is, hogy milyen gondolatokat ébreszt bennünk újdonsült barátunk. Ne aggódjunk, ha nem lesz részletes és valósághű a rajz – a cél, hogy a képzeletünkben és elménkben élő fánkat varázsoljuk a papírra.

Osszuk meg az élményeinket – Amikor már egy ideje megfigyeltük a fánkat, számoljunk be tapasztalatainkról a témára érzékeny barátunknak, családtagoknak, vagy valakinek, aki ért a növényekhez, esetleg egy helyi arboristának, aki számos információval segíthet még jobban megismerni a kiszemelt fát.

 

Fordítás és összefoglaló: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. júliusi (108.) számában.

 

 

Forrás: https://emergencemagazine.org, http://thegreenwoodtree.net/

Képek forrása: Karen Barbour nytimes.com, https://www.walltowallstencils.com, Antal Orsolya ©, http://webneel.com

 

 

Nyáron körülvesznek minket a finomabbnál finomabb, napérlelte zöldségek és gyümölcsök, melyeket sokféleképpen fogyaszthatunk; önmagukban, salátában, süteményekben, köretként stb. Ahhoz, hogy télen sem kelljen lemondanunk róluk, most van itt az ideje, hogy bespájzoljunk belőlük. Sokféle módszer közül választhatunk, alább az aszalásról, a zöldségek sóval történő tartósításáról, a nyers zöldségek tárolásáról, valamint a gyógy-és fűszernövények szárításáról olvashatunk.

Aszalás

A leghidegebb hónapokban is igyekezzünk nyers ételt tenni az asztalra, mert ezekben van a legtöbb vitamin és ásványi anyag, amelyek újjáépíthetik sejtjeinket és rostanyagaikkal segítik emésztésünket. Az aszalás jó példa erre, mely eljárás során az alábbi szempontokat érdemes szem előtt tartani:

  • az aszaló az erkélyen vagy a kert bármely árnyékos részén felállítható;
  • fűzfavesszőből font nagyméretű füles kosár a legpraktikusabb eszköz az aszaláshoz;
  • az aszalót ne rakjuk közvetlenül az asztalra vagy a földre, hogy alulról is átjárja a levegő;
  • az aszalandó terményt egy rétegben helyezzük az aszalóba, és naponta egyszer kézzel keverjük meg;
  • tüllruhával, gézzel takarjuk le, hogy ne másszanak bele a bogarak;
  • éjszakára vigyük fedett helyre az aszalót, vagy vízálló anyaggal takarjuk le;
  • az aszalóból azonnal vegyük ki, ami kész, mert idővel romlik a minősége;
  • száraz, szellős, sötét helyen tároljuk a kész aszalványokat, legjobb vékony anyagból készült zacskóba kötve és felaggatva, vagy dobozban;

Kert híján az előkészített gyümölcsöt, zöldséget, gabonát a sütőben is aszalhatjuk:

  • tegyük zsírpapírra az aszalandó terményeket;
  • a sütőt alacsony fokozatra állítsuk (se nem forró, se nem hideg), hogy ne süljön meg, mégis gyorsan elkészüljön;
  • ne hagyjuk a kész terményeket a sütőben kihűlni, hanem néhány óráig hagyjuk levegőn, hogy a levegőből vizet felvéve szívósabbak legyenek;
  • energiát takarítunk meg, ha ételsütés előtt az előmelegítés során és a sütés után a kihűlő félben levő sütőbe tesszük az aszalnivalót.
Sóval tartósíthatjuk a petrezselyem zöldet, a vegetának valót és a darált pritamin paprikát:
  • Vegeta készítése: sárgarépa, hagyma, zellergumó, magvalt paprika fél-fél kilogrammját, valamint tetszés szerint 20-20 dkg paradicsomot, karfiolt vagy karalábét és egy nagy csokor petrezselyem zöldet reszeljünk le és keverjük össze fél kg tengeri sóval. Néhány napos pihentetés után töltsük kisméretű csavaros üvegekbe.
  • Paprika-lekvár készítése: az alaposan megmosott és kimagozott pritamin paprikát húsdarálón daráljuk le. 1 kg nyers paprikához 40 dkg sót adagoljunk. Egy nagy lábasban első forrásig melegítsük fel a paprika-lekvárt, majd kis csavaros üvegekbe adagoljuk. A sóval tartósított élelmiszereket felbontás után tartsuk hűtőben.

A tartósítószer-mentes lekvárok főzésének rejtelmeiről itt lehet bővebben olvasni.
Tartósítószer-mentes finomságokhoz, savanyúságokhoz itt találhatók ötletes receptek.

A nyers termények tárolása, raktározása

Sok zöldségféle raktározása nagyon egyszerű, nem is szükséges hozzá más, csak egy verem vagy pince és egy kis homok.
Néhány hasznos tanács azonban itt is megszívlelendő:

  • tárolás előtt a mosás nemcsak felesleges, de káros is;
  • alaposan nézzük át a terményeket: távolítsuk el a megbúvó kártevőket, s ne tároljunk sérült növényeket;
  • a belső szívlevelek kivételével a levélzetet távolítsuk el;
  • a bio zöldségek szövetei szilárdabbak a lassúbb fejlődés miatt, s a magasabb szárazanyag- és alacsonyabb nitrogéntartalom eredményeképpen tovább eltarthatóak;
  • a gyökérzöldséget tiszta homokba, a többi zöldséget és gyümölcsöt ládákba, illetve dobozokba tegyük;
  • a burgonya tárolásához elég egy sötét hely, ahol maximum 80 cm vastag rétegbe pakoljuk őket. Érdemes alulra néhány lécet tenni, hogy jobban szellőzzön. A csírázást akadályozza a diólevél takarás;
  • homok közötti tároláshoz „földnedves”, tiszta homokot használjunk. A gyökereket lombos felükkel a tároló külső széle felé állítva úgy helyezzük el, hogy ne érjenek össze, majd terítsünk rájuk annyi homokot, hogy teljesen befedje őket, aztán rakjunk egy újabb sor gyökeret;
  • a vöröshagymát gyökértől és fellevelektől mentesen után szárítjuk, száraz, szellős térben, esetleg felfűzve tároljuk;
  • időnként ellenőrizzük a ládákat és a homokágyakat, és ha romlást észlelünk, az egészet át kell válogatni;
  • akkor megfelelő a pince, ha szellőztethető, és benne 2-5 °C-os a hőmérséklet és magas a páratartalom.


A jó verem (föld alá süllyesztett gödör) ismérvei: 

  • készülhet építőanyagokból (például tégla), vagy szabadföldbe, de a beton vagy a fólia befülleszti;
  • északi fekvésű, sima területet válasszunk (napos időben sem melegszik fel, így tavasszal tovább használható), ahol nem gyűlik fel az esővíz és a hólé;
  • gondoskodjunk a víz elvezetéséről: a verem mellett ássunk árkot;
  • a zöldségek tetejére homok, szalma és ismét homok kerüljön;
  • inkább több és kisebb vermet készítsünk, mert ha már megbontottuk, nem lehet visszatemetni.


A tél folyamán egy átlagos négytagú család szükséglete a következőképpen alakul:

  • burgonya: 60 kg, sárgarépa és hagyma: 25 kg
  • káposzta (fejes- és kelkáposzta vegyesen): 30 kg
  • cékla és karalábé: 15 kg, zeller és petrezselyemgyökér: 10 kg

Gyógy- és fűszernövények szárítása

Hasznos kiegészítői lehetnek konyhánknak és egészségmegőrzésünknek a téli hónapokban is, ezért érdemes ezekből is készletet gyűjteni az alábbi útmutatások mellett:

  • utaktól, szennyezett helyektől távol gyűjtsük őket;
  • a hajtásokat, leveleket, virágokat akkor ajánlott leszedni, amikor még zsengék, mivel ilyenkor legintenzívebbek az ízeik;
  • kössünk belőlük kicsi, laza csokrokat, s azokat árnyékos, meleg, szellős helyen akasszuk fel;
  • amikor a szárítmány már teljesen száraz, s pattanva törik, jöhet a morzsolás és az üvegbe rakás;
  • növő holdnál gyűjtsük őket, ám az sem mindegy, hogy virágzás előtt vagy után kerül sor erre:
  • azok a fajok, amelyeknél főleg a levél hatóanyagát használjuk fel, mint például a kapor, a zsálya, a borsmenta, a citromfű, a lestyán és a zsázsa, virágzás előtt adják a termés javát;
  • a bimbózás kezdetekor kell betakarítani a bazsalikomot, a tárkonyt, a kakukkfüvet és a csombort;
  • a levendula, a rozmaring és a majoránna teljes virágzásban adja a legnagyobb mennyiséget é  s a legjobb minőséget.


A gyógynövények gyűjtési naptára itt elérhető.

Források:
http://okovolgy.hu/uvegbe-zart-napsugar/
http://www.zoldkoznapok.hu/kamra.php



A tippek és ötletek forrása a Kislábnyom Hírlevél 43. száma.

A tipp INNEN is letölthető.

 

Sokan vagyunk, akik igyekszünk otthon a minimumra csökkenteni a műanyaghasználatot, de utazáskor nehezebb elkerülni az egyszer használatos műanyagokat.

Az utazás és ismeretlen környezet eléggé megnehezíti a műanyagkerülők dolgát –sokkal kényelmesebb palackozott vizet inni, szupermarketben vásárolni és a keletkezett hulladékot a szelektív gyűjtőbe dobálni, mint megoldani a műanyagmentességet. Az alábbi tíz ötlet azoknak segít, akik nem a könnyebb utat választják.

 

1. Ne vegyünk az útra eldobható dolgokat

Az utazáshoz tervezett termékek - a kényelmi szempontot szem előtt tartva - mind-mind eldobhatóak: borotvák, törlőkendők, mini palackokba csomagolt samponok és tusfürdők. A legtöbbjük azonban némi előrelátással könnyen elkerülhető: szerezzünk be fém borotvát, szilárd sampont (sampon szappant), és textil törlőkendőt. 

2. Értsünk szót a helyiekkel

Mindig jól jön, ha legalább minimális szinten megtanuljuk a célország nyelvét. Könnyebben boldogulunk, beszélgetőtársaink értékelik a próbálkozásunkat, és műanyag-ügyben is előrébb jutunk egy pár lejegyzetelt kifejezéssel. Ha megvannak a legfontosabb kifejezések („Una cerveza por favor”), keressünk ki melléjük egy pár olyat is, hogy: „Köszönöm, nem kérek szatyrot.”, „Nem kell szívószál.” és „Hol találom a legközelebbi szelektív hulladékgyűjtőt?”.

3. Járjunk utána az előírásoknak

Az utazásra készülődvén nyilván nem a célország szabályainak olvasgatásával szeretnénk tölteni az időt, de ha kicsit átfutjuk, milyen hulladékkezelési és –újrahasznosítási szabályok vannak érvényben az adott országban, jobban fel tudunk készülni a műanyagmentes utazási küldetés megvalósítására. 

Ld. Kenyában börtönbüntetésre vagy komoly bírságra számíthat, aki műanyag szatyrot gyárt, árul vagy használ, és Szingapúrban utcatakarításra fogják a szemetelőket, akiknek „Visszaeső szemetelő vagyok.” feliratú pólót kell a munka elvégzése közben viselniük. Minden ország, sőt minden város más. A helyi kormányzati honlapokon és utazási fórumokon hasznos információhoz juthatunk. 

 

 

4. Számoljunk le a palackozott vízzel

A világon percenként egy millió műanyag palackot vásárolnak az emberek. A műanyag hulladék csökkentésének egyik legegyszerűbb módja, ha az utazásunk során nem veszünk palackozott vizet. Vigyünk tehát magunkkal (lehetőleg BPA-mentes) vizespalackot, és ha olyan helyre megyünk, ahol a csapvíz nem iható, a palackunk legyen minimum szénszűrővel ellátott.

 

 

5. Hosszú úton

Ha hosszabb útra indulunk, akár busszal, hajóval, vonattal vagy repülővel, biztos, hogy egy csomó műanyag „útitársunk” lesz, az eldobható poharaktól kezdve a polietilénbe csomagolt takaróig.

Bár vannak már társaságok, akik tesznek lépéseket a probléma enyhítésére (januárban például a Ryanair légitársaság bejelentette, hogy 2023-ig megszüntetik járataikon a nem újrahasznosítható műanyagok használatát), részünkről jobban tesszük, ha előrelátóak vagyunk, és amiből lehet, sajátot viszünk a fedélzetre. Azaz csomagoljunk pl. otthon készített élelmet, és szóljunk a közlekedési társaságnak, hogy nem tartunk igényt az általuk kínált ellátásra. Legyen nálunk evőeszköz, fülhallgató, vizes palack, takaró és párna, és kedvesen utasítsuk vissza, ha bármelyikből adni szeretnének. 

 

 

6. Ne feledjük a textilszatyrot

Egyértelműnek tűnhet, de ez tényleg kötelező. Sose tudhatjuk, mikor bukkanunk egy izgalmas piacra, vagy mikor kerekedik kedvünk a nálunk lévő szatyorba hulladékot gyűjteni. Nem csak azért jó a plusz szatyor, mert nem kell műanyagot vennünk minden vásárláskor, hanem azért is, mert vannak országok, ahol nem adnak egyszer használatos bevásárlótáskát.  

 

 

 

7. Kerüljük a szupermarketet

Amikor az ember a látnivalókkal akar leginkább foglalkozni, és nem a boltba járással, könnyen elcsábul, és letudja a bevásárlást a legközelebbi szupermarketben. De ha csökkenteni szeretnénk a műanyaghulladékunkat, egyéb alternatívák után kell néznünk.

Ha a helyi kézműves piacon, utcai árusoknál és kicsi független üzletekben vásárolunk, jobban megismerjük az adott ország kultúráját, és a helyi gazdaságot is támogatjuk. 

8. Készítsünk harapnivalót

Az új helyek felfedezése közben gyakran megéhezik az ember, de elég nehéz úgy egy-egy gyors étkezést lebonyolítani, hogy ne találkozzunk műanyag csomagolással. Ha konyha is van a szállásunkon, tervezzünk előre, és csináljunk a felfedezős napokra nagyobb adag harapnivalót nyers alapanyagokból. Ha hazai ételt készítünk, osszuk meg útitársainkkal és a helyiekkel, garantáltan közelebb hozza egymáshoz a társaságot.

9. Csak a fotóinkat hozzuk magunkkal, és lábnyomon kívül ne hagyjunk hátra semmit

A fenti tippek betartása ellenére is elkerülhetetlen, hogy valamennyi műanyag ne kerüljön az utunkba. Ha nem tudjuk újrahasznosításra leadni, vigyük haza a poggyászunkban, és tegyük a megfelelő gyűjtőhelyre otthon. Ha a bőröndünk szeméttel lesz tele, legalább nem veszünk az utolsó pillanatban felesleges ajándékokat..

10. Alkossunk valamit a hulladékból, amit elajándékozunk

Egy másik lehetőség, hogy valami újat, hasznosat vagy szépet alkotunk a nálunk maradt hulladékból: kartondobozból állatfigurát a gyerekeknek, műanyag palackból növénytartót helyi ismerőseinknek, de a gyakorlottabbak akár táskát, kosarat vagy szőnyeget is készíthetnek a műanyag csomagolásból vagdalt csíkokból.

Kislábnyom tippek zöldebb utazáshoz: Kilenc tipp zöld utazáshozÖko nyaralásÉlet műanyagok nélkül

 

Fordítás és összefoglaló: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. júniusi (107.) számában.

 

 

Forrás: https://theecologist.org

Képek forrása: https://www.etsy.com, Vadovics Edina ©,

http://www.plantbasedkate.com, https://www.noimagazin.hu

 

 

Nem véletlenül szerepel a napi minimum 30 perces séta minden életmódváltó és egészségprogram legfontosabb lépései között! Nincs egészség mozgás nélkül, és ha másra nem futja az időnkből, energiánkból, a sétálás a legkézenfekvőbb mozgásforma. Különösen a városokban - feltéve, ha olyan helyen élünk, ahol a várostervezők gondoltak a gyalogosokra is, és élhető, „sétálható” környezetet alakítottak ki.

A járókelőké az utca Brightonban (Fotó: Alamy)

 

Egy 22 brit nagyvárost felölelő kutatásban a szakértők 430 000 (38 és 73 év közötti) ember életmódját vizsgálták, és más, szintén a témában végzett kutatásokhoz hasonlóan ők is azt találták, hogy a sétálható utcákkal és terekkel rendelkező városokban alacsonyabb az ott élők vérnyomása, és csökken a magas vérnyomással járó kockázat, azaz komoly összefüggés van a sétálható élettér és a vérnyomás között. Akinek kétségei voltak, ebből is láthatja, milyen fontos a várostervezés, hiszen egyértelműen hosszú távú egészségügyi hatásai vannak!

„Az egyre gyorsabb tempójú városiasodással és a népesség elöregedésével arányosan nő a krónikus betegségek előfordulása” - mondta Dr. Chinmoy Sarkar, a Hong-Kong-i Egyetem adjunktusa, és a tanulmány egyik szerzője. „A közegészségügyi célok kialakításakor figyelembe kell venni a várostervezés és városépítészet hozzáadott értékeit is. Milliárdokat költünk a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére – ha ehelyett egészséges városok kialakításába fektetnénk, ha a lakókörnyezetünket úgy terveznénk meg, hogy sétára és szabadtéri tevékenységekre csábítson, akkor valószínű, hogy komoly megtakarításokat érhetnénk el a jövőben az egészségügyi kiadások csökkentése terén. Ha a városainkat úgy tervezzük meg és alakítjuk át, hogy aktív életmódot élhessünk, az visszahat az egészségünkre és a kormányzati kiadásokra az egész világon. A jól megtervezett városok lesznek a jövő egészséges városai.”

 

A treehugger.com oldal 10 pontos listája szerint a sétálásnak köszönhetően..

  1.    …több energiánk és kedvünk lesz egyéb tevékenységekbe is belefogni, azaz fáradtság helyett inkább feltöltődünk,
  2.    …egészségesebben étkezünk,
  3.    …megerősödnek az izmaink,
  4.    …távol tartjuk a szívbetegségeket,
  5.    …boldogabbak és jobb kedvűek leszünk,
  6.    …jobban alszunk,
  7.    …kevesebbet költünk (az autónkra, és a konditeremre),
  8.    …csökken a karbon-lábnyomunk,
  9.    …javul a párkapcsolatunk (amennyiben a párunkkal sétálunk, és végre van időnk együtt lenni)
  10.    …és élvezhetjük magát a sétát, örülhetünk a szabad levegőnek, és a magunkra fordított időnek :-)

 

Míg a sétálással – mint láthatjuk - számtalan módon javítjuk és karbantartjuk egészségünket, az autózás szó szerint az „agyunkra mehet”. A briteknek természetesen erre a kérdésre is van tanulmányuk, amely megállapítja, hogy a vezetés lett az új dohányzás. A NIHR Leicester Biomedical Research Centre tanulmánya szerint, ha sokat ülünk a volán mögött, csökken az intelligenciaszintünk, sőt, minél hosszabb távra megyünk, annál rosszabb. A kutatásban fél millió 37 és 73 év közötti brit életmódját követték nyomon öt éven át, és az intelligenciájukat, illetve a memóriájukat tesztelték. A projekt elején 93 000 ember volt, aki napi több, mint 2-3 órát vezetett. Durván hangzik, de ők jellemzően gyengébb szellemi képességekkel rendelkeztek a többieknél, és az öt év során további, gyorsabb hanyatlás mutatkozott azokhoz képest, akik keveset vagy egyáltalán nem vezettek.

A tanulmány a sokat tévézőket és számítógépezőket is vizsgálta. Érdekes, hogy a tévézés legalább olyan rossz hatásúnak bizonyult, mint a vezetés, de a számítógépezők intelligenciája nem romlott, ami valószínűleg azt jelenti, hogy a számítógép stimulálóan hat az agyunkra.

„Ha szellemileg és fizikailag aktívak vagyunk, az agyunk is egészségesebb. Nem meglepő, hogy azok, akik hosszú órákat töltenek ülve minden nap, nagyobb valószínűséggel szenvednek a memóriát és a döntési képességet érintő kognitív készségek hanyatlásától.” (Rosa Sancho, kutatásvezető, Alzheimer’s Research UK)

A lényeg tehát, hogy minél többet biciklizzünk, sétáljunk. És ha igazán jót akarunk magunknak és a családnak, sétáljunk az ERDŐBEN!

„A természeti környezet, magyarul a fák jó hatással vannak a gyerek koncentrációs képességére, tanulmányi eredményére, és csökkentik az agresszivitást is. Mindez részben felnőttekre is igaz, Japánban ezért évtizedek óta terápiás módszerként alkalmazzák az erdei tartózkodást – ők „forest-bathing”-nak nevezik, ami nagyjából erdőben fürdőzést jelent, de nem vízben fürdőznek, „csak” a fák közelségében.” – írja a divany.hu.

Qing Li tokiói professzor azt is bebizonyította, hogy létezik kapcsolat az erdő és az emberi immunrendszer között. A professzor és kutatócsoportja megmérték a résztvevők ún. NK-sejteinek aktivitását erdőlátogatás előtt és után. Az NK-sejt (natural killer-sejt) az emberi fehérvérsejtek egy típusa, konkrétan a vírusok elleni védekezésben kulcsszerepet játszó fehérvérsejt-fajta. Ezek a sejtek azok, akik azonnal reagálnak a vírusfertőzésre, de más szerepük is van, ők reagálnak elsőként a tumoros sejtekre is. Az erdőlátogatás pedig aktivizálja ezeket a sejteket: a kutatás szerint már egyetlen, erdőben töltött nap után mérhető a változás és ez nagyjából egy hétig kimutatható, ha pedig rendszeresen elmegyünk hétvégén az erdőbe, akkor egy-egy hétvégét követően kb. egy hónapig fennáll a hatás.

Ami a gyerekeket illeti: az erdőben töltött idő javítani képes az ADHD, azaz a gyermekkori figyelemhiányos hiperaktív zavar tüneteit. A tanulmányok szerint a természetben töltött idő a figyelem fáradtságából eredő koncentrációzavart, és az intellektuális kapacitást is javítja.

 

 

Fordította és szerkesztette: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. áprilisi (106.) számában.

 

 

Forrás: https://www.theguardian.com/, http://www.treehugger.com/health, https://www.treehugger.com/cars, https://divany.hu/szuloseg

Képek forrása: 

https://www.theguardian.com/, https://www.treehugger.com/cars, Antal Orsolya ©

 

Az Életmód rovatban az állattartás klímaváltozásra gyakorolt hatásairól, és azok lehetséges csökkentési módjáról írtunk – a termelők oldaláról. A fogyasztók tudatossága nélkül azonban nincs esély a változásra! A mai húsfogyasztási szokások mellett a rendszer nem fenntartható.

A Greenpeace Ökológiai állattenyésztés a világban és itthon című kiadványának egyik legmegdöbbentőbb adata, hogy a világ mezőgazdasági területeinek 75%-át az állattenyésztés használja fel takarmánynövények termesztésére, kaszálóként vagy legelőként. A fenntartható jövő érdekében mindannyiunknak el kell gondolkodni a húsfogyasztás visszafogásáról, csökkentéséről, és a kislábnyomos, azaz minél alacsonyabb környezeti terhelést jelentő, nem feltétlen húsmentes, csak alacsonyabb (nagyüzemi) hús- és tejtermék tartalmú étkezési szokások kialakításáról.

Együnk (kevesebb) húst?

A kérdés egyik oldala:

  • Húst enni kevésbé „hatékony”, mint zöldségeket, mert a hús előállítása sokkal magasabb kalóriaigényű, mint a zöldségeké.
  • Az iparosodott mezőgazdasági körülmények között, vagy „gyárban” előállított hús rengeteg üvegházhatású gáz kibocsátással (elsősorban metán) jár.
  • A nagyüzemi tartási körülmények miatt több a fertőzés, nagyobb az ételmérgezés esélye, elsősorban a baromfi és a szarvasmarha esetében.
  • A nagyüzemi tartásmód az állatok jól-léte szemontjából is igen problémás.

A másik oldal:

  • A húsevés káros hatása nagyrészt az előállítás körülményeinek tulajdoníthatóak, nem pedig magának a húsnak.
  • Az állatok az ökoszisztémák fontos részei, tagjai, valamint biogazdálkodásban, a talaj minőségének javításában is nélkülözhetetlen a szerepük.
  • Az állatok, például a sertések és a kecskék, sokszor az élelmiszer „hulladékok” feldolgozásában is segítenek, vagy hatékonyak lehetnek a különböző gyomok visszaszorításában amellett, hogy közben jó minőségű húsforrást is jelentenek.

 

Javaslatok a felelősebb, kislábnyomos húsfogyasztás megvalósítására törekvő háztartás tagjainak:

  • Tekintsük a húst „ízesítőnek”, és ne főételnek, ld. csirke-csíkok a salátában vagy pirított szalonna a túrós tésztán.
  • Ha nem is vagyunk vegetáriánusok, kísérletezzünk hús- és/vagy tejtermék mentes napokkal, fedezzük fel a zöldséges, sajtos ételek ízvilágát! A nagyböjti időszak ennek “beindítására” jó alkalom: legyen a péntek ilyen nap családunkban, háztartásunkban! (ld. Húsvéti klímaböjt/karbon-böjt, Kislábnyom hírlevél 35. szám, Klímabarát tippek rovat)
  • Ha egy egész “mentes” nap tartása még nagy kihívásnak tűnik, kísérletezzünk egy-egy étellel: helyettesítsük a hús és tejtermék összetevőket zöldséggel, növényi termékkel: pl. töltött paprikában a húst dióval, gombával, rántott hús helyett készítsünk rántott bármilyen zöldséget, használjunk olíva olajat vaj vagy zsír helyett.
  • Olyan húst válasszunk, amely helyi gazdaságból, és azon belül is lehetőleg biogazdaságból származik. Így amellett, hogy jóval kevesebb káros környezeti hatás kapcsolódik hozzá, egészségesebb és a helyi ökoszisztémák fenntartásához hozzájárul, a helyi gazdaságot is erősítjük vásárlásával!
  • Ha nem hazai halat veszünk, keressük az MSC minősítésű terméket, amelyek halászata során tartózkodnak az egyes halfajok kihalásához vezető módszerektől, a halászati területek túlzott mértékű, ökológiai egyensúlyt felborító kihasználásától.

 

Olvasnivaló: Kerttől a konyháig: a tudatos szakács könyve

Fontos ismeretek az olcsó húsról és a húsárut „frissen tartó” kereskedői trükkökről: Ahogy egy hentes látja/Tudatos Vásárló

Kedvcsináló húsmentes szezonális receptek a Kislábnyom hírlevél íróitól

 

 

Szerkesztette: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. márciusi (105.) számában.

 

 

Forrás: http://kislabnyom.hu/letolt/hirlev10.pdf

http://kislabnyom.hu/sites/default/files/letolt/eletmod_energiatudatos_klimabarat_etikus_elelmiszerfogyasztas_2017maj.pdf

Képek forrása:

https://www.mrporter.com/journal/the-read/why-you-should-eat-less-meat/2514

http://advancednaturalwellness.net/tag/why-should-i-eat-less-meat/

https://friendsoftheearth.uk/food/10-ways-eat-less-meat

 

 

 

 

A mai kamaszok életében jóval meghatározóbb a divat és az öltözködés, mint két-három évtizeddel ezelőtt. A fast fashion, azaz gyors(an változó) és olcsó idénydivat, évszakonként cserélteti a menő ruhatárra vágyó fiatalok szekrényének tartalmát, hatalmas terhet róva ezzel a környezetre, a ruhákat gyártó munkásokra… és a szülők pénztárcájára. A környezet-tudatossághoz, fenntartható életmódhoz hozzátartozik az is hogy, tudjuk, mit jelent az etikus divat; tisztában vagyunk vele, hogy mit hordunk; szembenézünk a ténnyel, hogy részesei vagyunk a divatfogyasztás okozta problémáknak és próbálunk ezen változtatni.
Beszélgessünk ezekről a problémákról a serdülő korosztállyal! A beszélgetések legfőbb célja , hogy a tinédzser korosztály is kritikus legyen a divatiparral szemben, vásárlás előtt járjon utána az adott márkának/terméknek, és ne vegyen olyan ruhaneműt, amelyért mások – a varrónők, az élővilág és a környezet, illetve az élhető bolygótól megfosztott jövő generációk - keményen megfizetnek.

Hogy hogyan beszéljük meg ezt a serdülő korosztállyal? Ehhez nyújtanak segítséget az alábbi ötletek.

MIELŐTT BELEVÁGUNK, TANULJUNK!
Készüljünk fel, hogy rengeteg kérdést kapunk majd. Lehet, hogy nem tudunk mindegyikre válaszolni, de legyünk tisztában legalább az alapokkal – és nyugodtan keressünk rá a felvetett kérdésre együtt.
Néhány magyar nyelvű cikk kezdetnek: Az etikus és fenntartható divat 10 pontja, Az ön pólója etikus?, A fenntartható és etikus divat, Így legyen etikus a ruhásszekrényed
Angol nyelvű cikkek: 7 Ethical Fashion Resources, Shopping Ethically: An Infographic, 6 Myths About Buying Ethical Clothing, Catwalk to Ethical Fashion,Sustainable Fashion, The Shirt on your back (interaktív oldal a Rana Plaza tragédiájáról)

NÉZZÜK MEG EGYÜTT A „THE TRUE COST” CÍMŰ FILMET
A The True Cost című dokumentumfilm (ld. Érdemes rápillantani rovat) a divatipar által végzett elképesztő rombolást mutatja be, és nem próbál finomítani a valóságon. Összeomló gyárépületek, kihasznált munkások, olcsó divat, szennyezés, kapitalizmus – a film kemény, de látni kell. Ha túl fiatalnak találjuk a célcsoportot a film egyes képsoraihoz, nézzük meg először mi magunk, és használjuk fel a látott-hallott információt.

TEGYÜK SZEMÉLYESSÉ A TÉMÁT
Könnyebb az etikus divatra való átállásról meggyőzni valakit a szívéhez közel álló etikai szempont hangsúlyozásával. Szereted az állatokat? Keress „kegyetlenség-mentes” (cruelty-free) termékeket. Lelkesedsz a környezetért? Nézz utána a ruhafestékeknek és nyersanyagoknak! A sajnos továbbra is virágzó gyerekmunka szintén érzékeny pont mindenkinél, de különösen azoknál, akik maguk is gyerekek még... Ne hallgassuk el, hogy létezik a probléma – a fiataloknak joguk van tudni róla, csak így szólalhatnak fel ellene!

FAST FASHION ÉS AZ AGY
A mai gyerekek és tinik számára a materializmus és fogyasztás egy teljesen természetes közeg, ebbe születtek és ebben cseperednek – ezért is nehéz megvitatni velük, miért problémás a mértéktelen (ruha)fogyasztás. Hogy még nehezebb dolgunk legyen, a gyors divat ráadásul addiktív. Kutatók kimutatták, hogy a vágyakozás és a vágyat kielégítő vásárlás neurológiai örömet szerez – azaz a ruhák közt a legjobb vételt keresve előbb-utóbb vásárlásfüggővé válunk. Ha azonban megértjük, hogyan manipulálnak bennünket a reklámok, talán kevésbé leszünk vevők rá. A fiatalok nehezebben állnak ellen a csábításnak, de attól még megvitathatjuk velük ezt a kérdést is, akár a gyakorlatban is, néhány tipikus divatreklám ízekre szedésével...

AMIT MI MAGUNK IS KÖZVETLENÜL BEFOLYÁSOLHATUNK
Fogyasztóként nyilván kevesek vagyunk az óriás méretű ruhaipar ezeregy gondjának orvoslásához. De vannak területek, ahol azonnal érzékeljük felelős döntésünk előnyeit: például környezetbarát ruhafestékkel festett ruhát veszünk (vegyszermentes ruhatár!), kevesebbet mosunk (víztakarékosság!), a kinőtt/megunt ruhákat átalakítjuk, elcseréljük, eladományozzuk (kevesebb hulladék a lerakókban!).

VAN REMÉNY
A technológiai fejlődés, a fogyasztók tudatosságának növelése és az aktivisták tevékenysége mind reményteli változásokat hoznak a ruhaiparban, kezdve a fogyasztói szokásokat befolyásoló mobil alkalmazásoktól az egyedi kézműves termékeken át a laborban előállított „bőrig”.

A folyamat lassú, de jó irányba halad.  Fogyasztók és munkások együtt követelik a jobb munkakörülményeket és kevésbé szennyező termékeket. A Fashion Detox és Fashion Revolution kampányok is ezért küzdenek. 2017. április 24-30. között ismét megrendezik majd a Divatforradalom Hetét a bangladesi tragédia emlékére. A szervezők célja az, hogy felhívják a figyelmet a tudatos márkaválasztásra és vásárlásra, és a vállalatokkal összefogva teremtsenek emberi munkakörülményeket a gyárakban dolgozók számára.

Forrás: http://thenotepasser.com/blog/teens-ethical-fashion?platform=hootsuite


A tippek és ötletek forrása a Kislábnyom Hírlevél 88. száma.